Új Szó, 2001. január (54. évfolyam, 1-25. szám)
2001-01-13 / 10. szám, szombat
ÚJ SZÓ 2001. JANUÁR 13. Agrárvilág H A gazdasági ágazatok közül a mezőgazdaságban csökkent legnagyobb mértékben a foglalkoztatás Folytatódik az ágazat leépítése Pozsony. A húsznál több személyt foglalkoztató mezőgazdasági vállalatoknak 1999-ben összesen 88 994 alkalmazottjuk volt, tehát az egy évvel korábbihoz képest 17 167-tel (16,2%- kal) csökkent az ágazatban dolgozók száma. ÚJ SZÓ-FELDOLGOZÁS Folytatódik tehát az az 1989 óta tartó irányzat, amióta is 262 ezer munkavállaló hagyta el a mezőgazdaságot; kétezer első félévében már nyolcvanezer alá süllyedt azok száma, akiknek az agrárszféra nyújtott megélhetést. A kiváltó okok között természetesen az ágazat mély gazdasági válsága szerepel az első helyen, de meg kell említeni a tőkeigényes kézi munka arányának csökkenését, és - az ésszerűsítésre hivatkozva - a szezonjellegű foglalkoztatás növekedését is. Jórészt ezzel magyarázható, hogy a mezőgazdaságban dolgozók időről időre megjelennek a munkaügyi hivatalok nyilvántartásában, majd eltűnnek onnan. Egy érdekes adat: a munkaügyi hivatalok megalakulásuk óta összesen 3,5 millió munkanélkülit tartottak nyilván, ezeknek hozzávetőleg fele többször is szerepelt a nyilvántartásban. Ugyanakkor a mezőgazdaságból elbocsátott 254 ezer személynek csaknem 85 százaléka kérte egynél többször nyilvántartásba vételét. Azok közül, akik nyolcszor szerepeltek a munkaügyi hivatalok listáján, 22,9% a mezőgazdaságban dolgozott, akik kilencszer, azoknál ez az arány már csaknem 30%. Az elkövetkezőkben várhatóan tovább növekszik a szezonális munkavállalás jelentősége; mindenekelőtt a növénytermesztésre szakosodé kisvállalkozók alkalmaznak idénymunkásokat. Kérdés, hogy össztársadalmi szempontból elfogadható, szociálisan megfelelő és hatékony-e ez a modell. Köztudott, hogy vidéken egyre nő azoknak a Az új gazdaságok baromfi- és sertéstenyésztésre szakosodnak. regisztrált munkanélkülieknek a száma, akiket illegálisan alkalmaznak (főleg magángazdák és a mezőgazdaság területén vállalkozó kisebb kereskedelmi társaságok). Sokuk számára a munkanélküli státus mellett vállalt feketemunka kifiA közelmúltig a legtöbben állatgondozóként vagy traktorosként dolgoztak a mezőgazdaságban. Az újonnan alakult agrárvállalkozások már nem foglalkoznak szarvasmarha-tenyésztéssel. (Illusztrációs felvétel - AN) zetődőbb, mint alkalmazottnak lenni valamelyik mezőgazdasági üzemben, vagy magángazdálkodást folytami. A munkanélküliség arányának növekedésével ez a veszélyes irányzat tovább erősödhet. A kilencvenes évek második felében a mezőgazdaságot a munkavállalók számának drasztikus csökkenése mellett a foglalkoztatottak szakmai összetételének változása is jellemezte. A húsznál több személyt alkalmazó vállalatokban a dolgozók háromnegyede fizikai munkát, egynegyede szellemi munkát végez. Minden ötödik alkalmazott vezető beosztású vagy adminisztratív munkaerő. A leépítés körükben sokkal kisebb mértékű volt, mint a fizikai munkát végzők körében. A közelmúltig a legtöbben állatgondozóként vagy traktorosként dolgoztak a mezőgazdaságban, az újonnan alakult agrárvállalkozások azonban már szinte egyáltalán nem foglalkoznak szarvasmarha-tenyésztéssel. Az új gazdaságok az állattenyésztésen belül mindenekelőtt baromfi- és sertéstenyésztésre szakosodnak. Ezt bizonyítja az a tény is, hogy 1999-ben a baromfigondozók háromnegyede, a sertésgondozóknak pedig az egyharma- da ezekben az újonnan alakult társaságokban dolgozott. Míg 1989- ben a mezőgazdasági üzemekben foglalkoztatottak harmadát az ún. egyéb alkalmazottak (építőcsoportok, különböző szolgáltatásokat Minden 5. alkalmazott vezető beosztású, vagy adminisztratív munkaerő. végzők stb.) tették ki, arányuk 1999-ben már csak 10 százalék volt. Ugyanakkor 43,8 százalékról 52,6 százalékra nőtt a növénytermesztésben és az állattenyésztésben dolgozók aránya. A műszakigazdasági dolgozók aránya 1989 óta folyamatosan növekszik, ami azzal magyarázható, hogy a növekvő számú kereskedelmi társaságokban magas a menedzseri beosztású, valamint adminisztratív munkaerő aránya, és ugyanakkor jelentős mértékben racionalizálják a fizikai dolgozók számát. A fizikai munkát végző mezőgazdasági dolgozók átlagfizetése 1999-ben 8036 korona volt, ami az ágazatban alkalmazott valamennyi dolgozó átlagfizetésének 94,8%-a. Egy további összehasonlítás: a fizikai munkások a vezető műszaki és adminisztratív munkaerők átlagfizetésének 71,8%-át kapták. A műszaki-gazdasági beosztású és a fizikai dolgozók átlagbére közti különbség az újonnan alakult részvénytársaságokban a legnagyobb, de azt is el kell mondani, hogy az ágazatban itt a legmagasabb a fizikai munkások átlagbére. A fizikai dolgozók közül a traktorosok keresnek a legjobban, átlagfizetésük 0,5 százalékkal meghaladja a mezőgazdaságban foglalkoztatottak átlagbérét. Az állattenyésztésben a fejőstehenek gondozói kapják a legmagasabb fizetéseket, havonta átlagosan 8296 koronát. Az átlagbérek a mezőgazdaságban a nemzetgazdaság más ágazataiban levő átlagbéreknek csupán 74 százalékát teszik ki. Ami még ennél is kedvezőtlenebb adat: a reálbérek az 1989-es reálbérek 70 százaléka körül mozognak, (v-s) ZÖLDSÉGPIACI ÁRSÉTA Pozsony január 11-én Komárom január 11-én Rimaszombat január 11-én Zselíz január 11-én Losonc január 11-én Kassa január 11-én sárgarépa 12-14 Sk/kg 10-12 Sk/kg 18 Sk/kg 25 Sk/kg 14-16 Sk/kg 10-13 Sk/kg petrezselyem 36-40 Sk/kg 28-35 Sk/kg 40 Sk/kg 35 Sk/kg 33-35 Sk/kg 35 Sk/kg burgonya 6-7 Sk/kg 8-10 Sk/kg 8 Sk/kg 15 Sk/kg 7-10 Sk/kg 6-7 Sk/kg savanyúkáposzta 16-22 Sk/kg X X X paprika 80 Sk/kg X X X 85-140 Sk/kg 50 Sk/kg karalábé 15-18 Sk/kg 8-12 Sk/db 20 Sk/db X 13-15 Sk/db 8-10 Sk/kg zeller 18-20 Sk/kg 8-10 Sk/db 20 Sk/db X 20-23 Sk/kg 10-12 Sk/db káposzta 7 Sk/kg 5-6 Sk/kg 15 Sk/kg X 6-6,50 Sk/kg 7 Sk/kg őrölt pirospaprika 250 Sk/kg 240 Sk/kg X 250 Sk/kg X 250 Sk/kg cékla 10 Sk/kg 8-10 Sk/kg X x 10-12 Sk/kg 10 Sk/kg hagyma 12-14 Sk/kg 10-12 Sk/kg 12 Sk/kg X 14-15 Sk/kg 13 Sk/kg paradicsom 40-60 Sk/kg X X X 62-70 Sk/kg 55 Sk/kg karfiol 25 Sk/db X X X 30-42 Sk/db X dió 130 Sk/kg 100-120 Sk/kg X 100 Sk/kg 90-120 Sk/kg 130 Sk/kg mák 80-100 Sk/kg 100 Sk/kg 80 Sk/kg 80 Sk/kg X 100 Sk/kg kel 16-18 Sk/kg 6-12 Sk/fej 22 Sk/kg X X X alma 19-26 Sk/kg 10-16 Sk/kg 24 Sk/kg X 10-28 Sk/kg 15-30 Sk/kg torma 80-90 Sk/kg 10 Sk/csomó X X 90 Sk/kg fokhagyma 60 SK/kg 60 Sk/kg 50 Sk/kg X 55-58 Sk/kg 60 Sk/kg uborka 50 Sk/kg X X X 70-72 Sk/kg 55-60 Sk/kg tojás 3,40-3,60 Sk/db 3,40 Sk/db 3 Sk/db X 3,50 Sk/db 3,40-3,60 Sk/db méz 80-100 Sk/kg 70-85 Sk/kg 70 Sk/I 80 Sk/I X 80 Sk/I AGRÁRMORZSÁK Rekord szőlőtermés Adelaide. Ausztrália borágazata az idén újabb rekord szőlőtermést vár, több mint tíz év óta először azonban a kínálat esetleg meghaladja a keresletet. Az utóbbi években Ausztrália borexportja jelentősen bővült, és 2000-ben 1,5 milliárd ausztráliai dollárt (825 millió dollár) hozott a tíz évvel azelőtti 234 millió ausztráliai dollár helyett. Éveken át az volt az egyetlen gond, hogy a növekvő keresletet miként elégítsék ki. Az ausztráliai borászszövetség (WFA) szerint az export menni fog, csak engedni kell az árakból, ám nem biztos, hogy az üzlet úgy is jövedelmező lesz. (MTI) Elbocsátásokra készül a Danone Párizs. Francia sajtóértesülések szerint a Danone élelmiszeripari nagyvállalat többezer állás megszüntetésére készül. A francia nemzetközi csoport édesipari ágazatánál tervezi a jelentős leépítést: összesen 11 kekszgyártó üzemét készül bezárni, hetet francia földön. A Le Monde c. lap szerint 1700 ember veszítheti el állását Franciaországban, s legalább 1300 külföldön, ha az üzembezárási tervek megvalósulnak. A cég vezetője elismerte, hogy édesipari gyártósoraik kihasználtsága már egy ideje nem jó. Az is valószínű, hogy átszervezésekre kerül sor a Danone csoportban. (MTI) A kergemarhakór és a biohús Berlin. A kergemarha-kórtól (BSE) való fogyasztói félelem előtérbe helyezi az olyan húskészítményeket, amelyek alapanyagához nem használtak hozamfo- kozókat és nem etették a marhákat állati, fehétje-alapú takarmánnyal. Németországban az első BSE-esetek regisztrálása óta nagymértékben növekedett a fogyasztók körében a biohús iránti kereslet. Erről a Handelsblatt gazdasági lap számolt be a kereskedelmi láncok, illetve az ökotermelők szervezetei körében végzett felmérésre hivatkozva. (NG) VALUTAÁRFOLYAMOK Érvényben 2001. január 15-én a Szlovák Nemzeti Bank által kiadott árfolyamok alapján Valuta Árfolyam Valuta Árfolyam EMU - euró 43,664 Magyar forint (100) 16,471 Angol font 68,458 Német márka 22,325 Cseh korona 1,234 Olasz líra (1000) 22,551 Francia frank 6,657 Osztrák schilling 3,173 Japán ien (100) 39,016 Spanyol peseta (100) 26,243 Kanadai dollár 30,719 Svájci frank 28,393 Lengyel zloty 11,155 USA-dollár 45,897 Pozsony és Budapest újra tárgyal a tokaji borról Körvonalazódó egyezség ÚJ SZÓ-JELENTÉS Pozsony. A közeljövőben ismét összeül az a magyar-szlovák bizottság, amely a tokaji márkanév használatáról egyeztet. Pozsonyi értékelés szerint Budapest immár hajlik a megállapodásra, azaz korábbi merev, elutasító álláspontjának feladására, hogy a tokaji megjelölést kizárólag a Tokaj-Hegyalja magyar területén termesztett szőlő, illetve az ebből készített bor kaphatja. A szlovák agrártárca vezetői a nyugat-európai Ermitage és a Moselle borvidék példájára hivatkozva olyan határokon átnyúló borvidék elismerését javasolják, amely lehetővé tenné a magyar és a szlovák fél számára egyaránt a tokaji márkanév használatát, annak ellenére, hogy nemzetközi szinten Magyar- ország jegyeztette be a nevet. A történelmi borvidékhez azonban néhány, jelenleg szlovákiai község is tartozik - érvel a szlovák agrártárca vezetése, (gy) Az EU-n kívül alacsonyabbak a termelési költségek Erősödik a verseny a nemzetközi tejpiacon HÍRÖSSZEFOGLALÓ Brüsszel. Számos ország van, ahol a farmerek lényegesen olcsóbban termelnek, mint az európai unióbeli társaik. Argentína és Új-Zéland tejágazatában a termelési költségek jóval alacsonyabbak, mint a termelés volumene alapján a világranglistát vezető Egyesült Államokban és Nyu- gat-Európában. Gyakorlatilag ugyanez a helyzet az olajos magvak esetében is - állapította meg a tudósok, tanácsadók és mezőgazdasági termelők alkotta International Farm Comparison Network (IFCN) elnevezésű szervezet. Ez egységes módszer és adatbázis alapján húsz országban vizsgálja és veti össze a „régiótipikus” farmergazdaságok termelési költségeit, méretét, tőkeellátottságát és munkaszervezését. Az IFCN eleddig a tej, a búza, az olajos magvak, továbbá a cukor, legújabban pedig a hús termelését vizsgálta meg. A tejtermelésbeli költségelőny mindenekelőtt az éghajlati feltételekből adódik, amelyek Új-Zélan- don és Argentínában egész évi legeltetést tesznek lehetővé. Ám míg Uj-Zéland ilyen kapacitásait nagyrészt már kimerítette, Argentína még hosszú távon is óriási mértékben bővítheti a termelését. A lengyel, magyar, argentin és új-zélandi tejgazdaságok száz kilogrammonként 20-30 márka költségelőnnyel bírnak a nyugat-európaiakkal szemben - gyakorlatilag feleakkora ráfordítással üzemelnek. Különleges esetet jelentenek az olyan kelet- és közép-európai országok, mint Lengyelország és Magyar- ország. Náluk a tejhozamok ugyanolyan szerények, mint Új-Zélan- don, az abraktakarmány-felhaszná- lás viszont a németországi mennyiségnek felel meg. A költségelőny az alacsony bérekből és a telekárakból adódik. A munkaerő és a föld azonban az EU-csatlakozással számottevően megdrágul. Ugyanakkor nagy lehetőségeik vannak arra, hogy a termelékenységet beruházásokkal és a menedzsment javítása révén növeljék. Dél-Amerikában és kiváltképp Brazíliában az olajos magvak termesztésének költségei is alacsonyabbak, mint más országokban. A brazíliai Rio Verdében a szójabab-termesztés csak harmadannyiba kerül, mint az amerikai Minnesota államban, vagy mint a németországi repcetermesztés. Az új német tartományok viszont az amerikai konkurenciával szemben csak a mérsékeltebb haszonbérleti díj előnyével bírnak. (A Napi Gazdaság alapján)
