Új Szó, 2001. február (54. évfolyam, 26-49. szám)
2001-02-10 / 34. szám, szombat
2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2001. FEBRUÁR 10. VEN DEC KOMMENTÁR A szabadság válsága Három nehéz hét után hazakerült tehát az a két cseh állampolgár, akit a „szabad” Kuba hatóságai azért tartóztattak le, mert a karib-tengeri szigetországban találkoztak Castro rendszerének ellenzőivel. Bár az ügy minden részlete még nem ismeretes, néhány tanulság azért már most is levonható. Először is szükséges leszögezni, hogy bár Ivan Püip és Jan Bube- ník nyilván nem hősök, de ahogy Havel is mondta, tettük mindenképpen tiszteletet érdemel, mert nem csak ........... hogy nem voltak közömbösek az emberi jogok megsértése iránt, de nem kis kockázatot vállalva hajlandóak voltak ez ellen tenni is valamit, kicsinyesek voltak viszont azok a cseh politikusok, akik mindjárt anyagi haszonszerzéssel vagy politikai jópontok hajhászásávál vádolták meg őket. Az ügy kapcsán így több cseh politikus is vizsgázott, vagy levizsgázott. A gyengének tartott Petr Pithart, az ország második közjogi méltóságaként például talált magában annyi erőt, s elment Havannába, hogy Castrót rábírja a két letartóztatott szabadon bocsátására. Pithart végül is sikerrel járt, bár természetes, hogy Pilipék kiszabadítása nem csak az ő érdeme. Az érdem oroszlánrésze azonban mindenképpen őt illeti meg. Václav Klaus, a nagy pragmatikus pedig levizsgázott. Alig néhány órával a csehek kiszabadulása előtt ócsáKokes János rolta Pithart misszióját, és sikertelennek minősítette. Klaus bizonyára tudatosítja, hogy nagy bakot lőtt, s ezért később nyilvánosan bocsánatot kért Pitharttól. Nos, ilyet sem látott még a cseh politika. Hogy javulnának az erkölcsök? Pithart sok hívet szerzett magának, s ha a jövőben megpályázza az államfői posztot, ez az eset minden bizonnyal a javára válik. .............. Veszítettek viszont a cseh kommunisták. Szótáruk semmiben sem különbözött a kubaiakétól, s a jelek szerint inkább Castro, semmint a két letartóztatott cseh érdekeit tartották szem előtt. Bár Havanna eleinte csak velük volt hajlandó .............. kommunikálni, az az érz ésem, hogy azt az esélyt, hogy ők hozhassák haza Pilipéket, saját maguk játszották el. Bár az utóbbi időben már-már úgy látszott, sikerül kitörniük a demokratikusnak szintén nem mondható politikai elszigeteltségből, helyzetükön most sokat rontottak. Végezetül, mai szemmel szinte érthetetlen, hogy Pilipék letartóztatására egyáltalán sor kerülhetett, hogy ilyesmiért bárkit is a rács mögé lehet dugni. Ha azonban visszaemlékezünk arra, hogy hasonló dolgokat az úgynevezett szocializmus négy évtizede alatt mi is átéltünk, talán jobban, felelősségteljesebben tudjuk értékelni, mit is jelent a demokrácia, a jogállam, a szólás- és mozgásszabadság, és hogy ezeket az értékeket újra és újra meg kell védenünk. A szerző prágai munkatársunk JEGYZET Parlamenti tanga FARKAS OTTÓ A nagyáruházban halkan vitatkozik egy fiatal pár. Többnyire csak a férfi beszél. Azt szeretné, ha neje vásárolna magának egy tanga- bugyit, de a ruhadarab nincs ínyére az enyhén teltkarcsú hölgynek, aki megunva férje unszolását, hangosan ráripakodik: „Tedd el a pénzed, úgysem veszem meg. Nekem semmi szükségem rá, neked meg mindegy, mi van rajtam, este úgyis lehúzod.” A közelben állók nevetnek, a férfi szétnéz, elvörösödik. Elcsendesedik, sarkon fordul, otthagyja a hölgyet. A gyengébb nem ismét győzött. Az eset karácsony táján történt, és most az alkotmánymódosítási javaslat vitája kapcsán jutott eszembe. Hasonló a helyzet a nagypolitikában is; az ellenzék mindig kihasználja helyzetét, nevezetesen, hogy a „gyengébb” vert helyzetben bátran ordíthat. A felszólaló képviselők kígyót-békát kiabálnak, bár látszólag a témához szólnak, nyilván sokan már kampányol- nak. Erre enged következtetni a HZDS honatyáinak véleménye is, mely szerint az állva szavazással a koalíciós tanács saját képviselőire akar nyomást gyakorolni. Kétségtelen, hogy sok honatya a kamerák előtt másképp fog voksolni, mint titkos szavazásnál, de ez természetes, és az is mellékes, hogy közben felállnak-e, vagy ülve maradnak. Peter Brnák, a HZDS jogi szakértője attól fél, a képviselők az eszük és nem a lelkiismeretük szerint fognak voksolni. Nos, maholnap ismét választunk, és a parlamentben nemcsak a szerepek, hanem a szereplők is cserélődhetnek. Lapigazgató: Slezákné Kovács Edit (59233401, fax: 59233338) Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezetők: Madi Géza, Holop Zsolt (58238342) Rovatvezetők: Juhász László - politika (58238339), Sidó H. Zoltán - gazdaság (58238312), Tallósi Béla - kultúra (58238313), Urbán Gabriella - panoráma, téma (58238339), Fábián Éva - régió (58238310), Tomi Vince - sport (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49,824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342, fax: 58238343 Fiókszerkesztőségek: Nagykapos: 0949/6382806, Kassa: 095/6002225, Rimaszombat: 0866/5684214, Rozsnyó: 0942/7329857, Komárom: tel., fax: 0819/7704200, Nyitra: 087/6522543. Kiadja a Grand Press Rt. és a Petit Press Rt., Dostojevského rad 1,81109 Bratislava Az igazgatótanács elnöke: Alexej Fulmek, tel.: 59233101, fax: 52967472 Az igazgatótanács tagjai: Stanislav Ziacik - kereskedelmi osztály -, tel.: 59233201, fax: 52920051, Slezákné Kovács Edit - értékesítési és üzemeltetési osztály-, tel.: 59233401, fax: 59233338, Roman Schlarmann, pénzügyi osztály, tel.: 59233169 Marketing: 59233274, lapteijesztés, laprendelés: 59233403, fax: 59233339 Hirdetési osztály: 58238262, 58238332,59233200, 59233240, fax: 58238331, 52920051, 52921372, E-mail: reklama@ujszo.com , inzercia@vyvsme.sk ; Kassa: B. Némcovej 32, 095/6709548, 6002210, fax: 095/6002229. Nyomja a GRAND PRESS, Bratislava. Tetjeszti: a Szlovák Posta Rt., PrNS Rt., D. A. CZVEDLER KFT. Belföldi megrendelések: minden postahivatalban, postai kézbesítőnél, a Grand Press terjesztési osztályán és a PrNS-ben. Külföldi megrendelések: Versus Rt., ES-vyvoz tlaée, KoSická 1,813 80 Bratislava. Index: 48271. Engedélyszám: 5/2 Minden szerzői jog fenntartva. Az írások, fotók és grafikonok terjesztése, beleértve azok elektronikus formáját, csak a kiadó írásos jóváhagyásával lehetséges. Kéziratokat nem órzünk meg és nem küldünk vissza. E-mail: redakcia@ujszo.com- Tudom, tanító néni, ha jól fogok tanulni, pedagógus lehetek, de én nem akarom koldusként végezni a pályafutásomat (Peter Gossányi) HÉTVÉG(R)E Ez a bankó egy vallomás A hét két leghúzósabb eseménye volt az alkotmánymódosítás parlamenti vitája és Mikulás Cérnák pere a Legfelsőbb Bíróságon. Az előbbire most nem vesztegetnék szót, hiszen az ellenzék önmagáért beszélt a tévében, aki akarja, élőben nézheti, és még a jövő héten is tart a jó. HOLOP ZSOLT Persze nincs még vége a Cernák- pernek sem, hiszen alaposan bekavart a koronatanú. A tárgyalás eddig felemás érzéseket ébreszt az igazságszolgáltatás és a rendőrség hányában. Először is igazi profizmusra vall, hogy sikerült film- és hangszalagra rögzíteni, amint Sanit arról győzködi ügyvédje, hogy változtassa meg vallomását. Az akció értékéből az sem von le sokat, hogy Alexander H.-nak védett tanúként tulajdonképpen állandó rendőri őrizetben kellett lennie. A legnagyobb dicséretet így azért érdemli a rendőrség, mert ezt az információt fél évig sikerült eltitkolnia, hagyták, hogy a tanú visszavonja vallomását, nem szivárgott ki előbb a dolog, és Cérnák „nyugodtan várta” a fellebbviteli tárgyalást. Különösen nagy siker ez annak fényében, ha tudjuk, hogy Ladislav Pittner belügyminiszter időnként ellenállhatatlan késztetést érez arra, hogy sajtótájékoztatókon fecsegje ki a még lezáratlan nyomozati anyagok részleteit, havonta egyszer elkapja Lexát stb. Pittner a bulvársajtó fizetett ügynökeként rendszeresen szolgál szenzációs bejelentésekkel, mintha csak ezzel akarná kárpótolni a nyilvánosságot azért, hogy Lexa, Ziak, Martinka, Poór, Rezes és a többi titkosügynök, illetve privatizátor még szabadlábon van, s ezen a héten mentették fel Meäart is. A CernákVagy süket az összes börtönőr, vagy mégis Krajcinak lesz igaza. ügy kapcsán is megtette, amit megtehetett, előbb az államfőt vagy valamelyik minisztert, leginkább Car- nogurskyt akarta elraboltatni az alvilággal, majd Cernákot megszöktetni a börtönből, miközben az a védett tanú megváltoztatott vallomására várt. Tudom, az alvilág elvileg bármire képes, tájainkon azonban valahogy még sincs hagyománya a miniszterrablásnak. Ha én maffiafőnök lennék, és véletlenül túszul ejtenék egy közjogi méltóságot, azt hiszem, nagyon megijednék. Pittnemek az is szöget ütött a fejébe, hogy a lipótvári börtön falán kampókat, hegymászószögeket találtak, melyeket nyilván az alvüág keze vert be, hogy Cérnák esti torna gyanánt kényelmesen leereszkedhessen. Vagy süket az összes börtönőr, vagy mégiscsak Krajci volt belügyminiszternek lesz igaza, hogy a szögeket még az emlékezetes lipótvári börtönlázadás idején verték be a rendőrség kommandósai. Cérnák tehát nyolc és fél évet kapott kétrendbeli zsarolásért, amiből hármat már vizsgálati fogságban leült. Folytatás a Besztercebányai Kerületi Bíróságon, ahol még hátravan a legsúlyosabb vád, Szymanek meggyilkolása. A koronatanú ebben az ügyben változtatta meg terhelő vallomását, s bár már tudjuk, hogy hazudott, a Legfelsőbb Bíróság mégsem hozhatott ítéletet, hiszen előtte nem hangzott el elég bizonyíték arról, hogy valóban Cérnák ölte meg a Szlovákiában végzetét kereső lengyel férfit. így a besztercebányai maffiafőnök remélhetőleg hoszú és unalmas börtönéveit színesíti még egy monstre-per. MAGYAR TŰKOR Személytelen felelősség FORRÓ EVELYN A legfrisebb pesti vicc szerint Torgyán azért mondott le éppen most, mert a MALÉV-os sztrájk miatt úgysem tudna utazni. Nos, mint a példa is bizonyítja, melegebb éghajlatra lehet repülőgép nélkül is repülni - akár egy kazetta szárnyán is. Ha nem rólunk szólna a történet, mármint az egész országról — bocsánat a kifejezésért -, betegre röhögném magam, így inkább sírhatnékom van. Az rendben van, hogy T. J. lemondott, vagy olyan helyzetet teremtettek, hogy erre a lépésre szánja el magát, netán megadták neki a lehetőséget, hogy a kipenderítés számára szalonképes legyen. Ám az, hogy ezt fontos, sőt történelmi döntésnek minősítsék, és arról papoljanak nekem, magyar állampolgárnak, választónak, hogy ennyi rút pártügy és a családja elleni ármánykodás, csalárd támadás mellett T. J. nem tudná igazná jól, figyelmesen ellátni á miniszteri tisztséget, különösen ebben a lázas uniós felkészülési időszakban, szóval ezt, ha kérhetem néhány millió társam nevében, a dedóban tessenek előadni. Ott talán elhiszik, bár a gyerekek roppant okosak, nem lehet nekik akármit bemesélni. A hullaszag már akkor érezhető volt, amikor a reformereknek nevezett kisgazdák - valójában csak gyorsabb reflexűek, jobb helyzet- felismerők, jobb szimatnak - kiszivárogtak a frakcióból, és másodpercenként százas csapással biztosították feltétlen hűségükről a koalíciót. Naivitás azt hinni, valaha is a koalíció sorsa függött veszélyben. Ugyan-ugyan, nem a felismeréstől hajtva kötöttek véd- és dacszövetséget, sokkal inkább a jövendő választási egyezség jó helyezési pozíciója reményében. De, nem is velük szeretnék foglalkozni. Az érdekelne, mi lett a magyar mezőgazdaságból, hány eset történt az előtt, hogy a kazetta készült, hány millió tűnt el, és ezekért ki a felelős? A miniszterelnök azt mondta, a koalíciót nem személyek, hanem pártok kötötték, így van. Vagyis mindazért, ami történt - nem Torgyánnal, hanem az országgal - azért mindkét párt felelős. így korrekt. A szerző budapesti tudósítónk VISSZHANG Kit kell itt hajlítani? Drozd László tegnapi olvasói levele bizonyára nemcsak engem döbbentett meg. Bár ismerek embereket, akik magyar létükre szlovák iskolába jártak, egyikiik-másikuk egyetemi diplomát is szerzett, de ez nem minden. Iskolába nemcsak azért jár az ember, hogy tudást halmozzon fel, mert azt bármilyen nyelven megteheti. Az anyanyelvi oktatás mást ad és sokkal többet. Sokan és sokszor - Drozd úr leveléből úgy tűnik, nem elégszer - leírták már, a magyar történelemről, kultúráról legföljebb halvány fogalmuk lesz azoknak, akik magyar nemzetiségük ellenére nem magyar iskolába járnak, jártak. Azt is sokszor olvashattuk, milyen lélektani hatása van annak, ha a gyerek idegen nyelvi környezetbe kerül. Igaz, a szlovák iskolában jól el lehet sajátítani a szlovák nyelvet, de senkinek sem lehet életcélja egy nyelv megtanulása. És senkinek sem lehet célja, hogy gyerekét kitegye azoknak a megszégyenítéseknek, amelyek magyarsága miatt érhetik. Itt, Szlovákiában mindenki megtanulhat rendesen szlovákul, aki akar, bárTALLÓZÓ PRÁVO Új politikai helyzet alakul ki Szlo- vákiában a következő választások után - véli a cseh napilap kommentárja. írója megjegyzi, nem Vladimír Meciar követi majd Mikulás Dzurindát a kormányfői poszton, kettejük harcából egy harmadik kerülhet ki győztesen, Robert Fico. Partnerének ugyanis a Markíza televízió tulajdonosa, Pavol Rusko kínálkozik - állapítja meg a Právo. ERDÉLYI KRÓNIKA Márciusban megkezdődhet a szomszédos országokban élő magyarokkal kapcsolatos törvényjavaslat érdemi vitája - jelentette ki Szabó Tibor, a Határon Túli Magyarok Hivatala (HTMH) elnöke az erdélyi lapnak adott inteijújában. Részletesen ismertette, ki, milyen feltétellel kaphat „magyar igazolványt”, s tulajdonosait milyen kedvezmények illetnék meg. Szabó külön hangsúlyozta, az igazolvány megszerzésének feltétele, hogy az adott szomszédos ország állampolgárságával rendelkező, határon túli magyar személy a lakóhelye szerinti határon túli magyar ajánló szervezetnél bejelentse igényét, ezzel egyidejűleg nyilatkozatot tegyen, melyben „magyarnak vallja magát”. Az elsődleges kritérium tehát a szabad identitásválasztás, melyhez még egy járul, a magyar nyelv ismerete. Ha valaki ezt a két feltételt teljesíti, az említett ajánló szervezet kiadja az igazolványt, mondta, s hozzátette, az igazolvány tulajdonosa számos kedvezményre jogosul majd a kultúra, a tudomány, az oktatás, az egészség- ügyi és szociális ellátás területén. Évente három hónapos automatikus munkavállalási engedély is jár vele, az érintettek ezenkívül utazási kedvezményben is részesülnek. A törvény életbe léptetéséhez 5-6 mil- lárd forintra lesz szükség. Szabó Tibor továbbá elmondta, a Balázs Ferenc Intézet tavaly végzett felmérése azt mutatta, hogy a szomszédos országokban élő magyarság 70-80 százaléka kérvényezné az igazolványt, így a törvénytervezethez készült költségkalkuláció összeállításakor 2,5-3,1 millió potenciális igénylővel számolt a HTMH- Meg kell jegyezni azonban, hogy a magyar adófizető állampolgárok részéről sokkal inkább tekinthető a támogatás jövőben megtérülő befektetésnek, semmint tehertételnek, tette hozzá. „Azt szeretnénk viszont, ha a törvény a magyarországi letelepedési kéreímek csökkenését eredményezné. Azt hiszem, ezen lehet majd talán legpontosabban lemérni a törvény tényleges hatékonyságát” - vélte a HTMH elnöke. ERDÉLYI NAPLÓ A nagyváradi hetilap legutóbbi számában arra szólította fel a magyar kormányt, „ne hozzon kínos helyzetbe sok ezer erdélyi magyart” azzal, hogy a határon túli magyarok számára tervezett igazolványt olyan feltételekhez köti, amelyeket azok nem tudnak teljesítem. A lap főszerkesztője kommentárjában kijelentette: „Az Erdélyben szinte mindenható magyar párt arra spekulál, hogy az ő embereinek kizárólagos joga lesz ilyen igazolványt osztani.” Hangsúlyozta, az aktivisták a Párt iránt megnyilvánuló óriási érdeklődésre számíthatnak. A romániai magyarság egyszer csak arra ébred, hogy muszáj lesz megint tartozni valahová, be kell lépni a Pártba. „Nem tudom, melyik hivatal, testület, szervezet lenne a legilletékesebb arra, hogy elbírálja, magyar vagyok-e vagy sem” - szögezte le az Erdélyi Napló főszerkesztője. melyik magyar iskolában. De bármilyenjó színvonalú szlovák iskolába járjon is, csorbát szenved. Amikor azért harcolunk, hogy a magyar pedagógusok magyar egyetemen szerezhessenek tanári oklevelet, hogy minél magasabb szintű lehessen a magyar nyelvű oktatás, Drozd László levele felháborít, és olyan érzést vált ki bennem, magyarázza a rossz bizonyítványát. Fekete Éva, Komárom