Új Szó, 2001. február (54. évfolyam, 26-49. szám)
2001-02-09 / 33. szám, péntek
ÚJ SZÓ 2001. FEBRUÁR 9. Kultúra 15 Beszélgetés Végh Lászlóval a tízéves Bibliotheca Hungarica feladatairól, szakmai kapcsolatairól, nem utolsósorban arról, tud-e az intézmény kutatási tervezeteket támogatni A tudományosság és a kutatás szolgálatában „Az alapítványi pályázatok, az adományok és a legkülönbözőbb támogatások révén gazdagodik a segédkönyvtárunk is." (Archív felvétel) A somorjai Bibliotheca Hungarica 1990-ben civil kezdeményezésként jött létre. A szlovákiai magyar központi nemzetiségi könyvtár feladatának ellátását követve, 1992-től alapítványi keretek között működött. 1997-től a Fórum Társadalomtudományi Intézeten belül önálló tudományos műhelyként dolgozik, és segíti a kutatást, valamint a szlovákiai magyar könyvtárosok szakmai önszerveződését. DUSZA ISTVÁN Elmondható-e már, hogy a kitűzött célokat fejlesztve, immár a finanszírozás is biztosabb alapokon működik, mint ahogyan azt az alapítvány lehetővé tette? 2000 novemberében volt a Bib- lioteca Hungarica tízéves. Az 1990 óta eltelt évtized sok változást hozott az intézményen belül. Ma már többről van szó, mint lelkesedésről, hiszen átgondolt és átfogó kutatás folyik. Társadalomtudományi Intézetünk sem dúskál az állami támogatásban, s magánintézményként igencsak ésszerű finanszírozást folytat. Szakmai előrelépés volt, amikor létrehoztuk a Szlovákiai Magyar Könyvtárosok Egyesületét is, amely a szakmai munkánk részeként a kapcsolatainkat is gazdagíthatná. Miért a feltételes mód? Talán nem az elképzeléseknek megfelelően alakultak a dolgok? Sokáig csak beszélgettünk róla, mert a regionális és a községi könyvtárakban dolgozó könyvtárosok nem a legbátrabb emberek. Az előrehaladásunkat gátolta a meciari kormányzat politikája is, amely a regionális könyvtárakat is sújtotta. Hosszabb időbe tellett, mire a felszabadult társadalmi légkörben a mi szervezésünkben létrehoztuk az egyesületet. Ebben kezdetben a nagyobb regionális könyvtárak könyvtárosai is részt vettek, de idővel elmaradoztak. Mennyire sikerült kiépíteni a szlovákiai és a magyarországi szakmai szervezetekkel a kapcsolatokat? Ez mindenképpen fontos célunk, hiszen a könyvtárosok szakmai szervezetei régóta segítik egymást. Nem találtunk ki újat, mert a nagyobb könyvtárakban dolgozóknak korábban is léteztek ilyen jellegű kapcsolataik. Hívták őket Magyarországra is, de a megszorításokkal irányított kulturális szféra a félelem légkörét is táplálta, ezért nem mertek részt venni. Fontos feladatunk, hogy a mi rendezvényeinken feloldódjanak az olyan jellegű gátlások, amilyeneket a kulturális politika korábbi, központosított és autoritativ irányítása gerjesztett. Aligha túlzók, amikor azt állítom, hogy az intézmény történetében mérföldkövet jelent a könyvtár gyűjteménye bibliográfiájának a közreadása. Mennyiben tekinthető ez szellemi fundamentumnak a jövőre gondolva? Fontos ez a kiadvány, mert feltárja mindazt, amit a dokumentumokat vizsgálva nálunk lehet kutatni. Ebből a szempontból még idén szeretnénk megjelentetni a már létező és feldolgozott folyóiratállománynak a bibliográfiáját. Ugyanígy a civü társadalom kutatásában fontos kisnyomtatványok és helyi jellegű dokumentumok feltárt bibliográfiáját. Van-e mód arra, hogy az egyetemek hungarológiai tanszékeinek magyar nemzetiségű hallgatói számára innen kezdeményezett ajánlások szülessenek a szakdolgozatok, a diplomamunkák és a doktori értekezések témáinak sorában? Ez folyamatosan működik, hiszen Zalabai Zsigmond, az egyik alapítónk egyetemi oktatóként segítette az ilyen jellegű kutatásokat. Ezekben a hónapokban is három-négy diák rendszeresen kutat az állományunkban. A legkülönbözőbb témákat kutatják, de még mindig nem eléggé sokrétűen ahhoz, hogy megalapozódhasson egy szisztematikus művelődéstörténeti vagy szellem- történeti kutatási hálózat. Még mindig nem eléggé vonzó téma a szlovákiai magyarság művelődéstörténetének a kutatása. Maga a Bibliotheca Hungarica milyen szerepet tölt be a Fórum Intézet szerkezetében? Túd-e majd bizonyos kutatási tervezeteket támogatni, pályázati úton segítséget adni az egyéni kutatásokhoz is? Erre minden lehetőség adott, mert akár a szakdolgozatukat írók kutatásait is támogathatjuk, ha azok hozzájárulnak a Bibliotheca feltáró tudományos munkájához. Azt mindenképpen látni kell, hogy átfogó kutatások csak a részterületek alapos feltárása után valósulhatnak meg. Akkor majd nem szubjektív hipotézisek születnek meg, hanem tudományos tényekre alapozott szintézisek. Ezzel együtt mód van az bitemet használatára, a fénymásolásra, a számítógép alkalmazására. Milyen az intézmény segédkönyvtári állománya? Elegendő kézikönyv, lexikon, enciklopédia segíti-e a kutatókat? A segédkönyvtár állománya nagyon nagy mértékben gazdagodott. Azért járnak ide szívesen a diákok és a szakemberek is, mert olyan könyveket használhatnak, amelyek a nagyobb könyvtárakban sem találhatók meg. Azokban főleg az újabb kiadványok hiányoznak, mert a gyarapításra nem mindenütt van elegendő pénz. Nálunk viszont az alapítványi pályázatok, az adományok és a legkülönbözőbb támogatások révén gazdagodik a segédkönyvtárunk is. Ez hozzájárulhat majd az újabb tudományos kutatási szakasz ki- teljesítéséhez. Mi lesz ennek a lényege? Szeretnénk szakemberek bevonásával az állománygyarapításra összpontosítani. Az eddigi eredményeinket elemezve kellene a gyűjtőkört meghatározó fogalmakat is tisztázni. Például azt, hogy mi számít „szlovákiai magyar hun- garikum”-nak, milyenek ennek a fogalomnak a behatárolt jelentései, amelyek aztán kihatnak az állománygyarapítási gyakorlatunkra. Tankönyvgyűjtéssel nem foglalkoztunk, ugyanakkor az ilyen dokumentumok szaporodása ezt a feladatot is elénk állította. Itt van a fordításirodalom is, amelyet nem gyűjtöttünk. Nem eléggé tisztázott a fogalom Szlovákia keretein túli ki- terjesztésének lehetősége, pedig egyre több olyan dokumentum jelenik meg, amelynek szerzői a mi szellemi életünket és kultúránkat kutatják. Ezt a kérdéskört igen gyorsan meg kell majd vitatnunk hazai és külföldi szakemberekkel. Remélem, erre idén sor is kerül. A somorjai Bibliotheca Hungarica (cseh)szlovákiai magyar könyvgyűjteményének bibliográfiája (1918-2000) - valójában szakkatalógusként is funkcionál Tisztázni kell a tisztázandólcat, és feltárni a feltárandólcat DUSZA ISTVÁN Rendhagyó kétkötetes kiadvány látott napvilágot a Fórum Intézet somoijai Bibliotheca Hungarica könyvgyűjteményéről, amelyet a címében feltüntetett 1918 és 2000 dátumokkal határol be. Ez a nyolcvankét év önmagában lehetne mérce is a teljesség igényéhez, sajnos, nem lett az. Arról ugyanis az összeállító és munkatársai elfeledkeztek, hogy megadják a két kötetben feltárt, szakrendbe szedett, különböző mutatókkal ellátott, s ezzel a sokoldalú visszakeresést lehetővé tevő bibliográfia utolsó adatfelvételének a dátumát. Ha a borítójánál kezdjük a két bibliográfiai kötet szemrevételezését, akkor a jelölt évszámokon belül mégiscsak fontossá lesz az az időpont, amikor a nyomdába küldés előtt végérvényesen lezárták a terjedelmes dokumentumot. Arról ugyanis hosszasan lehetne értekezni, hogy húsz-harminc év múlva mennyire lesz megtévesztő az „1918-2000” behatárolta időszakasz hónap és nap jelölése nélküli lazasága, ha a korabeli kutatók majd nem találják meg a 2000-ben megjelent kötetek bizonyos hányadát. Sajnos, erre semmilyen vonatkozású utalás nincs az Előszóként prezentált, de a használati útmutatót is helyettesítő szövegben. A könyvtárak nyomtatott katalógusainak fontos szerepe van az egyetemes könyvtörténetben is. Ebből kiindulva igen nagy a jelentősége ennek a valójában szakkatalógusként is funkcionáló könyvgyűjteményi bibliográfiának. Túl a tudományos kutatásokat segítő funkcióján, fontos lehetne még a feltárás szempontjainak a sokkal pontosabb meghatározása. Az ugyanis több bizonytalanságot is mutat, amit Végh László összeállító az Előszavában eképpen fogalmazott meg: „Bibliográfiai kiadványunk a könyvtár gyűjteményének törzsanyagát képező szlovákiai hungarikumokat veszi számba. Nemcsak a szlovákiai magyar szerzők irodalmi műveit tartalmazza jegyzékünk, hanem a szlovákiai magyarság művelődéstörténetére vonatkozó idegen nyelvű könyvkiadványokat is. (...) Fő célunk, hogy olyan hungarikumok jegyzékét adjuk közre, melyek fontos és nélkülözhetetlen forrását képezik a szlovákiai magyarság történetének, művelődésének és társadalmi helyzetének tanulmányozásához.” Szép szándék, csak hát ez a bibliográfia valószínűleg igencsak szelektív módon közelített a szándék megvalósításához. Miért csak az idegen nyelvű dokumentumokat tálja fel, miért nem foglalkozik a „szlovákiai hungarikum” nem formai, hanem tartalmi kategóriájába sorolható, de mondjuk Magyarországon vagy más országban megjelent dokumentumokkal? Feltűnő, hogy a szakkatalógus nem tárja fel, tehát valószínűleg nincs (?) a Bibliotheca Hungarica állományában az a szakdolgozat sem, amelyet Csóka Erika 1995-ben Zalabai Zsigmond irányításával készített el, s az intézmény gyűjtőkörébe tartozó, de ott nem minden esetben fellelhető 7 500 dokumentumot sorolt fel. Egyáltalán az sem látszik tisztázottnak, hogy az egyetemeken, főiskolákon végzett magyar vagy nem magyar nemzetiségű diákok a könyvtár gyűjtőkörének témáiba vágó szakdolgozatai megjelennek-e az állományban. Igaz, ami késik, nem múlik. Az azonban mégiscsak szemléleti kérdésre utal, hogy a (cseh) szlovákiai magyar irodalmat olyan monografikus alapossággal feltáró történet- írás, mint Görömbei András A csehszlovákiai magyar irodalom 1945-1980 című kötete nem került be a bibliográfiába. Ennek a hiánynak a ténye ugyanúgy lehet az előszóban kinyilatkoztatott következetesség mechanikus alkalmazása, mint ahogyan a számítógépes adatfeldolgozás szelektív gyakorlatának az eredménye is. Sem a szerző, sem a kötet kiadásának a helye nem kötődik Szlovákiához, viszont a témája elvitathatatlanul és immár megkerülhetetlenül része köz- gondolkodásunknak. A számítógép kínálta nyomdai töréshelyet alkalmazták. Ennek a feltárás gyakorlatában meglévő szelektivitásnak a tarthatatlanságát igazolja, hogy ugyanúgy a mai Szlovákia területén kívül látott napvilágot A (cseh)szlo- vákiai magyar művelődés története 1918-1998 című négykötetes, szerzői közösség által írt monográfia, amely viszont szerepel a bibliográfiában. Igaz, pontatlan címközléssel, mert önkényesen elhagyták a zárójelet. Eléggé vitatható az is, hogy a losonci A Mi Lapunk című folyóirat sajtótörténeti feldolgozását és a szerkesztőjének, Scherer Lajosnak az életrajzát közreadó kötet az Egyetemes Tizedes Osztályozás (ETO) 05-ös osztályában a folyóiratok között szerepel - mondjuk - a sajtótörténet, pedagógiatörténet (lévén cserkészlap) vagy a művelődéstörténet ETO- osztályok helyett. Mechanikusság- ra utal az is, hogy némely esetben a dokumentumok leírása az ETO gépiességét követi. Pedig az ETO alkalmazásának az alapvető könyvtári gyakorlatban érvényesíthető szabályai között ott szerepel a me- chanikusság lehető legalaposabb kizárásának a kötelessége. Ennek érvényesítésével aligha fordulhatna elő, hogy pl. Zs. Nagy Lajos prózaköteteinek többsége a Szlovákiai magyar irodalom - próza (ETO- szám: 894.511(437.6)-3+894.511 (437.6)-4=945.11) megjelöléssel lett feltárva, ezzel szemben Az elpárolgott fazék című válogatott prózáit közreadó kötete a „szatírák, humoreszkek” megjelöléssel más helyen szerepel. Pedig a szerző valamennyi prózakötete, azon túl, hogy válogatásbeli átfedéseket tartalmaz, igazából ugyanúgy sorolható lehet ide vagy oda. Egy ilyen terjedelmes bibliográfia recenziója csak szúrópróbaszerűen foglalkozhat a hibákkal. Egy tüzetesebb átvizsgálás legalább any- nyi időt venne igénybe, mint a szakmai lektorálás. Márpedig A Bibliotheca Hungarica (cseh)- szlovákiai magyar könyvgyűjteményének bibliográfiája (1918- 2000) című nyomtatott könyvtári szakkatalógus nem esett át a szakmai lektorálás folyamatán. Pedig azzal az olyan - ismét csak a mechanikus feltárásra utaló - hibák is kiküszöbölhetőek lettek volna, mint amilyen a kétkötetes dokumentum szakmailag érzéketlen kettéválasztása, amivel figyelmen kívül hagyták az ETO-zás és a bibliográfiai feltárás belső szerkezetét. Helyette a számítógép kínálta nyomdai töréshelyet alkalmazták. Tévedések és alaptalan vádak elkerülése végett igyekszem leszögezni: a felsorolt hibákat elsősorban a bibliográfia feltárási gyakorlatának az elvi tisztázatlanságaira utalva Tények a Bibliotheca Hungaricáról ♦ Megfelelő intézményes keretet ad a szlovákiai magyarsággal kapcsolatos hungaricumok gyűjtéséhez és tudományos feldolgozásához. Segíti a szlovákiai magyar könyvtártudomány kibontakozását és egy korszerű dokumentációs szolgálat kialakítását. ♦ A könyvtár a Fórum Társadalomtudományi Intézeten belül alapítványi támogatásokból tartja fenn magát. ♦ Gyűjteményei: könyvek és időszaki kiadványok, kisnyomtatványtár, levél- és kézirattár, folyóirattár, fotóarchívum, hangdokumentumok. ♦ Kutatási programjai: bibliográfiai adatfeldolgozás, levéltári anyagok rendszerezése és feldolgozása, repertóriumok készítése, forráskiadványok előkészítése. ♦ Gyűjtőköre: A volt Csehszlovákia, illetve a mai Szlovákia területén napjainkig megjelent magyar nyelvű kiadványok, valamint a szlovákiai magyarság történelmére, művelődésére, társadalmi és politikai életére vonatkozó magyar és idegen nyelvű dokumentumok. ♦ Székhelye: Somoija. MISCELLANEA BIBLIOTHECAE HUNGARICAE A BIBLIOTHECA HUNGARICA (CSEH)SZLOVÁKIAI MAGYAR KÖNYV- GYŰJTEMÉNYÉNEK BIBLIOGRÁFIÁJA (1918-2000) 1. KÖTET emeltem ki. Sem a kákán nem ke- rettem volna felhívni a figyelmet, a restem csomót, sem az adathal- közeljövőben elvégzendő szakmai mazban véletlenszerűen előfordu- munka, a gyűjtőkör kiteijesztése és ló hibákra nem vadásztam. Sokkal a majdan elkészülő szakbibliográ- inkább a Fórum Intézet egyik leg- fiák és szelektív bibliográfiák még fejlettebb részlegének gyűjtőköri, tisztázható elméleti és gyakorlati szemléleti bizonytalanságaira sze- megközelítéseire.
