Új Szó, 2001. január (54. évfolyam, 1-25. szám)

2001-01-31 / 25. szám, szerda

2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2001. JANUÁR 31. KOMMENTÁR A kényelmesség átka BUCHLOVICS PÉTER Az ember annyira unja már ezt a hejszlovák folklórt, hogy legszíve­sebben többé egy szót sem szólna, írna arról, amit az SNS és a HZDS művel. Ám hiába nevetséges, kínos és idétlen mindaz, amit e díszes társaság MKP-s kisebbségügyben összehord, a HZDS eseté­ben pedig hörögve védik a Vezér területi modelljét, egy dolog saj­nos beton biztos: mindkét kompánia ott lesz a 2002 utáni parla­mentben is. S ebben nem az a tragédia, hogy továbbra is destruál- nak, hanem az, hogy intellektuálisan a béka feneke alatt találha­tók. Ha a kormánykoalíció belső ellentéteit, érdekharcait és egyes politikusainak becsvágyát kielégítő szalámitaktikázást figyelembe vesszük, akkor sajnálhatjuk csak igazán, hogy a parlamentben va­lójában csak szavazatokban van ellenzék. Alpáriságuk és demagó­giájuk szellemi restségre, elbizakodottságra rövid távú, de annál jövedelmezőbb szólókarrierek megvalósítására, a koalíciós szerződés pártérdekek alapján betöltött funciók miatti folytonos új- ratoldalékolására, végül pedig felemás reformok ímmel-ámmal véghezvitelére csábítja a koalíciót, tisztelet a kevés kivételnek. A Migas-klikk által ledózerolt, s ennek megfelelően agresszív SDL imádkozó sáskaként falja fel a szociáldemokratákat, miután egye­sülnek. Hamzíkék pedig azon duzzognak, hogy ezt a zsákmányt már nem ők ejtik el. Dzurindáék beszippantják a DS-ből kivált kar­rierpolitikusokat, a KDH pedig szintén vehemensen védi posztjait, és maga sem hiszi, hogy az SDKÚ-val hosszabb távon is együtt­működhetne, noha erre a jobboldali térfélen rákényszerült. A DS- szel még úgy-ahogy menne a dolog, csak ne lennének pehelysúly­ban; az MKP pedig mindenkivel együttdolgozna, ha: 1. A többiek­nek nem lenne fontosabb az egymás közti veszekedés, 2. A DS nem sokkolódon volna a párton belüli bomlástól és Miklós kilépésétől, 3. Az SDL immár láthatóan nem arra törekedne gőzerővel, hogy „baloldali egységfrontot” hozzon létre nem is annyira a jobboldal kiegyensúlyozására, hanem inkább a reformok elodázására. Látha­tunk még olyat, hogy az SDL és a HZDS rúgja majd össze a port Dzurindáékkal, a KDH-val és az MKP-vel, netán az SOP-vel - bár Hamzíkék mind ez ideig nem adták meggyőző bizonyítékát annak, hogy a választások után ne fognának össze az elvtársakkal. Ficóhoz pedig a HZDS-ból és az SDL-ből kiábrándultak szaladnak. TALLÓZÓ SME Jozef Stieranka, a pénzügyi rendőrség vezetője a lapnak el­mondta, nincs mit szégyellnie a múltja miatt. Bár igaz, hogy az előző rendszerben az StB-ben dolgozott, de nem a belső ellen­ség ellen harcoló osztályon. Az ő osztálya az ország területén mű­ködő szervezett bűnbandákkal foglalkozott. Stieranka elmond­ta, minden kritériumnak megfe­lel, hogy a jelenlegi posztján dolgozhasson, s ugyanezt mondta helyetteséről is, akiről szintén elismerte, hogy az StB- ben dolgozott. Bittnerrel kap­csolatban figyelmeztetett, hogy ő csak 1990-ben került a tit­kosszolgálathoz, és akkor is csak a Jaslovské Bohunice-i erőmű felügyeleténél dolgozott. Ezen túl Stieranka ismertette a pénz­ügyi rendőrség feladait és jogkö­reit, beszélt az eddig elért ered­ményekről és a távlati célokról. NOW CAS A Nemzeti Vagyonalap szó­vivője elmondta, a Szlovák Ta­karékpénztár privatizációjából legalább 5 milliárd koronát kö­vetelnek majd, melyből a va­gyonalap által kibocsátott köt­vényeket szeretnék visszafizet­ni. Ezt az ötletet Mária Machová privatizációs miniszter is támo­gatja, de a végső döntést majd a kormány hozza meg való­színűleg április közepén. A va­gyonalap anyagi helyzetén kel­lenejavítania a Banka Slovakia eladásából majdan befolyó összegnek is. Ä kötvények kifi­zetése mindenképpen a legfon­tosabb célok között szerepel, s ha máshogy nem, újabb kölcsö­nök felvételével fizetik majd ki a polgárokat. HOSPODÁRSKE NOVjNY A külföldiek számára enged­élyezett csehországi adómentes vásárlás több szlovákiai határ menti vállalkozót csőddel fe­nyeget. Hasonló lépésre készül Szlovákia is, de az adómentes vásárlást csak 6000 korona fel­ett engedélyezné. A vállalkozók elégedeüenek a javaslattal, mi­vel a környező országokban, Csehországot kivéve, minden­hol alacsonyabb ez a határ, így szerintük a döntés után egyálta­lán nem ugrik majd meg a for­galmuk. A pénzügyminisztéri­um azzal magyarázza a magas összeget, hogy az alacsonyabb határ esetén komoly adókiesé­sek keletkeznének. Lapigazgató: Slezákné Kovács Edit (59233401, fax: 59233338) Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezetők: Madi Géza, Holop Zsolt (58238342) Rovatvezetők: Juhász László - politika (58238339), Sidó H. Zoltán - gazdaság (58238312), Tallósi Béla - kultúra (58238313), Urbán Gabriella - panoráma, téma (58238339), Fábián Éva - régió (58238310), Tomi Vince - sport (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49,824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342, fax: 58238343 Fiókszerkesztőségek: Nagykapos: 0949/6382806, Kassa: 095/6002225, Rimaszombat: 0866/5684214, Rozsnyó: 0942/7329857, Komárom: tel., fax: 0819/7704200, Nyitra: 087/6522543. Kiadja a Grand Press Rt. és a Petit Press Rt., Dostojevského rad 1,81109 Bratislava Az igazgatótanács elnöke: Alexej Fulmek, tel.: 59233101, fax: 52967472 Az igazgatótanács tagjai: Stanislav Ziacik - kereskedelmi osztály -, tel.: 59233201, fax: 52920051, Slezákné Kovács Edit - értékesítési és üzemeltetési osztály-, tel.: 59233401, fax: 59233338, Roman Schlarmann, pénzügyi osztály, tel.: 59233169 Marketing: 59233274, lapteijesztés, laprendelés: 59233403, fax: 59233339 Hirdetési osztály: 58238262, 58238332, 59233200, 59233240, fax: 58238331, 52920051, 52921372, E-maU: reklama@ujszo.com , inzercia@vyvsme.sk ; Kassa: B. Némcovej 32, 095/6709548, 6002210, fax: 095/6002229. Nyomja a CONCORDIA KFT., Bratislava. Terjeszti: a Szlovák Posta Rt., PrNS'Rt., D. A. CZVEDLER KFT. Belföldi megrendelések: minden postahivatalban, postai kézbesítőnél, a Grand Press tetjesztési osztályán és a PrNS-ben. Külföldi megrendelések: Versus Rt., ES-vyvoz tlace, Kosická 1,813 80 Bratislava. Index: 48271. Engedélyszám: 5/2 Minden szerzői jog fenntartva. Az írások, fotók és grafikonok teijesztése, beleértve azok elektronikus formáját, csak a kiadó írásos jóváhagyásával lehetséges. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. E-mail: redakcia@ujszo.com VISSZHANG Peter nem más Az Új Szó 2001. január 24-i számá­ban megjelent „Peter más, mint Pé­ter” című cikkel kapcsolatban sze­retném megjegyezni a következő­ket: Az SzK Oktatási Minisztériuma 1074/2000-41 számú, 2000. július 13-án kiadott útmutatója értelmé­ben az alapiskolák 2-9. osztályai­ban a maximális tanulólétszám 34, a minimális 15. Azokban a járások­ban, ahol nem csupán szlovák taní­tási nyelvű iskolák működnek, a me­gengedett legmagasabb diáklét­szám 34, a legalacsonyabb 12. Ha ennél kevesebb tanulója lenne egy iskolának, az iskolafenntartó - az is­kolaigazgató kérvénye alapján - ad­hat engedélyt az intézmény műkö­désére. Ennyit tartalmaz az állam- igazgatási szerveknek szóló utasí­tás. Az iskola valóban felszámolha­tó, de az említett norma nem tesz különbséget a szlovák és a magyar tanítási nyelvű iskolák között. A. Szabó László főosztályvezető, SZKOM NF A rasszista támadások hazánkban is jelen vannak, ezeknek nemcsak romák és külföldiek eshetnek áldozatul Szlovákia nem lehet büszke A Markant ügynökség a rasszizmusellenes országos kampány eredményességé­nek felmérése céljából köz­vélemény-kutatást végzett. SZENTGÁLI ANIKÓ Ebből kitűnik, hogy a szlovákiai la­kosság kétharmada alkoholistát, kábítószer-élvezőt és szkinhedet nem szeretne vejéül, hogy az em­berek gond nélkül felismerik a szkinhedeket, hogy félnek tőlük, és nem azonosulnak a bórfejűek önbíráskodó módszereivel. Ez fontos jelzés a rendőrségnek, hogy hatékonyabban kellene fel­lépni a rasszista megnyilvánulások ellen. Sokan nem örülnének, ha al­koholista vagy drogfogyasztó köl­tözne a szomszédságukba. A meg­kérdezettek 66%-a roma szom­széd ellen is tiltakozik, ám össze­vetve más hasonlójellegű felméré­sekkel, bizonyos mértékű javulás tapasztalható, azaz kicsit többen viszonyulnak pozitívan a romák­hoz. Az adatokból kiderül, hogy este az utcán legtöbben (71%) a szembejövő bőrfejűektól félnek. A megkérdezettek 64%-a a romák­tól, 55,8%-uk a részegektől retteg. A feltüntetett csoportok iránt a 20 és 29 év közötti fiatalok tanúsítják a legnagyobb toleranciát. A rasz- szizmusellenes országos kam­pányra a lakosok 70%-a figyelt fel, és a megkérdezetteknek csaknem a fele fontosnak tartja az ilyen megmozdulást. Ez némi optimiz­musra ad okot, ám mégsem lehe­tünk elégedettek az eredmény­nyel. Az Emberek a Rasszizmus El­len polgári kezdeményezés foly­tatja a harcot, a rendőrséggel is fel­vette a kapcsolatot, együttműköd­nek a rendőrök továbbképzése te­rén. Folyamatosan rámutatnak a rasszista megnyilvánulásokra, me­lyek az utóbbi időben elsősorban a roma kisebbség ellen irányulnak. Szlovákiában a nem hivatalos fel­mérések szerint több mint 400 ezer roma él. Európában a roma nemze­tiségű polgároknak a többségi nemzethez viszonyított aránya Szlovákiában a legmagasabb. Ha­zánkban több ezer külföldi tartóz­kodik. Tízből nyolc szlovák állam­polgár negatívan viszonyul a ro­mákhoz. Az utóbbi öt évben legke­vesebb öt faji indíttatású gyilkos­ság történt. Ä koncentrációs tábo­rokban hétmillió ember vesztette életét. Az Emberek a Rasszizmus Ellen kiadványban megdöbbentő eseményekről olvashatunk. A kez­deményezés képviselői nyíltan ki­mondják: nem lehetünk büszkék Szlovákiára, mint ahogy korábban sem lehettünk büszkék az önálló szlovák államra. 1939 sötét időszak Szlovákia és Eu­rópa történelmében. 1939. márci­us 14-én megszűnt Csehszlovákia, létrejött az önálló szlovák állam, mely a náci Németország szolgála­tában állt. Jozef Tiso, a katolikus egyház képviselője vette át a hatal­mat, és gyakorlatilag egyetlen poli­tikai párt tevékenykedett: a fasisz­ta eszméket valló Hlinka vezette szlovák néppárt, mely további szer­vezeteket alakított ki. Szlovákia függedenségéért cserében ígéretet Eszterházyt ugyanannak a törvénynek az alapján ítélték el, mint Tisót. tett Németországnak: a német pél­da szerint oldja meg a zsidókér­dést. Zsidóellenes törvényeket fo­gadtak el, korlátozták a zsidók pol­gárijogait. A szlovák kabinet elren­delte bizonyos foglalkozások eseté­ben a zsidók számának korlátozá­sát; például zsidó nem lehetett pa­tikatulajdonos. 1941-ben kiadták az ún. zsidó kódexet, mely a legke- gyedenebb antiszemita törvények közé tartozik. A zsidóknak nem le­hetett rádiójuk, elkobozták spor­teszközeiket, nem érintkezhettek a felsőbbrendűnek tartott árja faj képviselőivel, nem köthettek ve­gyes házasságot, speciális időben vásárolhattak stb. Felszámolták és „árjásították” a zsidó vállalatokat. Durván beavatkoztak a zsidó ifjú­ság nevelésébe. A zsidó gyerekeket kitiltották a szlovák oktatási intéz­ményekből, kizárólag saját népis­koláikat látogathatták. Ezek a tör­vényrendeletek olyan gyerekeket sújtottak, akik a légynek sem ártot­tak, és nem értették, mi történik velük. Mindezt J. M. Kirschbaum, a Hlinka-párt főtitkára így magya­rázta: „Amikor törvénnyel me­gyünk a zsidók ellen, az egész zsi­dó faj bűnös tetteit büntetjük, nem konkrét személyekre támadunk...” Tény, hogy nem maradtak meg a jogszabályok szintjén, sokan meg­járták a halálba vezető utat. Ezre­ket szállítottak tehervonatokon ha­láltáborokba. A zsidókon kívül el­vitték a romákat és mindazokat, aki ellenálltak az akkori rezsim­nek. A deportálások ellen sokan felemelték a hangjukat. Későn. Még a Vatikán hivatalos tiltakozása is süket fülekre talált. Ha pedig meghallgatták is a tiltakozó nyilat­kozatokat, a szlovák állam akkori magas rangú képviselői a deportá­lást „humánus áthelyezésnek” minősítették. Szlovákia 70 ezer zsi­dót távolított el így. Az egyszerű embereknek és néhány embersé­ges egyházi és állami funkcionári­usnak siekrült tízezer üldözöttet el­rejteni, megmenteni. A szlovák nemzeti felkelés kitörése után, mely a fasizmus ellen irá­nyult, Jozef Tiso kitüntette a felke­lés leverésében segédkező német katonákat. 1945-ben megszűnt Szlovákia, Tiso elnök kolostorba menekült, ahol amerikaiak talál­tak rá. Bíróság elé állították, elítél­ték, háborús bűnösként 1947. ápri­lis 18-án felakasztották Eszterházy János gróf azok közé tartozott, akik felemelték hangju­kat a zsidók deportálása ellen, ám a háború utáni zűrzavarban távol­létében elítélték, majd kivégezték. Lánya, Eszterházy Alice grófnő tíz éve szorgalmazza teljes rehabilitá­lását. Eszterházy Jánost a II. világ­háború után ugyanannak a népbí­róságokról szóló törvénynek az alapján ítélték el, mint Jozef Tisót. Ez nem az igazságszolgáltatás tör­vénye, hanem a bosszúé - a II. vi­lágháborúban bekövetkezett ese­ményekért. Sokan tartanak attól, a gróf rehabilitálásával megnyílna Tiso rehabilitálásának a kérdése is. Tény, hogy Eszterházy esetében nem tartották be még a népbírósá­gokról szóló rossz és elfogadhatat­lan törvény által diktált szabályo­kat sem, nem hallgatták meg a gró­fot, távollétében írtak jegyzőköny­veket. Csáky Pál miniszterelnök­helyettes a közelmúltban találko­zott Eszterházy grófnővel, és úgy tűnik, előrelépés tapasztalható édesapja rehabilitálása ügyében. Nem lehetünk büszkék a szlovák államra. Azért sem, mert 1939 és 1945 között Szlovákia fasiszta, to­talitárius állam volt, sem pedig azért, mert kegyetlenül megbün­tette mindazokat, akik megpróbál­tak változtatni ezen. A múlton nem tudunk változtatni, a jövőt vi-' szont mi alakítjuk. A rasszizmus bármilyen megnyilvánulsása - szavakkal, szimbólumok viselése, ilyen témájú irodalom terjesztése stb. - bűncselekménynek számít. Senki sem születik rasszistának, a rasszizmus’ az elménkben az elő­ítéletekből, a vak gyűlöletből szü­letik. A rasszizmus nemcsak a szí­nes bőrűek iránti gyűlöletet jelen­ti, hanem a romákkal, a homosze­xuálisokkal, idegenekkel, tehát a tőlünk valamiben különbözőkkel szembeni előítéleteket. Nem árt tudatosítani, hogy nem vagyunk egyformák, és különbözőségünk­nél fogva egyszer mi is felkerülhe­tünk egy ilyen feketelistára... Min­den embernek joga van a félelem és alázat nélküli, egyenrangú élet­re, és ez a súlyos társadalmi rasz- szizmuskór nemcsak az üldözötte­ket és az üldözőket érinti, hanem a kívülállókat is, akikből bárhol, bármikor üldözött válhat. Nem ár­tana elgondolkodni és megfogad­ni Keresztelő János Balázs feren­ces rendi szerzetes többször idé­zett szavait: „Tiszteljük egymást, legyünk tisztelettel önmagunk iránt is. A köztünk lévő összekötő kapocs az legyen, hogy mind­annyian emberek vagyunk, és ne hagyjuk, hogy a másság szétvá­lasszon bennünket.” OLVASÓI LEVÉL Sajnos sok az álkísértés Naponta olvasom az Új Szóban a Miért választottam a magyar isko­lát? rovatot. Legfőképp Ecsi Gyön­gyi énekművész érvelése tetszett; az övé a legszebb érv. Ahhoz a nemzedékhez tartozom, amelyiik a háború után - nem lévén ma­gyar iskola - az általános iskola 2-5. osztályát kénytelen volt szlo­vák nyelven végezni. Emlékszem arra az örömteli tavaszi napra, amikor bejelentették, hogy szep­tembertől magyar iskola nyílik. Mi sem természetesebb - még a szü­léimét sem kérdeztem meg -, azonnal jelentkeztem. Szeptem­berben boldogan mentünk iskolá­ba, hiszen nemcsak mi, hanem ta­nítóink is anyanyelvűnkön szól- tak. Nagyszerű tanítóink voltak. Pótolták velünk azt is, amiről az előző években lemaradtunk: kul­túra, anyanyelvápolás. S mindezt szabad idejükben, szakköri tevé­kenységen. A magyar iskola diák­jai voltak a Csemadok mellett So- morja kulturális életének szer­vezői. Csodálkozom azokon a szülőkön, akik otthon magyarul beszélnek, mégis szlovák iskolába adják gyermeküket, kitéve őket an­nak a traumának, amit mi is átél­tünk a szlovák iskolában az első év­ben, amikor nem értettük, mit mond a tanító bácsi. Nem értettük azt sem, mit magolunk otthon, hogy másnap megfeleljünk az elvá­rásoknak. Szerencsés embernek mondhatom magam, mert a peda­gógiai főiskolát is magyarul végez­hettem. Magyar-orosz szakos pe­dagógusként 26 évig tanítottam, s nem volt nyelvi probléma a tízéves járási tanfelügyelői tisztség betölté­se sem, hiszen tanítóink gondos­kodtak az államnyelv elsajátításá­ról is. Bizonyítja ezt a lányom pél­dája is, aki mindvégig magyar isko­lába járt, és szlovák nyelven sikere­sen elvégezte a könyvtár szakot Po­zsonyban. Sok az (ál)kísértés: ér­vényesülni csak szlovák iskolából lehet. Számos bizonyíték mond el­lent ennek a feltevésnek. Ezért gondolja meg minden szülő: meg­fosztja-e gyermekét Emese álmá­tól, Weöres Sándor, Petőfi Sándor, Arany János szép verseitől, Jókai Mór meséitől, Móra Ferenc, Móricz Zsigmond könnyfakasztó történe­teitől, Karinthy Frigyes humorától - hogy csak néhányat említsek a magyar irodalom remekeiből! Némethné Gober Éva nyug. pedagógus Komárom

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom