Új Szó, 2001. január (54. évfolyam, 1-25. szám)

2001-01-20 / 16. szám, szombat

Kultúra ÚJ SZÓ 2001. JANUÁR 20. Koncert a magyar iskoláért Magyarbél. Holnap 16 órai kezdettel a magyarbéli kultúrház mozitermében jótékonysági koncertet tartanak a magyar iskoláért. Fellépnek a magyarbéli iskolások, az Örömteli Apródok, a Simmons együttes, a szenei óvodások, Bognár Margit, a Sexy 3, va­lamint Kátai Zoltán magyarországi előadóművész, (ú) Levelező tagozatos pedagógusképzés Dunaszerdahely. Újabb főiskola nyit kihelyezett tagozatot Dunaszerdahelyen. A nyitrai Konstantin Egyetem Pedagógiai Kara levelező tagozatos (extern) pedagógusképzést indít a 2000/2001- es tanévben február 1-jétől a Dunaszerdahelyi Kereskedelmi Ma­gánakadémián. A kihelyezett tagozat az alapiskolák 1-4. évfolya­mára magiszteri képzést nyújt. A magyar nyelvű oktatás időtarta­ma öt év (tíz szemeszter). Egy szemeszter öt akadémiai hétből áll. A havi tandíj 1500 Sk. Az érdeklődők január 31-ig jelentkezhetnek a kereskedelmi magánakadémia titkárságán, (föd) SZÍNHÁZ POZSONY SZLOVÁK NEMZETI SZÍNHÁZ: Rómeó és Júlia szombat 19 HVIEZDOSLAV SZÍNHÁZ: Marat-Sade sz., vasárnap 19 KIS SZÍN­PAD: Picasso a Lapin Agile bárban sz., v. 19 KASSA THÁLIA SZÍNHÁZ: Hegyi Barbara és Mikes Lilla előadói estje v. 19 ÁLLAMI SZÍNHÁZ: Diótörő v. 19 STÚDIÓ: Őrült nap sz. 19.30 NYITRA ANDREJ BAGAR SZÍNHÁZ: Báthory Erzsébet sz. 14,18.30 TATABÁNYA JÁSZAI MARI SZÍNHÁZ: Az özvegy Karnyóné ’s két szeleburdiak sz. 19 MOZI POZSONY HVIEZDA: A Grincs (amerikai) sz., v. 15.30 A vörös bolygó (ameri­kai) sz., v. 18, 20.30 OBZOR: A kupa (bhutáni-ausztrál) sz., v. 16, 18 Boiler Room (amerikai) sz., v. 20.30 MLADOST: Táncos a sötét­ben (dán-svéd) sz., v. 15,17.30, 20 CHARLIE CENTRUM: A Grincs (amerikai) sz., v. 17 Alvin Straight története (amerikai) sz., v. 18.30 A keresztapus (amerikai) sz., v. 18.15 Az élet forrása (cseh) sz., v. 17.30 X-Men - A kívülállók (amerikai) sz., v. 20.30 Acid House (angol) sz., v. 20.30 Tájkép (szlovák) sz., v. 18 Canterbury mesék (olasz) sz., v. 20 Jurko, a rabló (szlovák) sz. 19.30 A véres grófnő (szlovák) v. 19.30 KASSA CAPITOL: A vörös bolygó (amerikai) sz., v. 15.45, 18, 20 ÚSMEV: Titánok évadja (amerikai) sz., v. 16,18-15, 20.30 IMPULZ: Múmia (amerikai) sz., v. 16.15, 19.15 DRUZBA: Magnólia (amerikai) sz., v. 16,19.30 TATRA: Bérgyilkos a szomszédom (amerikai) sz., v. 16, 20 Az élet forrása (cseh) sz., v. 18 DÉL-SZLOVÁKIA DUNASZERDAHELY - LUX: Végső állomás (amerikai) sz., v. 19.30 NFG-l-FILM: Gyilkosság az Orient Expresszen (amerikai) sz. 17.30 ROZSNYÓ - PANORÁMA: Az utálatos após (amerikai) sz., v. 17, 19 LÉVA - JUNIOR: Űrcowboyok (amerikai) sz., v. 16.30, 19 GA- LÁNTA - VMK: Eliska, a vadon bolondja (cseh) sz. 17.30, 20 v. 20 NAGYMEGYER - SLOVAN: Blöff (amerikai) sz., v. 19 KI- RÁLYHELMEC - PRIVÁT: A Grincs (amerikai) v. 16 Az ötvenéves nyitrai bábszínház feleleveníti a sikereket Családi színházzá válni ÚJ SZÓ-TUDÓSÍTÁS Nyitra. Megalakulásának 50. év­fordulóját ünnepli ezekben a he­tekben a nyitrai Régi Színház, amely 1951 márciusában tartotta első előadását. A javarészt amatő­rökből verbuválódott lelkes csapat Ján Romanovsky vezetése alatt sa­játította el a bábvezetés csínyját- bínját. Később a Romanovsky- iskola fogalommá vált az ország­ban, és az 1960-as évek elején már professzionális társulatként tartot­ták számon a nyitrai bábosokat. 1960-ban a bábszínház különvált a nyitrai kerületi színháztól, majd 16 évig tartott rendszeres előadáso­kat Nyitrán és a környéken, de 1976 óta teljes mértékben tájolás­ra kényszerült, mert műszaki okok miatt bezárták az épületét. A nyitrai gyerekek így legfeljebb rög­tönzött körülmények között, az is­kolában láthattak egy-egy elő­adást, de a másfél évtizednek volt némi előnye is, a nyitraiak produk­cióit szinte az egész ország megis­merte. Ez a szükségállapot 1991-ig tartott, a társulat akkor kapta meg az Andrej Bagar Színház régi épü­letét, 1994-ben pedig új igazgató is állt az élére, Karol Spisák szemé­lyében. A színvonalas produkció­kon kívül az 1996-os sztrájk hozta meg a nyitrai bábosoknak az or­szágos hírnevet, ekkor az egész társulat kiállt a helyi intendáns ál­tal leváltott igazgató mellett, és vé­gül elérték a visszahelyezését is. A Régi Színház ma már nemcsak a hagyományos bábjátékokra és me­sékre épít, hanem családi színház­zá szeretne válni, ezért repertoár­ján kabarék, igényes ifjúsági dara­bok, vásári komédiák, szabadtéri előadások is megtalálhatók, az épületben nyitott Tatra Klubban pedig rendszeresen tartanak elő­adóesteket, író-ovasó találkozókat és kamarakoncerteket is. Az 1996- os színészsztrájk emlékére 1999- ben megrendezték a visegrádi or­szágok színházainak találkozóját. Ez tavaly szervezési és anyagi okok miatt elmaradt, ám idén is­mét szeretnék megrendezi az ígé­retes fesztivált. Az évad hátralevő része pedig a fél évszázados jubile­um jegyében telik majd - feleleve­nítik a régi nagy sikereket, emlé­keznek a társulat ismert tagjaira, éj ünnepélyes bemutatóval is ké­szülnek, amellyel az alapító, Ján Romanovsky emléke előtt kíván­nak tisztelegni. (V. M.) Dobó Istvánnak az arcát adta, Törpapának a hangját, Tizedesként pedig egy országgal kacsintott össze Elhunyt a Nemzet Színművésze (Archív felvételek) Elment a Nemzet Színművé­sze, Sinkovits Imre. Gyakorla­tilag szó szerint utolsó lehele­téig a színpadon volt: Vörös­marty Csongor és Tündéjé­ben - amelyben korábban Kurrahot már megformálta a Tudós szerepében még a ha­lála előtti estén is a deszkákra lépett a Magyar Színházban. MEGEMLÉKEZÉS Munkásságát 1966-ban Kossuth-díj- jal ismerték el. Két alkalommal (1955-ben, és 1962-ben) részesült Jászai Mari-díjban, Érdemes mű­vész címet 1970-ben, Kiváló művész kitüntetést pedig 1974-ben kapott. A Magyar Örökség-díjat 1996-ban ítélték oda a színművésznek, a Ma­gyar Művészeti Akadémia 2000-ben választotta tagjai sorába, s ugyan­csak tavaly lett a Nemzet Színésze cím birtokosa. A közönség szavaza­tai alapján a kortárs személyiség ka­tegóriában bekerült azon 2000 ma­gyar közé, akik tevékenységükkel, személyes példájukkal leginkább befolyásolták a magyarság önmagá­ról alkotott képét. Nem utolsósor­ban filmszerepei által. Az ötvenes évektől a nyolcvanas évekig az egyik legnépszerűbb, leg­többet foglalkoztatott filmszínész A halhatatlan Tizedes békediktátum után nyolc esztendő­vel születtem. Vas megyei szülők gyermekeként Kispesten, a »néhai« Damjanich utca 8. alatti családi kis­vendéglőben. A stremi vízimolnár lánya, Göndöcs Terézia és a kör­mendi kéményseprőmester fia, Sinkovits Jenő íőpincér elsőszülött fiúgyermekeként” - kezdte egyik önéletrajzát, vagy pontosabban családrajzát. A Sinkovits família út­ja a gazdasági válság következté­dárvédelemhez és természetjáró kultúrához szoktatott, miközben »játszani is engedett«.” Aztán a há­borús évek következtek, amikor is egymásfajta magyarsággal is szem­besülnie kellett, leventeként: „Nem szerettem. Cserkész voltam. Tűz és víz! Legalábbis a fővárosban. Ekkor történt, hogy egy leventegyakorla­ton, vagy hatszáz diáktársam előtt kiszólított az oktató, egyébként tor­natanár. »Hogy hívnak?« Mondom. ben a helyzetben az Árpád Gimná­zium, az iskola tanárai jelentették a biztos pontot. „Magától értetődő nemzeti és közösségi szellemben nevelődtünk, gróf Teleki Pál gon­dolatát követve, hogy »emberebb emberré, magyarabb magyarrá« is növekedjünk! Mélyen megrendí­tett halálának (öngyilkosságá­nak?) híre. Talán akkor éreztem először, hogy a történelmet »velünk írják«” - jegyezte le Sinkovits Imre, aki Teleki mellett Széchenyit tartotta legnagyobb példaképének (s nem csak azért, mert egy hónapban és egy napon, szeptember 21-én születtek). 1947-ben érettségizett, majd felvett ték a színiakadémiára, amelynek elvégzése után, 1951-ben a Nemze­ti Színházhoz szerződött. Ugyaneb­ben az évben megnősült, felesége Gombos Katalin színművész, két gyermekük született: András és Mariann. Sinkovits Imre 1957-től 1963-ig a József Attila Színházban lépett színpadra. Ezt követően visszatért a Nemzeti Színházhoz, amely 1989-ben örökös tagjává fo­gadta. Színművészi pályája bővel­kedett történelmi alakok, drámai szerepek megformálásában. Ma­dách Imre Tragédiájának Ádám szerepén kívül játszotta Lucifert, valamint alakította Madách Móze­sének címszerepét is, Vörösmarty volt. Számos olyan karakteres figu­rát alakított, aki az egész magyarság (vagy legalábbis az abszolút több­ség) vágyait, reménységét, vállalha­tó magatartásformáit mutatta fel, gondoljunk csak a legendás A tize­des meg a többiekben a simlis, min­dent túlélő tizedesre, akivel egy or­szág kacsinthatott össze - igen, az oroszok már tényleg a spájzban vannak; vagy a Két félidő a pokol­ban Ónodijára, az elkényeztetett futballbálványra, a nagyvárosi va­gányra, aki életének legnagyobb hőstettét a pokol pályáján hajtja végre; az Isten hozta, őrnagy úr Tót­jára, Sinkovits és Latinovits felejthe­tetlen párosára (a családfő szerepét színpadon is eljátszotta). Vagy ép­pen gondoljunk az Egri csillagok Dobó Istvánjára, hiszen a hős egri várkapitánynak is ő adott arcot, az ő képe él Dobóként generációk emlé­kezetében, ahogy a fiatalabbak a Hupikék törpikék című sorozat Törpapájának kölcsönzött hangját nem fogják elfelejteni. Nem csak a filmvásznon és a színpa­don vette komolyan az emberséget, a magyarságot, az emberi és a nem­zeti felelősségtudatot, magánem­berként is történelmi-társadalmi távlatokban gondolkodott, talán ezért is kötelezte el magát a rend­szerváltozás idején a konzervatív politikai erők mellett, és segítette aktívan az MDF választási kampá­nyát, noha jómaga sosem tört politi­kusi babérokra. „Az első világháború és a trianoni ben beköszöntő szegénységtől az újabb polgári konszolidációig ve­zet, így kerül Sinkovits Imre a budai Árpád Gimnáziumba: „Itt lettem cserkész is, ami kitöltötte ifjúságom minden percét, s tart máig. Életre, erkölcsre, hazafiságra, bajtársias- ságra, hitre, hűségre, önállóságra és önfegyelemre, kézügyességre és talpraesettségre, szorgalomra és le­leményességre nevelt, magyar nép­dal- és népmesekincshez, termé­szetismerethez és -szeretethez, ma­»Hangosabban!« Úgy mondom. »Még hangosabban!« Végül már or­dítva, majdnem sírva üvöltöttem: »Sinkovits Imre!« »Halljátok, fia­im?! így hívnak egy magyar le­ventét!« Otthon édesapám éles sze­me észrevehetett valamit, mert megkérdezte, mi bajom. Elmond­tam, mi történt. »Ne búsulj, kisfi­am, már én is gondoltam rá, hogy magyarosítjuk a nevünket!« »Nem! Édesapám! Most már csak azért is ezzel a névvel mutatom meg!«” Eb­Czillei és a Hunyadiak című művé­ben pedig Czillei Ulrikot. Színpadra lépett Katona József Bánk bánjában a címszerepben és Tiborcként is, to­vábbá Sütő András A szúzai me­nyegző, Advent a Hargitán és Bal­káni gerle című darabjaiban. Ját­szott Páskándi Géza Tornyot válasz­tok című drámájában, Hektort ala­kította Hubay Miklós Ők tudják, mi a szerelem című művében. A Hal­hatatlanok Társulatának örökös tagja pályafutása során Shakes­peare drámái közül a Julius Caesar­ban Cassust, a Macbeth címszerep­ét, a Lear királyban Kentet, a Ró­meó és Júliában Lőrinc barátot, A viharban Prosperót, a Szentivánéji álomban Zubolyt, a Tévedések víg­játékában pedig Égeont alakította. A már említett filmszerepein kívül játszott például a Külvárosi legenda (1957), a Fűre lépni szabad (1960), az Alba Regia (1961), a Legenda a vonaton (1962), az Egy szerelem három éjszakája (1967), a Honfog­lalás (1996) és a Retúr (1996) című játékfilmekben, valamint a Nő a ba­rakkban, a Kaviár és lencse, a Ke- gyenc, az Apaszív és A képmutatás szépségei című tévéfilmekben. Sinkovits Imre a Hevesi Sándor téri - immár Magyar Színház néven működő - teátrum repertoárján lé­vő darabok közül hatban szerepelt. A Tévedések vígjátékában, a Balká­ni gerlében, az Ármány és szere­lemben, A hattyúban, a My Fair Lady-ben és Vörösmarty: Csongor és Tündéjében, (ás) Pályatársak vallomásai Megdöbbenéssel fogadták a színésztársak Sinkovits Imre halálhírét. „Sinkovits Imre egyike volt azon embereknek, akik, ha elmennek kö­zülünk, nem lehet pótolni őket - mondta Iglódi István, a Magyar Színház igazgatója. Iglódi, aki direktorként és rendezőként is dolgo­zott Sinkovits Imrével, elmondta: óriási érzés volt együtt alkotni a Kossuth-díjas művésszel. Iglódi István hozzátette: a művész mindig optimista volt, bízott abban, hogy a továbbiakban is színpadra tud lépni. Az ország vezető színésze halt meg, ízig-vérig magyar színész volt - fogalmazott Kállai Ferenc Kossuth-díjas művész, a Nemzet Szí­nésze címmel kitüntetett pályatárs. Kállai Ferenc elmondta azt is: a társulat aggodalommal látta, milyen mérhetetlen fájdalmak közepet­te játszotta el szerepét a Csongor és Tündében szerda este a lég­szomjjal küszködő Sinkovits Imre. Béres Ilona szerint Sinkovits Imre személyében nemcsak európai, hanem vüágviszonylatban is kiemel­ten tehetséges színész távozott. Elmondása szerint Sinkovits Imre szerda este már alig tudott színpadra lépni, Kozák András vezette be őt kézen fogva. Amikor pedig befejeződött az előadás, az öltözőig sem tudott elmenni, annyira rosszul érezte magát. Bessenyei Ferenc, a Nemzet Színésze címmel kitüntetett Kossuth-díjas művész pálya­társára emlékezve úgy fogalmazott: „Együtt csináltuk végig az egész életünket. Azért dolgoztunk egy életen át, hogy Magyarországon le­gyen magyar színház”. (MTI)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom