Új Szó, 2001. január (54. évfolyam, 1-25. szám)

2001-01-22 / 17. szám, hétfő

2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2001. JANUÁR 22. KOMMENTÁR Joschka Fischer esete TÓTH MIHÁLY Már több mint egy hete a német külügyminiszter anarchista múltjá­val foglalkozik a sajtó Párizstól Turócszentmártonig. Minden toll gazdájának vérmérséklete, politikai ízlése és neveltetése alapján ítéli meg, ülendő-e, hogy az az ember, aki évtizedekkel ezelőtt szélsősé­ges ifjúsági szervezet tagjaként tökön rúgta a tüntetőket gumibotozó rendőrt, ma a Szövetségi Köztársaság külügyminisztere, és csak úgy meUesleg: az ország legnépszerűbb politikusa. J. F. életpályája több fontos dolgot is bizonyít. Bizonyítja a politika múlt századi klassziku­sának ezt a tételét: aki 20 évesen nem lázadó, annak nincs szíve, és aki 50 évesen még mindig lázadó, annak nincs esze. De annak is bi­zonyítéka a „Fischer-affér”, hogy az általunk már kipróbált társadal­mi rendszerrel összehasonlítva az a szisztéma bizonyult embersza­básúbbnak, természetesebbnek, amelybe J. F. azt követően, hogy ap- ját-anyját Magyarországról kitelepítették, beleszületett. Belsőleg megengedhetem magamnak, hogy kedvezően vélekedjem róla. Erre az jogosít fel, hogy a német külügyminiszter embersza­bású politikai közegben szocializálódott. Jellemző, ahogy talán 10 napja egy hazai politikusról vélekedtem; Jozef Túchynáról azt ír­tam, védelmi miniszterként kockázati tényezőnek bizonyulna. Hadd ne részletezzem, hogy a demokrácia számára az jelent-e na­gyobb veszélyt, ha valaki tizenévesként rendőrt inzultál az anar­chizmus fekete zászlaja alatt, vagy az, hogy valaki 55 évesen és frissen leszerelt tábornokként polgárinak nevezett demokráciában mindenáron civil védelmi miniszter akar lenni. Nagyon salamoni módon így lehetne a kérdést megválaszolni: embere válogatja. Fischer német külügyminiszter olyan közegben vált felnőtté, amelyben miniszterként megengedheti magának, hogy arculatá­nak elveszítése nélkül nyilatkozik 30 évvel korábbi önmagáról. Az övéhez hasonló helyzetben a szlovákiai politikus - mert olyan em­bereket, olyan társadalmat produkált az elmúlt fél évszázad - őszinte kitárulkozás helyett azzal ijesztgeti a kérdezőket, hogy át­lép egy másik pártba. És eközben nem azt sejteti, hogy egy demok­ratikusabb pártba lép át, netán felhagy a politizálással. Ha átlép, akárki meglássa, még hazafiasabb pártba lép át. Szlovákiában a demokrácia építésének első 10 évében odajutot­tunk, hogy a hazafiaskodás, a nemzeti bokacsattogtatás lett a múlt­juk számonkérése miatt megsértődött politikusok végső menedéke. JEGYZET A boldogító igen GRENDEL GÁBOR Már csak kétszer kell aludnunk ahhoz, hogy megtudjuk, támo- gatja-e az MKP az alkotmánymó­dosítást vagy sem. Ha nemet mond, búcsút inthet a nagypoliti­kának, mert az biztos, hogy töb­bé senki sem számol majd a ma­gyarokkal a kormányban. Már­pedig ha abból a feltevésből in­dulunk ki, hogy az MKP koalíciós partnerként többet tud tenni vá­lasztóiért, mint az ellenzéki pa­dokat koptatva, talán mégis csak jobb lenne igent mondani. Ennek több feltétele van, amelyek közül néhányat (nyelvi charta, magyar kar) nagyjából sikerült teljesíttet- ni, már csak a nevesítetlen földek várnak gazdára. Mivel egyelőre sem az MKP, sem a baloldal nem tágít elképzeléseitől, Mikulás Dzurinda úgy döntött, személye­sen vet véget a két párt perpatva­rának. Nincs mit csodálkozni, a miniszterelnöknek nem maradt más választása. Ha a közeljövő­ben nem süterül elfogadtatnia az alkotmány módosítását és a köz- igazgatási reformot, az azt jelen­tené, csődöt mondott a politiká­ja, a két legfontosabb prioritását nem tudja megvalósítani. Kudar­ca elkerüléséhez nyivánvalóan egyetlen út vezet: olyan, szakmai érvekkel alátámasztott kompro­misszumot találni, amely bizo­nyos mértékben valamennyi fél számára elfogadható lesz. Ebből a szempontból kapitális baklö­vésnek bizonyult, hogy Kvarda József fölvetette az autonómia kérdését. Az ötlet koah'ciós kö­rökben általános felháborodást keltett (magyarul: a többi fél szá­mára nem elfogadható), ezen be­lül a baloldal kapott egy ütőkár­tyát, hiszen Pavel Koncos föld- művelési miniszter hónapok óta azt hajtogatja, azért nem adatja ki a nevesítetlen földeket az ál­lam kezéből, mert veszélybe ke­rülne az ország integritása. Mos­tantól az MKP önkormányzati szakértőjének szavaival támaszt­hatja alá aggodalmait. Ahogy Mikulás Dzurinda mondta Pavel Koncosról: „Az a jó miniszter, akinek megvan a saját vélemé­nye, de odafigyel másokéra is.” Kvarda Józsefére biztosan jól odafigyel majd. Lapigazgató: Slezákné Kovács Edit (59233401, fax: 59233338) Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezetők: Madi Géza, Holop Zsolt (58238342) Rovatvezetők: Juhász László - politika (58238339), Sidó H. Zoltán - gazdaság (58238312), Tallósi Béla - kultúra (58238313), Urbán Gabriella - panoráma, téma (58238339), Fábián Éva - régió (58238310), Tomi Vince - sport (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49, 824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342, fax: 58238343 Fiókszerkesztőségek: Nagykapos: 0949/6382806, Kassa: 095/6002225, Rimaszombat: 0866/5684214, Rozsnyó: 0942/7329857, Komárom: tel., fax: 0819/7704200, Nyitra: 087/6522543. Kiadja a Grand Press Rt. és a Petit Press Rt., Dostojevského rad 1,81109 Bratislava Az igazgatótanács elnöke: Alexej Fulmek, tel.: 59233101, fax: 52967472 Az igazgatótanács tagjai: Stanislav Ziacik - kereskedelmi osztály -, tel.: 59233201, fax: 52920051, Slezákné Kovács Edit - értékesítési és üzemeltetési osztály-, tel.: 59233401, fax: 59233338, Roman Schlarmann, pénzügyi osztály, tel.: 59233169 Marketing: 59233274, lapterjesztés, laprendelés: 59233403, fax: 59233339 Hirdetési osztály: 58238262, 58238332, 59233200, 59233240, fax: 58238331, 52920051. 52921372, E-mail: reklama@ujszo.com , inzercia@vyvsme.sk ; Kassa: B. Némcovej 32. 095/6709548, 6002210, fax: 095/6'002229. Nyomja a CONCORDIA KFT., Bratislava. Terjeszti: a Szlovák Posta Rt., PrNS Rt., D. A. CZVEDLER KFT. Belföldi megrendelések: minden postahivatalban, postai kézbesítőnél, a Grand Press terjesztési osztályán és a PrNS-ben. Külföldi megrendelések: Versus Rt., ES-vyvoz tlace, Kosická 1, 813 80 Bratislava. Index: 48271. Engedélyszám: 5/2 Minden szerzői jog fenntartva. Az írások, fotók és grafikonok terjesztése, beleértve azok elektronikus formáját, csak a kiadó írásos jóváhagyásával lehetséges. Kéziratokat nem órzünk meg és nem küldünk vissza. E-mail: redakcia@ujszo.com Válóper előtt. - Juliskám, igaz, hogy reform vár a házasságodra? (Peter Gossányi rajza) HETI GAZDA(G)SÁG Plusz 17 és mínusz 34% A múlt héten tartották a leg­nagyobb hazai utazási kiállí­tást, a Slovakiatourt. A be­mutató gazdaságpolitikai szinten teljes vereség volt, hiszen csak az ment el rá, aki külföldi kirándulást sze­retett volna vásárolni. TUBA LAJOS A hazai kínálat szegényessége ugyanis teljes mértékben tükrözte a szlovákiai helyzetet. Az ágazat már csak azért is versenyképte­len, mert Ukrajnát leszámítva minden szomszédunk nagyság­renddel több pénzt fektet a vüág egyik legdinamikusabb üzleti ágazatának felfuttatásába. Ná­lunk pedig csak annyi jut rá, hogy a politikusok mégse maradjanak érv nélkül, ha valaki ezt vágja a fejükhöz. Most is az összes kísérő- rendezvényen meghallgatták az érintettek keserveit, de változásra legfeljebb valamiféle parlamenti képviselői indítvány nyomán le­het számítani. Találtunk azért kellemesebb hírt is. A legújabb összesítések szerint sok év után végre nálunk is komo­lyabb külfölditőke-beáramlás ta­pasztalhatók Igaz persze, hogy az összegek megugrása főként a Szlo­vák Távközlési Vállalat eladásának köszönhető - a 70 milliárd koroná­Végre nálunk is komo­lyabb külfölditőke-be­áramlás tapasztalható. ból 45 milliárd ezen a címen érke­zett. Örülni azért nincs okunk, hi­szen Magyarországon egy lakosra kétezer dollár érkezett be ily mó­don, viszont nálunk - még a tava­lyi nagy ugrás után is - csak 500 dollárnál tartunk. Idén a szakér­tők legalább 5 milliárd koronára számítanak, ebből 3-4 milliárd a Szlovák Gázművek kisebbségi részvénycsomagjának vételára lenne. Túl optimisták viszont itt sem lehetünk, Mária Machová pri­vatizációs miniszter néhány napja figyelmeztetett arra, hogy a gáz­művek privatizálásának előkészü­letei azt mutatják: veszélyben van az októberre ígérgetett terminus. Ebben az ügyben fontos volna, ha a felelős gazdasági minisztérium sürgősen nyilatkozna. Már csak azért is, mert nemcsak arról van szó, hogy akkor már a privatizáció­ra hétről hétre nagyobb politikai veszély leselkedik majd (felettébb rusnyának ígérkező választási év elé nézünk), hanem ettől függ jó­részt a vagyonalapi kötvényeink kifizetése is. Hónapok óta tudjuk, hogy a múlt év tragikus volt a befektetési alapok szempontjából, de most már ada­tokkal is rendelkezünk. A legjobban a hazai kötvényekbe fektetők jár­tak; a legjobbak majdnem 17 száza­lékos nyereséget hoztak. Viszont hoppon maradtak a részvényekbe fektetők; van olyan is, amelyben az elhelyezett tőke ma 34 százalékkal kevesebbet ér. így tehát aki a tavaly már minimálissá zsugorodott banld kamatoknál többet szeretne, jó, ha minden eddiginél alaposan tanul­mányozza az alapvető befektetési szakirodalmat. A pénzintézetek között az Általá­nos Hitelbank egymilliárd koro­nás nyereséget helyezett kilátás­ba, a tízszeresét az előzetesen vártnak. Ehhez hozzá kell tenni azt is, hogy tavaly 9,5 milliárd koronás veszteséget kellett el­könyvelnie. Évközben sokat hal­lottunk ez elbocsátásokról, ma már az is ismert, hogy a nyolcez­res alkalmazotti létszám 5600-ra apadt. Két héten belül ígérik a Vi­lágbank húsz százalékos belépé­sét, amely a bank végérvényű pri­vatizációjának lenne az első csal­hatatlan jele. A stratégiai befeketőnek június végéig kelle­ne megérkeznie. Még egy nagy kaliberű magáno­sítás jut talán , végső fázisába. A vízművek államtalanítása egyben azt is jelentené, hogy az Európa legkonokabb miniszterének szá­mító Pavel Koncos kezéből sikerül­ne kivenni valamit. De amennyire ismerjük, a földművelési miniszter bizonyára nem tekinti lefutottnak a játszmát. A vállalati szférában végre dél­szlovákiai nagyvállalatról is érke­zett jó hír: a párkányi papírgyár a múlt évet rekorderedményekkel zárta. A termelése még soha nem volt ekkora, a bruttó nyeresége pedig 737 millió koronát tett ki. Érdekes megemlíteni az átlagfize­tést is: 15 964 korona. Egy-egy részvényre 232 korona tiszta nye­reség jutott, kíváncsian várjuk, hogy ebből mennyit szánnak majd osztalékra. A legnagyobb hazai sztárról, a pozsonyi Volkswagenről pedig a múlt héten nem más, mint a kon­Kíváncsian várjuk, hogy ebből mennyit szánnak majd osztalékra. szern igazgatója jelentette ki, hogy ha nem lenne, ki kellene ta­lálni. Ezúttal az új VW Colorado terepjáró itteni gyártásáról dön­töttek. Eddig egyébként 775 mil­lió márkát fektettek be nálunk, és az 1999-es 68 milliárd koronás exportjuk a teljes hazai kivitel 16 százaléka volt. így aztán nem is csodálkozhatunk, hogy amikor augusztusban üzemi szabadságot szoktak tartani, a makrogazdasá­gi mutatók is mélyrepülésbe mennek át. Szerdán részvényesközgyűlést tar­tanak a Kelet-szlovákiai Vasmű ne­vű torzóban is. Ezen nemcsak Gabriel Eichler elnök távozik, ha­nem dönteni kellene a kohászat ki­vétele után megmaradt konglome­rátum sorsáról is. TALLÓZÓ LENGYEL LAPOK A visegrádi négyek egymással szo­lidárisán, vetélkedés nélkül igye­keznek elnyerni az EU-tagságot, és támogatják Szlovákia törekvé­sét, hogy mihamarabb a NATO tagjává váljon - összegzik a hét végi lengyel lapok a visegrádi né­gyek államfői csúcstalálkozójának legfontosabb üzenetét. „Mindent megteszünk azért, hogy a 2004-es európai parlamenti választások a mi részvételünkkel menjenek vég­be” - idézte a Gazeta Wyborcza Aleksander Kwasniewskit. „Támo­gatnunk kell egymást, mindenfaj­ta vetélkedés káros lenne országa­ink számára” - mondta a pszczynai hercegek egykori kasté­lyában rendezett találkozón Václav Havel cseh elnök. Az állam­fők pozitívan értékelték az EU niz­zai csúcstalálkozójának eredmé­nyeit. Havel szerint a nizzai hatá­rozatokban kifejezésre jut az unió politikai akarata a bővítésre, Mádl Ferenc pedig „történelmi áttörés­nek” minősítette a nizzai csúcsot - emelik ki a lapok. Rudolf Schuster megköszönte Lengyelor­szágnak, Csehországnak és Ma­gyarországnak Szlovákia NATO- tagsági törekvéseinek támogatá­sát. Szlovákián a sor, hogy telje­sítse az észak-atlanti szövetség követelményeit - idézte a Rzecz- pospolita a pozsonyi államfőt. Szlovákia 2004-ben szeretne az EU tagjává válni, és reméli, ha a többi három ország előbb jut be az unióba, ez nem jelent „schengeni határokat” Szlovákia számára - mondta Schuster. NIN Vojiszlav Kostunica jugoszláv el­nök „nem gondolkodik” esetleges szerb elnökjelöltségen arra az esetre, ha Montenegró esetleg ki­válik Jugoszláviából. Az államfő szerint néhány vajdasági párt a montenegrói kormányéval azo­nos hullámhosszon „prejudikál” egyes kérdéseket. Erre mintegy ellenpéldaként, illetve a vajdasági nemzeti közösségekkel való kom­munikálás jelentőségét hangsú­lyozva megemlítette, hogy elfo­gadta Kasza Józsefnek, a Vajdasá­gi Magyar Szövetség elnökének tárgyalási invitálását; Kasza meg­hívását Kostunica a tárgyalási készség kifejezésének, nem pedig „prejudikálásnak” mondta. ROMÁN SAJTÓ Egynapos rendkívüli országos ér­tekezletének egyöntetű szavaza­tával a Szociális Demokrácia Ro­mániai Pártja belépett a Nastase- csillagzatba - így értékelte a ro­mán sajtó a kormánypárt konfe­renciájának legfőbb eseményét, Adrian Nastase miniszterelnök pártelnökké történt megválasztá­sát. Az Adevarul szerint az előző pártelnök, a decemberben ismét államfővé választott Ion Iliescu „Adrian Nastase kezeibe helyezte a pártot”. A lap úgy látja, hogy valójában ez volt a rendkívüli or­szágos konferencia legfőbb célja. Az Evenimentul Zilei azt írta, a párt „tetteti a színeváltozást” és a hat ellenszavazattal élő küldöttre hivatkozva kétségbe vonja, hogy a tanácskozás mind a 859 delegá­tusa Nastasera szavazott volna. AZ EU ALAPFOKON Milyen az Európai Unió halászati politikája? ONDREJCSÁK RÓBRET A legfőbb célok a halászatból élők és az azzal foglalkozók számára a szükséges életszínvonal szavatolá­sa, a fogyasztók számára az elfo­gadható árak és a megfelelő szintű kínálat biztosítása, valamint a ha­lászatra alkalmas helyek védelme. Ezeknek a céloknak az elérése ér­dekében közös piaci szervezetet hoztak létre, meghatározták az uniós tagállamok felségvizeiből ki­fogható hal mennyiségét, és elosz­tották a tagországok között, illetve támogatják a termelők szervezete­it, sót a kifogható hal minimális nagyságára és a halászhálóra vo­natkozó technikai előírásokat is el­fogadnak. A halászati politika kez­detei 1970-ig nyúlnak vissza, ami­kor az Európai Közösségek két ren­deletben szabályozta, hogy né­hány kivételtől eltekintve a tagál­lamok halászai szabadon és azo­nos körülmények között vethetik ki hálójukat az EK összes halászati területén. Miután 1973-ban Nagy-Britannia, Írország és Dánia is belépett a kö­zösségekbe, újra felmerült a zóna­felosztás kérdése. A három ország átmeneti időre különleges öveze­teket tarthatott fenn, csakúgy, mint Spanyolország és Portugália; 1986-os belépésüktől számítva még tíz évig (érdekesség, hogy egyedül Spanyolországban annyi halász volt, mint a déli bővítés előtt az EK-ban összesen). A halászati politika fontos elemei az ún. visszavonási árak. Ezeket a termelők szervezetei állapíthatják meg és a nem EU-tagállamok is kö­telesek figyelembe venni. A vissza­vonási árak alatt nem értékesíte­nek halat, a halászoknak cserébe kompenzációt fizetnek. Az EU-n kívülről érkező halszállítmányokat vámokkal sújtják, és az előző há­rom év árai alapján ún. referencia­árakat állapítanak meg a halter­mékekre. Ezek alá nem csökken­het az importált haláru ára. 1970- ben a közös piaci szervezetről szó­ló rendelethez kapcsolódva hoztak még egy rendeletet a halászati struktúrapolitikáról, amelynek összehangolása érdekében a tag­országok kötelezték magukat, hogy évente beszámolnak a követ­kező évre tervezett intézkedéseik­ről. 1993-ban programot fogadtak el a halászflották rekonstrukciójá­ról; ebben minden tagország szá­mára előírták a flották csökkenté­sét, a halászati technikáktól és a halfajoktól függően.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom