Új Szó, 2001. január (54. évfolyam, 1-25. szám)

2001-01-20 / 16. szám, szombat

2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2001. JANUÁR 20. KOMMENTÁR Új szín a Fehér Házban JUHÁSZ LÁSZLÓ A magyarok ma Jimmytől búcsúznak, az amerikaiak pedig Bilitől. Örök nyugalom vár Magyarország Királyára, sűrű hétköznapok Ame­rika Elnökére. Mindketten a csúcson fejezték be. Bili Clinton nyolcé­ves elnökösködése végén elégedetten távozhat a Fehér Házból: ha az izraeli-palesztin békét nem sikerült is tető alá hoznia, Amerika gazda­ságát soha nem látott magasságba emelte. Felröppentek William Jef­ferson Clinton népszerűségi mutatói is, ha lett volna rá mód, harmad­szor is ót választották volna az amerikaiak elnökké. De nem tehették, így - miután Gore-ra szavaztak többen - mától George W. Bush az Egyesült Államok elnöke. Kérdés, hogyan tudja majd idősb Bush fia leszüretelni és eltenni télire az örökbe kapott konjunktúra gyümölcse­it. Igaz, nagy a kamra, a befőzéssel viszont sietnie kell, ha nem elődje, akkor a papa receptjét kell használnia. Nyugalomba vonul ugyanis a népességrobbanás idején született nemzedék, amelynek orvosi ellá­tásra, szociális juttatásra, nyugdíjra lesz szüksége. Hamar elcsorog­hatnak a dollárbüliók. A második kérdés, hallgat-e külpolitikai taná­csadóira a diplomácia ábécéjét nemigen ismerő Bush. Díszes a csapat, ez kétségtelen, nemcsak arra ügyelt az elnök, hogy az amerikai etni­kai színskála minden koloritja ott legyen kormányában, hanem valós politikai tapasztalattal rendelkező, sokat próbált rókákat is bevitt ka­binetjébe. Condoleeza Rice asszony pedig egyenesen Kelet-Európa- specialista. Ha elég teret enged nekik, átvészelheti legalább az első négy évet. Rendkívül megosztott Amerikát örökölt a republikánus Bush, a demokrata kormányzat kétségbevonhatatlan eredményei fe­le-fele arányban választották ketté a szavazópolgárokat, legelőször te­hát egységet kell teremtenie. Hiába keserű tehát a szájíz, a történelmi tényt el kell fogadni, sőt drukkolni kell Bushnak, aki mától - maga sem érti talán, hogyan - a világ legbefolyásosabb politikusa. JEGYZET Októberben 16,2, novemberben 19,7, január elején pedig a vá­lasztópolgárok 20,9 százaléka adta volna voksát a Smerre. A párt két év múlva valószínűleg bekerül a parlamentbe, sőt nagy esélye van arra, hogy kormányt alakít. Mint annak idején a ZRS és az SOP. De mi lesz ezután? Fi- co még ficánkol. Egy sajtótájé­koztatón kijelentette, vannak tá­mogatói, pártja anyagiakban nem szenved hiányt. De meddig? A kellemes ígéreteket elhiszik az emberek, a rideg valóság azon­ban Szlovákiában még dühíti a választópolgárokat. Néhány év múlva Fico sem lesz több, mint az eddigi sikerpártok veztői vol­tak. Ezek a politikusok az adófi­zetők pénzén válnak idővel sen­kivé. Az alábbi történet a Gömör- ben játszódott le. Az egyik földe­súr apró csaláson kapta rajta az intézőt. Elrenttentő példaként ki­köttette egy fához. A férfi arcát ellepték a legyek és a szúnyogok. A földesúr megsajnálta, szólt ina­sának, hajtsa el a vérszívókat. Az inas ugrott, de az ember rászólt: Hagyd, ezek már jóllaktak, ha el­kergeted, helyettük éhesebbek jönnek. A földesúr elgondolko­dott az intéző szavain, s paran­csot adott, oldják el. Inkább al­kalmaz tovább egy olyan család­főt, aki évek hosszú során aprán­ként szedte meg magát, mint egy újat, akinek szintén lesznek igé­nyei. Ha pénzről van szó, én nem hiszek az önzetlenségben. Fico támogatói is szeretnék valamikor sokszorosan visszakapni „befek­tetett” pénzüket. Lapigazgató: Slezákné Kovács Edit (59233401, fax: 59233338) Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezetők: Madi Géza, Holop Zsolt (58238342) Rovatvezetők: Juhász László - politika (58238339), Sidó H. Zoltán - gazdaság (58238312), Tallósi Béla - kultúra (58238313), Urbán Gabriella - panoráma, téma (58238339), Fábián Éva - régió (58238310),Tomi Vince-sport (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49, 824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342, fax: 58238343 Fiókszerkesztőségek: Nagykapos: 0949/6382806, Kassa: 095/6002225, Rimaszombat: 0866/5684214, Rozsnyó: 0942/7329857, Komárom: tel., fax: 0819/7704200, Nyitra: 087/6522543. Kiadja a Grand Press Rt. és a Petit Press Rt., Dostojevského rad 1,811 09 Bratislava Az igazgatótanács elnöke: Alexej Fulmek, tel.: 59233101, fax: 52967472 Az igazgatótanács tagjai: Stanislav Ziaäk - kereskedelmi osztály -, tel.: 59233201, fax: 52920051, Slezákné Kovács Edit - értékesítési és üzemeltetési osztály-, tel.: 59233401, fax: 59233338, Roman Schlarmann, pénzügyi osztály, tel.: 59233169 Marketing: 59233274, lapterjesztés, laprendelés: 59233403, fax: 59233339 Hirdetési osztály: 58238262, 58238332,59233200, 59233240, fax: 58238331, 52920051,52921372, E-mail: reklama@ujszo.com , inzercia@vyvsme.sk ; Kassa: B. Némcovej 32,095/6709548,6002210, fax: 095/6002229. Nyomja a CONCORDIA KFT., Bratislava. Terjeszti: a Szlovák Posta Rt., PrNS Rt., D. A. CZVEDLER KFT. Belföldi megrendelések: minden postahivatalban, postai kézbesítőnél, a Grand Press tetjesztési osztályán és a PrNS-ben. Külföldi megrendelések: Versus Rt., ES-vyvoz tlace, Kosická 1, 813 80 Bratislava. Index: 48271. Engedélyszám: 5/2 Minden szerzői jog fenntartva. Az írások, fotók és grafikonok terjesztése, beleértve azok elektronikus formáját, csak a kiadó írásos jóváhagyásával lehetséges. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. E-mail: redakcia@ujszo.com A hálás utókor FARKAS OTTÓ Hamzík magyarázza pártja bizo­nyítványát. A Polgári Egyetértés Pártjának elnöke lapunk kérdé­sére elmondta, nem az SOP, ha­nem a kabinet vesztette el a vá­lasztópolgárok bizalmát. Téve­dés. A választópolgár olyan, mint a vőlegény. Ha „megismerte” a menyasszonyt, már nem találja annyira vonzónak. Hacsak nem találta meg benne élete értelmét. A közvélemény-kutatások ered­ményei szerint Szlovákia válasz­tópolgárainak nagy része egyet­len pártban sem bízik, legalább ugyanennyien támogatják ugyan valamelyik pártot, de nem köte­lezték el magukat mellette. Ők azok a bizonyos vőlegények, akik ha megismerik az arát, nem ta­lálják vonzónak. 1994-ben az or­szág egyik sikerpártja a Ján Eup- ták vezette munkáspárt volt, amelynek támogatottsága ma az egy százalékot sem éri el. A ZRS a semmiből tornászta fel magát a parlamentbe, és négy év után eltűnt a politika süllyesztőjében. Két évvel ezelőtt jött az SOP. Tá­mogatottságuk a januári közvéle­mény-kutatások szerint 2,8 szá­zalékra csökkent. Pedig ők adták az országnak a köztársasági elnö­köt is. Aztán jött Fico. A Smer ve­zetőjének népszerűsége már-már Meciaréval vetekedik, s ha így halad, hamarosan lekörözheti.- Uram, miért nem vásárol maga is szupermarketekben, mint a többiek? (Peter Gossányi karikatúrája) HÉTVÉG(R)E Nálunk már akarni sem Ez a hét ismét a baloldalról és az MKP-ról szólt. A kor­mány hosszú vajúdás után jóváhagyta a kisebbségi és regionális nyelvek európai chartájának aláírását, a ma­gyar egyetem kérdésében némi előrelépés történt, de a közigazgatási reform to­vábbra is megoldatlan. MOLNÁR NORBERT Milan Ftácnik személyében az SDT megpróbálta az egy héttel elhalasz­tott nyelvi charta módosítását, ám ezúttal is sikertelen volt, s így Eu- bomír Fogas tartózkodása mellett a kabinet végre elfogadta a nemzet­közi dokumentumot, amely, ha minden igaz, egy kis nyelvi bizton­ságot hoz a vonatkozó törvények Babüonjába. Az MKP másik kor­mányprioritása, az önálló magyar kar létrehozása koalíciós tanácsi tá­mogatást kapott, meg pénztámoga­tást kap az EU-tól, Budapesttől és magától Szlovákiától is, ám a dön­tés az akadémiai tanács kezében van, amely viszont elég kevés haj­landóságot mutat létrehozásának megszavazására. Az okok szakmai­ak - állítja a rektor. Politikai akarat lett, szakmai nincs. A közigazgatási reform végrehajtá­sára azonban egyelőre csak a szimp­la akarat van meg, se a politikai, se a szakmai szempontok nem egyez­nek. Újabb maratoni tárgyalásra jöt­tek össze a koalíció szakemberei, hogy az MKP magyar többségű me­gyéjére nemet mondjanak. Lassan unalmassá válik az egész huzavona. A szlovák' partnerek egyszerűen nem hajlandók figyelembe venni a magyar álláspontot, amibe beleját­szik az is, hogy Kvarda József, az MKP fő közigazgatási szakértője au­tonómiát emleget a koalíciós társak meggyőzése közben. Pedig tudhat­ja, az autonómia szó - értelmezés nélkül is - leprás a szlovák köztu­datban. Bár ez újabb baki nélkül sem láttam nagy esélyt a megegye­zésre, így meg csak egy MKP nélküli területi reformot lehet elképzelni, amit elképzelni is rossz. A nevesítetlen földek kérdésében is hajthatatlan a baloldal. Bár néha az az érzésem ezzel kapcsolatban, csak az SDE tudja, miről beszél ponto­san. Ha az MKP miniszteri klubjába nyugodt lelkiismerettel ellátogat Koncos, és netán mégis valamiféle elvi-politikai megegyezés születik, akkor is szinte biztos, hogy szakér­tői szinten dörzsölt apparátcsikjaik csapdát állítanak az MKP-nek. A szlovákiai baloldali mentalitás ki­ütközött a Szociális Biztosító új igazgatójának megválasztásánál is. Az még nem botrány, hogy az igaz­gatótanács nem a kormány jelöltjét választotta meg, bár a kabinet ga­rantálja végsősoron a biztosító fize­tőképességét. Az viszont már fölöt­tébb furcsa, hogy a kormányban TALLÓZÓ PRAVDA A lap információi szerint a turócs- zentmártoni gépgyárban a közel­múltban megpróbálták kijátszani az adóhatóságot és a hitelezőket. A gyár egy 7 millió koronás bevételét nem a saját számlájára, hanem a he­lyi szakszervezetére kérte. Az egyik ok az lehetett, hogy ezzel visszafi­zessék azt a kölcsönt, melyet a szak- szervezet korábban a fizetésekre adott, de valószínűbb, hogy egy­szerűen azt akarták elkerülni, hogy a pénzt lefoglalják a hitelezők. Ezt támasztja alá az a tény is, hogy a pénz a szakszervezeti számláról egy, a gyár leányvállalata által újon­nan létrehozott számlára vándorolt. Innen már csak egy lépés volt, hogy a pénz nagy része egy magánsze­mély számlájára kerüljön. Az 5,8 millió koronát akkor foglalta le a rendőrség, amikor az illető felesége megpróbálta a számláiról kivenni. A rendőrségi szóvivő elmondta, nem ez az első ilyen típusú esetük. elég egyhangúlag támogatott Frantisek Kurej (még Peter Magvasi miniszter is felemelte a kezét) csak 3 szavaza­tot kapott. A baloldali tárcavezető és két beosztottja ellene szavaztak, va­gyis az, aki miniszterek akaratát képviselte, megbukott. Később meg azt hangoztatta, hogy a legjobb je­lölt nyert. Ha még nem fordult meg Magvasi úr fejében, hogy lemond­jon, lassan kezdhetne gondolkodni, Rudolf Schuster államfő újra beka­vart, tragikus tévedésnek nevezte a németek kitelepítését, majd vissza­kozott. A magyarokról megint elfe­ledkezett. Talán majd egy magyar származású elnök, ha lesz... Torgyán József újabb dél-amerikai turnéjáról hazaérkezett Budapest­re. És egyre agresszívebb, csak nála van az igazság, nem hordptt még a Föld a hátán ennyire igazságtala­nul bántott embert, mint a vidék minisztere. Most már csak arra va­gyok kíváncsi, mikor fogy el Orbán Viktor türelme. MAGYAR TŰKOR Még meg sem jött, és már el is ment FORRÓ EVELYN A kormány szóvivője alapvető téve­désben él. Amikor ellenzéki hona­tyák azt firtatták levélben, vajon mi­ért nem ismerteti a Kormányzati El­lenőrzési Hivatal a miniszterelnöki utakat is, Borókai azt találta mon­dani, hogy a jelentést a kormányfő rendelte meg, és Orbán Viktor a sa­ját útjaival tisztában van. Igen ám, csakhogy az adófizetőknek is joguk van tudni, merre és mennyiért uta­zik a kormány feje. Mindazonáltal igazán öröm, hogy legalább a mi­niszterelnök tudja, mikor hová uta­zik, mert néha az az érzése az em­bernek, vannak olyan kormányta­gok, akik már arra sem emlékeznek, most éppen jönnek vagy mennek! De nem erről akartam írni, inkább arról, mi lesz a gyerekekkel? Az Or- bán-gyerekekkel! Olvasom, hogy a három nagyobb a papával síel Ausztriában, igen ám, de most nincs szünet, iskolában lenne a helyük. Szegények, persze, nem tehernek arról, hogy Torgyán József éppen most jött haza kéthetes latin-ameri­kai - ahogy ő mondta - országkép- formáló útjáról. A kérdésem, tó iga­zolja a hiányzásukat? Ami Torgyánt illeti, szó, mi szó mindhárom he­lyen, ahol járt, államfőnek kijáró tisztelettel fogadták, mondja ő, és miért ne hinnénk el neki. Ha már nem lehetett szegényből köztársas­ági elnök, legalább külföldön ünne­peljék ilyen módon. A sajtó éke­lődött egy sort, hogy Torgyán rövid látogatást tett hazánkban, hiszen alig hűlt tó a repülőgép motorja, máris melegíthették újra, indult Né­metországba, ahol pokolian fontos beszédet kell mondania a zöld hete­ken. Hogy mikor teremt rendet a kisgazdák házatáján, azt nem tudni, de valószínűleg még elegendőnek tartja, hogy összehúzza szemöldö­két, és szigorúan néz. A jelek arra utalnak, hogy a Fidesz meghátrált saját bátorságától, történt ugyanis, hogy több politkusa, igaz, név nél­kül, de az egyik napilap tudtára ad­ta, hogy a kisgazdák körüli válság miatt egyelőre szünetelteti a tárgya­lásokat a választási szövetségről. Alighogy megjelent az írás, máris cáfolták. Valószínűleg nem azért szellőztették meg az ügyet, hogy Torgyán hazafelé a repülőn olvassa el, és ijedjen meg. Nem olyan ijedős, feltehetően az ő tarsolyában is lapul még egy-két apróság. A hét igazi eseménye megítélésem szerint méltánytalanul kevés vissz­hangot kapott, nevezetesen, hogy meghiúsult a lenyúlás minősített esete. Az új egészségügyi miniszter közbenjárására visszavonták a cég­bíróságon a Nemzeti Egészség Kht. alapításáról benyújtott dokumentu­mot. A tervezett közhasznú társas­ággal nem az egészségügy járt vol­na jól, hanem néhány ember pénz­tárcája. Ez a terv nem jött be. OLVASÓI LEVÉL Futok a pénzem után „Nem oldódott meg a nevesítetlen- földek kérdése sem” - nyilatkozta Mikulás Dzurinda miniszterelnök úr év végi értékelésében, pedig a la­kosság nagyon szeretné, ha már végre megoldódna. Lassan tíz éve lesz, hogy földtulajdonosok ezrei özönlötték el a hivatalokat, hogy nevesítsék a nevesíthetőt. Padláson, pincében kutattak a régi kacatok közt a dokumentumok után, mert a szóéiban gyakran kifelejtették a ha­gyatékból a földeket. Testvér a test­vértől követelte jussát (s az adta, ha akarta), mert a földnek csak egy örököse lehetett a családból. Igaz, hogy a restitúcióval vissza lehetett igényeim az elkobzott földeket, ha tudta az örökös, hogy elkobozták azokat. Sok esetben, mire elkészül­tek a birtoklapok a bűvös betűvel, már régen lejárt a jelentkezés ha­tárideje. Nem jártak jobban azok az özvegyasszonyok sem, akiket özve­gyi nyugdíjuk csökkentésével zsa­roltak, hogy adják át háztáji földjü­ket az államnak. Mivel férfierő hí­ján a földet nehezen tudták a hiva­tás, gyermeknevelés mellett meg­művelni, nem csoda, ha föld helyett inkább a pénzt választották, mert kenyeret, tejet, ruhát a szóéiban is csak pénzért adtak. Ha időben elké­szült is az identifikáció, fogalmunk sem volt róla, mit jelent a lap jobb szélén álló százas szám, s mire a szövetkezetben felvilágosították, hogy az azt jelenti, földjük állami tulajdonba került, már lekéstek a kárpótlásról. Az identifikáció rajtuk kívül is sok embernek szerzett meg­lepetést. A valamikori szántóföldön sokféle építmény is volt: ház, út, még szerencse, ha csak keresztben szelte át és nem hosszában. A mara­dék sem csak annak a szövetkezet­nek a használatában volt, ahová ap­ja, nagyapja bevitte - jutott abból a szomszéd falvak szövetkezetébe is. Mivel ott elfelejtett a transzformáci­óba jelentkezni, nem is számították tó a földre járó vagyonrészét. A szö­vetkezetek fizették a bérleti díjat - egyik többet,-másik kevesebbet. Vá­ratlan halálesettel a földtulajdono­sok száma újakkal szaporodott. Fel sem ocsúdtak fájdalmukból, már fi­zettek: becsüs, közjegyző, bíróság, adóhivatal - mind kivetette a sar­cot. Amíg a telekkönyvi hivatal tu­lajdonjogukat igazoló értesítésére vártak, addig sem unatkoztak, mert a változatosság kedvéért, most az eddig jól működő szövetkezet jutott csődbe, s a falu többi földtulajdono­sával együtt már ők is fénymásol­tattak, ajánlott levelet küldözgettek a vagyonrész megmentésére. Egy szép napon megjött a hivatalból a várva várt levél. Beleolvastak, s majdnem sóbálvánnyá változtak. A hivatal értesítése arról szólt, hogy az örökhagyó földje valamikor az ötvenes években állami tulajdonba került, csak eddig elfelejtették beje­gyezni - de most megtették. Amíg ezek az embertelen törvények ér­vényben vannak (beleértve a Ma­gyarországon élő örökösöket diszk- rimináló 1964-es rendeletet is), ad­dig a károsult mást nem tehet, mint kínjában elénekli a régi slágert, fu­tok a pénzem (örökségem) után, utol sem érem? Talán... M. Katalin Vágsellye

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom