Új Szó, 2001. január (54. évfolyam, 1-25. szám)

2001-01-04 / 3. szám, csütörtök

ÚJ SZÓ 2001. JANUÁR 4. Régióink LEPOROLT HÍRMORZSÁK Válogatás a Komáromi Lapok 1882. deczember 2-ei számából Gyermekmenedékhely Gyermekmenedékhelyre volna szükségünk, hova a szegényebb néposztály apróbb gyermekeit nyugodtan helyezhetné el azon időre, míg az apa vagy anya a napi kenyér után lát. E menedék­hely hiányában kénytelen apró gyermekeit a szobába zárva ma­gukra hagyni, nem gondatlanságból, de kényszerűségből. És is­ten a megmondhatója: mennyi borzasztó szerencsétlenség szár­mazott már ebből. Mi is a gyermekek magukra hagyásából szár­mazott számos balesetet regisztráltunk már. Legközelebb is Holeczky József napszámos neje hagyta így magára kisded gyer­mekét. Éste volt az idő, az asztalon petróleum lámpa égett. A kis gyermek a rozzant asztalhoz mászott és belekapaszkodott annak lábába, mely a gyenge erő hatására kitörött. Ennek következté­ben az asztal feldőlt és a lámpa a földre zuhant a nélkül, hogy el­aludt volna. A legnagyobb szerencsétlenség támadhatott volna az esetből, ha szerencsére az anya meg nem érkezik, a ki lélekje­lenlétét el nem veszítve, a tüzet csakhamar elfojtotta. A közbiztonság érdekében A közbiztonság érdekében szokásos intézkedést az idei télre is foganatosította a városi hatóság, amennyiben az éjjeli rendőrjá­ratok megerősítéséhez deczember hó 1-jétől kezdve az önkéntes tűzoltó-század tagjai közül 10 pótrendőrt fogadott föl a téli idő­szakra. Bizony, bizony nem ártana, ha állandóan szaporíttatnék rendőrségünk csekély létszáma. Rendőri hírek Weiner József lakásába szerdán éjjel ismeretlen tettesek - tolvaj- lási czélból - behatolni akartak. A lakásnak utcza felőli ablakait már kiszedni kezdték, midőn a házbeliek a zörejre fölébredve, a gazembereket megfutamították. Lopások Krausz Ferencz lakásából világos nappal 20 rőf vásznat loptak el. A tettesnek nyoma sincs. Reinprecht főhadnagy lakásáról pe­dig ismeretlen tettes nagyobb értékű ezüst-kanalakat és számos ruhadarabot tolvajlott el; Megfagyott A sz.-péteri határban egy kukoricza-rakáson egy körülbelül 30 éves férfi megfagyva találtatott. Az illető valószínűleg vándorló legény volt, ki elmerülve ott keresett pihenést s ott találta szo­morú halálát. Holtteste a városi kórházba szállíttatott. Válogatta: Kamoncza Márta 1871-ben Hermann Ottó ornitológus, polihisztor - a város szülötte - számolt be a franciaországi eseményekről Tudományos konferencia Breznóbányán MOTESIKY ÁRPÁD erman Ottó, tudós, po­lihisztor, néprajzíró - de szépírónak is meg­állta volna a helyét -, 1835. június 26-án szü­letett Breznóbányán. Édesapja sebészorvos volt, ám sok­oldalú, művelt ember, de különösen a természetkutatás volt a szenvedé­lye, és kapcsolatban állt a vüág jeles tudósaival, a német Brehmmel és a magyar Petényi Jánossal is. Édesap­ja oltotta belé a természet, a mada­rak és minden élőlény, még a pókok iránti szeretetét is. Herman Ottó családja német volt, nem is tudott magyarul, csak az is­kolában kezdett el magyarul tanul­ni, amikor apját Breznóbányáról át­helyezték Alsóhámorra, a csodála­tos borsodi Bükk vidékére. A kis Ot­tó a természet szeretete mellett rövi­desen lelkes magyar hazafi lett, oly­annyira, hogy a szabadságharc kitö­résekor 13 éves fővel önkéntes hon­védnek jelentkezett, de a fiút tapin­tatosan hazaküldték. Közben középiskoláit Miskolcon el­hanyagolta, legyünk őszinték nem igen ment neki a tanulás, ígyhát ap­ja lakatosinasnak, mai szóhaszná­lattal élve ipari tanulónak adta. Ezt a múltját Herman Ottó soha nem szégyelte, mert Bécsben aztán be­iratkozott a politechnikumba, de in­kább a természettudományok érde­kelték és autodikakta módon tanult, gyötörte magát, és szerzett magas szintű tudományos műveltséget. Egyébként nagyon kalandos életet élt, Lombardiában az olasz gerillák­hoz szegődött, a következő eszten­dőben már lengyel felkelő és a len­gyel szabadságért harcolt, de mind­ezek előtt, hogy el ne felejtsük 1857- ben besorozták katonának és két évet lehúzott az Adria partján... Most azonban már ott tartunk, hogy 1863-ban Kőszegen telepedett le és mint fotográfus kereste kenyerét. Közben vadászgatott, de csak kitö­més, gyűjtés céljából emelt puskát vadra és madarakra. Kőszegen is­merkedett meg a Chernél családdal. Chemel Kálmán, a gazdag földbir­tokos szintén természebúvár volt, nagyon megkedvelte Herman Ottót. Volt ennek a földbirtokosnak egy István nevű fiia, akivel Herman Ottó foglalkozni kezdett, ám az ifjú tanít­vány oly gyorsan haladt előre, hogy szinte túlszárnyalta tanító mesterét. Hermann Ottó portréja (Archív felvétel) később Chemel Istvánból a magyar madártan legnagyobb tudósa lett, Herman Ottó mindig büszke volt rá és sosem szégyelte, hogy a madár­tan tudományában tanulhatott ta­nítványától. Brassai Sámuel 1864-ben, az Erdé­lyi Múzeum igazgatója pályázatot írt ki egy konzervátori állásra, amelyet a fital Herman Ottó meg­kapott. Fizetése nem volt ugyan sok, de így közelebb került a tudo­mányokhoz, kutathatta, össze- gyűjthette Erdély állat- és növény­világát. Node, Érdélyben kezdett politizálni és mivel a függetlenség lelkes híve volt, hamarosan szem­bekerült a hatalommal. Publikált szaklapokban, de írt a Magyar Pol­gár, kolozsvári lapba is. Eleinte úri leírásokat, ismeretterjesztő cikke­ket, tárcákat közöltek tőle, de az­tán 1871-ben ő számol be a fran­ciaországi eseményekről, határo­zottan a köztársaságiakkal tart... Néhány esztendő múlva, 1875-ben kinevezik a Magyar Nemzeti Múze­um állattárának „Őrsegédévé”, 1877-ben lapot indított, a Termé­szetrajzi Füzeteket, amelynek egy évtizeden át volt a szerkesztője. Et­től kezdve aztán nagyon komolyan veszik tevékenységét, különböző fontos természetvédelmi társaságok - külföldön is - tagja és vezetője, közben utazott, bejárta a világot, el­jutott Európa legészakibb részeire is. írt 14 könyvet, nagyon sok ki­adást megért az 1901-ben kiadott „Madarak káráról és haszáról” című könyve, ismerte a madarak nyelvét, sok szép történetet írt erről. Mint a parlament radikális képviselője har­colt a természeti, vadászati törvény megalkotásáért, ebben Darányi, földművelésügyi miniszterben tá­mogatójára és segítőjére talált... Közel nyolcvan esztendős korában közlekedési baleset érte, elgázolta egy lovaskocsi, ami végzetesnek bi­zonyult. 1914. december 27-én hunyt el Budapesten, az európai, korát megelőző magyar tudós. Számtalan tudományágban ért el jelentős eredményeket, megalapító­ja és első, sikeres művelője volt a madár- és rovartannak, de foglalko­zott néprajzzal, őslény- és ember­tannal, ámde mestere volt az isme­retterjesztő irodalomnak is... És lám, a szülőföld sem feledkezett meg róla, születésének 165. évfor­dulója alkalmából, tavaly novem­berben Breznóbányán nemzetközi emlékkonferenciát rendeztek. A színvonalas rendezvényt a városhá­za dísztermében tartották és az elő­adók hangsúlyozták, hogy Herman Ottó európai méretű tudós és jeles személyiség volt. A szülőföld, Szlo­vákia is magáénak tartja és büszke tevékenységére. Magyarországról Mészáros Ferenc a Magyar Termé­szettudományi Múzeum főigazga­tó-helyettese értékelte Herman Ottó munkásságát a mai tudományok ál­lása szempontjából. A konferencián részt vett az ógyallai Stollmann András, orni­tológus is, Herman Ottó munkás­ságának alapos ismerője. Elmon­dása szerint Herman Ottó, poli­hisztor hazatalált és születésének 165. évfordulója jó alkalom volt a tudomány, a nézetek és emberi kapcsolatok közeledésére. Résztvevői szakképzett trénerek vezetésével sajátították el és gyakorolták a kommunikáció legalapvetőbb elemeit és barangoltak az önismeret útján Kommunikációs tréning program GÖBŐ SÁNDOR ét kommunikációs tré­ninget szervezett Lé­ván 2000-ben a Márai Sándor Alapítvány. 1998-ban már volt ha­sonló rendezvény a városban, s annak sikeressége, po­zitív visszhangja adta az apropót az tavalyi két tréning megrendezé­sére. Az öt hétvégéből (péntek­szombat) álló tréningsorozatok résztvevői szakképzett trénerek vezetésével sajátították el és gya­korolták a kommunikáció legalap­vetőbb elemeit, barangoltak az ön­ismeret útján, oldottak meg az élet által produkált konfliktushelyzete­ket, gyakorolták a tolerancia, a másság elfogadásának módjait, le­hetőségeit. Egyéni és csoportos foglalkozásokon nemre, fajra, nemzetiségre, foglalkozásra való tekintet nélkül vettek észt az ér­deklődők: A résztvevők között volt pedagógus, könyvelő, varrónő, mérnök, fodrász, munkanélküli. A tavaszi tréning két trénere Bordás Sándor klinikai pszichológus és Huncík Péter, a Márai Alapítvány igazgatója volt. Az őszi csoportot Bordás Sándor és Kállay Jolán ko­máromi gyermekpszichológus ve­zette. Bővebb információkkal Bor­dás Sándor szolgált. Hogyan alakult ki a tréning prog­ramja? Huncík Péter, a Márai Alapítvány igazgatója. 1993-ban felkért, hogy dolgozzak ki egy programot az et­nikai konfliktusok megoldására. Aktuális volt a téma, hiszen akkor tört ki a jugoszláv polgárháború és mivel én onnan származom, sze­mélyesen is érintve voltam a témá­ban. Pavol Fric szociológussal elő­ször kidolgoztunk egy kutatási programot Szlovákiára vonatkozó­an, hiszen az akkori Meciar-érának köszönhetően itt is elég feszült volt a helyzet. A kutatási prog­ramban szociológiai és mélyeb­ben vizsgáló etnopszichológiai módszereket használtunk, majd ezeket az eredményeket egy tré­ning programba sűrítettük. Bu­dapesti egyetemi éveim alatt pszichidráma képzésen is átes­tem és vizsgáztam Rogers sze­mélyközpontú pszichoterápiájá­ból is. Innen jött az ötlet, hogy a tréninget egy nagyon dinamikus és egy passzívabb pszichoterápi­ás irányzatra kellene építeni. Mivel bizonytalanok voltunk az így elképzelt tréning működésé­ben, Péterrel elhívtuk Budapest­ről Tringer professzort, aki egye­temi éveim alatt tanárom volt és a Rogers irányzatnak Magyaror­szágon és nemzetközileg elis­mert szaktekintélye, hogy mondjon véleményt az így kidol­gozott programról. A professzor úrnak nagyon tetszett az ötlet és három az említett területeken kiképzett pszichiátert a rendel­kezésünkre bocsájtott trénerek képzésére. 1995 végén a Márai Alapítvány támogatásával 17 tréner (pszichológus, pszichiá­ter) végezte el ezt a továbbkép­zést. 1996-tól 12 tréner a mai napig dolgozik az Alapítvány­nak és cca. 1500 véleményfor­máló személy (polgármester, or­vos, pedagógus stb.), egyetemis­ta, és egyéb jelentkező végezte el ezt a tréninget. Változott a tréning vagy ugyan olyan formában zajlik ma is, mint annak idején indult? Huncík Péterrel és Stredl Terézzel kicsit módosítottuk, de az alapvo­nalakban nem változott. A tré­ning óriási előnye, hogy az új ku­tatási eredmények beépíthetők, és egyéb elvárásoknak megfelelő­en módosítható úgy, hogy alap- koncepciójában a program nem változik meg. Hogy a kép teljesebb legyen, megkérdeztem a néhány résztvevőt, hogyan vélekednek a tréning után annak létjogosultságáról, szükségességéről, hatékonyságáról, értelméről. Kérdéseim a következők voltak: Honnan hallott a kommunikációs tréningről azelőtt, miért döntött úgy, hogy jelentkezik? Milyen elvárásai voltak a tréninggel szemben? Mit adott a tréning, hogyan tudja alkalmazni az ott tanultakat a hétköznapi életben? Milyen volt a csoport, tartják-e a kapcsolatot? Kucsáné Diósi Mária (munkanélküli): Nemigen tudtam, hogy ilyen létezik, csak aztán hallottam róla, s elmondták - akik részt vettek ilyenen -, mi is van azon a tréningen, milyen tapasztalatokat szereztek, és fő­leg az, hogy önismerettel is foglalkoznak. Én ugyanis nem ismertem annyira önmagam, s úgy gondoltam, ezért érdemes lesz elmenni, megpróbálni. Utólag elmondhatom, hogy nagyon sokat segített. Egyrészt meg­tudtam olyan dolgokat, melyek gyermekkoromban történtek velem, s ezek a mai napig kihatnak. Sokkal több önbizalmam van, mint amikor a tréninget elkezdtem, és jobban ki merek állni a nézeteim mellett. Ele­inte kicsit tartottam tőle, hogy hogyan birkózom majd meg a különféle feladatokkal, de aztán úgy gondol­tam, hogy azért jöttem én ide, hogy saját magamon segítsek, tehát megpróbáltam minden erőmmel bekap­csolódni a munkába, hogy sikerüljön. Végül is nagyon jó volt. Én azt hiszem, a csoport minden egyes tagja megtalálta a magáét. Tudom ajánlani mindenkinek, aki még nem próbálta. Nekem nagyon sokat segített, mert az utóbbi időben igen sok teher volt a vállamon, és jól jött ez a kis lendítés. Új arcokat találtam, új ba­rátokra tettem szert. Ez is sokat jelent. A csoport néhány tagjával szinte hetente összefutunk. A közeljövő­ben pedig csoporttalálkozót szervez a csoportunk, amit már nagyon várok, újra beszélhetek mindenkivel, mi történt vele a tréning óra. Érdekes lesz. Novák Katalin (óvónő): Már voltak tapasztalataim az ilyen tréninggel kapcsolatban, ugyanis két évvel ez­előtt részt vettem rajta. Sok mindent tudtam róla, hogy milyen módszerekkel dolgoznak, hogyan vannak beosztva a foglalkozások, hogy tehát van egy önismereti rész, egy kommunikációs rész, konfliktusmegoldó rész. Gondoltam, hogy a mostani trénerek egy kicsit másképp fogják megvalósítani, mert úgy hiszem, hogy minden trénerpáros saját magából kiindulva, más-más módszereket alkalmaz ezeknek a különböző dol­goknak a megvalósításában. Tehát engem tulajdonképpen a kíváncsiság vitt el a tréningre. Valójában azért vágtam neki még egyszer, hogy az önbizalmamat és az önismeretemet még jobban kihozzam magamból - amit még ki lehet -, és a konfliktusmegoldó gyakorlatok miatt. Az elvárásaimat a tréning maximálisan ki­elégítette, sőt fölülmúlta. A csoport szerintem nagyon jó volt. Arra gondolok, hogy nagyon sok korosztály képviseltette magát: a nagyon fiatalok is részt vettek és a kicsit idősebb középkorosztály is jelen volt, és an­nak ellenére, hogy ilyen széles skálán mozgott az életkor, jó csoportmunkát tudtunk végezni. Szóval ez meglepett, s jó is volt. Kíváncsian várom a csoporttalálkozót. Jó lesz megtudni a többiektől, hogy mi van velük, mi történt azóta, miben változott meg az életük, hogyan változtatta meg esetleg pont ez a tréning az életüket, mit hasznosítottak abból, amit ott tanultak. Herczeg István: Miért is mentem el a tréningre? Megszólítottak a barátaim, tőlük tudtam meg, hogy lesz. Az öt hétvégét a másodikkal kezdtem, később kerültem a csoportba. Azért is mentem, mert már voltam ha­sonlón, egy kétnaposon, és azért is, hogy nagyobb önbizalmat kapjak. Tudtam, hogy mit akarok az életben elérni, de meg akartam bizonyosodni róla, hogy helyesen csinálom. Elvárásom volt, hogy problémámat se­gítsen rendbe hozni, na nem rögtön, hanem idővel. Ez be is vált. Nem mindjárt tudtam hasznosítani az ott tanultakat, hanem fokozatosan, mint ahogy azt ott a tréningen átéltem - mert lényegében az átélésen ke­resztül tanultunk. Az egyes szituációk úgy be-beugranak, hogy most ezt kell tenni, most ez volna a helyes. Gondolok itt mind az emberi kapcsolatokra, mind pedig a nemzetiségi problémákra, a toleranciával össze­függőjelenségekre. Valós helyzetekben előjönnek a tréningen átélt szituációk, s csak később tudatosítom, hogy ez azért van, mert ott ezeket vagy hasonlókat megbeszéltünk, eléggé alaposan. A csoportot nagyon egységesnek éreztem, egymást támogattuk. Volt egy tagunk, aki menet közben el is akart menni, abba akarta hagyni, mi visszatartottuk, és jól tettük, mert azóta is köszöni nekünk, hogy nem ment el. Léván Folynak más országokban is ha­sonló tréningek? Igen, a Márai Alapítvány 1998-ban PHARE támogatást nyert ezzel a programmal, és azóta Magyarorszá­gon és Romániában is zajlanak tré­ningek és kutatási programok az el­képzeléseink alapján. Hajói tudom, ennek a kutatási- és tréning programnak van egy har­madik része is? Igen, e két programhoz szorosan kapcsolódik a harmadik, melyet Fe­szültség Előrejelző Rendszernek ne­veztük el és Huncík Péterrel közö­sen dolgoztuk ki. Ennek a program­nak a célja egy társadalom feszült­ségének a mérése szociológiai, pszi­chológiai és orvosi módszerekkel. Az előre jelzett feszültségek, várha­tó konfliktusok könnyebben kezel­hetők, mint a már megtörtént, ki­robbant, áldozatokat követelő ese­mények. A három program csak együtt képzelhető el, mivel az infor­mációk és a kapott eredmények tö­kéletesítik azt a programot, amelyik éppen működik. Publikálták valahol ezeket a programokat? Igen, az első kutatási eredmények a tréning alapkoncepciójával együtt 1995-ben jelent meg Ellenpróbák címen, a Nap Kiadó gondozásában (még abban az évben megjelent an­golul és szlovákul). 1999-ben jelent meg a FÉR (Feszültség Előrejelző Rendszer), amelyet szintén publi­káltunk angolul is és szlovákul is, szintén a Nap Kiadó gondozásában jelent meg. Majd 2000-ben jelent meg a Confidence Building In The Carpathian Basin című kötet, saj­nos csak angolul, mivel a fordítá­sokra nem volt pénz. Ez a kötet tar­talmazza a Romániában és Szlová­kiában elvégzett kutatások eredmé­nyét, valamint a szlovákiai, a romá­niai és a magyarországi tréning elemzését.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom