Új Szó, 2001. január (54. évfolyam, 1-25. szám)

2001-01-02 / 1. szám, kedd

ÚJ SZÓ 2001. JANUÁR 2. Kultúra Mátyás királyról sem él annyi legenda, mint Petőfiről, akinek az a megtiszteltetés is megadatott, hogy több sírja is van Volt egyszer egy költő Petőfi Sándor (Ferenczy Béni alkotása) Elhunyt Bohdan Warchal Pozsony. Súlyos betegség után után december 30-án, életének 71. évében elhunyt Bohdan Warchal, a Szlovák Kamarazenekar szólistája és karmestere. Bohdan Warchal 1930. január 27-én született. A brünni konzervatórium hegedű szakán, majd a brünni zeneművészeti akadémián folytatta tanulmányait. Művészi pályafutása Szlovákiához kötötte. 1961-től a Szlovák Kamarazenekart vezetője volt, amelynek repertoáiján főként barokk művek szerepeltek. Bohdan Warchal nemcsak muzsikusként, hanem zenepedagógusként is tevékenyke­dett. Decemberben Rudolf Schuster állami kitüntetéssel ismerte el több évtizedes, kiemelkedő művészi tevékenységét. (TA SR) Időképek a Néprajzi Múzeumban Budapest. Az Időképek című kiállítással köszöntötte a magyar álla­miság millenniumát, és búcsúztatta az évezredet a Néprajzi Múze­um; az évezredforduló jegyében készült tárlat ünnepélyes megnyitó­ját szilveszter éjfelén tartották. A múzeum egész épületét betöltő, lát­ványában rendhagyó módon megrendezett bemutató az embernek az idővel kapcsolatos felfogását, az időhöz való viszonyát mutatja be. Az egész évben látogatható kiállítás az ember hétköznapjait, ün­nepeit állítja előtérbe, azt, hogy az idő miként irányítja, befolyásolja, szabályozza az egyének, emberi közösségek viselkedését. (MTI) SZÍNHÁZ __________________POZSONY__________________ KI S SZÍNPAD: No de ezredesnél 19 MOZI POZSONY HVIEZDA: Dínó (am.) 14, 16 Blöff (am.) 18, 20.30 OBZOR: Blöff (am.) 15.30, 18, 20.30 MLADOST: Boiler Room (am.) 15, 17.30 Magnólia (am.) 19.45 CHARLIE CENTRUM: Cella (am.) 20.30 Te­lneteden múlt (am.) 18.15 Megszállottság (fr.) 17.30, 21 Űrcow- boyok (am.) 19 Tájkép (szí.) 18 Öcsém születése (cseh) 17.15 Eső előtt (ang.-fr.-mac.) 20 Rózsaszín álmok (szí.) 19.30 KASSA CAPITOL: Királylány a malomból 2 (cseh) 15.45 Cool túra (am.) 18, 20 ÚSMEV: Charlie angyalai (am.) 16, 18, 20 IMPULZ: Múmia (am.) 16.15, 19.15 DRUZBA: Dínó (am.) 15.30 Shaft (am.) 18, 20 TATRA: Charlie angyalai (am.) 16, 18 Himalája, karaván (svájci- ang.) 20 DÉL-SZLOVÁKIA ROZSNYÓ - PANORÁMA: Dínó (am.) 17,19 LÉVA - JUNIOR: Ki­rálylány a malomból 2 (cseh) 16.30,19.15 Teljesen új fényt vet az egyiptomi civilizáció eredetére 6000 éves kőfaragások MTI-PANORÁMA Még ma is, annyi év távlatá­ból, élesen kirajzolódik előt­tem a kép: egy fehér vatta- szakállba burkolózó, piros sapkás alak könyvet nyom a kezembe, eközben egy kor­mos képű krampusz grima­szokat vág hozzá és a könyv után kapdos. Ez eléggé megijesztett, tán még el is pityeredtem egy kicsit. LACZA TIHAMÉR Vagy hatéves lehettem, a betűkkel épphogy csak ismerkedőben, így anyám olvasta fel nekem a könyv címét: János vitéz. Ez a szépen il­lusztrált kötet volt az első, ame­lyet életemben kaptam. Találkozá­som az irodalommal és Petőfivel egyszerre esett, s ma már tudom, ennél jobb indítást aligha lehetne elképzelni. A későbbiek során a költő rendre váratlanul és megle­petéseket okozva bukkant fel előt­tem, mindig új arcát mutatva. Per­sze mindez csak azért volt lehetsé­ges, mert nem ismertem őt eléggé. De vajon kifürkészhetjük-e hiány­talanul egy másik ember lelkét? Kivált egy ilyen lángelméét? Ahány ember, ahány korszak - annyi Petőfi-kép. Csak egy dolog változatlan: Petőfi Sándort nem lehet ignorálni. Volt idő, amikor ember feletti magasságokba emel­ték volna, csak hogy ne kelljen szembesülni mindig időszerű és kellemetíen igazságaival. S ha így nem ment, akkor agyonhallgatták, esedeg avíttnak kiáltották ki. Még emlékszem rá: a legledorongolóbb kritikusi megállapítás az volt, ha valakinek a verseire azt mondták - petőfies a stílusuk. Sohasem sike­rült megfejtenem, milyen is ez a megvetendő stílus. A János vitézé- e példának okáért? Vagy netán Az apostolé, esetleg az Akasszátok föl a királyokat című verséé? S miként vélekedjünk akkor Petőfi vérbő hu­moráról? A helység kalapácsa sza­tirikus hangjáról vagy az Úti jegy­zetek utolérhetetlen iróniájáról? Ez lenne az a megvetett és kihají­tásra ítélt petőfies stílus? Azt per­sze senki sem állíthatja, hogy Pető­fi sok száz verse között nincsenek kevésbé sikerültek is. Az epigonok, a későbbi korok fűzfapoétái, meg­lehet, ezekből merítettek ihletet, így szolgáltatva alapot a jogos bí­rálatokhoz. No de ezért ne Petőfit hibáztassuk! Nem kétlem, ő min­denki másnál jobban tisztában volt egy-egy alkotása értékeivel, s ha megadatott volna neki, hogy ő ma­ga rostálja meg a költeményeit, bi­zonyára tévedhetetlenül válogatta volna ki az időtállóakat. Mi Petőfi nagyságának titka? Erre a kérdésre a magyar irodalom leg­MTI-PANORÁMA Bécs. A Bécsi Filharmonikusok hosszú történetében az immár ré­gen világhírű, és Magyarországon is közvetített újévi koncertek sztori­ja viszonylag rövid: az 1842-ben alakult zenekar egészen 1939-ig csak ritkán tűzte műsorára Johann Strauss, a „Keringőkirály” műveit. A zenekar Strausst például a zene­szerző születésének 100. évforduló­ján, 1925-ben játszott, s csak a má­sodik világháború után kezdte kül­földi turnéin ráadásnak a Kék Duna keringőt adni. Ám 1939-ben december 31-én Cle­mens Krauss karmester a Musik- verein nagytermében „rendkívüli koncertet” hirdetett, s ez lett a ha­gyomány alapja. Az újévi koncertek közül az első tehát szilveszterkor volt, s csak az utána következő év­ben, 1941-ben került át a rendez­vény újév napjára. Ekkor is, mint 1945-ig minden évben, Clemens Krauss vezényelte a hangversenyt. Az Újévi koncert elnevezés 1946- ból származik, amikor Josef Krips kiválóbbjai keresték a választ. Né­meth László szerint „előkészítette őt az idő. Lehetővé tette, hogy le­gyen. Csokonai, Kisfaludy Károly, Vörösmarty megteremtették szá­mára az atmoszférát s a magyar élet nagy föllendülése a publiku­mot”. Illyés Gyula is hasonlókép­pen látja: „A nagy költők nem vá­ratlanul szólalnak meg, nem de­rült égből, mint az isteni kinyilat­koztatások. A népek életében messze visszamenőleg meg lehet állapítani, mikor estek vajúdásba, hogy megszüljék a rendkívüli fiút. A nemzet, a nagy család előre ké­szülődik az eseményre”. A válasz kézenfekvő tehát, amit az esemé­nyek is igazolni látszanak, de a bi­vette át a karmesteri pálcát. Cle­mens Krausst 1945 és 1947 között fellépési tilalom sújtotta, de 1948- tól 1954-ben bekövetkezett haláláig újra ő vezényelte az újévi Strauss- koncerteket, amelyeket 1952 óta Szilveszter napján is előadnak. Krauss halála idején a koncertek a rádióközvetítések útján már nem­zetközileg ismert hagyománnyá váltak, s a zenekar csak három köz­gyűlés és három szavazás után tud­ta eldönteni, mi legyen a hangver­senyek további sorsa. Miután a leg­több szavazatot kapó Erich Kleiber nem fogadta el a felkérést - az együttesben kedvelt Wilhelm Furtwänglert csak ketten jelölték -, a Filharmonikusok a legelső szava­zás eredményét nyilvánították ér­vényesnek, amely szerint az újévi koncert karmester nélkül, a zene­kar első koncertmesterének vezeté­sével hangzik el. A első koncert­mester, Willi Boskovski 1955-től kezdve 25 éven át vitte sikerre Strauss melódiáit. A sikertörténet szorosan kapcsoló­dik a televízióhoz is, amely 1959­zonytalanság azért továbbra is ott motoz az emberben, elvégre, ha valóban annyira előkészítették volna számára a terepet, akkor mi­ért kellett nap mint nap viaskodnia az értetlenkedő ítészekkel, s miért kellett legkiválóbb kortársaival is ádáz politikai csatározásokat foly­tatnia? Nem a zseni és a középszer jól ismert konfliktusáról van most szó. Kossuth Lajosról például ki ál­lítaná, hogy nem volt lángelme? S mégis, ők ketten sohasem értették meg egymást. Pedig ugyanazt akarták: a magyar nemzet szabad­ságát és függetlenségét, a zsarnok­ság és a királyság megdöntését, a köztársaság megteremtését. De Kossuth politikus volt, Petőfi pedig ben közvetítette először a Musik- verein nagyterméből az ünnepi ese­ményt, s azóta évente növekvő, me­sés nézőszámokkal adja tovább a vüág immár számtalan tévéállomá­sának az osztrák keringőket, polká­kat és indulókat. Boskovskinak 1979-ben betegsége miatt kellett búcsút vennie az ad­digra valóban vüághírű hangver­seny vezetésétől, s őt az új koncert­mester már nem tudta pótolni. A zenekar Lórin Maazelt, a bécsi ope­raház kijelölt főzeneigazgatóját kérte fel az 1980-as újévi koncert vezénylésére, s ő állt a dirigensi pultnál 1986-ig. Azóta a Bécsi Fü- harmonikusok bérleti koncertjein is vezénylő világhírű karmesterek kö­zül választja ki a zenekar évről évre az Újévi koncert dirigensét: 1987- től sorrendben Herbert von Kara­jan, Claudio Abbado, Carlos Klei­ber, Zubin Mehta, Claudio Abbado, Zubin Mehta, Lórin Maazel, Riccar- do Muti, Zubin Mehta, Lórin Maa­zel, Riccardo Muri vezényelte és 2001. január 1-én első ízben Ni- olaus Hamonourt dirigálta az ün­költő - s ez mindent megmagya­ráz. Milyen furcsa fintora a sors­nak, hogy Petőfit kortársai közül egy olyan ember értette meg a leg­jobban, aki csak néhány szót tu­dott magyarul, s a költő verseit ta­lán sohasem olvasta. Bem tábor­nokról van szó, erről a harcedzett katonáról, aki mégis igazi művész volt: az emberismeret művésze. Az ő kapcsolatuk: két magányos zseni egymásra találása egy rend­kívüli és megismételhetetlen pilla­natban. De ne feledkezzünk meg Arany Já­nosról sem. Hányszor szerették volna őket évtizedekkel később egymás ellen kijátszani! Petőfit mint lázadó, a stílusnak fittyet há­nyó ifjú titánt állították be, Arany Jánost pedig megfontolt, minden versét alaposan kimunkáló láng­észként jellemezték. Mintha ők lettek volna a nietzschei dio- nüszoszi-apollóni esztétika • ma­gyar archetípusai. Ez így nemcsak sematikus, hanem igazságtalan is. Petőfi, bár hat évvel volt fiatalabb költőtársánál, kiforrott művész volt már, amikor Arany a Toldit pa­pírra vetette, aki buzdítást, biztató szavakat várt. Petőfinek mindösz- sze 26 esztendő adatott, s ebbe a röpke két és fél évtizedbe kellett belezsúfolnia mindazt, amire má­soknak hetven év is kevés. Abban mindenképpen igazat kell adnunk Németh Lászlónak és Illyés Gyulá­nak, hogy Petőfi számára előkészí­tették a talajt, s aligha időzíthették volna jobban az 1848-as magyar forradalmat és szabadságharcot. Ám ő el is veszhetett volna annyi nagyszerű férfi és lángész között, mint ahogy bizonyára sokan idő­nap előtt el is kallódtak vagy ki sem bontakozhattak. Hogy még­sem így történt, az csak egyedül rajta múlott. Művészete végül is minden igaz lélekhez megtalálta az utat. Hány magyar költőről vagy íróról mondható el az, ami Petőfi esetében cáfolhatatlan tény: egyaránt szívükbe zárták őt a nép egyszerű gyermekei és az elfogu­latlan literátorok? Még Mátyás ki­rályunkról sem él annyi legenda, mint Petőfiről, akinek az a meg­tiszteltetés is megadatott, hogy több sítja is van. (A legutóbb meg­találni vélt szibériait most nem említeném, mert ez a Petőfi-le- gendárium talán legbotrányosabb fejezete.) Magam is ismertem olyan falusi parasztembert, aki száznál több Petőfi verset tudott fejből, köztük a János vitézt. Vajon kell-e nagyobb elismerés egy költő számára? A könyörtelenül vágtató időben éppen átléptük a harmadik évezred küszöbét. A múlt nagyjai közül egyre kevesebben tartanak az élőkkel. Petőfi Sándor azonban mindvégig köztük lesz. népi hangversenyt, amelyre sok ezer szál virággal díszítették fel a Musikverein pompás, arany díszíté­sű termét. Ma a karmesterek nem csupán a legnépszerűbb, hanem inkább a legfontosabb művekre igyekeznek koncentrálni. Franz Mailer, a Johann Strauss Társaság elnöke minden évben javaslatot tesz a mű­sorra, amelyet aztán megvitat a karmesterrel és a közvetítő ORF té­vétársasággal. Neki köszönhető, hogy a műsoron mindig szerepel­nek ritkaságok, sőt, néha szenzáci­ós „leletek” is. Az ünnepi közönség pedig kizáró­lag sorsolás útján tehet szert je­gyekre, ha január 2-ig ír a Bécsi Fil­harmonikusoknak, ugyanis min­den évben legalább tízszer annyian szeretnék élőben látni-hallani az új­évi koncertet, mint ahány hely a te­remben van. A televízióban látható különféle szépséges balett- és egyéb betéteket viszont a teremben helyet foglalók nem láthatják, mert a Musikverein viszonylag kis szín­padán éppen csak a zenekar fér el. London. Brit régészek mintegy 30, hatezer évvel ezelőtti kőfara­gásra bukkantak az egyiptomi si­vatagban. A felfedezés új fényt vet az egyip­tomi civilizáció kialakulására, mi­vel ezek a gazdagon díszített em­beri létesítmények a fáraók és a pi­ramisok korát megelőzően, 4000 évvel Krisztus előtt jöttek létre. A Nílustól keletre fekvő, ma kihalt terület elsivatagosodása csak i.e. 3500 évvel kezdődött. Amikor a most felfedezett - hajókat, embe­reket, zsiráfokat, vízüovakat, struccokat ábrázoló - kőfaragások készültek, a térség a mai kelet-afri­kai szavannára emlékeztetett. Dr. Toby Wilkinson, a cambridge-i egyetem kutatója „a predinasz- tikus Egyiptom bámulatos sixtusi kápolnájának” nevezte a felfede­zést, amely, mint mondta, „telje­sen új fényt vet az egyiptomi civili­záció eredetére”. A sivatagi térséget csak az utóbbi években kezdték kutatni, eddig a régészeti expedíciók főleg a Nílus völgyében dolgoztak. Ez azzal ma­gyarázható a brit tudós szerint, hogy senki sem számított különö­sebb felfedezésre a ma oly barát­ságtalan sivatagi területen. Most ebben a körzetben, amelyben valaha számos vízforrás fakadt, és ahol az évszaktól függően folyók is feltűntek - mint ma Kelet-Áfrika szavannás térségeiben -, a régé­szek egy nomád nép nyomaira bukkantak. Az ismeretlen törzs a Nílus és a Vörös-tenger között ván­dorolt állataival, a vízlelőhelyek mentén. Később elhagyták a sza­vannát, letelepedtek a Nüus völ­gyében, és ez volt az egyiptomi ci­vilizáció kezdete - fejtette ki a The Guardian hasábjain Dr. Toby Wilkinson. A novemberi megnyitó óta több mint tízezren látták a pozsonyi Pálffy- palotában azt a kiállítást, amely a szecessziós plakátok világhírű cseh mes­terének, Alfons Muchának a műveiből kínál válogatást. A kiállítás anyagá­ból nem hiányoznak a legismertebb művek sem, január 14-ig egyebek közt megcsodálhatják az érdeklődők a nagy angol színésznő, Sarah Bernhardt plakátját vagy a négy évszakot szimbolizáló nőalakokat is. (TA SR-felvétel) Szorosan kapcsolódik a hangverseny a televízióhoz is, amely 1959-ben közvetítette először az ünnepi eseményt A bécsi új évi koncertek sikertörténete Hl*

Next

/
Oldalképek
Tartalom