Új Szó, 2001. január (54. évfolyam, 1-25. szám)
2001-01-30 / 24. szám, kedd
ÚJ SZÓ 2001. JANUÁR 30. TÉMA: FÖLDRENGÉSEK Minden harmadik nap történik olyan földmozgás, amely a Richter-skálán legkevesebb 6-os erősségű Földrengések világszerte Az indiai Ahmadábádban túlélők kutatnak a romok között. Csak ebben a városban több száz épület dőlt romba. (CTK/AP-felvétel) A tudósok adatai szerint évente több mint százezer földmozgást regisztrálnak világszerte, minden harmadik nap történik olyan földrengés, amely a Richter- skálán legkevesebb 6-os erősségű és ezáltal súlyos károkat okozhat. HÁTTÉR 2000-ben világszerte több mint 19 ezer földmozgást regisztráltak, a halálos áldozatok száma ugyanakkor mindössze 226 volt, ami rendkívül csekélynek számított a korábbi évek adataihoz viszonyítva. 1999-ben összesen 20 832 földrengés 22 711 halálos áldozatot követelt, míg 1998-ban 21 688 földrengés következtében 8928 személy vesztette életét. Az idei két földrengés - melyek epicentruma sűrűn lakott területeken volt - újra rengeteg áldozatot követelt: Salvadorban több mint 700 ember vesztette életét, a múlt pénteki indiai földrengés áldozatainak a száma pedig nemhivatalos adatok szerint meghaladta a 20 ezret. Mindezek azonban csak megközelítő adatok. A hatóságok szerint valóban pontos számokat rendkívül nehéz közölni, mivel számos áldozatot nem sikerült felszínre hozni az épületek romjai alól. Ami az anyagi károkat illeti, amerikai biztosító társaságok szerint a legtetemesebb károkat az 1995. januárjában a japán Kobe városában történt földrengés követelte. A károk értéke akkor megközelítette a 100 milliárd dollárt. A Richter skála szerint 7,2-es erejű köbei földrengés 1995. január 17- én egyébként 6432 halálos áldozatot követelt. Iszonyatos érzés lehet, amikor a szilárd, biztosnak hitt talaj hirtelen inogni kezd a lábunk alatt. A földrengések három százaléka föld alatti üregek beszakadásából, hét százaléka vulkáni kitörésekből adódik. A Föld legerősebben és leggyakrabban rengő területei viszont - ugyanúgy, mint a működő tűzhányók - a kőzetlemezek határain, tehát az óceáni hátságok hasadékvölgyei és a mélytengeri árkok mentén helyezkednek el. A Föld szilárd burka, a kőzetburok nem egységes gömbhéjként borítja bolygónkat, hanem darabokra van töredezve - amolyan repedezett tojáshéjként kell elképzelni. A darabokat kőzetlemezeknek nevezzük, amelyek az alattuk fekvő lágy földköpenybe merülve állandó mozgásban vannak. Mozgásuk során egymástól távolodhatnak, egymáshoz közeledhetnek, vagy el is csúszhatnak egymás mellett. A kőzetlemezek mozgása következtében a kőzetburokban egyre több feszültség halmozódik föl. A növekvő feszítőerő bizonyos nagyság elérésekor a kérget hirtelen megrepeszti, eltöri. A hirtelen törés, repedés messzire szétterjedő rezgőmozgással jár, amely a kérget megremegteti. Ez a jelenség a földrengés. A hasadékvölgyek és az ezekre merőleges harántrepedések keletkezése mindig földrengést okoz. A mélytengeri árkok környékén Iszonyatos érzés lehet, amikor a talaj inogni kezd a lábunk alatt. kipattanó földrengéseket az ösz- szeütköző kőzetlemezek egymásra gyakorolt nyomása váltja ki. Az ütköző lemezszegélyek meghajlanak, elrepednek, sőt darabokra is törhetnek. Ezeket a folyamatokat a kéregben az ütközés okozta feszültségek felgyülemlése előzi meg, így lejátszódásukat szintén földrengés kíséri. Azt a helyet, ahol a kőzetburokban vagy szilárd kéregben fölgyülemlett feszültségek hirtelen kioldódása megkezdődik, vagyis ahonnan a földrengéshullámok kipattannak, rengésfészeknek (hipocentrum) nevezzük. A rengésfészek merőleges felszíni ve- tülete a rengésközpont (epicentrum). A rengésfészekből induló rengéshullámok ide jutnak el leghamarabb, itt rázzák meg legerősebben a Föld felszínét. A rengés- központtól oldalirányban távolodva a földrengés erőssége csökken. A rengésfészek elhelyezkedése alapján sekély-, közepes- és mélyfészkű rengéseket különböztetünk meg. A kőzetburokban felgyülemlett energia 75 százaléka a sekély rengésekben szabadul föl, így ösz- szességében ezek okozzák a legtöbb kárt is. (MTI, i-t) KRONOLÓGIA Az alábbi összeállítás rövid áttekintést ad az elmúlt évtized legtöbb áldozatot követelő földrengéseiről. (A földrengés erőssége a Richter-skála szerinti értékben szerepel): 1990. június 21. Irán: 7,7-es erősségű földrengés a Kaszpi-ten- ger délnyugati partvidékén, Zanján térségében. 50 ezer halott, 100 ezer sebesült. 1990. július 16. Fülöp-szigetek: 7,7-es erősségű földrengés Luzon szigetén, Manilától alig 100 km-re, Cabanatuan város térségében. Kétezer halott, mintegy 3500 sebesült, 148 ezer hajléktalan. 1991. február 1. Pakisztán, Afganisztán: 6,8-,as erősségű földrengés a két ország határvidékén. Afganisztánban mintegy ezer, Pakisztánban kétszáz halott; mindkét országban több száz sebesült. 1991. október 20. India: 6,1-es erősségű földmozgás Újdelhitől 300 km-re északra. Legalább 1600 halott, 2000 sebesült. 1992. december 12. Indonézia: 6,8-as erősségű rengés a Kelet-Nusa Tenggara szigetcsoport térségében. Mintegy 2200 halott. 1993. szeptember 30. India: Öt egymást követő rengés (a legerősebb 6,4-es erősségű) India déli és nyugati államaiban. Ándhra Prades, Mahárástra és Karnataka államokban a hivatalos adatok szerint harminchat település pusztult el, 22 ezer ember halt meg. 1994. június 6. Kolumbia: Egy 6,4-es erősségű földrengés és az azt követő iszaplavina mintegy ezer embert ölt meg az ország délnyugati részén, a Paez folyó völgyében. 1995. január 17. Japán: 7,2-es erősségű rengés az ország középső részén, Kőbe kikötőváros térségében. 6430 halott. 1995. május 28. Oroszország: 7,5-ös erősségű földrengés Szahalin szigetén, Nyeftyegorszk város térségében. Több mint kétezer halott. 1997. február 28. Irán: 5,5-ös erősségű rengés Irán északnyugati részén, Ardabil város térségében. Mintegy ezer halott, 2000 sebesült. 1997. május 10. Irán: 7,1-es erősségű rengés Irán keleti, mező- gazdasági vidékein, mintegy 150 km-re az afgán határtól. 1560 halott, 2800 sebesült. Tizenegy falu és két város súlyos károkat szenvedett. 1998. február 4. Afganisztán: 6,1-es erősségű földrengés Takhar tartományban. Legalább négyezer ember meghalt. 1998. július 17. Pápua Új-Guinea: 7,1-es erősségű földmozgás Pápua Új-Guinea észak-nyugati részén. A földrengést szökőár is követte, több mint 2000 ember meghalt. 1999. január 26-27. Kolumbia: 6-os erősségű földrengés. Hivatalos adatok szerint 925, becslések szerint legalább 2000 halott, 4000 sebesült. 1999. augusztus 17. Törökország: 7,8-as erősségű földrengés Isztambul és Izmit környékén. 14 494 halott, 25 376 sebesült és 12 milliárd dollárnyi kár. 1999. szeptember 21. Tajvan: 8,1-es erősségű rengés. 2274 halott, 8735 sebesült. 1999. november 12. Törökország: 7,2-es erősségű földrengés Düzce város környékén. 750 halott, több mint 5100 sérült. 2000. június 4. Indonézia: 6,5-ös erősségű rengés Szumátrán, 117 halott. 2001. január 13. Közép-Amerika, csendes-óceáni partvidék: 7,6-os erősségű földrengés. Salvadorban 724 halott, 4421 sebesült, több mint egymillióan váltak hajléktalanná. (PAN) 1930-ig csak felszíni hatásaik alapján tudták osztályozni a rengéseket A veszélyes területeket egy minden eddiginél részletesebb adatbázis alapján jelölték ki A RichterMTI-PANORÁMA és a Mercalli-slcála A térképen a sötétebbre színezett területek a legnagyobb kockázatú zónák. A földrengésekkal kapcsolatban gyakran emlegetik a Richter- és a Mercalli-skálát. A földrengések intenzitásának mérésére jelenleg használt két skála egy-egy szeiz- mológusról kapta a nevét. Giuseppe Mercalli olasz földrengéskutatóról nevezték el az egyiket, a Charles Francis Richter amerikai szeizmológusról a másikat, de más szakemberek is kidolgoztak mérési skálákat. 1930-ig, a modern földrengésre- gisztráló-készülékek megszületéséig a rengéseket csak felszíni hatásaik alapján tudták osztályozni. A Richter-skála felül nyitott, a magnitúdót logaritmus szerűen jelző skála, amely arra szolgál, hogy szeizmográfok segítségével objektíve megállapítható legyen a Charles Francis Richter (1900- 1985) földrengés által felszabadított energia. A Richter-skála 0,0-ás értékkel kezdődik. Földrengések a 2.5- es értéktől fogva érzékelhetők. A Richter-skála szerint mért földrengések legerősebbike eddig 8.6- os fokozatú volt. A Richter-skála fokozatainak megfelelő kritériumok a következők: 1-2-es: csak műszerekkel mérhető; 3- as: csak ritkán érezhető, s akkor is a földrengés epicentuma közelében; 4- 5-ös: az epicentrumtól mért 30 A Richter-skála szerint mért legerősebb rengés 8,6-os fokozatú volt. kilométer sugarú körben érezhető, kisebb károkat okoz; 6- os: mérsékelt földrengés, amely sűrűn lakott körzetekben halálos áldozatokat követel és súlyos károkat okoz; 7- es: erős földrengés, amely katasztrófákhoz vezethet; 8- as: igen nagy erejű földrengés; 9- es: eddig nem mértek ilyen fokozatú földrengést. A Mercalli- és a Kelet-Európa egyes országaiban használatos Medvegyev-Sponheuer-Karnik- skála nem mérhető nagyságokon alapul, hanem a földrengés érezhető és látható következményein. A 12 fokozatú mikroszeizmikus Mercalli-skála a szeizmikus intenzitást méri, amellyel a rengés erejét a földfelszínen kifejtett hatása szerint sorolják be. Ausztriában például a módosított Giuseppe Mercalli (1850-1914) Mercalli- Sieberg-skálát használják, amely August Heinrich Sieberg (1875-1945) német geofizikusról nevét is viseli. 12 fokozata a csak műszerekkel érzékelhető rengésektől az egész körzeteket elpusztító földrengésekig sorolja be a földkéreg mozgásait. A 12 fokozat jellemzése egy-két szóval: 1-es: észrevehetetlen, 2-es: alig észrevehető, 3-as: gyengén észrevehető, 4-es általánosságban észrevehető, 5-ös: az alvókat felébresztő, 6-os: megrémisztő, 7-es: épületekben kárt okozó, 8-as: épületekben rombolást okozó, 9- es: általános épületkárokat okozó, 10-es: általános épületrombolást okozó. 11-es: katasztrófát okozó, 12-es: egész körzeteket elpusztító - magas és mélyépületek egyaránt elpusztulnak, a földfelszín messzemenően átalakul. Előrejelzés, kockázati térkép ÖSSZEÁLLÍTÁS A földrengések pontos előrejelzése nagyon nehéz, csaknem lehetetlen feladat. A tudósok ma kb. annyit képesek mondani, hogy egy-egy területen milyen időközönként mflyen erősségű rengések várhatók, de a pontos helyet és időpontot nem lehet megállapítani. A földrengés-regisztráló készülékek (szeizmográfok) szerte a vüágban rögzítik a ki- sebb-nagyobb földlökéseket. A műszer az általunk érzékelheteden mozgásokat is kimutatja. Ha megszaporodnak az apró rengések, fel kell készülni a veszélyre. Ám az is lehet, hogy az előrengések ellenére semmi nem történik. A földrengések pontos előrejelzése tehát ma még csak álom. A veszélyes területek viszont már egy minden eddiginél részletesebb adatbázis alapján kijelölték. A közzétett térkép ötszáz kutató ötéves munkájának az eredménye. Összegzésük egyik meghökkentő eredménye: a Föld népességének nagyobbik része potenciálisan veszélyes helyen él. A bolygó szárazföldi területeinek 15 százaléka tartozik a magas vagy nagyon magas kockázatú zónákba. Itt fekszik a vüág nagyvárosainak a fele. Ezeket a területeket úgy definiálták, hogy 10 százalék vagy még ennél is nagyobb annak az esélye, hogy ott heves földmozgás következzen be az elkövetkező 50 éven belül. A szárazföldek felületének 40 százalékát tekintik alacsony kockázatú területnek. A térkép készítésekor a kutatók a már létező kockázati térképeket kombinálták a mostani és a történelmi rengésekből származó adatokkal. Mintegy 2000 évre visszamenően összegezték az adatokat, és Közép-Keleten még a Biblia egyes részeit is figyelembe vették. Az adatgyűjtés viszonylag könnyen ment a fejlett országokban, így például az Egyesült Államokban, ahol a törvény megköveteli, hogy a kockázati térképeket ötévenként korszerűsítsék a legújabb adatok figyelembe vételével. Ugyanez nem volt ilyen egyszerű a a kevésbé fejlett országokban. Néhány afrikai ország például még soha nem készített üyen összeállítást a saját területére vonatkozóan. A munka nagyságrendjét és színvonalát jelzi, hogy a Föld országainak több mint a fele most jutott az eddigi legrészletesebb szeizmikus kockázati térképéhez.
