Új Szó, 2001. február (54. évfolyam, 26-49. szám)

2001-02-01 / 26. szám, csütörtök

2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2001. FEBRUÁR 1. KOMMENTÁR Otthon sepergetve TUBA l_AJ( 'S Az Európai Unió mozgó célpont, panas :kodott Brigita Schmögnerová pénzügyminiszter, amikor múlt péntek ;n hazaérkezett Brüsszelből. Arra utalt, hogy Szlovákiával szemben ceményebb feltételeket tá­masztanak, mmt az első körben levő oi szágokkal. Pedig erre igazán számíthatott. Amióta az Unióba egyre zegényebb országok kerülnek be, csökkent a felvételi hév, épp a már ént levő szegény országok ha­tására, amelyek féltik az újraelosztás s> rán nekik jutó részt. Ezért volt annyira tragikus, amikor Meciarék mo olyogva packázták el a le­hetőséget, hogy a visegrádi országok k ízt még jókor besurranjunk az EU előszobájába. 1998 után ugyan visi taküzdöttük magunkat a bal­káni csoportból, de egy szinttel feljebb >em az a vüág várt bennünket, amelyet egykor elhagytunk. Szlovákiá ak egyelőre leküzdhetetlen hátránya a meciari politika magas tám >gatottsága. Tehát, amíg 2002- ben a választók többsége újra nem bizi nyílja, hogy nem kér az orosz­barát irányból (a múlt hét óta Ficót is 1 eleértve), legfeljebb biztató vállveregetésre számíthatunk Brüsszel )ől. Ilyen helyzetben pedig a hatalomnak egyetlen esélye lenne: ere tek erejével mutatni, mindent feláldoz a cél érdekében. Ahogyan ezt i balti államok tették, és ami­nek eredményeképp a direkt szovjet ö ökség ellenére ma senki sem vonja kétségbe csatlakozási esélyeiket Jelenlegi hatalmunk épp ezt nem tette meg, a verbális uniózást naf ton sokszor nem követte tett. Ebben elsősorban épp a pénzügyminii iter pártja a ludas, tehát ha ő az Uniót következetlenséggel vállalja, ni az SDL-t legalábbis szemfor­gatónak nevezhetjük. Erre épp a múlt teti hír a legjobb bizonyíték: a pénzügyi ellenőrzésről szóló fejezetet :ddig rajtunk kívül csak Romá­nia nem nyithatta meg. Az okot kár let ne a szlovákokon ülő nemzet­közi átokban keresni. A hazai könyvel si, elszámolási rendszerek még mindig a régiek, olyanok, amelyek nyi reségessé tehették még a milli­árdos veszteségeket produkáló bankó! at is. Kozmetikázóművészek­ből viszont az Unióban nem kérnek, íj y a pénzügyminiszter ahelyett, hogy a brüsszeli adminisztráció hibáit keresné, előbb otthon tehetne rendet. Ha ezt a kérdést a többi visegr <di ország meg tudta oldani, ak­kor a hiba a mi készülékünkben van. 1 leglehet, két héten belül meg­bukik a közigazgatási reform, és felesi :ges lesz bármiféle igyekezet. A kormánykoalíció beáll Meciarék mellt: sokszor vették szájukra Brüsszelt, csak épp a kezük maradt té len. JEGY2ET ízlés kérdése BUCHLOVICS PÉTER A mindennapos politikai botrá­nyok mellett két esemény foglal­koztatta mind a magyarországi, mind a hazai közvéleményt. Sin- kovits Imre és Zámbó Jimmy ha­lála. Ne hördüljön fel, kedves ol­vasó, eszem ágában sincs össze­hasonlítani a két személyiséget. Arról sem szeretnék meddő filó- zást folytatni, melyikük képvisel­te a „magas” és a „mély” kultúrát. Meggyőződésem, hogy a kultúra sokszínűségével együtt is osztha­tatlan. Más kérdés, hogy alapér­tékeit ki milyen szinten valósítja meg, milyen közegben közvetíti, és hogy a befogadó közeg meny­nyire nőtt fel a, jó-rossz”, „ha­mis-igaz”, „giccs-remekmű” di­lemmáinak eldöntéséhez. Egyre gyakrabban és egyre gyorsabban kell döntenünk arról, milyen szellemi kaját fogyasztunk. A vá­laszték bőséges, néha ijesztő, csak a pénztárcánkon és a befo­gadóképességünkön múlik. Na meg szellemi felkészültségün­kön, ízlésünkön. Friderikusz mondta egyszer: ha nem tetszik a műsorom, kapcsoljon át másho­vá. Cinikusan hangzik? Pedig ij azat mondott. Mert mi döntjük e , hogy a Tanítványokatnézzük- e vagy a Berlini terrorkommandó _ 1: «századik epizódját. Az sem i, az, hogy a kereskedelmi tévék c upa vackot adnának. Az utóbbi í tek legjobb magyar filmalkotá- s üt éppúgy láthatjuk, mint a I BC remek természetfilmjeit. A i tagyar közszolgálati is rendsze- r :sen tűz a műsorára nagyszerű filmeket, akár a Balázs Béla Stú­dió letiltott alkotásait, akár a kö­zelmúlt angol, francia, sőt kínai, japán vagy az amerikai független vonal termését. A magyar kettes és a Duna TV pedig színvonalas dokumentum- és ismeretter­jesztő filmekkel örvendezteti meg a figyelmes nézőt, a magyar és a világtörténelem, netáh a színházkedvelők számára pedig olykor csemegével szolgál. Újra láthattuk a Századunk sorozatot, bepillanthattunk Tadeus Kantor műhelyébe, hogy csak kiragadott példákat említsek. Épp ezért gya­nús nekem minden olyan álvita es műhiszti, amely azt taglalja nagy dirrel-durral: kitől és kik el­len kell védeni a kultúrát. Mert ez már egyfajta kisajátítás. Én sem csapom agyon a nagyit, ha ő Lagzi Lajcsit néz. Sinkovitsot sze­rette, a Tizedes meg a többieken pedig önfeledten kacagott. Ezt tessék összeadni. e Lapigazgató: Slezákné Kovács Edit (59233401, fax: 59233338) Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezetők: Madi Géza, Holop Zsolt (58238342) Rovatvezetők: Juhász László - politika (58238339), Sidó H. Zoltán - gazdaság (58238312), Tallósi Béla-kultúra (58238313), Urbán Gabriella - panoráma, téma (58238339), Fábián Éva - régió (58238310), Tomi Vince - sport (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49,824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342, fax: 58238343 Fiókszerkesztőségek: Nagykapos: 0949/6382806, Kassa: 095/6002225, Rimaszombat: 0866/5684214, Rozsnyó: 0942/7329857, Komárom: tel., fax: 0819/7704200, Nyitra: 087/6522543. Kiadja a Grand Press Rt. és a Petit Press Rt., Dostojevského rad 1,81109 Bratislava Az igazgatótanács elnöke: Alexej Fulmek, tel.: 59233101, fax: 52967472 Az igazgatótanács tagjai: Stanislav Ziaéik - kereskedelmi osztály -, tel.: 59233201, fax: 52920051, Slezákné Kovács Edit - értékesítési és üzemeltetési osztály-, tel.: 59233401, fax: 59233338, Roman Schlarmann, pénzügyi osztály, tel.: 59233169 Marketing: 59233274, lapterjesztés, laprendelés: 59233403, fax: 59233339 Hirdetési osztály: 58238262, 58238332, 59233200, 59233240, fax: 58238331, 52920051, 52921372, E-mail: reklama@ujszo.com , inzercia@vyvsme.sk ; Kassa: B. Némcovej 32,095/6709548, 6002210, fax: 095/6002229. Nyomja a CONCORDIA KFT., Bratislava. Teijeszti: a Szlovák Posta Rt., PrNS Rt., D. A. CZVEDLER KFT. Belföldi megrendelések: minden postahivatalban, postai kézbesítőnél, a Grand Press terjesztési osztályán és a PrNS-ben. Külföldi megrendelések: Versus Rt., ES-vyvoz tlaée, Kosická 1,813 80 Bratislava. Index: 48271. Engedélyszám: 5/2 Minden szerzői jog fenntartva. Az írások, fotók és grafikonok terjesztése, beleértve azok elektronikus formáját, csak a kiadó írásos jóváhagyásával lehetséges. Kéziratokat nem órzünk meg és nem küldünk vissza. E-mail: redakcia@ujszo.com- Mi ez a marhaság, hogy előbb a BSE-tesztem eredményét akarod látni?! (Agócs Ernő karikatúrája) TALLÓZÓ DOMINO FÓRUM Ján Strasser mintha annak a nyitrai szlovák egyetemistának válaszolna, aki a Smeben összeegyeztethetet­lennek vélte, hogy a Konstantinról elnevezett egyetemen magyar kar működjék. Strasser Konstantint idé­zi, aki a keresztény liturgia klasszi­kus nyelvein kívül mást elismerni nem hajlandó egyházi méltósá­goknak így felelt; „A nap tán nem süt mindenkire? És ti nem szégyelh- tek magatokat csak három nyelvet ismerni el, és megparancsolni, hogy minden más nép és törzs vak és sü­ket legyen?” Az akadémiai tanács arról dönt, lehet-e külön kar a le­endő magyar pedagógusoknak. Strasser nekik írja: „Ha a nagyobb több jogot ad a kisebbnek, kiszélesí­ti saját jogait. Nem azok hivatkoz- nak-e az egyetemi autonómia sért­hetetlenségére, akik nemrég zára­kat törtek fel a nagyszombati egye­temen? Nem azok beszélnek-e kido­bott tízmillióról, akik nemrég száz­milliókat öltek új szlovákiai trucce- gyetemek létrehozásába?” Aligha van toleránsabb kisebbségpolitika a finnországinál, ám a statisztikák azt mutatják, a svéd kisebbség egyre fogy Védett kisebbségek északon A kisebbségi lét magatar­tásforma. Két kisebbségi fél szavakból is megérti egy­mást még akkor is, ha az egyik történetesen szlová­kiai magyar, a másik finn­országi svéd, vagy hogy po­litikailag korrekt legyek, svédül beszélő finn. PUSKÁS TÜNDE Az, hogy a finnországi svédeket sok­szor példaként állítjuk mások elé, vagy éppen mások állítják őket pél­daként elénk, ne vezessen félre ben­nünket, „csak” jogi és társadalmi helyzetünk más, a mindennapok a kisebbségek paradicsomában is ren­geteg kihívást hoznak magukkal. A svédül beszélő finnek Svéd-finn- országban (svédül „Svenskfin- land”) élnek, amely Finnország délnyugati és nyugati részén terül el, s - főként a délnyugati ország­részben - egyre zsugorodik. A nyu­gati régió nyelvhasználati szem­pontból a Csallóközhöz hasonlíha- tó, a városok már erősen finnesed­nek, míg a kisebb településeken a lakosság túlnyomórészt svéd anya­nyelvű. A nagyfokú decentralizáci­ónak, a jó regionális politikának és az ország nyelvpolitikájának kö­szönhetően a svéd nyelvhasznála­tot nem fenyegeti közvetlen ve­szély ebben a régióban, Finország déli részén azonban kevésbé ró­zsás a helyzet. Nehéz elképzelni toleránsabb ki­sebbségpolitikát a finnországinál, a hivatalos statisztikák mégis azt mu­tatják, hogy a svéd kisebbség egyre fogy, a magukat svéd anyanyel­vűnek vallók számaránya hetven év alatt az összlakosság egészéhez vi­szonyítva 12 százalékról 6-ra csök­kent. Az adatok megtévesztőek, mi­vel a svéd nyelvet anyanyelvi szin­ten beszélők száma ennél lényege­sen magasabb, a hivatalos felméré­sek azonban nem tüntetik fel a két­nyelvű kategóriát, pedig a becslések szerint a kétnyelvűek száma egyre nő. Ezt az is bizonyítja, hogy a svéd nyelvű iskolák Svéd-finnország na­gyobb városaiban (Helsingfors, Va­sa, Jakobstad, Abo) túlzsúfoltak. Egyre több szülő szeretné biztosíta­ni gyermekei kétnyelvűségét, mert a svéd nyelv utat nyit a többi indoeu­rópai nyelv és kultúra felé. Ugyan­akkor a finnországi, svéd nyelvű kultúrközeg egyre szűkül, mivel a kétnyelvűséghez nem szükség­szerűenjárul kettős identitás, s így a kétnyelvűek többsége, ha választás elé kerül, a finn nyelvet tünteti fel anyanyelveként (Finnországban a felmérések nem tartalmazzák a nemzetiség kategóriát, csak az anyanyelvre kérdeznek rá). Tudományos felmérések tanúsít­ják, hogy a kisebbségek hajlamo­sak túlságosan is alkalmazkodók- ká válni, ha jogaik biztosítva és ga­rantálva vannak. Erre Szlovákiá­ban jó példa az 1993-as, vezeték­nevekről szóló törvény, amely le­hetővé teszi a magyar női vezeték­nevek -óvá végződés nélküli hasz­nálatát. A törvény elfogadása nagy vihart kavart, de az -óvá végződés használata máig is általánosnak mondható a magyar anyanyelvűek körében. A finnországi svédek is alkalmazkodóbbak a többségi nyelvet beszélőknél, ha a nyelv- használatról van szó. Általános­ságban elmondható, hogy hivata­los kétnyelvűség ide vagy oda, a finn nyelv erőteljes fölényben van a svéddel szemben. A svédül be­szélő finnek nagytöbbsége beszél finnül, és, bár kétnyelvű környe­zetben joga van a svéd nyelv hasz­nálatára, előzékenyen a többség nyelvére vált. A svéd nyelvű iskolák autonómiát élveznek a finn iskolarendszeren belül, így a finn nyelv oktatását sa­ját maguk oldják meg, progresszív módszerek használatával. Az újon­nan érkezett, mint jómagam, a finn nyelvű iskolarendszeren belül pró­bálkozik többségi nyelvet tanulni, inkább kevesebb mint több siker­rel. Problémáim vannak a mód­szerrel, amely arra a filozófiára épül, hogy az ember vagy tökélete­sen, vagy ne beszéljen finnül. Meg­riadok. Ez ismerős. Húszegyné­hány évig kérték rajtam számon, miért nem beszélem tökéletesen a többség nyelvét Szlovákiában. Svéd-finn kétnyelvű ismerőseim sajnálnak, de nem értenek. Tapasz­talataimról beszámolok öszterbot- teni barátaimnak, számukra is­merős a helyzet, ők is komplexu­sokkal küzdenek a nem százszáza­lékosan tökéletes finntudásuk mi­att a helsingforsi környezetben. Helsinki (svédül Helsingfors) hiva­talosan kétnyelvű város, mivel több mint 30 000 városlakó a svéd nyel­vet vallja anyanyelvének, s a nyelv­törvény szerint amennyiben egy te­lepülés lakosságának több mint hat százaléka, vagy legalább 3000 sze­mély a másik hazai nyelvet (finn vagy svéd) beszéli, a település két­nyelvű. Helsingforsban a feliratok mindenütt kétnyelvűek, a szolgálta­tások nyelve azonban az esetek túl­nyomó többségében a finn. Remek terep ez annak felmérésére, hogy mennyire működik a finnoszági nyelvpolitika a gyakorlatban. A híradó svéd kiadása naponta két­szer jelentkezik a finn televízió egyes csatornáján. A svéd híradó­ban a kormány tagjai (a finn anya­nyelvű miniszterek is), az ország el­nöke, a közélet magasszintű képvi­selői svédül szólnak a néphez. A ke­vésbé fontos személyiségeknek tol­mács jár. A híradó beszámol arról, hogy a mozikban vetített filmek mindegyikének legalább egy példá­nyát svéd feliratokkal is el kell látni. Ezt a törvény 1922 óta megkövetel­te, s a filmforgalmazók általában be is tartották a megfelelő paragrafu­sokat, de a fegyelem (itt is) megla­zul, ha a kisebbség nincs résen. A nyelvtörvény betartását árgus sze­mekkel figyeli a közvélemény. Finn nyelvű telefonszámlát kaptam; az A svéd nyelvű iskolák autonómiát élveznek a finn iskolarendszerben. egyik nagyáruház csak a finn sajtó­ban jelentetett meg tájékoztatót az áruházban történő árleszállításról; ehhez hasonló panaszokról rend­szeresen olvasok a svéd nyelvű na­pilapokban (összesen 13 jelenik meg belőlük naponta). Meglepő módon az elkövetkező napokban a válasz is megérkezik, és a számom­ra lehetelennek tűnő panaszokat or­vosolják. Az írásban adott válaszok­kal soha nincs gond, a szóbeli kom­munikáció kényesebb téma. Ha az ember mindkét nyelvet beszéli, gyakran eltekint attól, hogy a tör­vény által meghatározott nyelvi jo­gait megkövetelje, főleg olyan ese­tekben, amikor fontos hivatalos ügyről van szó. Könnyebb svédről finnre váltam, mint bonyodalmak­ba keveredni amiatt hogy az ügyin­téző esetleg félreért valamit az adó­hivatalban. Könnyű helyzetben va­gyok, csak a kisebbség nyelvét be­szélem elfogadható szinten, s ha szeretnék, sem tudnék toleráns len­ni a többséggel szemben. Először a reptéri útlevélvizsgálat­nál próbálkozom. A nyelvtörvény szerint a hivatalos személyeknek mindkét hazai nyelvet bírniuk kell. A módszer bevált, a vámőrnek nincs kedve svédül cseverészni, a szokásos angol nyelvű, kellemetlen kérdések helyett egy „Hmmm...” a válasz a svéd „Jó reggelt!”-re. Kez­detnek nem rossz. Mellesleg a nyelvváltás jó eredményt hozhat a hivatalosan kétnyelvű Helsinki Egyetemen is, ahol napjainkban a finn mellett, a svéd helyett inkább az angol használatos, de törvényes joga minden finnországi diáknak anyanyelvén vizsgázni. Próbálkoz­ni lehet, megeshet, hogy a tanár nem tud elég jól svédül, de ennek beismerése számára elég kínos le­het. Az egészségügyben taktiká­zom. A finnországi orvosok nagy része jól beszél angolul, de biztos ami biztos, svéd nevű orvost vá­lasztok. Nem csalódom, az akcen­tus ellenére svéd mondataim bizal­mat keltenek. Jó ismerősökként beszélgetünk, a svéd nyelv haszná­lata a finn nyelvközegben szimbo­likus értékű. Mi tagadás, jobban ér­zem magam kisebbségben, mint bevándorlóként. Finnugor rokonság ide vagy oda, Svéd-finnországban érzem otthon magam. Mi, kisebbségiek, félsza­vakból is megértjük egymást, ha a nyelvi identitás megőrzésének fontosságáról van szó. A finnor­szági svédek esete azonban jól pél­dázza, hogy a jogok puszta meglé­te csak segíti, nem garantálja a ki­sebbégi kultúra fennmaradását. A legfontosabb kérdés Finnország­ban és Szlovákiában egyaránt az, hogy tudunk-e, akarunk-e élni jo­gainkkal. A nyelvi és kulturális túl­élés lehetőségének megteremtése nem elég, ennél több kell: a le­hetőségek kiaknázása. Egynyelvűség és kétnyelvűség finn és svéd módra Finnországban az 1919-es alkotmánytörvény szerint a finn és a svéd nyelvek az ország hivatalos nyelvei. Ugyanakkor az 1922-es nyelvtörvény értelmében Finnországban megkülönböztetnek egynyelvű finn, egy­nyelvű svéd és kétnyelvű finn-svéd vagy svéd-finn településeket. Egy település akkor kétnyelvű, ha a lakos­ságának 8 százaléka vagy legalább 3000 személy a másik hazai nyelvet beszéli. Területi egységet nem nyil­vánítanak egynyelvűvé, amíg ez a számarány nem süllyed 6 százalék alá. Az erre vonatkozó felméréseket tízévenként megismétlik. Az 1991-es, hivatalos adatok szerint Finnországban jelenleg 395 egynyelvű finn; 21 kétnyelvű, finn több­ségű; 20 kétnyelvű, svéd többségű és 24 egynyelvű svéd területi egység van. Az egynyelvű településeken az önkormányzat egy hivatalos nyelvet használ, az állami szervek képviselői azonban Finnország valamennyi településén, legyen az egy- vagy kétnyelvű, azonos szolgáltatást kell biztosítani mindkét hazai nyelven. A svéd nyelvű oktatást autonóm iskolaügyi bizottság irányítja a finnországi iskolaügyi minisztériumon be­lül. A finnországi svéd egyetemet, azn Abo Akademi-t, 1918-ban alapították. Az Abo Akademi, a Svéd Gaz­dasági Főiskola (Svenska Handelshögskolan) és a Svesnka Social- och Kommunalhögskolan egynyelvű in­tézmények. A Helszinki Egyetem, a Helszinki Technikai Főiskola és a Színház és Filmművészeti Főiskola hi­vatalosan kétnyelvűek. Finnországban 13 svéd napilap és körülbelil 300 más, változó időközönként megjelenő, svéd nyelvű sajtó­termékjelenik meg. Négy svéd nyelvű színház működik, és az állami televízió műsoridejének körülbelül 10 százalékát a svéd-finnországi televízió műsorai teszik ki

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom