Új Szó, 2001. január (54. évfolyam, 1-25. szám)
2001-01-16 / 12. szám, kedd
ÚJ SZÓ 2001. JANUÁR 16. TÉMA: EUTANÁZIA Egyesek szerint az emberi méltósághoz való jog olykor előnyben részesíthető az élethez való joggal szemben Ki dönthet az elmúlásról? Illusztrációs felvétel Jó törvényekre és azok szigorú betartására van szükség Nem tudunk nyíltan beszélni a halálról B. Györgyi 1993 szeptemberében a halálba segítette 11 éves, gyógyíthatatlan beteg kislányát, Andreát. A gyermek fájdalmakkal küszködött, a halál két-három hónapon belül bekövetkezett volna. Andrea maga kérte édesanyját, segítsen véget vetni szenvedéseinek. Az anya a kislány fürdővizébe dobta a hajszárítót, ám az áramütés nem volt halálos, ezért a gyermeket a víz alá nyomta. ÖSSZEÁLLÍTÁS Az eset Magyarországon történt; a bíróság első fokon két év felfüggesztett börtönbüntetésre ítélte az asszonyt. Az indoklás szerint az anya aktív eutanáziát gyakorolt, és szeretetből ölt. A legfelsőbb bíróság 1995 októberében érvénytelenítette a szabadságvesztés felfüggesztését háromévi próbaidőre, és az anya tettét kegyeletből elkövetett cselekedetnek értékelte. Göncz Árpád akkori köztársasági elnök 1996. május 10-én kegyelemből négyévi próbaidőre felfüggesztette a kétévi börtönbüntetés végrehajtását Hollandiában a parlament szabad utat adott az eutanáziának, Magyarországon az Alkotmánybíróság nyolc éve nem tudott dönteni erről a kérdésről. Egyes alkotmányjogászok szerint az alaptörvény nem zárja ki a kegyes halál alkalmazását, a orvosok többsége - nyilvánosan - inkább ellenzi, mint helyesli az eutanáziát. A rákbetegek szövetségének vezetője úgy véli: a társadalom és az egészségügy egyelőre jogüag sem, erkölcsileg sem készült fel a bonyolult kérdés kezelésére. Világszerte élénk reakciókat váltott ki, hogy a holland parlament vállalta és kimondta: az elviselhetetlen szenvedésnek kitett gyógyíthatatlan beteget saját kérésére az orvos halálba segítheti, pedig a kegyes halál intézménye ebben az országban hallgatólagosan már korábban is működött. Mivel Magyarországon elmarasztaltak egy anyát azért, mert saját kezével segítette halálba szenvedő, gyógyíthatatlan gyermekét, több jogász is foglalkozik a témával. Arra várnak választ, hogy az emberi élethez és méltósághoz fűződő alkotmányos alapjognak együttesen kell-e érvényesülnie, vagy elválasztható-e egymástól. Egyesek véleménye szerint bizonyos esetekben az emberi méltósághoz való jog előnyben részesíthető az élethez való joggal FELDOLGOZÁS Óriási nyomás nehezedik a tudomány és a társadalom részéről az orvosokra, mivel a gyógyítás és az aktív-passzív eutanázia határterületén kell dolgozniuk - írta évekkel ezelőtt Polcz Alaine. Véleménye szerűit nemcsak az orvosnak, hanem a társadalomnak is szembesülnie kell ezzel a problémával. Föl kell mérni a döntés felelősségét, a hatásokat. „Egyre sürgetőbbnek látszik, hogy a társadalom ne hagyja magára az orvost a felelősségnek eddig nem ismert szorításában” - figyelmeztet. Polcz Alaine gondolatai (Halál iskolája, Magvető kiadó, Gyorsuló idő - 1989) 12 évvel ezelőtt jelentek meg. Ami már akkor is sürgetőnek látszott, az ma fokozottan az, hiszen a kérdés nem oldódott meg. Magyarországon az egészségügyi törvény ugyan tartalmaz a betegek önrendelkezési jogával és az ellátás visszautasításának lehetőségével kapcsolatos paragrafusokat, de e rendelkezések nem jelentik egyértelműen a passzív eutanázia legalizálását. Az aktív beavatkozást peszemben. Egy gyógyíthatatlan és elviselhetetlen kínoknak kitett beteg akár kérheti is szenvedése megszüntetését. Akadnak, akik szerint az eutanázia a ma hatályos alkotmánnyal sem ellentétes. Mégis kérdéses, dönthet-e'az orvos az élethez való jog érvényesüléséről. Az alkotmányjogászok úgy vélik, a holland parlament döntése is a jogfejlődés lehetséges irányát jelzi, vagyis azt, hogy előbb-utóbb el kell ismerni a betegek teljes önrendelkezésijogát, amelynek az életre és az emberi méltóságra is ki kell terjednie. A szakértők - legalábbis Magyarországon - mégis legföljebb a passzív eutanázia legalizálására látnak reális esélyt: arra, hogy az orvos beszüntethesse az élet fenntartásához nélkülözhetetlen kezelést. Ennek azonban ki kell dolgozni a jogi garanciáit; elképzelhető, hogy a bíróság mondja ki a végső szót. dig sehol sem említik. De mit is jelent maga a szó, illetve mi a szinte kivétel nélkül mindenkit állásfoglalásra, érzelmi megnyilvánulásra, pozitív vagy negatív ítéletre késztető erkölcsi, jogi probléma lényege? Az eutanázia, a „kegyes halál” (görög szó - jelentése jó halál) meghatározása: „eutanáziának minősül, ha az orvos a gyógyíthatatlan betegét a halálba segíti, életfenntartó beavatkozásokat megszüntet, illetGyakran felvetődik a kérdés; hogyan lehet elviselhetővé tenni a halált? ve elmulaszt”. Ez történhet a beteg kérésére (önkéntes eutanázia) és beleegyezése nélkül, ha már nincs megkérdezhető állapotban (nem önkéntes eutanázia). Megkülönböztetnek még aktív és passzív eutanáziát: passzív eutanázia esetén az orvos a beteget például nem éleszti újra, illetve beszünteti élet- fenntartó kezelését (lekapcsolja a lélegeztetőgépről), s ezzel engedi meghalni. Aktív eutanázia esetén Az orvosi szaktekintélyek véleménye is különböző. Sokan elutasítják az eutanáziát, mert „ez civilizált környezetben is” nehezen szabályozható probléma. Állapontjuk szerint lehetetlen olyan jogszabályt alkotni, amely egyértelműen meghatározná a kegyes halál eseteit, s amely kizárná a döntésről szóló utólagos vita lehetőségét. Ráadásul a hippokratészi eskü nem teszi lehetővé, hogy az orvos közreműködjön az emberi élet kioltásában. Áz eutanázia engedéaz orvos például halálos injekciót ad az öntudatlan haldoklónak. Az is előfordul, hogy ag orvos segítő kezet nyújt a beteg öngyilkosságához, például átadja az ehhez szükséges szert. A gyógyíthatatlan betegekben és hozzátartozóikban gyakran felvetődik a kérdés: hogyan lehet elviselhetővé tenni a halált? Erről - nem sokkal halála előtt - Francois Mitterrand volt francia köztársasági elnök így írt: „Olyan világban élünk, amely megrémül és elfordul e kérdéstől. Előttünk számos civilizáció szembenézett a halállal. A közösségnek, az egyénnek is megrajzolták az átmenet útját. Felmagasz- tosították a lezáruló sorsot, értelmet adtak neki. A halálhoz való viszony talán sohasem volt ily sivár, mint korunk szellemi sivatagában, ahol a létsóvár ember mintha kiküszöbölné a rejtélyt. Nem tudja, hogy egy pótolhatatlan forrás kútfőjét apasztja el ezzel.” Még keményebb kérdés, fel lehet-e készülni a halálra? És főleg: elfo- gadhatjuk-e valakitől azt, hogy már nem tudja tűrni a szenvedést - inkább a halált választja? Dönthetlyezését elképzelhetetlennek tartja a rákbetegek szövetségének elnöke is. Szerinte az emberi önrendelkezés alapján elfogadható, hogy a beteg döntsön e kérdésben, ám Magyarországon az emberi méltóságot tiszteletben tartó gondoskodást sem tudják biztosítani a haldoklónak. A társadalom és az egészségügy jogilag és erkölcsileg is felkészületlen az eutanázia kezelésére. A rákbetegek pedig a halál közeleségét érezve egyre jobban ragaszkodnak az élethez. e az orvos életről és halálról? Hogyan egyeztethető össze az eutanázia a hippokratészi esküvel? Itt nem az a kérdés, hogy az érintett élőlény személynek minősül-e (mint az abortusznál), hanem az, hogy az alkotmányban rögzített élethez való jog és az ember önrendelkezési joga jelentheti-e azt, hogy a saját élete (halála) felől nyilatkozhat, bizonyos feltételek között kérheti-e saját halálának előidézését. A keresztény álláspont erre nemmel válaszol, a felvilágosult liberalizmus igent mond. Külföldön - és ma már Magyarországon is - az eutanáziával kapcsolatban számos szervezet pártolja, támogatja a liberálisabb törvény megalkotásának gondolatát. A társadalom azonban megosztott e kérdés megítélésében és egy esetlegesen elfogadott jogszabály alkalmazásában. A hollandok döntése fontos üzenet. Ahogy Eis Borst holland egészség- ügyi miniszter kommentálta az eutanázia engedélyezését kimondó törvény megszületését: „Az élet befejezése van annyira komoly dolog, hogy megérdemelje a nyíltságot.” VÉLEMÉNY Úgy tűnik, az eutanázia kérdése Szlovákiában nem nagyon foglalkoztatja sem az orvostársadalmat, sem a lakosságot. Az orvosok nem szívesen beszélnek erről a témáról. A Pozsonyban megkérdezett onkológusok még a nevük közlését sem engedélyezték. 43 éves orvos: Kár tagadni, tájainkon túl nagy a halál misztériuma. Talán azért (is), mert ritkán szembesülünk vele. A beteg hozzátartozói sincsenek felkészülve a haldokló ellátására, de arra sem, hogy mellette legyenek a végső haláltusánál. Igaz, hogy a beteg gyakran álmában sétál át a túlsó partra, vagy amikor csak az orvos, ápolónő van mellette. Pedig egykoron a haldokló otthonában búcsúzott el szeretteitől, s a család úgy szervezte az életét, hogy ne maradjon egyedül. Tény az is, hogy a betegek zöme nem is magától a haláltól, Szlovákiában az orvosok nem szívesen beszélnek erről a témáról. hanem a haldoklástól fél, a kínoktól, a fájdalmaktól. Ezek csökkentése viszont az orvos kötelessége. Az orvostudomány eszközeivel általában minden fájdalom enyhíthető, nem kell szenvednie a haldoklónak. Ezért ritkán vetődik fel az orvosokban a kegyes halál gondolata. A beteg ugyanis végig reménykedik abban; hogy állapota visszafordítható. Ám, ha meglennének a törvényes keretek, nem utasítanám vissza a haldokló akaratának teljesítését. 55 éves orvosnő: Vallási megfontolásból nem értek vele egyet. Egyetlen egy ember sem jogosult arra, hogy életet oltson ki. Kovács János belgyógyász, Dunaszerdahely: Öt éve dolgozom a belgyógyászat intenzív oszKovács János belgyógyász tályán, ahol a közvetlen életveszélyben levőket próbáljuk megmenteni. A betegek gyógyítására összpontosítunk, és akkor sem adjuk fel, ha vesztésre állunk. Mindig mindent megteszünk, hogy a beteg a lehető legnyugodtabb, legel- viselhetőbb körülmények között távozhasson. Fájdalmát csillapítjuk, enyhítjük szenvedéseit. Ezért nem értek egyet az aktív eutanáziával. Senki sem kényszerítheti az orvost a lelkiismeretével, meggyőződésével ellentétben álló cselekedetre. Ronald Suchy baleseti sebész, Dunaszerdahely: Vettem a fáradságot, és áttanulmányoztam a holland törvényt. Nem tetszik. Főleg a beteg szabad akaratának kinyilvánítása ébreszt bennem kétségeket. Ki dönti el, hogy a beteg képes-e a megfontoltan dönteni? Vajon melyik orvos képes kimondani: ez a végső stádium. Huszonhét éves orvosi gyakorlatom alatt ugyanis találkoztam „csodás” gyógyulásokkal. Kezeltünk szánalomból, kegyeletből menthetetlennek hitt beteget, akit végül hazaengedtünk - meghalni. Fél év után megjelent, mert műtétre szorult, a legnagyobb meglepetésünkre azonban hasüregében nyomát sem találtuk az eredeti daganatnak. Ahhoz, hogy az eutanázia véghezvihető legyen nagyon pontos és jó törvényekre és azok szigorú betartására van szükség. Állítom, hogy maga a döntés is nagyon nehéz lesz. Baculák Veronika főorvos, Dunaszerdahely: Pillanatnyilag a közép-kelet-európai országokban sem a lakosság, sem az orvosok nem érettek arra, hogy tárgyilagosan megvitassák az eutanázia kérdését. Nem tudunk nyíltan beszélRonald Suchy baleseti sebész ni a halálról. Mi pédául csak most kezdjük érvényesíteni a betegek jogait. Ez annyit jelent, hogy megbeszéljük velük a kezelés menetét, és közöljük a beavatkozásokkal járó kockázatot. Ha például elutasítják a vénás katéterezést vagy a vastagbélvizsgálatot, megpróbáljuk meggyőzni, de nem erőszakoskodunk. Tiszteletben tartjuk akaratát. Néhány éve a halálos betegségben szenvedők hozzátartozóival közüljük a diagnózist, hiszen manapság nagyon fontos, hogy a távozók rendezhessék anyagi ügyeiket, esetleg végrendelkezhessenek. Ha a család felhatalmaz, mi közüljük a beteggel a diagnózist. Több évtizedes pályafutásom alatt viszont azt tapasztaltam, A társadalom nem érett arra, hogy tárgyszerűen vitázzon az eutanáziáról. még azok is, akik tudják, hogy menthetetlenek, reménykednek. Az utóbbi években javult a kínok megszüntetésének lehetősége, s ezért a haláltusa is elvisel- hető(bb). A holland parlament döntése nagy kihívás, ám ismétlem, Szlovákiában sem az orvos- társadalom, sem a lakossság nem érett arra, hogy tárgyszerűen vitatkozzon az eutanáziáról. Fel kell rá készülni, de az első perctől kezdve arra kell törekedni, hogy jó, a vissszaélés lehetőségét kizáró törvények szülessenek. Baculák Veronika főorvos (Somogyi Tibor felvételei) Az oldal anyagát írta: Péterfi Szonya Az egyház egyértelmű elutasítása A holland döntést a katolikus egyház ellenzi a leghevesebben, mert képviselői szerint „az életnek sem az elindításáról, sem a befejezéséről nem dönthet az, aki kapta. Ahogyan senki nem rendelheti meg saját születését, ugyanúgy a halál föltött sem rendelkezhet senki, egyedül a Teremtő”. Az egyház szerint az élet kioltása gyilkosságnak vagy öngyilkosságnak minősíthető. Nemcsak az orvosoknak, hanem az egész társadalomnak is szembesülnie kell az eutanázia problémájával A felelősség szorításában
