Új Szó, 2001. január (54. évfolyam, 1-25. szám)
2001-01-30 / 24. szám, kedd
2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2001. JANUÁR 30. TALLÓZÓ KOMMENTÁR Új remény Davosban PÁKOZDI GERTRUD A múlt héten vált biztossá, a BMW autógyár nem Szlovákiába telepíti legújabb nagyszabású beruházását. Kevesen tudják meg a kudarc valódi okát. Szlovákia számára több ezer munkahelyet jelentett volna a gyár üzembe helyezése. A Daimler-Chryslerrel talán jobban járunk. Az autógyár vezetőivel Mikulás Dzurinda kormányfő jó környezetben, a davosi világgazdasági fórumon találkozott. „Kezdő rúgásnak” ez nem lenne rossz, csak a továbbiakban valaki ne rontsa el a reménykeltő kilátásokat. Szlovákia külföldi megítélése kétségtelenül javult az utóbbi két évben. Küldöttségünk ezúttal már a világ leggazdagabb országait tömörítő OECD 30. tagállamaként vesz részt a tanácskozáson. A sikertelen tőkecsalogató próbálkozásokat tehát már nem indokolhatjuk azzal, hogy a külföldnek nincs irántunk bizalma. A külföldi beruházónak pénze is van, meg szeretne is itt letelepedni, de az esetek jó részében sokszor banális akadályok miatt mond le itteni beruházási szándékáról. Az üyen banalitások közé tartozik például a hivatalok lassú ügyintézése. A kormányfő múlt heti davosi jelenése hazai szemszögből nézve mindenesetre optimistábbra sikeredett, mint amilyen derűlátásra valójában oka, okunk lehetne. Tagadhatatlan, hogy a legutóbbi választások óta több külföldi beruházó vetette meg nálunk a lábát, mint előtte, és az is elismerésre méltó, hogy a korona árfolyama többé-kevésbé stabü, s a külkereskedelmi mérleg sem a legrosszabb. Tény ugyanakkor, hogy az említett eredmények még túlságosan cseppfolyósak. A külkereskedelmi mérleget például egyetlen nagyvállalat üzemi szabadsága is képes megingatni. Az is keserű realitás, hogy a kisember mindennapi kiadásai egyszer szülte észrevédenül, másszor ugrásszerűen emelkednek, miközben az ádagkereset stagnál. A kisember szempontjából tehát a miniszterelnök Davosban tanúsított derűlátása nem egészen szüárd fundamentumú. A stabilizálás gyenge pontja, hogy a bérből élők még nem érzik a helyzet javulását, a külföldi befektető pedig árgus szemmel felfedezi a gyenge pontokat, mert a hitelképességet minősítő intézetek jelentései sokatmondóak - beruházási döntéseiket ezek alapján hozzák meg, a számunkra kedvezőek többnyire új munkahelyek százait, esedeg ezreit jelenthetik. Hacsak valakik újra el nem játsszák a most már műid gyakrabban kínálkozó lehetőségeket. Ezek a valakik pedig sohasem a közemberek soraiban keresendők... Érvek helyett indulat PÉTERFI SZONYA Több mint tíz nappal ezelőtt jelentette be távozását az igazgatói székből, de az országból is Stefan Korec, a Nemzeti Onkológiai Intézet eddig háromszor megválasztott igazgatója, akit a rendszerváltás óta politikai okokból - kormánycsere - kétszer mozdítottak el helyéről. De mert úgy érezte, nem teljesíthette a vállalt feldatokat, harmadszor is megpályázta az igazgatói posztot. Most viszont önként távozik, mert nem ért egyet felettese onkológiai koncepciójával, az ugyanis eltér azoktól az elképzelésektől, amelyek megvalósításáért - Tibor Sagát volt egészségügyi miniszter erkölcsi támogatását élvezve - éveken át hadakozott. Nem titok, Stefan Korec az onkológiai ellátás decentralizációjának híve volt. Elsősorban a beteg szempontjainak figyelembevételével a járási kórházak onkológiai osztályainak megfelelő és korszerű műszaki felszerelését, az orvosok szakmai felzárkózását szorgalmazta. Úgy vélte, a vidékiek estében a betegségtől való rettegést növeli az a tudat is, hogy szeretteiktől messze, fővárosi kórházban kezelik őket. Ha adottak lesznek a feltételek, miért ne gyógyuljanak megszokott közegükben? Sajnos, a helyzet nemcsak az ágazat pénzhiánya miatt nem változott. Nem titok, az orvosok sem nagyon vállalták a többlettanulással járó többletmunkát - többletanyagiak nélkül. Ezért a daganatos megbetegedésekben szenvedőket ma is a két pozsonyi onkológiai intézet egyikébe utalják. Bár eddig is közismert volt a kórház rivalizálása, nyíltan nem beszélt róla senki. Korec ezt a témát is megszellőztette, és feltette a kérdést: a minisztérium a nemzeti intézetnek miért csak 37 milliót szán, ám az egyházi kórház anyagi támogatására 40 milliót? Ahogy ez tájainkon lenni szokott, a minisztérium adós maradt a válasszal. Helyette a Szent Erzsébet Kórház vezetősége „vette fel a kesztyűt”, és kissé sértődötten és megbántódva utasította vissza azt a feltevést, hogy a dotációígéret mögött esedeg a miniszter intézetben dolgozó felesége áll. És olyan vehemenciával védi az intézetben folyó gyógyító tevékenységet, mintha valaha, valaki megkérdőjelezte volna áldozatkészségüket. Mára odáig fajult a helyzet, hogy mindenki mindenkire haragszik, egymásra mutogat és fel- hánytorgaija a hibákat. Ésszerű érvelések helyett az indulatoké a szó. Lapigazgató: Slezákné Kovács Edit (59233401, fax: 59233338) Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezetők: Madi Géza, Holop Zsolt (58238342) Rovatvezetők: Juhász László - politika (58238339), Sidó H. Zoltán - gazdaság (58238312), Tallósi Béla - kultúra (58238313), Urbán Gabriella - panoráma, téma (58238339), Fábián Éva - régió (58238310), Tomi Vince - sport (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49, 824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342, fax: 58238343 Fiókszerkesztőségek: Nagykapos: 0949/6382806, Kassa: 095/6002225, Rimaszombat: 0866/5684214, Rozsnyó: 0942/7329857, Komárom: tel., fax: 0819/7704200, Nyitra: 087/6522543. Kiadja a Grand Press Rt. és a Petit Press Rt., Dostojevského rad 1,811 09 Bratislava Az igazgatótanács elnöke: Alexej Fulmek, tel.: 59233101, fax: 52967472 Az igazgatótanács tagjai: Stanislav Ziacik - kereskedelmi osztály-, tel.: 59233201, fax: 52920051, Slezákné Kovács Edit - értékesítési és üzemeltetési osztály-, tel.: 59233401, fax: 59233338, Roman Schlarmann, pénzügyi osztály, tel.: 59233169 Marketing: 59233274, lapterjesztés, laprendelés: 59233403, fax: 59233339 Hirdetési osztály: 58238262, 58238332, 59233200, 59233240, fax: 58238331, 52920051, 52921372, E-maü: reklama@ujszo.com , inzercia@yyvsme.sk ; Kassa: B. Némcovej 32, 095/6709548, 6002210, fax: 095/6Ó02229. Nyomja a CONCORDIA KFT., Bratislava. Terjeszti: a Szlovák Posta Rt., PrNS Rt., D. A. CZVEDLER KFT. Belföldi megrendelések: minden postahivatalban, postai kézbesítőnél, a Grand Press terjesztési osztályán és a PrNS-ben. Külföldi megrendelések: Versus Rt., ES-vyvoz tíace, Kosická 1, 813 80 Bratislava. Index: 48271. Engedélyszám: 5/2 Minden szerzői jog fenntartva. Az írások, fotók és grafikonok terjesztése, beleértve azok elektronikus formáját, csak a kiadó írásos jóváhagyásával lehetséges. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. E-mail: redakcia@ujszo.com A képlet alapján kiszámíthatjátok az iskola után rátok váró munkanélküliség átlagos hosszát! (Peter Gossányi karikatúrája) NOVYCAS A magyarok meghátráltak - így is lehet értékelni az MKP OT ülésén elfogadott határozatot, amely az alkotmánymódosítás támogatásáról szól, ám nem ez az igazság. A határozat inkább abból a szempontból jelentős, hogy a kormánykoalíció képes lesz teljesíteni egyik legfontosabb vállalását - az alkotmány módosítását. Az idáig vezető viszontagságok közepette lelepleződött a Dzurinda-kabinet valódi arca: Szlovákiában az is zsarolás, ha az egyik koalíciós párt a kormányprogram minden pontjának teljesítését kéri partnereitől, és nem a szelektív teljesítés híve, mint az SDL. Az MKP három feltételét nem egyik napról a másikra találta ki, s a feltételek senkinek sincsenek kárára. Bebizonyosodott, ha a kormányfő veszi kézbe az irányítást, az eredmény nem marad el. Ha ez korábban bekövetkezik, jobb kompromisszumok is születhettek volna. Megmutatkozott az is, hogy az MKP vár a kompromisszumokra, és nem kíván késhegyre menő vitákba bocsátkozni. Másfél évvel a választások előtt az ellenzéki szerződés meghatározó szerepe a cseh politikában megszűnőfélben van Meglékelt Zeman-Klaus paktum Csehországban a múlt szerdán súlyos léket kapott az úgynevezett ellenzéki szerződés, amelyet az 1998- as választások után kötött a Cseh Szociáldemokrata Párt (CSSD) és a Polgári Demokratikus Párt (ODS). KOKES JÁNOS A Milos Zeman és Václav Klaus által aláírt paktum alapján a polgári demokraták lehetővé tették a választásokat megnyerő szociáldemokratáknak, hogy stabil kisebbségi kormányt alakíthassanak, minek ellenében fontos posztokat kaptak. Ugyanakkor a két párt néhány közös célt is kitűzött maga elé, egyebek közt azt, hogy úgy módosítják a választási törvényt, hogy az a nagy pártoknak kedvezzen. Bár az ellenzéki szerződés a kezdetektől fogva éles viták tárgya volt - mind a kisebb pártok, mind Václav Havel államfő, és a sajtó nagyobb része is bírálta tény, hogy a kormány mind a mai napig stabü, az országba áramlik a külföldi tőke, s tavaly nyáron közös erővel a választási törvény módosítását is keresztülvitte a két párt. Havel és 33 szenátor azonban megtámadta a törvény- módosítást azzal érvelve, hogy több rendelkezése alkotmányellenes, sérti a pártok szabad versengésének elvét, és ezért az ügyet az alkotmánybíróság elé vitték. A taláros testület most nekik adott igazat, s egy kivétellel semmisnek nyüvání- totta az új választási törvény megtámadott paragrafusait. Tekintettel arra, hogy az ellenzéki szerződéses pártok a novemberi szenátusi választások után elveszítették többségüket a felsőházban, az alkotmány- bírósági döntést követően gyakorlatilag már nincs lehetőségük az is- métiésre, tehát hogy a választási törvényt újra a saját képükre dolgozzák át, s ezt a parlamenttel is elfogadtassák. Ez ma már azért leheOLVASOI LEVEL A beíratással kezdődik minden „Reményeink felfelé nőnek, mint az ágak, emlékeink a mélybe nyúlnak, mint a gyökerek” - ez volt az alap- gondolata egy kulturális rendezvénynek, s ez a mottó tér vissza gondolataimban akkor, amikor olvasom a felvidéki magyar értelmiségiek nyüatkozatait, akik arról vallanak, mit jelentett számukra, hogy magyar nyelven végezhették iskoláikat. Szimpatikusnak tartom az Új Szó kezdeményezését, hogy a már jól ismert, a végtelenségig kikérdetetien, mert a szenátusban időközben megváltoztak a politikai erőviszonyok. Az alkotmánybíróság döntésének így messzemenő következményei lesznek a cseh belpolitikai életben, s ezen belül erőteljesen kihat az ellenzéki szerződés sorsára is. Zeman és Klaus a cseh alkotmányban lefektetett arányos választási rendszert tavaly többségi elemekkel bővítette, s nyilvánvaló volt, hogy ezt az alkotmánybíróság nem hagyhatja jóvá. „Ha valaki a választási törvényt akaija módosítani, annak először az alkotmány módosítását kell elérnie” - jelentette ki még tavaly Havel. Az alkotmány módosítása, amely mindkét házban háromötödös támogatást tesz szükségessé, az említett új szenátusi erőviszonyok miatt már el- képzelheteden. Ez azt jelenti, hogy az ellenzéki szerződés, elsősorban Klausék által erőltetett egyik legfontosabb célja ma már nyilvánvalóan megvalósíthatadan. Ebből pedig az következik, hogy az ODS-nek a jövőben kevésbé lesz érdeke, hogy továbbra is támogassa a kisebbségi szociáldemokrata kormányt. Ebből persze hiba lenne arra következtetni, hogy a mai kormány gyorsan megbukik. Klausék elsősorban azért szerették volna megváltoztatni a választási törvényt, hogy a választások után a győztes párt számára - s ezt a szerepet nyüvánvalóan maguknak szánták - könnyebb legyen a kormány- alakítás. Ha megmaradtak volna az általuk kidolgozott új szabályok, akkor például lehetséges lett volna, hogy egy 35 százalékot szerzett párt egymaga is többséget szerezhessen a parlamentben, vagy hogy egy párt 10-15 százalék körüli támogatással ne kerüljön be a törvényhozásba. Mindezt a szavazatok összeszámlálásának új módja tette volna lehetővé. Ezt az alkotmánybíróság elutasította. Ugyanúgy el lett utasítva a választási kerületek számának nyolcról 35-re emelése, vagy hogy kerületenként egy párt zett politikusaink helyett közéletünkben jól ismert értelmiségieket szólaltatnak meg. Mert tudjuk, újra itt a behatások ideje, és nem lényegtelen, mennyi elsőssel kezdenek majd magyar tannyelvű iskoláink. Szlovákiában a populáció csökkenése Damoklész kardjaként lebeg nemzetiségi iskoláink felett. Műiden leendő elsősért már óvodáskorban folyik a „harc”, amelynek nem szabad befejeződnie azzal, hogy a gyermek magyar iskolába kerül. Mert csak a megfelelő szintű anyanyelvi oktatás lehet a záloga annak, hogy műiden anyanyelvén tanuló fiatal reményei felfelé nőjenek, de emlékei a mélybe nyúljanak, és hálával emlékezzék az alma materre, eredménye csak akkor számítódjék be a végeredménybe, ha legkevesebb négy mandátumnak megfelelő támogatást kap. Másrészt az alkotmánybíróság törvényesnek találta a koalíciók számára felállított új parlamenti küszöb meghatározását. Ez hasonló a szlovákiaihoz: ahány tagja van a koalíciónak, annyiszor öt százalékot kell teljesítenie. Tehát egy háromtagú tömörülésnek 15 százalék kell a parlamentbejutáshoz. A polgári demokraták a múltban mindig koalíciós kormányzásra kényszerültek, ami az arányos választási rendszernél természetes. Klaus azonban nem szívlelhette, hogy ennek fejében a kisebb pártok olykor a valódi súlyuknál nagyobb szerephez jutottak, vagy a mérleg nyelvét játszották, s ő komoly kompromisszumokra kényszerült. A CSSD a váJelenleg nincs hatályos választási törvény Csehországban. lasztási törvény módosításait illetően a kezdetektől fogva megosztott volt, hiszen a párt támogatottsága erősen csökkent, amit a szenátusi választásokon elszenvedett vereség is bizonyít, s várhatóan csak a következő 2002-es választások fogják megmutatni, hogy „nagy” vagy „kisebb” pártról van-e szó. Nem érdektelen megjegyezni, hogy a párt az ellenzéki szerződés kérdésében sem volt egységes. A Zeman-Klaus paktumra - amely a már említett pozitívumai ellenére is erősen megosztotta a cseh társadalmat, s politikai feszültségek forrása - az utóbbi hetekben kimondottan rossz idők járnak. Tavaly karácsony előtt a két pártnak nem volt lehetősége befolyást gyakorolni a Cseh Nemzeti Bank új vezér- igazgatójának kinevezésére, majd a közszolgálati televízió arculatáért folytatott nagy társadalmi-meahol szülei anyanyelvén sajátította el a betűvetés tudományát. Mert csak az a fa tud szépen fejlődni, amely jó gyökérzettel és meg nem ingó törzzsel tud ellenállni műiden külső hatásnak. Az a szülő, aki maga is magyar iskolát végzett, nem inog meg, amikor „ága”, gyermeke fejlődését egyengeti. Ma is büszkén gondolok főleg középiskolás tanáraimra. Janda Iván igazgató úr, Sólymos László osztályfőnök tanár úr ma is példaképeim. Ők a pozsonyi Duna utcai gimnázium pedagógusaiként hozzájárultak ahhoz, hogy soha sem inogtam meg magyarságomban, s velem sokan mások sem, akik ott fejezték be tanulmányaikat. Elismerés ületi azokat a diális csatában kapott újabb pofonokat elsősorban Klaus ODS-e. Nem kétséges, hogy másfél évvel az újabb parlamenti választások előtt az ellenzéki szerződés meghatározó szerepe a cseh politikában megszűnőiéiben van. Várható, hogy a választások közeledtével mindkét párt egyre erőteljesebben fogja saját elképzeléseit érvényesíteni, hogy szélesítse szavazótáborát. A közeljövőben mindenképpen az összes cseh politikai pártnak tárgyalóasztalhoz kell ülnie, hogy kidolgozzák és elfogadják az új választási törvényt. Jelenleg ugyanis az a helyzet, hogy az alkotmánybírósági döntés után nincs hatályos választási törvény, tehát ebben a pillanatban idő előtti választásoktól a kisebbségi szociáldemokrata kormánynak nem kell félnie. A pártoknak és vezetőiknek vissza kell térniük a valóságba, s meg kell egyezniük, ami egyáltalán nem lesz könnyű, s nem megy kompromisszumok nélkül. Különösen nehéz helyzetben van a kormányzó CSSD, hiszen elnöke, Müos Zeman már tavaly bejelentette, hogy az idei tavaszi pártkongresszuson távozik tisztségéből. Az egyelőre még ismeretlen - a bennfentesek leginkább Vladimír Spidla sikeres kormányfőhelyettes és népjóléti miniszter nevét emlegetik - utódjára vár, hogy néhány hónap alatt maga mögött egyesítse az igen csak megosztott pártot, és felkészítse az újabb választási megmérettetésre. Az alkotmánybírósági döntés konkrét belpolitikai következményei tehát nagyon súlyosak. Az azonban a következő hetek és hónapok tárgyalásaitól, további belpolitikai fejleményeitől függ majd, hogy az újabb parlamenti választásokra valóban a tervezett jövő évi június-júliusban kerül-e sor, vagy esedeg néhány hónappal korábban. A szerző állandó prágai munkatársunk jeles közéleti személyeket, akik bátran nyilatkoznak arról, hogy iskoláikat magyar nyelven végezték, ám nyilvánvaló, mindenki közszereplést nem vállalhat. Ám minden harcnak megvannak a közkatonái, akik nélkül a generális sem lehet hős. Ennek a harcnak a közkatonái a szülők, akik maguk is példaképei lehemek gyermeküknek tántorítha- tatian anyanyelvszeretetükkel. Mert milyen felemelő érzés apáink, nagyapáink nyelvén tanulni a magyar nemzet lélekemelő történelmét, olvasni űóink-költőink műveit, vagy a dédapa imakönyvéből fohászt rebegni megmaradásunkért. Bencze István Tardoskedd
