Új Szó, 2001. január (54. évfolyam, 1-25. szám)
2001-01-22 / 17. szám, hétfő
8 Kultúra ÚJ SZÓ 2001. JANUÁR 22. SZÍNHÁZ POZSONY SZLOVÁK NEMZETI SZÍNHÁZ: Aida 19 MOZI POZSONY HVIEZDA: AGrincs (amerikai) 15.30Avörösbolygó (amerikai) 18, 20.30 OBZOR: A kupa (bhutáni-ausztrál) 16, Boiler Room (amerikai) 18 MLADOST: Táncos a sötétben (dán-svéd) 15, 17.30, 20 CHARLIE CENTRUM: A Grincs (amerikai) 17 Alvin Straight története (amerikai) 18.30 A keresztapus (amerikai) 18.15 Az élet forrása (cseh) 17.30 X-Men - A kívülállók (amerikai) 20.30 Acid House (angol) 20.30 Tájkép (szlovák) 18 Salo avagy Szodoma 120 napja (olasz) 20 A véres grófnő (szlovák) 19.30 KASSA CAPITOL: A vörös bolygó (amerikai) 15.45, 18, 20 ÚSMEV: Titánok évadja (amerikai) 16,18.15,20.30 IMPULZ: Múmia (amerikai) 16.15, 19.15 DRUZBA: Million Dollar Hotel (amerikai) 15.30, 17.45, 20 TATRA: Bérgyilkos a szomszédom (amerikai) 16, 20 Az élet forrása (cseh) 18 DÉL-SZLOVÁKIA ROZSNYÓ - PANORÁMA: A hatodik napon (amerikai) 17, 19 Ülésezett a Csemadok Országos Tanácsának elnöksége Időszerű kérdésekről Kölcsey Ferenc történelembe ágyazott imája sem csupán ürügy a magyar kultúra napján A megszokásról és a szólamokról (Reprofotó) ÚJ SZÓ-TUDÓSÍTÁS Pozsony. A Csemadok központi székházában tartotta VI. ülését szombaton a Szlovákiai Magyar Társadalmi és Közművelődési Szövetség Országos Tanácsának elnöksége. A testület Kvarda József elnök vezetésével áttekintette az előző ülések határozatainak teljesítését, majd a Tavaszi szél vizet áraszt... népzenei versenyről szóló jelentést hallgatta meg, amelyet Papp Sándor, a Pátria Rádió főszerkesztője terjesztett elő. Az elnökség megállapította, hogy a népzenei verseny jelentős mértékben járult hozzá hagyományaink ápolásához. Köszönetét fejezte ki minden szereplőnek, segítőnek, társrendezőnek az önzetlen támogatásért. ÚJ SZÓ-TUDÓSÍTÁS Kassa. Különböző helyszínekkel kísérletezett az elmúlt év folyamán a Csemadok városi választmánya, amíg rátalált a Kávéházi koktél cím alatt futó irodalmi és művészeti beszélgető-estek számára ideális helyre. Ez a hely a Thália Színház társalgója, melyet kedvező, belvárosi fekvése miatt valószínűleg a közönség is előszeretettel látogat majd. A színház előterében lévő kávéház vendége ma délután 17 órától Gál Sándor költő, aki nemrég gyűjtötte egy kötetbe eddigi munkássága legjavát Tíz emberöltő foglya címmel. A kötet a pozsonyi AB-Art Kiadó gondozásában látott napvilágot, Balázs F. Attila, a kiadó igazgatója szintén jelen lesz Nyíregyháza. Új változatban, a magyar kultúra napja rendezvényeként ma este mutatja be a Mandala Dalszínház Várkonyi Mátyás-Béres Attila: Egri csillagok című történelmi musicaljét a nyíregyházi művelődési központban. Dobos László, a társulat vezetője, a darab rendezője elmondta: a Gárdonyi Géza regénye nyomán ké- ' szült, először 1996-ban bemutatott musicalt a szerzőkkel együtt dolgozták át, s a változtatások miatt az előadás ősbemutatónak is tekinthető. Megújították a díszletet is, amely monumentális méreteivel és arányaival lenyűgöző alkotás lesz, Az elnökség ezután az OT-ülés előkészítésével foglalkozott. Az országos tanács értekezletére február 17-én kerül sor Pozsonyban, a Csemadok központi székházában. A szervezet életét érintő egyéb kérdések megtárgyalása után az elnökség tagjai az anyanyelvi oktatás fontosságával és ennek kapcsán a magyar iskolákba történő beiratkozás szükségességével is foglalkoztak. A testület megbízta az elnököt, hogy a Csemadok nevében aláírja a Kárpát-medencei magyar közművelődési szervezetek együttműködéséről szóló egyezményt január 22-én, Budapesten. Az elnökség tagjai ezután köszöntötték a hetvenéves Takács Andrást, aki a szövetségnek hosszú évtizedekig volt munkatársa és tisztségviselője. a bemutatón, ahol Dudás Péter színművész szaval el néhányat a versekből, Sirolo Gyula kassai gitárművész pedig a zenéről gondoskodik. A tartalmasnak ígérkező est házigazdája ezúttal is Szaszák György publicista, a Csemadok kassai titkára, aki lapunknak elmondta, hogy ezzel a rendezvénynyel egy hosszú távú kezdeményezést kíván elindítani a szervezet. A jövőben ihletgyűjtő összművészeti találkozókat terveznek fiatal kassai képzőművészek, irodalmárok, zenészek és színészek részvételével, akiknek lehetőséget szeretnének nyújtani a közönség előtti bemutatkozásra, véleményformálásra, és akik egyúttal nézetet cserélhetnek és ötleteket kaphatnak egymástól is. (juk) legmagasabb pontja eléri a 6,2 métert. A jelmezek zöme a budapesti Operaház műhelyében készült, a ruhákhoz több, mint két kilométer hosszú anyagot használtak fel. A musicalben 60 szereplő lép színpadra. Dobos László hozzátette: készítettek egy szabadtéri változatot is, amit majd a nyáron - 300 szereplővel - a Kisvárdai Várszínházban mutatnak be először. Az 1991-ben alakult nyíregyházi Mandala Dalszínház a tervek szerint az Egri csillagok történelmi musical új változatát az ország nagyobb városaiban is bemutatja majd, s a színházak mellett további szabadtéri színpadokon is látható lesz a mű. Évekig hittem ebben az ünnepben (is), mert reméltem: ha szemünk előtt, kezünk alatt és a lelkűnkben zöldell ki, akkor nem lesz vele semmi baj. Hiszek-e még benne? Nem tudom. Talán mégis megmarad annak, aminek szánták: a magyar kultúra napjának. Kivételek, kizárólagosságok, szelektív tudatú ünneplések nélkül. DUSZA ISTVÁN Aligha tévedek: ez a legfiatalabb közös ünnepünk. Értékét nem a „magyar” jelző, nem is a „napja” növeli, hanem a „kultúra”. Az a bizonyos nemzeti, amelynek értékei viszont valamilyen rejtélyes módon mindjárt elszakadnak ettől a nyelvi, lelki és regionális kötődéstől, ha az egyetemességet, mint értéket mutatják. Ez persze nem jelenti azt, hogy a nyelvi és regionális determináltság nem képvisel értéket a nemzet lelkében és tudatában. Nagyon is. Eleinte a lelkesedésem elnyomta kislányos zavaromat, amely akkor hatalmasodott el rajtam, amikor mifelénk azok feledkeztek el róla, akiknek létjogosultságát legitimálta. Mind a mái napig zavartan pislogok magam elé, ha ezt tapasztalom, pedig tudom, s ha akarnám se tagadhatnám le: közíróként nekem most is a lelkes ünneplés lehetőségét jelenti. Meg újabb esélyt arra, hogy legalább annyian félreértsenek, mint ahányan megértenek majd. Persze, a mai napig nem tudom, lehet-e lelkesen ünnepelni csendesen, egy olvasólámpa fényében némán lapozva egy Ady- kötetben, s így hallani vélni mégis a nemzetről hazudozók arcába vágott váteszi szavait. Ő ma sem kell, mint ahogy József Attila vagy Nagy László sem. Ez az igazi nagyok sorsa. Bartókot és Kodályt hallgatva egy megdöbbentő állítás jut eszembe, amit a minap a szellem embere (?) mondott: miszerint a fiatalok a két zenei zsenit tartják a „remix” legnagyobb mestereinek. Már maga az is szellemi pornográfia, hogy zenei dilettánsok önmaguk védelmére Bartókot és Kodályt hozzák fel. Még inkább az, hogy a kultúra történéseire figyelő, és ezzel pél- dálódzni képes értelmiségi ezt mint érdekes véleményt, említésre méltónak tartja. Nem kevésbé pornografikus a népzene értékeit és a huszadik századi európai zeneművészet megújulását összekeverni a pénz motiválta zenei szennyel. Ebben csupán az kelthet némi reményt, hogy a kultúra szféráiban Az észt irodalom világirodalmi rangját a Kalevala mintájára a múlt században Friedrich Reinhold Kreuzwald által összeállított nemzeti eposz, a Kalevipoeg alapozta meg. Kreuzwald maga is költő volt, s egyben olyan kiváló imitátor, hogy a kutatók ma sem tudják szétválasztani a valódi népköltészeti gyűjtéseket az ösz- szeállító által hozzáköltött részektől. A Kalevalához sok mindenben hasonlító, ám sokkal több humort és népmeséi elemet‘tartalmazó észt nemzeti eposzon kívül azonban a nagyközönség általában nem sok észt irodalmi művet ismer (annak ellenére, hogy az észt irodalom történetéről nagyon jó áttekintést nyújt Az észt irodalom kistükre című, 1969- ben megjelent kötet). Jaan Kaplinski, a modern észt költészet legmarkánsabb egyénisége ez idáig szinte ismeretlen maradt a” magyar közönség előtt, noha számos rangos irodalmi díj tulajdonosa, sőt, Nobel-díjra is fölterjesztetKölcsey Ferenc szemetelők is tudják: mi az, amihez dörgölődzni jó, ahonnan némi kozmikus aranypor ragad rájuk. Ezzel igencsak hasonlatosak a mindenkori hatalmakhoz. Lám, egyetlen gondolatláncszem, s óvatlan mozdulattal beletaposok az útszéli szellemi piszokba. Kerülgethetném, de attól tartok, előbb- utóbb legalább olyan mértékű hazugságba keverednék, mint azok, akik a kultúra ilyen-olyan jelzősí- tésével foglalatoskodva legitimálni szeretnék a szellemi bazár áruit. Elméleteket gyártó társadalomtudósok állítják - amíg ki nem derül róluk, hogy a szórakoztató nagyipar vagy a politika pénzeli őket (van-e a kettő között némi különbség?) -, hogy van „elitkultúra” és van „tömegkultúra”, más szóhasználattal élve „magaskultúra” és „alacsonykultúra”. Néha még el is hittem nekik. Kétségtelen, hogy ez a felosztás, megosztás vagy leosztás sokáig létezett, de mindig hatalmi ideológiák mentén jelezték létezését. Valahol a hatalom félelme bujkált a két jelenség között, mert a hatalom így látta kezelhetőbbnek a tömegkultúrától mindig ódzkodó, elitkultúrájukra büszke értelmiségieket. Ehhez a kultúrához dörgölődzni még akkor is szerettek a hatalomték. Első magyar nyelvű kötetét Jávorszky Béla válogatta, és az összeállítón kívül Képes Géza és Bella István fordította. Kaplinski verseinek alaphangját egyfajta buddhista átlényegülés adja meg (a költő a tartui egyetem bölcsészkarán fő szakjain, a francián és az észten kívül orientalisztikát is hallgatott), mely főként a növényi és emberi szférát köti össze: „A fehér lóhere semmit se kérdez / de ha tőlem azt kérdik: kinek nevében / azt felelem, hogy a fehér lóhere nevében”. A növények sokkal többet tudnak rólunk, mint gondolnánk, némaságuk nem tehetetlenség, hanem bölcsekhez illő hallgatás: „Hiszen egyszer kellett, hogy találkozzunk, gyermekeink vére, szüléink vére - piros eper emeli kezét és a gólyahír hallgat titokzatosan.” A költő személyes emlékei az ősidőkig nyúlnak vissza, az igazi történelem számára a teremtéssel kezdődik. Emlékiratokat ír tehát akkor is, ha az elementáris természeti erőket szerepelteti: „Valahol a viharban és a homályban a hulban lévők, ha igencsak kemény ellenzékiséggel találták szembe magukat. Nem kevésbé, hogy kor- rumpálhatta/korrumpálhatja is a hatalom a művészet szabadságához ragaszkodva a létfenntartás ösztönétől szabadulni nem mindig tudó kultúrateremtőket. A tömeg szórakoztatására meg azért figyelt oda a hatalom, hogy nehogy elszaporodjanak az önállóan gondolkodók, s ennek következtében túlságosan nagy legyen a rétegváltásra hajlamosak száma. Ez a hatalmi viselkedés ideológiasemleges. Ma is felismerhetők effajta szándékok, A mai napig nem tudom, lehet-e lelkesen ünnepelni csendesen... ugyanúgy, mint a kelet-európai kommunista éra idején felismerhetők voltak. Ma csupán a címkék szaporodtak meg, s azoknak a legrosszabb, akik a demokratikus hatalomváltások periodicitása szerint nem hajlandók szekértáborokba tömörülni. A magyar kultúrának sajnos vannak szekértáborai, de ezeknek a szekértáboroknak legfeljebb nyelvi magyarságuk van. Kultúrájuk lámok úgy nyalják az újszülött szigeteket, mint kölykét az oroszlán.” A versekből kirajzolódó sajátos önéletrajza pedig az állati és növényi mikrostruktúrák élményeivel bővül: „Pókokat hurcol a szél / a rét és a folyó fölött”. Egyaránt a versekben megjelenő önéletrajzi momentumnak tekinthető tehát az Éden folyóinak csoboJaan Kaplinski vagyis a lelkűk - kívülrekedt. Márpedig, aki nincs belül, az sehol sincs - tartják önmagukról. így a kívülrekedtek még örülhetnek, ha nem kerülnek a sok-sok szekértábor között dúló kereszttűzbe. Ez még a kultúrára mint elvont fogalomra is érvényes, pedig a kultúrának, ha magyar, akkor napja van. Ma? Holnap? Holnapután? Mindennap. Zavarodott vagyok, mert nem tudom igazán, mennyire része a magyar kultúrának, ha a nemzeti himnuszra gondolok. Gondolok, s nem éneklem. Lehet, valakit megbotránkoztat, hogy vannak élethelyzetek, amikor a magyar himnuszt nem éneklem, csupán gondolok rá. Imaként, némán mondom a fohászt. Egyszer karlendítő csürhe közelében állva gondoltam rá. Ott nem lehetett közösen énekelni. Vigyáznom kellett a közösségvállalás látszatának az elkerülésére. Erősen összpontosítottam Kölcsey szövegére, így Erkel zenéje nem olvasztotta fel a telkemet, nem tett az akkor éppen cseppfolyósított hazugság elegyének a részévé. Egyáltalán kap-e a magyar kultúra fényéből egyetlen sugarat is valami akkor, ha méltatlan ugyan rá, de képletesen szólva díszmagyarba bújtatják? Ostoba a kérdés, mert szónoki. Persze hogy kap. Minden osztható és kisajátítható, ami célzatosan felhasználható ideológiák szólamainak a fénye- sítéséhez. Ennek ellenére tisztán kell látni, s őszintének kell maradni... Ezen a napon halva fekszik a nemzet egyik legnagyobb színésze. Aki látta Sinkovits Imrét játszani, az tudja, hány arca volt, milyen változatos színészi eszközökkel tudott a színpadon játszani. Mindig az alkalomhoz, a szerephez mért őszinteséggel. A magyar kultúra egyik legnagyobb századvégi botrányának az elszenvedőjeként az utóbbi években szinte felkiáltójelként élt közöttünk. Madách Imre Mózes című drámájának a címszerepét sokadszor játszotta az akkkor még Nemzeti Színházban, amikor egy középiskolás-előadás közepén kilépett a színpadi szerepből, és Sinkovits Imreként megszólította a nézőtéren randalírozó diákokat. Aligha tévedek, ha azt gondolom, hogy egy színházi korszak és egy színészi pálya ért véget abban a percben. Az ilyen botrányoktól, a magyar kultúra nagyjainak ilyen megaláztatásaitól kellene megvédeni a nemzeti kultúrát. Erre szolgálhatna emlékeztetőül ez a nap is, amely után talán egy esztendeig ismét kitart fohászos figyelmünk ereje, amely a magyar kultúrát újabb ezer esztendeig éltetni képes. gása, mely a fehér homok emlékezetében őrződött meg, az almafák szívének megrepedése 1940-ben, vagy a költő lengyel származású apjának meghurcoltatása, majd rejtélyes halála a Szovjetunióban. Ebbői a szemszögből értékelődnek át az olyan fontosnak vélt fogalmak, mint nép, kultúra vagy anyanyelv. A népirtások nyomai nem tüntethetők el, benne maradnak az örök hamuban: „Sokszor jut eszembe, ha fizikus volnék, / biztos a hamut / tanulmányoznám, a napfényben táncoló millió porszemet, / mely belepi szemünket, szánkat, beborítja Grönland jegét, / s leülepedik a könyyvek lapjai közt. Egyszer talán majd még rátok bukkanok, / Isaak, Mordechai, Saara, Ester, Sulamith, / s ti többiek. Valamelyikteket épp ma sodorhatta számba a szél”. Kaplinski legtöbb verse a prózaversekre emlékeztető, szabad folyású szöveg, egyfajta költői naplóbejegyzés, tömör, megrázó mondatokkal. (Jaan Kaplinski: Meztelen juharfák, Széphalom Könyvműhely) Kávéházi koktél a Thália Színházban Gál Sándor költővel Egy emberöltő versei Mandala Dalszínház: történelmi musical új változatban Egri csillagok MTI-HÍR Az észt költészet élő klasszikusának, Jaan Kaplinskinek első magyar nyelvű verseskötete Pókokat hurcol a szél a rét és a folyó fölött POLGÁR ANIKÓ
