Új Szó, 2001. január (54. évfolyam, 1-25. szám)

2001-01-03 / 2. szám, szerda

Vélemény és háttér KOMMENTÁR Petőfi után szabadon TÓTH MIHÁLY Az én házamban január 1-jén Petőfi prózája, annak is a sajtószabad­sággal foglalkozó része - kötelező olvasmány. Van annak már 50 esz­tendeje, amikor életemben először olvastam, hogy elvbarátaival együtt a költő hogyan foglalta le Länderer nyomdáját, hivatalos pe­csét nélkül, hogyan teremtette meg a sajtószabadság precedensét. Eleinte megelégedtem azzal, hogy az esztendő első napján mindig el­olvastam ugyanazt a 15-20 oldalnyi szöveget. Később rájöttem, az 1848. március 15-én történtek szervesen csak akkor illeszthetők bele a sajtószabadság történetébe, ha azt is szemügyre vesszük, mi lett a sorsa a márciusi ifjak által kikényszerített vívmánynak. Egy év se telt el a Tizenkét pont kinyomtatásától, és már akadt politikus, aki Petőfit agyonlövetéssel fenyegette. Táncsics bőréből még ki se párolgott a börtönszag, már azzal kedveskedett neki egy magas rangú politikus, hogy „ha nem lenne kend Táncsics, lecsukatnám”. A sors csapása, hogy a politikusok hamar unni kezdik a sajtószabadságot. Amelyről a Petőfi óta eltelt bő 150 év alatt kiderült, nem csak a cenzúra veszé­lyezteti. Újév napján a sajtószabadság kivívásában főszerepet játszó költő születésnapjára emlékező szlovákiai magyart, a Petőfi által Län­derer nyomdájában megteremtett „műfajban” egy jóhír és egy rossz foglalkoztatta. Örömteli, hogy Prágában, Havel elnök támogatását él­vezve világra szóló botrányt sikerült kirobbantaniuk azoknak, akik a közszolgálati televízióban nem tudnak napirendre térni a tömegtájé­koztatás pártérdekek szerinti felparcellázása fölött. A demokrácia re­ménysugara, hogy a magukat elbarikádozott tévések felhívták a világ figyelmét arra, hogy egy évtized alatt mennyire elfajzott a politikai rendszer. A küzdelem legalább annyira egyenlőtlen, mint 1968 au­gusztusában volt. A rossz hír Szlovákiához kapcsolódik. Nem(csak) azért rossz, mert a Pravdát egy gazdasági érdekszövetség, amely az újságot előállító nyomdával rendelkezik, el akaija lehetetleníteni. Ak­korát haladt előre a világ, hogy az újságkiadók ma már nosztalgiával gondolnak a régi szép időkre, amikor a sajtószabadságot még csak a cenzúra veszélyeztette. Az egészben az a legrosszabb, hogy a vad kap­italista már egy hete lehetetlen helyzetbe hozta a lapot, de az újság­író-szervezet még meg se mukkant. CLOSSZA Megváltót gyártunk BUCHLOVICS PÉTER Amikor az ember fia már azt hi­szi, őt az égadta világon semmi nem lepi meg, nos, akkor beszű­rődik odújába egy-egy olyan hír, amelytől keresztbe nyeli a kará­csonyi bejglit, vagy ráül a meggy­újtott szilveszteri petárdára. In­terneten adták hírül: egy ameri­kai alapítvány klónozni akaija Jézust. Ez nem vicc, ez tény. Állí­tólag nem elég várni a Megváltó­ra, de tenni is kell valamit az üd­vösség érdekében. Mégpedig azonnal. Nosza rajta, gyártsuk le Jézuskát. A Kretén Alapítvány most olyan kegytárgyak után ku­tat, amelyeken esetleg találnak egy pöttynyi vért a Názáretitől. Elég lesz egy használható DNS- lánc, meg a Dolly birka klónozá­sakor szerzett tapasztalat, a többi már a génsebészet, a lézertechni­ka csodája lesz. Ők majd megte­remtik Mária és József fiát, jól felnevelik, aztán nesztek népek, itt az Üdvözítő. Most ne gondol­junk arra, ez milyen etikai, orvo­si, lélektani és társadalmi bot­rány. A Vatikán persze azonnal tiltakozott, de ez is helyén való. Inkább abba gondoljunk bele, hogy a hülyeségben és az aljas­ságban meddig lehet kéjelegni? Hol a határ? Ki lehet az a két Iá- , bon járó pszichopatológiai eset­tanulmány, aki ezt az egészet ki­találta? Provokációnak undorító és eltúlzott, komolynak pedig csak akkor nevezhető, ha az em­ber rögtön bevonul Lipótmezőre, netán páciensnek jelentkezik Huncík doktornál. Amerikából már sok ostobaságot megszok­tunk, de ez a legutóbbi minde­nen túl tesz. Aldous Huxley a XX. elején írta meg a Szép új világ cí­mű regényét. Könyve lényegében horror, noha nem szokványos ér­telemben. Csak éppen groteszk módon mutatja be, hová vezet a technika és a tudomány kritikát- lan istenítése, a diadalittas fejlő- déshajhászás. Ám ehhez az ötlet­hez képest még az ő könyve is pöttyös-csíkos lányregény a Zsó- ka olvasni tanul sorozatból. Már látom az új bálványimádókat, ahogy dühödten kapargatják a torinói leplet, vér és testnedv ma­radványokért. Meg ahogy szen­teskedve, de önelégülten koccin­tanak a remekül sikerült lombik­bébire. Akit majd felnőve „kikül- denek”, hogy ítéljen meg élőket és holtakat. Azért az alapítvány­ban dolgozó hölgyeknek és urak­nak sürgősen meg kéne mutatni, hogy hol található az Egyesült Ál­lamok legnagyobb zárt osztálya. Lapigazgató: Slezákné Kovács Edit (59233401, fax: 59233338) Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezetők: Madi Géza, Holop Zsolt (58238342) Rovatvezetők: Juhász László - politika (58238339), Sidó H. Zoltán - gazdaság (58238312), Tallósi Béla - kultúra (58238313), Urbán Gabriella - panoráma, téma (58238339), Fábián Éva - régió (58238310), Tomi Vince - sport (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49, 824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342, fax: 58238343 Fiókszerkesztőségek: Nagykapos: 0949/6382806, Kassa: 095/6002225, Rimaszombat: 0866/5684214, Rozsnyó: 0942/7329857, Komárom: tel., fax: 0819/7704200, Nyitra: 087/6522543. Kiadja a Grand Press Rt. és a Petit Press Rt., Dostojevského rad 1,811 09 Bratislava Az igazgatótanács elnöke: Alexej Fulmek, tel.: 59233101, fax: 52967472 Az igazgatótanács tagjai: Stanislav Ziacik - kereskedelmi osztály -, tel.: 59233201, fax: 52920051, Slezákné Kovács Edit - értékesítési és üzemeltetési osztály-, tel.: 59233401, fax: 59233338, Roman Schlarmann, pénzügyi osztály, tel.: 59233169 Marketing: 59233274, lapteijesztés, laprendelés: 59233403, fax: 59233339 Hirdetési osztály: 58238262, 58238332, 59233200, 59233240, fax: 58238331, 52920051,52921372, E-mail: reklama@ujszo.com , inzercia@vyvsme.sk ; Kassa: Kovácska 28,095/6709548,6709559, fax: 095/6709558. Nyomja a CONCORDIA KFT., Bratislava. Terjeszti: a Szlovák Posta Rt., PrNS Rt., D. A. CZVEDLER KFT. Belföldi megrendelések: minden postahivatalban, postai kézbesítőnél, a Grand Press terjesztési osztályán és a PrNS-ben. Külföldi megrendelések: Versus Rt., ES-vyvoz tlace, Kosická 1, 813 80 Bratislava. Index: 48271. Engedélyszám: 5/2 Minden szerzői jog fenntartva. Az írások, fotók és grafikonok terjesztése, beleértve azok elektronikus formáját, csak a kiadó írásos jóváhagyásával lehetséges. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. E-mail: redakcia@ujszo.com- Jelentem, én azt kívánom, hogy a kormány ne drágítsa a sört, és a viccek ne váljanak valósággá (Agócs Ernő karikatúrája) Szlovákiában a reálbérek növekednek, de ezzel együtt a keresetek közti különbségek is Óvatos idei optimizmus Milyen lesz az idei év ? A gazdasági elemzők ebben a kérdésben sok év után kissé optimistának mutat­koznak. TUBA LAJOS Múlt szerdán különösebb zaj nélkül lépett életbe egy régóta várt jegy­banki intézkedés, az irányadó ka­matok negyed százalékos csökkené­se. A pénzpiac már legalább egy hó­napja számított erre a lépésre, mondván, a gazdaság állapota és a szabad pénz mennyisége indokolttá tenné a pénz árának további csökke­nését. Ä jegybank azonban kivárt, hiszen 2001 eléggé kockázatos év lesz a hazai gazdaságban, másrészt pedig a gazdasági játékszabályok szokásos decemberi parlamenti át­szabása sem tűnt lefutott ügynek. A parlamentben a kormánykoalíció végül mind a jövedelemadó-tör­vény, mint pedig az állami költség- vetés elfogadása során pénzpiaci szempontból mintaszerűen viselke­dett. Igaz, utána már másnap egy­másnak estek, de a jegybank már nem halaszthatta tovább a kamat- csökkentést. Időközben ugyanis a pénzpiaci kamatok annyira lecsök­kentek, hogy a szabad pénzüket el­helyezni vágyó bankok számára las­san már az irányadó kamatként szolgáló jegybanki letét vált a le­gelőnyösebb befektetéssé. Pedig ez az intézmény arra szolgál, hogy azok rakják ide a pénzüket, akik ép­pen nem találnak előnyösebb le­hetőséget. Pedig a bankok szinte duzzadnak a pénztől, amelyet to­vábbra sem szívesen adnak a hazai vállalatoknak. A legújabb jegybanki statisztika szerint tavaly a hazai cé­geknek és a lakosságnak nyújtott hi­telek összege 5,7 milliárd koronával csökkent. A részletek még nagyobb visszaesésről tanúskodnak, a válla­lati szféra számára nyújtott hitelek összege 8,6 müliárd koronával csök­kent. A kockázatosnak számító ha­zai cégeket tehát a bankok továbbra is igyekeznek nagy ívben elkerülni. Legtöbbjük óvatosan nyit a jelenleg sokkal fizetőképesebb lakosság felé, az ebbe a szférába kihelyezett pénz mennyisége 600 millió koronával nőtt. Ez azonban általában csak a jelzáloghitel-kínálatban nyilvánul meg. Mivel ez nem bővíthető a vég­telenségig, idén talán a különféle fo­gyasztási hitelek választéka is nő majd. Már csak azért is, mert a pri­vatizált takarékpénztár várhatóan komolyan ráhajt a lakossági klien­sekre. Továbbra is érvényes viszont, hogy a legjobb egy nagy hitelekben utazó vállalati kliens. Ez azonban nálunk egyelőre csak a külföldi tu­lajdonú vállalatokra érvényes, ezek könnyen szereznek hitelt, sőt ennek A bérnövekedés minden eddiginél diffe­renciáltabb lesz. kamata az évvégére tíz százalék alá csökkent. Éppen úgy, ahogyan a to­vábbra is nagy étvágyú állami szfé­ráé, ahol a pénzügyminisztérium ügyes taktikával (és a vállalati szfé­ra megbízhatatlanságát kihasznál­va) szintén egyszámjegyűre szorí­totta az államadósság finanszírozá­sára szolgáló hitelek kamatait. Az idei év legfontosabb teendője tehát továbbra is a vállalati szférát sújtó finanszírozási átok feloldása lesz. Ez már februártól megkezdődik, a csődtörvény legkeményebb parag­rafusainak életbe lépésével. Ázt ma még az érintettek sem tudják elkép­zelni, hogy a kereskedelmi bírósá­gok miként bírják majd a munkát, de legalább megkezdődik a folya­mat, amely végén remélhetőleg gyorsan eltűnnek a piacról azok a cégek, amelyek ma csak a körbetar­tozást növelik. Ez várhatóan nem megy majd fájdalommenetesen, de itt újra érvényes az évek óta han­goztatott tétel: amennyiben az or­szág életét irányítók a zsebük tömé­se helyett évekkel ezelőtt zöldet ad­tak volna a csődtörvénynek, keve­sebb problémával már régen túlle­hettünk volna rajta. Mindezek el­lenére az évvégén szokásos elemzé­sek meglehetősen optimista képet rajzoltak az idei évet illetően. Álta­lános a várakozás, hogy a gazdaság élénkül, és ehhez az exporton kívül a belső kereslet is hozzájárul. Emel­lett a gazdaság szerkezetének javu­lására is számítanak, bár ebben nagy szerepe lesz a privatizációra kerülő közszolgáltató cégek átala­kulásának is. Szintén figyelemre méltó hír, hogy két év után idén vár­hatóan két százalékkal emelkedni fog a reáljövedelem. Ebben a legna­gyobb szerepet a munkanélküliség csökkenése, a vagyonalapi kötvé­nyek kifizetése illetve az alacsony infláció játssza majd. A bérnöveke­dés minden eddiginél differenciál­tabb lesz, sok függ majd az adott ág­azat, sőt vállalat helyzetétől. A munkanélküliség valószínűleg nem csökken jelentősen, de ennek oka a privatizált közszolgálati vállalatok­ban, sőt a bankokban várható nagy elbocsátási hullám lesz. A kormány illetékesei a borús kilátások ellenére stabil gazdálkodást ígérnek, ebben várhatóan segíti őket az a tény is, hogy a jövőre várható adóbevétele­ket a költségvetés összeállítása so­rán nyilvánvalóan alábecsülték. Ér­dekes lesz megfigyelni, miként sike­rül változtatni az Ivan Miklós-által a legnagyobb közpénzfalónak ítélt egészségügy, oktatásügy, mezőgaz­daság és főként a szociális ellátás rendszerén. Ebben a tekintetben mindenki arra figyelmezteti őket, hogy bár jelenleg nincs komoly baj, az egyensúly nagyon törékeny. Ezért gyorsan és határozottan kelle­ne lépniük. Sajnos ez az, amiben a jelenlegi politikai helyzetben to­vábbra sem lehetünk biztosak. OLVASÓI LEVÉL Kia magyar? Mostanában (inkább, mint vala­ha) azon muszáj itt, Erdélyben el­gondolkozni, hogy mit is jelent majd nekünk státusmagyamak lenni. Azt mondják a határon in­neni és túli fő korifeusok, hogy magyar az, aki tud magyarul, és annak vallja magát. Ezzel kapcso­latban rögtön feltevődik a kérdés: ki, mikor és miért vallotta, vallja magát magyarnak, románnak pél­dául kies, szép szülőföldünkön. Mert látok például a magyar tele­víziók műsoraiban sok olyan, az „átkosban” levitézlett egyént, akik ma Budapesten ,jó magyarok”, esetleg „díszmagyarok”, miközben itt jó románok voltak, annyira jók, hogy nem átallották tövig kiszol­gálni a múlt rendszert, amelyről sok jót elmondani nem lehet. Na­gyon gyakran látom azt a szakma­beli társamat, akiről székelyföldi kollégák mondták a kilencvenes évek elején: a helyi román pártlap román újságírója volt, azok közül is a csahosabb fajta, aki saját mun­katársait jelentgette fel. S láttam azt a férfit is, aki most alapítványi vonalon lett főnök, harcosan vé­delmezi a magyar érdeket, egyhá­zi érdeket, miközben jól emlék­szem, hogy az RMDSZ 1990-es, első országos összejövetelén heves kirohanást intéztek ellene, mond­ván: ha ő itt van, menten távoz­nak. De minderre ráterült az időbeni, térbeni messzeség jóté­kony fátyla. Új hazában - úgy lát­szik - mindenki lehet jó, aki csak akar. Hogy hány olyan konjunktú­ramagyar él ma Magyarországon, aki korábban emitt konjunktúra­román volt, annak csak a Fennva­ló a megmondhatója, vagy talán még ő sem. Tehát ki a magyar? Úgy tűnik, ezután (ha majd az Or­szággyűlés is úgy akaija) érdeme­sebb lesz magyarnak lenni, mint eddig. Értem én azt, amit Tabajdi Csaba mond az etnobizniszről, et- nokorrupcióról. Nem kell emiatt úgy felháborodni. Mert szép számmal lesznek olyanok, akik nemcsak a korábban fennen han­goztatott más jellegű nemzettuda­tot, hanem pénzt is hajlandók majd áldozni azért, hogy könnye­dén átlépjék a Nyugat-Európa és Románia közé ismét bekemé- nyedő vasfüggönyt. Az embernek, ha romániai magyar, néha olyasmi is eszébe jut, hogy mi lesz, ha a többségében nacionalista román parlament kitalálja: aki „határon túli magyar” igazolvánnyal ren­delkezik, az - teszem azt - köteles megkülönböztető jegyet viselni, no nem sárga csillagot, az már ÚJ SZÓ 2001. JANUÁR 3. TALLÓZÓ pRAVDA Jövőkutatók kidolgozták a 2050-re szóló vízió vázlatát, és a legmaga­sabb állami szervek elé terjesztet­ték. A futurológusok forgatókönyve szerint Szlovákiának 2050-ben hat­millió lakosa lesz. Az ország gazda­sága lassacskán alkalmazkodik a globális világpiac feltételeihez. Az Egyesült Államokat és Németorszá­got azonban fél évszázad alatt sem éljük be. Az egy főre eső bruttó ha­zai össztermék 2050-ben az európai uniós szint 60-80 százalékát éri majd el a jelenlegi 45 százalék he­lyett. Ehhez azonban már ma min­den eszközzel támogatni kell a kül­földi berházókat. Az előttünk álló 50 év alatt lényegesn megváltozik a gazdaság szerkezete. A szolgáltatá­sok és ezen belül az idegenforgalom szerez vezető pozíciót. A munkanél­küliség a jövőkutatók szerint 5 szá­zalék körül ingadozik majd. A mun­kavállalók 65 éves korukban vonul­nak nyugdíjba, életük során azon­ban kevesebbet dolgoznak le, mivel a heti munkaidő 30 órára zsugoro­dik. A futurológusok javasolják, azonnal kezdjék meg a munkaidő fokozatos rövidítését, elsősorban a munkanélküliség csökkenése érde­kében. Hogy a vízió teljesüljön, töb­bet kell a művelődésre, és az okta­tásra fordítani. Öt éven belül ket­tőzni kell az oktatásügyre fordított pénzt. Ellenkező estben fennáll a veszélye annak, hogy csökken a la­kosság műveltségi szintje, ami nem sok jóval kecsegtette, és a fejlődés kedvezőtlenebbül alakulna. ADEVARUL A román-magyar határon beveze­tett kötelező gépjármű-fertőtlení­tést járványügyi okok nem igazol­ják, a magyar hatóságok tiltakozá­sát kiváltó intézkedés mögött anya­gi érdekek húzódnak meg - állapí­totta meg a román lap. A román kor­mány 1999 végén hozott rendeletet arról, hogy a határokon belépő gép­járművek kötelező fertőtlenítésé­nek elvégzését magáncégeknek ad­ják koncesszióba. A rendelet sokáig észrevétlen maradt, a kérdések csak akkor vetődtek fel, amikor ismertté váltak a koncesszió nyertesei, akik igyekeztek a leggyorsabban hozzá­kezdeni a nagy nyereséget biztosító tevékenységhez. Egy prahovai és egy bukaresti magáncég nyerte el a 30 évre szóló koncessziót. A szerző­déseket a román mezőgazdasági minisztérium részéről loan Avram Muresan volt miniszter írta alá. A bevétel 35 százaléka a minisztériu­mot illeti. A fertőtlenítést végző cé­gek „az üzlet hátterében álló, magas poszton lévő személyeknek” kö­szönhetően számos kedvezményt és védelmet élveznek. A fertőtlenítők maguk állapítják meg a nem kért szolgáltatás díjait, és a román törvé­nyeket megsértve a lej helyett kül­földi devizában szedik be azt. A var- sándi és a nagylaki átkelőnél felállí­tott fertőtlenítő állomások tevé­kenységét az év végén a pénz­ügyőrség megvizsgálta, több sza­bálytalanságot állapították meg, de nem történt semmi. A havi gépko­csiforgalom alapján Varsándon 1,5 milliárd lej, Nagylaknál 250 ezer né­met márka bevétellel számolnak. foglat”, hanem esetleg piros tuli­pánt. A sértődöttség, a gyanakvás (mi ez már megint, amit Budapes­ten kifőztek?) képtelenebbnél képtelenebb ötleteket is szülhet. Mindezt egybevetve, és főleg fél­retéve, jó az, amikor a határon túli magyar ilyesmit hall: „határmódo­sítás nélkül egyesül a nemzet”. Azt hiszem, ebben mi vagyunk (len­nénk) a történelem pionírjai. Re­mélhetőleg a nemzet nem veti el az ötletet. Vajon ha referendumot szervezne a magyar kormány a té­mával kapcsolatban, a nép hogyan vélekedne a határon túliaknak nyújtandó kedvezményekről? Nem vagyok meggyőződve arról, hogy simán átjutna a szűrőn a stá­tustörvény. De ezért nem a nép lenne a hibás. Hanem a rendszer, amely sok évtizeden át tízmillió magyarral számolt. Máthé Éva Marosvásárhely

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom