Új Szó, 2001. január (54. évfolyam, 1-25. szám)

2001-01-31 / 25. szám, szerda

Kultúra ÚJ SZÓ 2001. JANUÁR 31. A Böngésző nyertesei A Vasárnap 4. számában feltett kérdésre összesen 534 helyes meg­fejtés érkezett. E héten az 500-500 koronát Balogh Sándor bési, Kovács Csaba bakai és Tőre Ildikó füleksávolyi olvasónk nyerte. Gratulálunk! A helyes megfejtés: 2001. január 4-én. Könyvbemutató a Vámbéry Kávéházban Dunaszerdahely. A Lilium Aurum Kiadó és a Fórum Társadalomtu­dományi Intézet gondozásában látott napvilágot A Bibliotheca Hun- garica (cseh) szlovákiai magyar könyvgyűjteményének bibliográfiá­ja (1918-2000) 1-2., melyet Végh László, a Bibliotheca Hungarica igazgatója állított össze. A kiadvány megjelenése mérföldkövet je­lent a könyvtár életében, mert az elkészült bibliográfia és a könyvtá­rat látogató kutatók elvárásai alapján pontosabban meghatározható a Bibliotheca Hungarica tevékenységének és állománygyarapításá­nak további stratégiája. A könyvet holnap 18 órától Csanda Gábor szerkesztő mutatja be a Vámbéry Irodalmi Kávéházban, (ú) Pro Slovakia: rengeteg kérvény Pozsony. Rekord mennyiségű kérvény érkezett múlt év november végéig a Pro Slovakia állami kulturális alap címére. Amint azt teg­nap Bozena Klészová, az alap igazgatója közölte, 3300 pályázatról van szó, a támogatás igényelt összege pedig több mint 1,3 milliárd korona. A legtöbb kérvény - közel 2000 - a helyi és regionális kul­túra kategóriába érkezett, ezt követi a műemlékvédelem és a film­gyártás. Klészová szerint a bizottságoknak lesz elég dolguk, hogy valamiképpen szétosszák a Pro Slovakia rendelkezésére álló 71,1 millió koronát, amely a pályázók által igényelt összegnek csupán 5,4 százaléka. (SITA) Páger Antal-színészdíjat alapítottak Makó. Páger Antalra emlékeztek születésének 102. évfordulóján szülővárosában, Makón. Az évforduló tiszteletére színészdíjat ala­pított Makó városa. A helyi képviselő-testület döntése alapján évente egy alkalommal - elsőként jövőre -, Páger Antal születésé­nek napján, január 29-én adják át a kuratórium által arra érdemes­nek ítélt színész számára a díjat. A díj Páger Antal arany pecsétgyű­rűjének másolata. (MTI) SZÍNHÁZ ________________POZSONY________________ SZ LOVÁK NEMZETI SZÍNHÁZ: A hattyúk tava 19 HVIEZDOSLAV SZÍNHÁZ: Ha asszony kezében a gyeplő 11 KIS SZÍNPAD: Demok­raták 11 KASSA THÁLIA SZÍNHÁZ: Black comedy (vendégjáték Tornaiján) 11.30,19 KOMÁROM JÓKAI SZÍNHÁZ: Csongor és Tünde 11 NYITRA ANDREJ BAGAR SZÍNHÁZ: Sirály 18.30 MOZI POZSONY HVIEZDA: A sebezhetetlen (amerikai) 15.30,18, 20.30 OBZOR: A vörös bolygó (amerikai) 15.30, 18, 20.30 MLADOST: Táncos a sö­tétben (dán-svéd) 15, 17.30, 20 MÚZEUM: Esőcseppek a forró kö­vön (francia) 19 CHARLIE CENTRUM: Million Dollars Hotel (amerikai-angol-német) 16, 20.30 Apádra ütök (amerikai) 18.30 Az élet forrása (cseh) 17.30 Acid House (angol) 20.30 A kereszt­apus (amerikai) 18.15 Tájkép (szlovák) 18 Brian élete (angol) 20 A harmadik sárkány (szlovák) 19.30 KASSA CAPITOL: A sebezhetetlen (amerikai) 15.45, 18, 20 ÚSMEV: A ha­todik napon (amerikai) 16, 18.15, 20.30 IMPULZ: Múmia (ameri­kai) 16.15,19.15 DRUZBA: A Grincs (amerikai) 16,18, 20 TATRA: Táncos a sötétben (dán-francia-svéd) 15.30, 20.3Q A kupa (bhutá- ni-ausztrál) 18 DÉL-SZLOVÁKIA DUNASZERDAHELY - LUX: Shaft (amerikai) 19.30 ROZSNYÓ - PANORÁMA: Viharzóna (amerikai) 17,19 LÉVA - JUNIOR: A sejt (amerikai) 16.30, 19 GALÁNTA - VMK: Árnyék nélkül (amerikai) 17.30, 20 NAGYKAPOS - ZEMPLÉN: A Grincs (amerikai) 18 Az osztrák művész a kortárs festészet jelentős alakja volt Elhunyt Max Weiler MTI-HÍR Bécs. Elhunyt Max Weiler festő, az osztrák képzőművészet doyenje. A művész 90 éves korában, egy bécsi kórházban halt meg. A tiroli születésű Weiler a termé­szetet tette meg alkotásai központi tárgyává, ám a természet belső lé­nyegét részben absztrakt forma­nyelven igyekezett megfogni, kife­jezni. A világ számos pontján mű­veiből rendezett kiállítások megte­remtették és megszilárdították he­lyét a kortárs festészet jelentős alakjai között. Weiler 1928-tól nagy terjedelmű festészeti és grafikai életművet ho­zott létre táblaképekből, akvarel- lekből, rajzokból és grafikákból, 1946 után pedig jelentős - bár sok­szor vitatott - sorozatokat alkotott freskókból, mozaikokból, üvegké­pekből és kerámiából készült fali­képekből. A valódi népszerűséget az élénk színek által meghatáro­zott késői képei hozták meg számá­ra. Weiler 1981-ig mintegy húsz éven át tanított festészetet a bécsi képzőművészeti akadémián, s 1960-ban ő képviselte hazáját a ve­lencei biennálén. Ausztria számos jelentős kitüntetéssel ismerte el munkásságát. Budai Lívia mezzoszoprán olajfestményeiből az utóbbi időben több kiállítást is láthatott a közönség Világjáró énekesnő ecsettel Budai Lívia Adriane Lecouvreur Hercegnéjeként (Archív felvétel) Pályájának egyik különleges szerepe volt, amikor Klütaimnésztraként tolószék­be kényszerült Richard Strauss Elektra című operájá­ban. Szerencsére Budai Líviá­nak nem volt semmi baja, a kerekes kocsi csupán a mo­dern rendezés egyik érdekes ötleteként került színre. RÉFI ZSUZSANNA Világjáró énekesnőnk egyébként is színpadi akrobatikájáról nevezetes, hiszen annak idején balerinának ké­szült, így a mai napig könnyedén megcsinálja a cigánykereket és a spárgát a szintén rendhagyó brüsz- szeli Triptichonban, Szarka néni­ként. A Brüsszelben és Montrealban élő, világjáró mezzoszopránt az utóbbi időben a közönség új oldalá­ról is megismerhette, hiszen festmé­nyeiből több kiállítás nyűt. Az évszakok színei, magával ra­gadó tájak láthatóak olajfestmé­nyein. Miért vesz ecsetet a kezébe egy sikeres énekesnő? Két hónapon át Japánban turnéz­tunk, ahol a Tannhäuser Vénuszát énekeltem, s rettentően elfáradtam. Pihenésre vágytam, teljes kikapcso­lódásra, s valami olyan elfoglaltság­ra, amelynek semmi köze sincs a ze­néhez. Ä szomszédságunkban ép­pen kiárusították egy festéküzlet készletét, s gondoltam, megpróbál­kozom ezzel, hiszen kanadai ottho­nomból gyönyörű a panoráma. Né­hány hónapja festek, autodidakta módon, de jó egy ilyen, másfajta al­kotással foglalkozni. Külföldi karrieije a Covent Gar- den-beli debütálással kezdődött, Azucéna szerepében. Az azóta el­telt két évtized alatt bejárta a vüá- got, fellépett a Wiener Staatso- pertől kezdve a New York-i Metro- politanig. Partnerei között volt Joan Sutherland, Montserrat Ca­ballé vagy Mirella Freni, és mind­három tenorkirállyal is többször szerepelt. Plácido Domingóval énekeltem a legtöbbet, az Aidában, a Giocon- dában és a Don Carlosban léptünk színpadra. Számomra ő a legked­vesebb a tenorok közül, ugyanis hi­hetetlenül udvarias partner, aki va­lóban teljes átéléssel énekel a szín­padon, elvarázsolja az embert, s különleges alakításokat lehet így produkálni. Jósé Carreras is kolle­giális, ő azért egy kicsit hidegebb. Vele sok gálaesten szerepeltem, színpadon pedig nekem legjobban a Don Carlosban tetszett, ebben a Verdi-operában nemcsak hangilag, hanem figurában is remek volt. Luciano Pavarottival kapcsolatban nincsenek ilyen kellemes élménye­im, neki csak saját maga fontos, s nem hogy segítene, sok esetben in­kább gátolja a partnerét. A világ egyébként most óriási tenorínség- gel küzd, számos darab nem is ke­rül színre, mert nincs, aki eléne­kelje a férfi főhős szerepét. Egy Aida-előadás után, amely­ben Plácido Domingo partnere­ként Amnerist alakította, a spa­nyol tenorsztár azzal gratulált Önnek, hogyha egyszer valami miatt elveszítené a hangját, ak­kor is meg tudna élni színésznő­ként, olyan kisugárzással, inten­zitással kelti életre a figurákat. Én nem tudom elképzelni, hogy az ember csak álljon a színpadon és énekeljen. Egy áriával, egy dallal is el kell mesélni egy egész történe­tet. Szükség van a belső fűtöttség­re, és élni kell az adott figura éle­tét. Én az ösztönösségen kívül na­gyon sokat figyelem az embereket, a gesztusaikat, a viselkedésüket, s mindezt félhasználom a színpa­don. Tito Gobbi egyszer azt nyilat­kozta, hogy csak fehér parókában tudja elképzelni Scarpiát. Én bele­halnék, ha mindig ugyanúgy kelle­ne megformálnom valamit, ha csak modern vagy csak hagyományos előadásokban énekelhetnék. S az Önt sosem bántotta, hogy mezzónak született? Az opera­komponisták szinte minden esetben a szopránnak írták a leg­több és legszebb melódiát, ő a nő, akibe mindenki szerelmes, s a mezzók általában az intrikusok vagy a dajkák. Ez az oka annak, hogy sok kolléga­nő inkább a szopránszerepek felé kacsingat, megpróbálja azokat éne­kelni, még akkor is, ha nem neki va­lóak. Néha kicsit bántott ez, sajnos, Puccininek is csak szoprán kedvesei voltak, ezért aztán nem írt szinte semmi tisztességes szerepet a mez- zóknak. Egy előnye azért van en­nek, így nem kiöregszem a szere­pekből, hanem beléjük öregszem, hiszen például Az árnynélküli asz- szony Dajkáját vagy a Klütaim- nésztrát még egy ideig előadhatom. Számos rendezésben lép szín­padra világszerte. Könnyen ráve­hető a modern koncepciókra? Most ezek a produkciók vannak túl­súlyban. Múltkorában már arra vá­gyódtam, hogy milyen lenne Am­nerist énekelni egy konvencionális Aidában, vagy legalább olyan szín­padon meghajolni, ahol hagyomá­nyos, vörös, összecsapódó függöny van. Nekem egyébként nem csak ez a Szarka nénim különleges, voltam már úgy Azucéna, hogy Carmen- ruhát viseltem, s olyan Aidában is felléphettem, ahol egyiptomi fáraó­lányként egy elegáns kiskosztü­möm volt, tigrismintás blúzzal, a második felvonásban pedig egy Dior-stüusú, fehér esküvői ruhában léptem színpadra. Kundryként a Parsifalban pedig olyan kosztü­möm volt, akár egy tanítónőnek. Ön azok közé az énekesek közé tartozik, akik nagyon jól megta­lálták a pálya és a magánélet kö­zötti egyensúlyt, s ez kevés világ­járó énekesnek sikerül. Én nem áldozok fel bármit és bárkit a karrieremért. A családom, a ba­rátaim is ugyanolyan fontosak, mint a zene. Szerencsére az ének­lésen kívül még rengeteg más do­log is érdekel. Valószínűleg azért intakt a hangom is, mert tudok ne­met mondani, s azzal is tisztában vagyok, hogy mikor mit vállalha­tok el. Én ugyanis hatvanévesen is szeretnék még énekelni! Ötvenéves az éneklő dobos, Phil Collins, a mai könnyűzene egyik meghatározó, sokoldalú egyénisége Kritika és közönség egyaránt elégedett Phil Collins a dobok mögött 1997-es prágai koncertjén (CTK-felvétel) JUHÁSZ KATALIN A mai könnyűzene egyik meghatá­rozó egyénisége, sokoldalú, hiper- aktív, ért a közönség nyelvén, emel­lett okosakat nyilatkozik a sajtónak, és figyeli a piac mozgását is. Gye­rekszínészként kezdte, 1970-ben pedig a Genesis zenekar dobosa­ként lépett a porondra. A korai albu­mokon nem akart mindenáron tün­dökölni, önálló megoldásai nem bontják meg az összharmóniát, az­az Collins idomult a többiekhez. A frontemberi státus Peter Gábrielé volt, aki meghatározta a zenekar akkori hangzását, melyet jobb híján progresszív rocknak címkézett a kri­tika. A Selling England By the Pound-on vagy a The Lamb Lies Down on Broadway című történet­mesélő dupla albumon olyan zenei kavalkád hallható, hogy alig lehet követni, sokan egész pályafutásuk alatt nem halmoznak fel annyi öde­tet, mint a Genesis egyeüen korai dalban. A nagyközönség épp emiatt emésztette nehezebben ezeket a ter­mékeket. Gabriel távozását követő­en úgy hozta a kényszer, hogy Col­lins lett az új énekes, az albumokon továbbra is ő dobolt, a turnékon vi­szont pótdobost foglalkoztattak, és kiderült, hogy Collinsnak milyen karakteres hangja van. Kevésbé improvizatív, könnyebben követhe­tő számok sorjáztak a hármasban készített lemezeken, nem terhelték túl a közönséget, ám tartották a tő­lük elvárt nívót, ez a koncepció pe­dig hamarosan igazi sztárzenekarrá tette a Genesist. Az energiatúlten­gésben szenvedő Collinsnak mindez kevés volt, külön dzsesszrock-ban- dát alapított, majd 1981-ben szóló­lemezt adott ki, melyet később újab­bak követtek. Első világslágere az In the Air Tonight volt, ebben ellenáll- hatadan dobzuhogással spékelte meg a remekül kitalált dallamot, a hangszerelésre később is odafigyelt, minek köszönhetően az érzelmes, kissé szirupos dallamokból is igé­nyes számok kerekedtek, azaz a kri­tika és a közönség is megkapta a magáét. Szólókarrieije nem fékezte a Genesisét. Közben filmzenékét írt, sőt színészként is felbukkant a Mia­mi Vice-sorozat egyik epizódjában, mely után felkérések tömegét kap­ta, egyik-másik ajánlatot el is fogad­ta. Címszerepben legutóbb a Buster- ban láthattuk, ahol egy vonatrablót alakít. Aktívan részt vesz jótékony- sági akciókban is, 1986-ban törté­nelmet csinált azzal, hogy a Live Aid-koncert mindkét helyszínén fel­lépett: a londoni Wembley stadion­ból Concorde repítette Philadelphi­ába. Legutóbb tavalyelőtt hallot­tunk róla, amikor a Tarzan című Disney-rajzfilm betétdaláért kapott Grammy-díjat. Produceri tevékeny­sége is jelentős. Bárhová hívják, örömmel megy, Eric Clapton zene­karának dobosaként egyszer a fél vi­lágot körültumézta. Phil Collins univerzális művész, egyike a pop­kultúra utolsó hús-vér polihisztorai­nak, aki nem formatervezett egyé­niséggel perdült le a futószalagról.

Next

/
Oldalképek
Tartalom