Új Szó, 2001. január (54. évfolyam, 1-25. szám)

2001-01-29 / 23. szám, hétfő

Sportvilág ÚJ SZÓ 2001. JANUÁR 29. r Február 4-én nem rendeznek bajnoki találkozókat az NHL-ben, mert sokkal fontosabb esemény várja az észak-amerikai profi jégkorongliga legjobb játékosait Mérkőzés, amelynek minden résztvevője sztár A 35 éves Mario Lemieux kilencedszer fog szerepelni az All Star-gálán (Archív felvétel) Az észak-amerikai profi hoki­ligában valóságos népünne­pélynek számít az évente meg­rendezésre kerülő All Star- mérkőzés. A csillagok csatája tömegeket vonz, természete­sen nemcsak a lelátókra, ha­nem a képernyők elé is. MAREK SVÁTEK Az NHL amerikai és európai elit alakulata ezúttal Denverben méri össze tudását (február 3., 4.). A vá­rosban a bajnokság egyik legjobb csapata székel, a Colorado Avalan­che, amely idén négy játékosát küldte a „legek” válogatottainak kezdőcsapatába: Patrick Roy-t, Joe Sakicet, Ray Borque-ot (ők hárman az amik színében szerepelnek), il­letve Peter Forsberget (Európa csa­patának egyik legismertebb tagját). Az amerikaiak alaphatosát Chris Pronger (St. Louis, hátvéd), Theo Fleury (NY Rangers, támadó) és Paul Karyia (Anaheim, támadó) egészíti ki, míg a „világválogatott­ban” Peter Forsberg mellett Pavel Bure (Florida), Jaromír Jágr (Pitts­burgh), Nicklas Lindström (Detro­it), valamint Sandis Ozolins (Caro­lina) kapott helyet; a kaput Domi­nik Hasek (Buffalo) védi majd. Immár 51. alkalommal rendezik meg az NHL gálaestjét. Az ötlet ugyan nem 1947-ben született, de ettől az évtől jönnek össze rendsze­resen a közönség kedvencei; mind­össze 1966-ban, 1979-ben, 1987- ben és 1995-ben maradt el a show. Az első All Star-találkozóra még a fentinél is korábban került sor. A történet egy bajnoki összecsapásra nyúlik vissza: 1933. december 12- én a Toronto a Bostont fogadta. Ed­die Shorcot, a vendégek játékosát a mérkőzés egyik percében elgán­csolta ellenfele, mire a bostoni védő az első útjába kerülő kanadait fel­lökte. Áldozatának, Ace Baileynek semmi köze nem volt az előző eset­hez, de pont ő járt a legrosszabbul: olyan szerencsétlenül sérült meg, hogy abba kellett hagynia a sporto­lást. Két hónappal később a Toronto vezetősége jótékonysági mérkőzést rendezett, amelyen a klub az NHL sztárválogatottját fogadta. A ren­dezvény bevételét (23 ezer dollár) Baileynek ajándékozták. A követke­ző All Star-meccset is tragikus bal­esetek előzték meg: 1937-ben a Montreal váratlanul elhunyt játéko­sa, Howie Morenz tiszteletére hív­ták össze a bajnokság krémjét, 1939-ben pedig a vízbe fulltadt Ba­be Siebertre emlékeztek egy gála­esttel. Csak 1947-től kezdték el rendszeresen összehívni a legjob­bakat. Eleinte az All Star-csapat mindig a legutóbbi bajnok ellen lé­pettjégre, ám ez egy idő után unal­massá vált, mert a Stanley Kupát el­hódító együttes legjobbjaira az NHL válogatottja is lecsapott, így az ellenfél nem állhatott ki a létező legerősebb felállásban. 1975-től az akkori két főcsoport, a walesi és a campbelli csapata csapott össze. Az utolsó módosítást az 1997/1998-as idényben eszközölték a szervezők: azóta Amerika sztárjai a többi kon­tinens csillagai ellen állnak ki. A kö­zelgő 51. találkozó legalább három szempontból érdekes: 1. tizenkét év elteltével újra egy formációban sze­repelhet a három orosz nagyágyú, Bure, Fjodorov és Mogilnij, 2. 19. alkalommal szavaztak a szurkolók bizalmat Ray Borque-nak, 3. újra felveszi a kesztyűt Mario Lemieux. Az orosz trió azért is érdekes, mert a kilencvenes évek elején hazájukban hozzájuk fűzték a legnagyobb remé­nyeket. Moszkvában úgy gondolták, Mihajlov, Petrov és Harlamov, eset­leg a Makarov, Larionov, Krutov fel­állás utódai lehetnek. Bureék a CSZKA színeiben hívták fel magukra először a figyelmet, ahol Viktor Tyihonov edző bátran szava­zott nekik bizalmat Larionov, Kru­tov, Fetyiszov és Makarov mellett. Az 1989-es ifjúsági vüágbajnoksá- gon a Szovjetunió harcolta ki az aranyérmet - mondanunk sem kell, elsősorban Bureék jóvoltából. A tor­na legeredményesebb játékosa Pa­vel Bure volt, aki nyolc góllal és hat gólpasszal járult hozzá csapata első helyéhez. A vébé után a három játékosnak el­váltak útjai, s ezzel szertefoszlott az oroszok álma, hogy Makarovék után lesz, aki átvegye a stafétabotot. Elsőként Alekszandr Mogilnij pakolt össze: 1989 májusában az Egyesült Államokba emigrált, ahol a Buffalo Sabreshez került. Tengerentúli pá­lyafutása során kizárólag a 89-es számú mezt viselte, de nemcsak a külföldre kerülésének dátuma mi­att, hanem azért is, mert még abban az esztendőben a Buffalo a 89. hely­ről draftolta. Aleksz remekül mutat­kozott be az NHL-ben: első mérkő­zésén, a Quebec ellen már 20 má­sodperc után betalált az ellenfél ka­pujába, s a szezon végéig még tizen­négyszer volt eredményes. Szergej Fjodorov sem bírta sokáig odahaza, 1989-ben ő ő is útra kelt, s a draftoláson még jobb klubhoz ke­rült, a Detroit Red Wingshez. Egy év alatt a csapat meghatározó egyéni­ségei közé küzdötte fel magát, az 1990/1991-es idényben 77 találko­zón 31-szer volt eredményes, emel­lett 48 gólpasszt adott. Egészen más körülmények között telepedett le a tengerentúlon Pavel Bure. A játé­kosbörzén kétségbe vonták a jelen­létét, mert az NHL előírásai szerint csak olyan jégkorongozó vehet részt a draftoláson, aki legalább tíz baj­noki mérkőzésen szerepelt. Bure azonban mindössze öt találkozón lépett jégre. A Vancouvernek végül sikerült elsimítania az ügyet, mert előkerült egy dokumentum, amely igazolta, hogy Bure az előző idény­ben tizenegy összecsapáson ját­szott. Kiutazása nem kevésbé volt botrányos: a CSZKA Moszkvához még érvényes szerződés kötötte. Az oroszok mindent megtettek azért, hogy megőrizzék legféltettebb kin­csüket, ám az NHL, a Vancouver és a nemzetközi szövetség vezetőihez in­tézett levelük nem talált megértés­re. Bure végül a politikai helyzet átrendeződésének köszönhette, hogy nem kellett hazatérnie. Tizen­két éve egyszer sem lépett közösen jégre a Bure, Fjodorov, Mogilnij hár­mas. Február 4-én megszakad ez a hosz- szú sorozat. A tavalyi All Star- mérkőzésnek éppen Pavel Bure volt a legnagyobb alakja: mesterhárma­sa mellett még egy gólpasszt is sike­rült adnia. Nem kisebb figyelem kíséri majd Mario Lemieux „visszatérését’1A Pittsburgh Penguins tulajdonosa három év szünet után lépett újra jégre, s bár csak néhány hete kez- . dett el újra játszani, a közönség máris a kegyeibe fogadta. Az All Star-csapatba azonban ezúttal nem a szurkolók, hanem a bajnokság főkomisszáija, Garry Bettman jelöl­te. A 35 éves Lemieux küencedik al­kalommal vesz részt a gálán, 1985- ben, 88-ban és 90-ben a mérkőzés legjobb játékosának kiáltották ki. Ráadásul 1988-ban 3 góllal és ugyanennyi gólpasszal eredmé­nyességi csúcsot javított. A nézők bizonyára Ray Borque-ot is örömmel látják viszont a csillagok összecsapásán, nemcsak kiváló tel­jesítményei miatt, hanem azért is, mert már tizenküencedszer érte az a megtiszteltetés, hogy a legek kö­zött szerepelhet. Ennél többet egye­dül a legendás Gordie Howe ért el (23), ám a rekord valószínűleg még sokáig megdönteden marad. Tizenhárom játékos most kap elő­ször lehetőséget. Köztük az Ottawa Senators szlovák reménysége, Mari­án Hossa (az NHL-ben játszó honfi­társai közül még a Los Angeles tá­madójának, Zigmund Pálffynak ju­tott hely). Rajtuk kívül olyan nagy és ismert egyéniségeket láthatnak a nézők a világválogatottban, mint Sundin, Kovaljov, Náslund és Num- minen. Amerikai részről Blake, Mclnnis, Amonte, Hull és Robitaille is ott lesz a kispadon és a jégen. A denveri Pepsi Arénában tehát bőven akad majd érdekesség. Február harmadikán ügyességi teszt váija a játékosokat, az All Star-mérkőzés pedig egy napra rá következik. Szlovákia férfi kézilabdacsapata egy lépéssel közelebb került a 2002-ben rendezendő svédországi Európa-bajnoksághoz; a továbbjutásért júniusban küzdenek meg a fiúk Rég nem alkotott ilyen jó szellemű társaságot a válogatott JÁN PLESNÍK Hosszú idő után végre van minek örülnie a szlovák férfi kézilabda­válogatott szövetségi kapitányá­nak. Slavomír Sipos védencei Bártfán 31:17 arányban legyőzték Bulgária együttesét, ami azt je­lenti, hogy továbbléptek a 2002- es svédországi Európa-bajnokság­hoz vezető úton, ám még egy sza­kasz hátra van. Hozzá kell ten­nünk, az első selejtezőcsoportban kedvező ellenfelekkel hozta össze a sors a csapatot, mert Finnor­szág, Belgium és Bulgária egy­aránt a legyőzhetők kategóriájá­ba tartozik. Ennek ellenére a to­vábbjutás nem volt sima ügy: Bel­giummal még megküzdöttek a fi­úk, ám Finnország ellen idegen­ben csak egy 27:27 arányú dön­tetlent tudtak kicsikarni, a bolgá­roktól pedig, szintén odakint, ve­reséget szenvedtek - igaz, a bán­fai visszavágón meggyőző fölény­nyel verték a balkániakat. „Már nyáron megkezdtük a felké­szülést, hiszen tudtuk, hogy a kontinensviadalra a többiek is ki akarnak jutni. Az edzőtáborban ideális körülmények között edzet­tünk, a szállás és az étrend szín­vonala is nőtt a korábbi évekhez képest. A franciák elleni előké­születi mérkőzéseken rengeteget tanultunk, decemberben a tisza- újvárosi tornán másodikok let­tünk. Úgy gondolom, s remélem, ezzel nem vagyok egyedül, hogy a válogatottban évek óta nem jött össze olyan jó társaság, mint most” - értékelte Szlovákia felké­szülését Gabriel Schmiedt csapat- kapitány. Állítását megerősíthet­jük, a szakkommentátorok köré­ben is az a vélemény járja, hogy már régen nem volt ilyen jó válo­gatottja az országnak - emberileg is. Stefan Katusákkal, a nemzeti csapat másodedzőjével erről is beszélgettünk: .Általában min­denki szívesen működik együtt olyan kollektívával, amelynek tagjai szót értenek egymással. Ez a csapatsportokban elengedhetet­len követelmény. A szlovák férfi kézilabda-válogatottban valóban jó parti jött össze, Slavomír Sipos szövetségi kapitánnyal e téren na­gyon meg vagyunk elégedve. Kár lenne, ha nem tudnánk élni ezzel az előnyünkkel. Úgy érzem, ez a csapat tényleg viheti valamire.” A Szlovák Kézilabda Szövetség elnökváltása után érezhetően ol­dódott a feszültség az edzők és a szövetség munkatársai között. A válogatottban is fellélegeztek? Szemmel láthatóan javult a viszo­nyunk, bár azért még lenne mit helyre rakni. Amit a szakmai stáb és a játékosok is örömmel fogadtak az az volt, hogy Pavol Derfényi, a szö­vetség új vezetője valamennyi hazai mérkőzésünket eljött megnézni, sőt, az edzésekre is lejárt és állandó­an érdeklődött a csapat felől. Azt, hogy a fiúk is pozitívan értékelik a hozzáállását, Gabriel Schmiedt sza­vai igazolják a legjobban. Csapatka­pitányunk azt mondta, a bártfai mérkőzésen érte is hajtottak. Úgy gondolom, ez a bizalom legmaga­sabb fokának a kifejezése volt. Védencei közül kivel volt teljes mértékben elégedett? Először is a kapusunkkal, Richard Stechllel, neki nagyon sokat kö­szönhetünk, de ugyanúgy kalapot kell emelni az egyik legjobb táma­dónk, Martin Valent vagy a Való testvérek előtt is. A védelemben Frantisek Capka jeleskedett. Aztán volt mérkőzés, amelyen John Trabelssie és Peter Hlavtúr nyúj­tott kimagasló teljesítményt. Iga­zából a többiekre sem lehet pa­nasz, Martin Martanoviccsal, Gab­riel Schmiedttel és Radoslav An­tallal is elégedettek voltunk. Min kell még csiszolni ahhoz, hogy 2002-ben, az Európa-baj- noksságon is eredményes le­gyen a csapat? Elsősorban a védelem munkáján kell javítani. Voltak pillanatok, amikor remekül helytálltak a fi­úk, ám stabil teljesítményről még aligha beszélhetünk. Jobb képes­ségű csapatok bizonyára hamar ráéreznének a gyöngénkre, s a legjobbak már vannak olyan dör­zsöltek, hogy ki is használják a le­hetőséget. Ä csatárok munkája érezhetően javult, azonban a tá­madások felvezetése még hagy némi kívánnivalót maga után, te­hát ezen a téren is lesz még mit tennünk. Szükségünk llene egy jó karmesterre is, aki irányítaná az offenzívát, helyzetbe tudná hozni a társakat. Milyen feladatok várnak a kol­lektívára a közeljövőben? A társaság fele külföldi bajnoksá­gokban játszik, tőlük meg kell vál­nunk egy időre. A hazaiak február 7-én csatlakoznak klubjukhoz, ek­kor kezdik meg a felkészülést a cseh-szlovák bajnokság tavaszi so­rozatára, amely áprilisban zárja kapuit. Akkorra tervezzük a kö­vetkező felkészülési szakaszt, ter­mészetesen néhány barátságos mérkőzéssel fűszerezve. Hogy mi­lyen ellenfelekkel, azt csak akkor döntjük el, ha megtudjuk, kivel kerültünk egy csoportba a selejte­ző második felvonásában. Néhány válogatott már jelezte szándékát, köztük Hollandia is, amely oda- vissza alapon állna ki ellenünk. Hogy elfogadjuk-e az ajánlatukat, csak a sorsolás után döntjük el. A júniusi selejtezőre alaposan fel kell készülnünk. Gabriel Schmiedt, a csapat egyik legjobbja akció közben (Archív felvétel)

Next

/
Oldalképek
Tartalom