Új Szó, 2001. január (54. évfolyam, 1-25. szám)

2001-01-24 / 19. szám, szerda

2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2001. JANUÁR 24. KOMMENTÁR Két kelepce között SZILVÁSSY JÓZSEF Alighanem az utolsó pillanatban fogta rövidre a megbokrosodott kor­mánykoalíció gyeplőjét Mikulás Dzurinda. Állítása szerint a nevesítet- len földek ügyében sikerült végre egyezségre bírnia őket. Ha hinni le­het a kiszivárgott híreknek, akkor a még titkolt kompromisszum lé­nyege az, hogy 2005 végéig az Állami Földalap és az önkormányzatok képviselői közösen döntenek a gazdátlan földek bérlőiről. Arról vi­szont nincs értesülésünk, hogy a bevételen miként osztoznak, holott ez a lényeg. Hétfőn este nyilván Pavel Koncos és az MKP sem repesett a boldogságtól, de nem is érezték vesztesnek magukat, ami az elfo­gadható kompromisszum jele. A Magyar Koalíció Pátija jelenleg két életveszélyes csapda között, szűk ösvényen araszolhat. Politikai és er­kölcsi vereség nélkül nem mondhat le azokról a követeléseiről, ame­lyek a kormányprogramban is szerepelnek, s amelyek miatt elsősor­ban vállalta a kormányzati szerepet. Ilyen szempontból a kisebbségi nyelvi charta elfogadása kiemelkedő eredmény. Ugyanakkor a nyit- rai magyar kar létrehozásában és a gazdáüan földek ügyében nem lehet gyors sikerre számítani, ami nem azt jelenti, hogy ezekről a követelésekről le kell mondani. Ám a politikai eszközt jól meg kell választani, mert az SDE boszorkánykohájában már fortyognak a ter­vek arról, hogy alaposan lefaragják kilátásba helyezett anyanyelv­használati jogainkat, amikor majd a chartáról szavaznak a parla­mentben. Már harsányan verik a harci tamtamokat a HZDS-rikkan- csok, Ficóék és Malíkováék is, akik először a baloldaliakkal cinkosan összekacsintva a kisebbségi nyelvi chartát készülnek kibelezni, kö­zéptávon pedig a magyarokkal együtt Dzurindáékat is ki akarják üt­ni a nyeregből, vélt nemzeti és állami érdekek elárulásával vádolva őket. Sorsdöntő kérdés, hogy az MKP politikája melyik szlovák poli­tikai érdekcsoportokat erősíti. Azokat, amelyek, ha nem is egy­könnyen, s nem is előítéletek nélkül, de mégis csak hajlanak az ér­telmes politikai alkukra. Eseüeg még a leendő megyehatárok ügyé­ben is. Vagy azokat hozzuk helyzetbe, akik legszívesebben lesöpör­nének bennünket a politikai porondról, és a puszta létünket is nagy nehezen viselik el. Áz MKP Országos Tanácsának szombati bölcs döntésével ez a második csapda is újra elkerülhető. A szerző a Csallóköz lapigazgatója JEGYZET Peter más, mint Péter FARKAS OTTÓ Behatások idején sok szó esik az anyanyelvi oktatás előnyeiről. Minden szülőnek szíve joga olyan iskolába adni a gyermekét, amilyenbe akatja, és akinek nincs identitászavara, annak ez nem kérdés. Ami hamarosan gondokat okozhat az az, hol lesz a településhez legközelebb ma­gyar alapiskola. Slavkovská idejé­ben két-három gyerekkel színma­gyar településeken sorra nyíltak a szlovák osztályok, és ezek ala­csony létszámmal, de működnek továbbra is. Én nem ezekben lá­tom az oktatásunkat veszélyez­tető problémát. Minden .jóból” kiábrándul egyszer a magyar, majd ebből is. Ennek jelei néhol már tapasztalhatók. Beszéltem olyan pedagógussal, aki színma­gyar településen négy évvel ezelőtt szlovák iskolát alapított. Egy év után önként távozott, nem látta értelmét magyar kö­zegben a szlovák alapiskolának. Ha valaki úgy gondolná, kényel­mesebb állásért hagyta ott az igazgatói széket, az téved. Szín­tiszta roma településre került, ahol több mint száz magyarul be­szélő roma gyerek oktatásáért fe­lel. Három év után kijelentette, nem menne vissza abba az isko­lába, amelyet ő alapított. Az igazi gond a szaporulat folyamatos csökkenése, és azokon a apró te­lepüléseken, ahol ma még alsó tagozatos magyar osztályok van­nak, nem biztos, hogy holnap is meglesz az iskola működtetésé­hez szükséges tizenkét gyerek. Ha csak eggyel is kevesebb a lét­szám, az alsó tagozatot bezárhat­ják. A szlovák osztályokat nem, azokra nem vonatkozik a rende­let. Nem ez bosszant, hanem az, hogy a magyarokat igen. Bármi­re hivatkozhat Ftácnik, nem kor­rekt és demokratikus egy rendel­kezés, amely nem úgy vonatko­zik Peterre, mint Péterre. Szüle­tett optimista vagyok, meggyőző­désem, hogy az ilyen antidemok­ratikus rendeletek kikopnak Szlovákia törvénytárából, de nem mindegy, mennyi idő telik el addig, mert közben gyerekeink (fel) nőnek, és a súrlódásoktól sem mentes politikai légkörben nevelkedő mai fiatalból lesz hol­nap az országot irányító ember. Lapigazgató: Slezákné Kovács Edit (59233401, fax: 59233338) Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezetők: Madi Géza, Holop Zsolt (58238342) Rovatvezetők: Juhász László - politika (58238339), Sidó H. Zoltán - gazdaság (58238312), Tallósi Béla - kultúra (58238313), Urbán Gabriella - panoráma, téma (58238339), Fábián Éva - régió (58238310), Tomi Vince - sport (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49, 824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342, fax: 58238343 Fiókszerkesztőségek: Nagykapos: 0949/6382806, Kassa: 095/6002225, Rimaszombat: 0866/5684214, Rozsnyó: 0942/7329857, Komárom: tel., fax: 0819/7704200, Nyitra: 087/6522543. Kiadja a Grand Press Rt. és a Petit Press Rt., Dostojevského rad 1,81109 Bratislava Az igazgatótanács elnöke: Alexej Fulmek, tel.: 59233101, fax: 52967472 Az igazgatótanács tagjai: Stanislav Ziacik - kereskedelmi osztály tel.: 59233201, fax: 52920051, Slezákné Kovács Edit - értékesítési és üzemeltetési osztály-, tel.: 59233401, fax: 59233338, Roman Schlarmann, pénzügyi osztály, tel.: 59233169 Marketing: 59233274, lapterjesztés, laprendelés: 59233403, fax: 59233339 Hirdetési osztály: 58238262, 58238332, 59233200, 59233240, fax: 58238331, 52920051, 52921372, E-mail: reklama@ujszo.com , inzercia@vyvsme.sk ; Kassa: B. Némcovej 32, 095/6709548, 6002210, fax: 095/6002229. Nyomja a CONCORDIA KFT., Bratislava. Terjeszti: a Szlovák Posta Rt., PrNS Rt., D. A. CZVEDLER KFT. Belföldi megrendelések: minden postahivatalban, postai kézbesítőnél, a Grand Press terjesztési osztályán és a PrNS-ben. Külföldi megrendelések: Versus Rt., ES-vyvoz dace, Kosická 1, 813 80 Bratislava. Index: 48271. Engedélyszám: 5/2 Minden szerzői jog fenntartva. Az írások, fotók és grafikonok terjesztése, beleértve azok elektronikus formáját, csak a kiadó írásos jóváhagyásával lehetséges. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. E-mail: redakcia@ujszo.com TALLÓZÓ PRÁCA Igaza van a Magyar Koalíció Párt­ja politikusainak: ha valóban csak a földért harcolnának, a nevesítet- len parcellák mindössze egyhar- madára tartanának igényt, áll­apítja meg a baloldali napilap. Ugyanis a szóban forgó terület 488 000 hektáron terül el, Szlová­kia déli részén ebből mindössze 150 000 hektár található. Anna Malíková, a Szlovák Nemzeti Párt elnöke azonban azzal érvelt a köz- szolgálati televízióban, hogy a dé­li területek termőértéke sokkal nagyobb. A jegyzetíró véleménye szerint az elnök asszony érvelése helytelen: ugyanolyan minőségű föld, mint Dél-Szlovákiában az or­szág többi részén is található. Az állam viszont 1970-től ezrével épí­tett védőgátakat, csatornákat, ke­mény milliárdokat áldozott a Csallóköz védelmére. Milliárdok folytak el a nagy 1965-ös árvízzel: az efféle érvelésekben csak a szá­mokat kell megtalálnunk, hogy megmagyarázhatóvá váljék: az „ínséges” időkben miért akarja visszakapni pénzét az állam, szö­gezi le a Práca. Biljana Plavsics, a Boszniai Szerb Köztársaság volt elnöke szerint minden Szlobodan Milosevics kezében összpontosult- Hölgyeim, önök olyanok, mint a kábeltévé: egyre drágábbak, de a műsoruk változatlan. (Peter Gossányi karikatúrája) Egy láthatatlan, misztikus fonál egyre tovább húzódik Azzal vádolják, hogy tönkre­tette Jugoszláviát, háborúkat indított, amelyek a szerb nép szenvedését okozták, meg­szegte az alkotmányt és a törvényeket, visszaélt elnöki hatalmával, s meggazdagod­va önkényuralmat folytatott. Mindezek ellenére Szlobo­dan Milosevics még mindig szabadlábon van. SINKOVITS PÉTER A külföldi, de a hazai közvéle­mény jelentős része is értetlenül szemléli a történéseket. A változá­sokat követelő tömegek a volt ve­zér hatalmának múlt év októberi megdöntése után elvárták volna a legfelelősebbek azonnali letartóz­tatását, ez azonban elmaradt. Az újonnan megválasztott Kostunica elnök taktikáját arra alapozta, hogy Jugoszláviát mindenekelőtt vissza kell integrálni a nemzetközi közösségbe, úgyszintén megol­dásra várnak a legsürgetőbb gaz­dasági gondok - Milosevics és tár­sai pedig még várhatnak. Ennek az elgondolásnak tagadhatatlanul megvolt a maga realitása, hiszen az új hatalom még nem épült ki (a szerb parlament és kormány is csak a napokban áll majd össze). Jogászként Kostunica azzal is tisz­tában volt, hogy a szükséges bizo­nyítékok összegyűjtése nélkül, te­hát a kellőképpen alá nem tá­masztott vádak alapján sebtében elrendet letartóztatássorozat ké­sőbb esetleg visszaüthet. Kostuni­ca azonban mindenképpen hibát követett el azzal, hogy a minap személyesen fogadta a „saját biz­tonsága miatt aggódó”, háborús bűnökkel hágai kiadatásra váró volt diktátort (aki - általános fel­háborodásra - időközben újravá- laszttatta magát elnökként a Szer­biai Szocialista Párt élén), majd görögországi látogatása során (is­mételten) határozottan és mere­ven elutasította a nemzetközi tör­vényszék kiadatási kérelmét. Amint mondani szokás, semmi sem történik véletlenül. A jugo­szláv átlagpolgár szemében a NA- TO-bombázások után a hágai tör­vényszék szerepe meglehetősen leértékelődött, a szerbek többsé­ge azt szeretné, ha Milosevics fö­lött Belgrádban ítélkeznének, s itt zárnák börtönbe. Nem mellé­kes ebből kifolyólag az sem, hogy kiadatásával a Szerb Demokrati­kus Ellenzék azonnal elveszítené szavazóbázisa egy részét. Ily mó­A szerbek azt szeretnék, ha Milosevics fölött Bel­grádban ítélkeznének. dón értelmezhető Ivica Dacsics szerb politikus ugyancsak jellem­zőnek mondható kijelentése: „Ha Szlobodan Milosevicset valóban kiszolgáltatnák a hágai törvény­széknek, akkor a szerb nép vállal­ná a kollektív bűnösséget minda­zért, ami a volt Jugoszlávia terü­letén történt. Egy misztikus fonál tehát tovább húzódik a milosevi- csi politika és a szerbség lelkülete között, amelynek nyitjára Sztje- pan Meszica horvát államfő vilá­gít rá a legszemléletesebben, mondván, „Szerbiának az a prob­lémája, hogy az ellenzék nem amiatt vádolta meg Milosevicset, mert háborút indított, hanem mert sikertelen volt benne, s nem valósította meg a háborús cél­kitűzéseket”. Az elmúlt bő egy évtizedet tehát a jugoszláv társa­dalom még képtelen volt feldo- gozni: szimptomatikus, hogy a jogászok ez idő tájt a háborús bű­nökről mintha megfeledkezni lát­szanának, Milosevics bíróság elé állításának indokait inkább más­ban keresik: szavazatlopás, a vá­lasztási eredmények meghamisí­tása, hatalmas pénzösszegek kül­földre juttatása, mélyen ár alatti telekvásárlás stb. Az eseményeket felgyorsította Bil­jana Plavsics asszony önkéntes hágai jelentkezése. A világot járt biológus professzor, a Boszniai Szerb Köztársaság egykori elnöke már korábban kijelentette: „Min­den szál Milosevics kezében össz­pontosult.” Plavsics tehát korona­tanú lehet, s ha valóban kiteregeti a múltat, akkor nem pusztán a már letartóztatott Momcsilo Kra­jisnik, vagy a még mindig bujkáló Radovan Karadzsics és Mladics tábornok került igen kínos hely­zetbe, hanem főkolomposként elsősorban Milosevics. Akit egy­előre belgrádi villájában a belügy különleges egysége őriz, ám nem tudni, meddig. Carla del Ponte hágai főügyész viszont a napok­ban érkezik Belgrádba, s már elő­re jelezte, lepecsételt elfogatási parancsokat fog átadni. A jugoszláv alkotmány nem teszi lehetővé állampolgárának kül­földre való kiadatását, azt azon­ban a vezető szerb lapok is elis­Carla del Ponte hágai fő­ügyész lepecsételt elfo­gatási parancsokat ad át. merik, hogy a hágai törvényszék nem számít „külföldnek”, hiszen az ENSZ Biztonsági Tanácsa hoz­ta létre. Ellenérvként tehát ez is elesik, időközben pedig a Szerb Demokratikus Ellenzék, s különö­sen az Ellenállás (Otpor) mind több tagja követeli egyre energi- kusabban Milosevics letartóztatá­sát és a Hágával való szorosabb együttműködést. Mindenki szá­mára világos: az egykori szerb ve­zér ügye nem jogi, hanem politi­kai kérdés. Ám megtörténhet az, hogy Kostunicáék vonakodása mi­att a Nyugat ismét elapasztja az érkező segélyforrásokat - akkor az egész pénzügyi kérdéssé válik. S lehet, hogy ez lesz a döntő. A szerző újvidéki munkatársunk VISSZHANG Tanuljunk a természettől A szerdán megjelent Vita az érettségi vizsga körül című cikk (Új Szó, 2001.1.17.) elolvasása hiányérzetet ébresztett bennem. Ezért kívánok - nem vitatkozva az ott leírtakkal - hozzászólni pár mondat erejéig. Valamennyi megszólaló iskolaigazgató szájá­ból elhangzik: „...a magyar nyelv kötelező érettségi tantárgy kell, hogy legyen...” Viszont egyikük sem indokolja meg, hogy miért. Pontosan ez hiányérzetem forrá­sa, mert lehet, hogy az olvasók számára ez magától értetődő, számomra érvek nélkül, jó mate­matikushoz méltóan viselkedve, nem az. (Ne értsenek félre! Ugyanígy azt sem értem, miért kell a szlovák nyelvnek érettségi tantárgynak lennie.) Talán ki kellett volna fejteni az indoko­kat, hogy a hozzám hasonlók is megértsék. Ezzel az érintett isko­lákban tanító tanárok és a témá­val foglalkozó újságírók, úgy ér­zem, még tartoznak az itt élő magyarságnak. Számomra a le­gelfogadhatóbb, tényeken alapu­ló hozzászólása a galántai okta­tási osztályvezetőnek volt, aki hangsúlyozza a modern iskola alapfeladatait: multidiszcipliná­ris készségre nevelés, csapat­munka, kommunikáció, önálló gondolkodás, kreativitás, önfej­lesztés (csak egyetérteni lehet valamennyivel, és nem lehet ele­get ismételni e célokat). Ugya­nott többük kifejezi véleményét a matematika kérdésességéről. Érdekes, mert az én agyam azt mondja, elsősorban pontosan a matematika, majd pedig a többi természettudományi tárgy az, amely a legszorosabb összefüg­gésben van az előbb felsoroltak­kal, elsődleges eszköze lehet azok megvalósításának. Hogy így legyen, az korparancs. A tár­sadalmi igények - tőlünk függet­lenül - ennek megfelelően van­nak definiálva. Mozgásunkat le­het, hogy az agyunk diktálja, de annak csak a környezethatások kontextusában van értelme. Megemlíteném még a követ­kezőt: személyesen úgy emlék­szem vissza középiskolás korom­ra, hogy nem azért jártam oda, mert érettségizni akartam, ha­nem, mert tudást akartam sze­rezni. S ha azt nem tudta is a középiskola minden tekintet­ben megadni, megadta azonban bőven az alapot, mely a későbbi, valódi tudás megszerzésére tett képessé. Ez a valódi forrása isko­lám iránti máig tartó hálámnak. Az érettségivel kapcsolatban pe­dig különleges és tanulságos a történetem. Mivel annak idején a varsói egyetemre igyekeztem elméleti matematikát tanulni, elhagyva a galántai gimnáziu­mot, Selmecbányán kellett vé­geznem a gimnázium utolsó év­folyamát. Itt is érettségiztem, mégpedig szlovákból, oroszból, lengyelből s végül matematiká­ból. Ilyen nevetségesen abszurd helyzetbe hozott sokunkat akkor egy formalizmus, melyről sokan azt állították, hogy jó. Befejezé­sül fogadja el tőlem az olvasó a - hamiltoni elv egy újrafogalmazá­sát: a természet dolgai úgy működnek, hogy a célok elérése érdekében mindig a legkisebb energiát felemésztő utat használ­ják. Tanuljunk a természettől, ré­szeként okosabbak úgysem le­szünk nála! Ami pedig az energi­ánkat illeti, az véges, nem marad más hátra, mint a lehető legjob­ban beosztani. Szlízs Róbert elméleti mate­matikus, programozó, Galánta

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom