Új Szó, 2001. január (54. évfolyam, 1-25. szám)

2001-01-25 / 20. szám, csütörtök

K n. k Kultúra oktatás ÚJ SZÓ 2001. JANUÁR 25. Nyugaton innen - keleten túl Pozsony. A magyar kultúra napja alkalmából Közép-Európa nem­zeti himnuszairól tart előadást Kiss Gy. Csaba ma délután 16 órától a Magyar Intézet székházában, ezt követően pedig az előadó Nyu­gaton innen - keleten túl című könyvének bemutatójára kerül sor. A kötetet Karol Wlachovsky, a budapesti Szlovák Intézet igazgatója méltatja. A szlovák himnuszról Pavol Vongrej tart előadást, (ti) Irodalmi hidak - verses-zenés est Kassa. A Löffler Béla Múzeum ad otthont ma este hat órától annak a zenés irodalmi estnek, amely a szlovák-magyar irodalmi kapcso­latokat prezentálja. Eubomír Feldek, a szlovák líra egyik meghatá­rozó alakja, valamint Tőzsér Árpád, a hazai magyar irodalom legje­lentősebb lírikusa lesznek a rendezvény főszereplői, annak ellené­re, hogy személyesen egyikük sem tud jelen lenni az esten. Peter Rasev és Euba Blaskovicová színművészek szlovákul, ifj. Gazdag József pedig magyarul ad elő a két költő verseiből. A zenéről Gablyasz Péter zongoraművész gondoskodik, (juk) Könyvbemutató a Vámbéry Kávéházban Dunaszerdahely. Két könyvet mutatnak be ma 18 órától a Vám­béry Irodalmi Kávéházban. Az első Laczkóné Erdélyi Margit Isko­lai gondOLATok, a másik pedig Vankó Terézia Anyanyelvűnk vi­rágai. A bemutatón Jarábik Gabriella, az SZK Kulturális Miniszté­riuma Kisebbségi Kultúrák Főosztályának vezetője ismerteti a műveket, (hely) Olasz művészek a Vigadóban Pozsony. Két jelentős olasz művész, Aldo Ceccato karmester és Marco Rizzi hegedűművész lép közönség elé ma és holnap este 19 órától a Szlovák Filharmonikusok bérleti hangversenyén a Vigadó­ban. A műsorban Alban Berg osztrák zeneszerző és Johannes Brahms egy-egy műve szerepel. (SITA) SZÍNHÁZ ___________________POZSONY___________________ SZ LOVÁK NEMZETI SZÍNHÁZ: Rigoletto 19 HVIEZDOSLAV SZÍN­HÁZ: A segéd 19 KIS SZÍNPAD: A játék vége 19 KASSA ÁLLAMI SZÍNHÁZ: Két úr szolgája 10 KOMÁROM JÓKAI SZÍNHÁZ: Csongor és Tünde 10 NYITRA ANDREJ BAGAR SZÍNHÁZ: Terezka 19 TATABÁNYA JÁSZAI MARI SZÍNHÁZ: Képzelt riport egy amerikai popfesztivál­ról 19 MOZI POZSONY HVIEZDA: A sebezhetetlen (amerikai) 15.30, 18, 20.30 OBZOR: A vörös bolygó (amerikai) 15.30, 18, 20.30 MLADOST: Táncos a sö­tétben (dán-svéd) 15, 17.30, 20 CHARLIE CENTRUM: Million Dollars Hotel (amerikai-angol-német) 16, 20.30 Az utálatos após (amerikai) 18.30 Az élet forrása (cseh) 17.30 Acid House (angol) 20.30 A keresztapus (amerikai) 18.15 Tájkép (szlovák) 18 Salo avagy Szodoma 120 napja (olasz) 20 A macska (szlovák) 19.30 KASSA CAPITOL: A sebezhetetlen (amerikai) 15.45, 18, 20 ÚSMEV: A hatodik napon (amerikai) 16,_ 18.15, 20.30 IMPULZ: Múmia (amerikai) 16.15, 19.15 DRUZBA: Árnyék nélkül (amerikai) 15.30, 17.45, 20 TATRA: Táncos a sötétben (dán-francia-svéd) 15.30,18, 20.30 DÉL-SZLOVÁKIA DUNASZERDAHELY - LUX: Viharzóna (amerikai) 19.30 ROZS­NYÓ - PANORÁMA: Acid House (angol) 17, 19 LÉVA - JUNIOR: Az utálatos após (amerikai) 16.30,19 Mit hozott az esztendő címmel a Szlovák Távirati Iroda (TA SR) munka­társainak sajtófotóiból látható kiállítás Pozsonyban, az iroda székházá­ban. (TA SR-felvétel) Elmélyülni, ismételni nincs idő. A sikerélmény hiánya miatt egyre több tanuló lemarad, és szorongóvá, agresszívvé válik Kevesebb, de alaposabb tudást Az érettségiző diáknak meg kellene adni a választási lehetőséget, hogy a saját képességeivel és a választott felsőoktatási intézmény elvárásaival összhangban dönthesse el, meiy tantárgyakból szeretné megmérettetni tu­dását a magyar és a szlovák nyelven kívül. (Somogyi Tibor illusztrációs felvétele) Az érettségi vizsga új kon­cepciója kapcsán eddig meg­jelent hozzászólásokból úgy tűnik, hogy az idegen nyelv kötelezővé tétele nem vált ki semmiféle ellenvetést. Ezzel ellentétben „a mate­matika az, amely problémát okozhat, ezt kell komolyan megvitatni” (Új Szó, 2001. január 17.). FÜLÖPI EMŐKE Felmerül a kérdés: az érettségi csak humán műveltséget jelent? Ma is, á számítógépek korában!? Bosszantónak találom, ahogy az emberekbe, főleg a fiatalokba ele­ve belesulykolják, hogy a matema­tika az valami rettenetes dolog. Jó példa erre az Új Szó idézett számá­nak illusztrációs felvétele, amely kiválóan alkalmas matematikafó- biás tömegpszichózis keltésére: egy kisdiákot ábrázol a teljes két­ségbeesés pózában, ezzel a szö­veggel: „Jaj, nekem már kötelező lesz a matek!?” Az érettségiző diáknak meg kelle­ne adni a választási lehetőséget, hogy a saját képességeivel és a vá­lasztott felsőoktatási intézmény el­várásaival összhangban dönthesse el, mely tantárgyakból szeretné megmérettetni tudását a magyar és a szlovák nyelven kívül. A tanu­lók nagyjából két csoportra oszt­hatók: humán és természettudo­mányos érdeklődésűekre. A hu­mán beállítottságúaknak a mate­matika akár gyötrelmet is jelent­het. Ők valószínűleg nem is jelent­keznek olyan helyre, ahol hangsú­lyos szerepet játszik a matematika, viszont fontos számukra az érett­ségi megszerzése valamely idegen nyelvből, történelemből, vagy akár zenéből. (Valóban, ez utóbbi tantárgyból érettségizhet a diák legalább azokban a középiskolák­ban, amelyek neves magyar zene­szerzők nevét viselik?) A tanulók másik csoportját viszont „ki lehet űzni a világból” az idegen nyelvekkel. Ettől függetlenül kivá­ló matematikusok, fizikusok, ké­mikusok, biológusok, számítás- technikai zsenik lehetnek. Elkép­zelhető, hogy az ilyen diák - tanul­jon bármennyit is - csak kettesre képes idegen nyelvből leérettsé­gizni. Persze, közben szlovákból (ami, ugye, nem sorolandó az ide­gen nyelvek közé) is alaposan fel kell készülnie. Néha még egy ket­tes osztályzat is elegendő ahhoz, hogy csökkentse a továbbtanulás esélyeit. Kérdem, elveszíthet-e a magyar nemzet akár egyetlen po­tenciális tudóst is azért, mert nincs jó nyelvérzéke? (Vagy a tanárok az ilyen tehetséges tanulóknak majd megadják a jobb jegyet, csak hogy bejusson az egyetemre? Akkor vi­szont mi értelme az egésznek?) Való igaz, hogy „azzal nem nép­szerűsítjük a matematikát, ha kö­telező érettségi tantárggyá tesz- szük.” De ugyanez elmondható az idegen nyelvekről is. Én teljes mér­tékben Pék László tanár úr vélemé­nyével értek egyet. Az ő elképzelé­se szerint három kötelező érettségi tantárgy lenne: a magyar és a szlo­vák nyelv és irodalom mellett vagy idegen nyelv, vagy matematika (mint kötelezően választható). Az érettségiző ezekhez még egy vagy két további tantárgyat választhat­na. Ezzel a változattal egyaránt elégedett lehetne a matematikus és a nyelvész, és ami a legfonto­sabb kell, hogy legyen - a diák is. (Mert, ugye, valójában érte va­gyunk, érte történik minden.) A továbbiakban - a témától kissé elkanyarodva - szeretnék néhány megjegyzést fűzni hazai matemati­kaoktatásunkhoz. Szerintem a ma­tematika gyönyörű tantárgy - le­hetne. Ha nem lennénk folyton az idő szorításában. Én ugyan alapis­kolában tanítok, de épp itt kellene elültetni a tanulókban a matemati­ka szeretetét. Hogy minél keveseb­ben rettegjenek tőle. Tudom, sokan igyekszünk ezt megvalósítani, de ott van a sok „ha”. Eredményeseb­bek lennénk, ha lenne elég időnk, hogy egy-egy példa megoldásához többféleképpen is eljussunk a tanu­lókkal. Ha egy-egy problémát ala­posan körbejárhatnánk, miközben a diákok maguk tehetnék meg fel­fedezéseiket, látnák meg a fontos összefüggéseket, ismernék meg a nagyon egyszerű, „frappáns” meg­oldásokat, és szereznének sikerél­ményeket. Sajnos, nagyon ritkán szakítható idő üyen izgalmas ka­landozásokra, mert az anyaggal to­vább kell menni. Gondolom, nem­csak az alap-, de a középiskolákban is hasonló a helyzet. Valaki azt mondhatná, az üyen tevékenység­re ott vannak a matematikakörök. Ezekbe azonban olyanok járnak, akik eleve kedvelik a számok vilá­gát. Megszerettetni a matematikát éppen a többiekkel kell(ene). S bi­zony, sokszor nincs is keret ilyen szakkörre. A tanulók nyakába egyre több tan­anyagot zúdítunk, miközben a szülők egyre kevesebb időt tudnak gyerekeikre fordítani. Hiába észle­li a pedagógus a diák tudásbeli hi­ányosságait, nem tud leállni gya­korolni, ismételni, mert különben nem tudja átvenni az előírt tan­anyagot. S ez nemcsak a matema­tikára, hanem szinte minden tan­tárgyra vonatkozik. Ha gyenge az alap, hiába akarunk építeni rá. Az osztályban fokozatosan egyre töb­ben maradnak le, s a sikerélmé­nyek hiánya következtében egyre több tanuló válik szorongóvá, ag­resszívvé. Érdeklődésük beszűkül, a tévé előtt „bambulnak” óraszám, vagy bandákba verődve szaporít­ják a veszélyeztetett fiatalok szá­mát. Mi, többiek pedig megdöb­benve ülünk a különböző hírek hallatán. A tananyag mennyiségét tekintve véleményem szerint nagyon elve­tettük a sulykot. Pedig a szólás is úgy tartja, hogy „aki sokat markol, keveset fog”. A tankönyvek szerzői, szerkesztői gyakran azt hiszik, egyes fogalmak elsajátítására az alapiskolában elegendő egyetlen óra, hisz a következő években még úgyis találkoznak velük a tanulók. Csakhogy a következő évben a tan­könyv az adott fogalmat újra csak megemlíti, elvégre a tanuló már ta­lálkozott vele, és most csak ismétel. A tananyag állandó bővítése, s a néhány tantárgyban évente megje­lenő újabbnál újabb tankönyvek helyett (melyek sokszor csak az előzők változatai, átírásai) inkább kevesebb, de alaposabb tudást kel­lene nyújtani az ifjúságnak. Hisz az alapiskolába nemcsak jövendő orvosok, jogászok, mérnökök, ta­nárokjárnak, hanem a jövő aszta­losai, cukrászai, kőművesei, szabói stb. is, és nekik is szükségük lehet a jövőben számítógépes ismere­tekre. Az oktatásügyi tárcának el­sősorban ezen a téren kellene fej­lesztenie az iskolákat! Tudom, hogy ez hatalmas kiadást jelente­ne, de ebben az országban minden másra jut pénz, csak a valóban fontos dolgokra nem. Összegezve az oktatással kapcsolatosan el­mondottakat: kissé kevesebbet - sokkal alaposabban - számítógé­pes ismeretekkel. Öt év legjobb előadásai a kicsiknek és a felnőtteknek Ünnepel a Régi Színház ÚJ SZÓ-TUDÓSÍTÁS PÁLYÁZATI FELHÍVÁS Nyitra. Tegnap kezdődött, és szombatig tart a Régi Színházban az a seregszemle, amelynek kereté­ben az utóbbi öt év legsikeresebb előadásait vonultatják fel. A meg­alakulásának 50. évfordulóját ün­neplő társulat így emlékezik a kö­zelmúltra, és a nézőket is szeretné megajándékozni azzal, amit reper­toárjában a legjobbnak és legjel­lemzőbbnek tart. Az ünnepi műsor tegnap A manókról című mesejá­tékkal kezdődött - ez az előadás még 1996-ban jött létre, amikor a rebellisnek számító színház költ­ségvetését olyannyira csökkentet­ték, hogy a már meglévő kosztü­möket kellett átvarmiuk. Az Ál­modjatok egyedül című illúziójáték a gyermeki fantáziát hívja segítsé­gül, és főleg a legkisebbek szeret­ték, hiszen ők is részt vehettek az előadásban, a színház ezért nem­csak erre az ünnepi alkalomra újí­totta fel, hanem továbbra is műso­ron tartja. Tegnap este nyitották meg a Régi Színházban az elmúlt ötven évet felidéző plakát- és fény­képkiállítást is, utána pedig a poli­tikai szatírát kedvelő felnőttek néz­hették meg a szlovák ember termé­szetét kifigurázó, Szlovákiában ez így van című zenés műsort. Ma 9 órakor a Komédia Franciskáról, az angol király lányáról, és Jánoská­ról, a londoni kereskedő fiáról cí­mű vásári komédiával folytatódik a seregszemle, este 19 órára pedig is­mét a felnőtteket várják az Azapád, merre van Nyugat című kabaréval. A Tátra szelleme mesél a gyerekek­nek a hegyek keletkezéséről hol­nap 9 órától, 11 órai kezdettel pe­dig a klasszikus bábjátékok kedve­lői nézhetik meg Az aranyhajú ki­rálylány című mesét. Este 19 órától Arisztophanész Madarak című ko­médiájának adaptációja lesz mű­soron, az előadás két száműzött athéni férfi történetét meséli el, akik az ártatlan madarakat a kap­zsi, hatalomvágyó emberek képére formálják. A jubiláló színházat leg­hűségesebb nézői, a gyerekek meg is ajándékozták, az ő rajzaikból összeállított kiállítás az évad végé­ig tekinthető meg az épület elő­csarnokában. Az ünnepi megemlé­kezést szombaton este 19 órakor gálaműsor zárja, majd a társulat mai és volt tagjai együtt hálóznak a nézőkkel, (bee) A X. Tompa Mihály Országos Vers- és Prózamondó Verseny szervező- bizottsága A szövegválasztástól a szövegtolmácsolásig címmel szak­mai tanácskozást szervez a rendez­vény első napján, 2001. április 26- án délután három órai kezdettel. A rendezvény elsősorban a középis­kolás tanárokat szeremé megszólí­tani, szakemberek véleménye sze­rint ugyanis a még oly gazdag ha­gyományokkal rendelkező alapis­kolás vers- és prózamondás is el­akad valahol a középiskolákban, ü- letve a felsőfokű tanulmányok so­rán. Ezt bizonyítja a Tompa Mihály Országos Vers- és Prózamondó Ver­seny is, hiszen amíg a III. kategóriá­ba még több tucat versenyző jelent­kezik, a IV. és az V. kategóriából tel­2001. február 15-én a Bánk bán kassai ősbemutatójának évfordu­lóján újból átadásra kerül az Eg- ressy Gábor-díj. Az elismeréssel az alapítók évente egyszer a szlováki­ai magyar hivatásos színházművé­szet legjobb teljesítményeit, illetve életműveit jutalmazzák. A díjjal oklevél, emlékplakett és pénzjuta­lomjár. Az alapítók által felkért kuratóri­jesen eltűnnek a tehetséges, jobb sorsra érdemes előadók. A rendezvényen neves szakembe­rek bevonásával ennek okaira és a lehetséges kiutakra szeretnénk vá­laszt találni. Várjuk az érdeklődők jelentkezését, aldket nemcsak a szemináriumon látunk szívesen, hanem a versenyen és az azt követő részletes szakmai értékeléseken is. Jelentkezéseiket a Csemadok Ri­maszombati Területi Választmánya címére küldjék - Tomasíkova 11, 979 01 Rimavská Sobota. Itt szol­gálnak bővebb felvilágosítással is a 0866/5623112-es telefonszámon. E-maü: polgari@stonline.sk . Je­lentkezési határidő: 2001. március 16. A borítékra írják rá: Kell a szó. um a színházlátogatók javaslatai alapján hozza meg döntését. Kér­jük ezért azokat, akik a javaslatte­vés lehetőségével élni szeretné­nek, azt írásban tegyék meg 2001. február 4-ig. Ennek tartalmaznia kell a művész nevét és a javaslat rövid indoklását. Leveleiket az alábbi címen várjuk: Kassai Thália Színház, Timonova 3., 040 01 Kosice. A THÁLIA SZÍNHÁZ FELHÍVÁSA

Next

/
Oldalképek
Tartalom