Új Szó, 2001. január (54. évfolyam, 1-25. szám)

2001-01-02 / 1. szám, kedd

2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2001. JANUÁR 2. KOMMENTÁR Töprengni is engedd... TÓTH MIHÁLY Félő, hogy vízkereszt napján ismét megállapítjuk: önmagában a leg­nagyobb ünnep, sőt a legkerekebb évforduló se alkalmas a világ meg­váltására. A politikusok elméletileg bölcsek, előrelátóak, amit az is sejtet, hogy a világ megváltását vagy legalább jobbítását Szlovákiában ők már a 2000. esztendő karácsonya előtt eleve feladták. íróasztalo­mon itt van a számítógép mellett pedánsan rendbe rakva 96 szlováki­ai politikus karácsonyi, illetve újévi nyüatkozata. Soha még ekkora szellemi üresjáratot nem tapasztaltam. Az a 96 nyilatkozat, amely azt bizonyítja, hogy Szlovákiában a jobbítás megszervezésére hivatottak akkor se merészelnek okosat mondani, ha szabad okosnak lenni. Va­jon gyávaság a nyilatkozáskori politikai bölcsesség hiánya, vagy egy­szerűen csak arról van szó, hogy most már több mint egy évtizede ugyanazok ülnek a politikai gyorstalpaló kurzusnak ugyanabban a padjában? Miközben a választ kerestem, az elektronikus tömegtájé­koztató eszközök nyomógombjain is „zongoráztam”, és az egyik tévé­állomás A politikus szilvesztere című 50 percesét szemlélve talán sike­rült felfedeznem a sátoros ünnepekre és évfordulókra különösen jel­lemző közéleti semmitmondás legalább egyik fő okát. A kereskedelmi televízióban szereplőtől elváiják, hogy nyüatkozata éppen olyan gyorstüzelő legyen, mint a riporter kérdése. Közéleti szereplőink túl könnyen lemondtak a kérdések megválaszolása előtti töprengésről. A lemezlovasból átképzett riporter a gondolkodást így tíz év alatt kivon­ta a forgalomból. Ha a másodperc töredéke alatt a honatya nem tudja megválaszolni a kamadábra, az alkotmánybíráskodásra, az árvízvé­delemre vagy a hadseregszervezésre vonatkozó kérdést, megnézheti magát. Pontosabban: soha nem látja meg magát a tévében. Márpedig aki manapság nem szerepel a televízióban, az egyszerűen nincs - mondotta néhány nappal ezelőtt a szlovákiai kereskedelmi televízió­zás egyik úttörője. Politikusaink egyik jeüemző tulajdonsága a minde­náron „lenni akarás”, a ha törik, ha szakad sajtószereplési vágy. így ha az írott sajtó munkatársa tesz fel kérdést, ma már ugyancsak panel­mondattal válaszolnak, ostromolva itt is a semmitmondás világre- kordját. Tanulságos olvasmány lenne országlóink számára az évvégén megjelent nyüatkozatok elolvasása. Néhányuk talán magába szállna, talán rádöbbenne, hogy a plebsz ennél azért többet vár el tőle. A sem­mit legalább némi eleganciával közöljék velünk. JEGYZET Hartwigok tisztelete KÖVESDI KÁROLY Van Krúdynak egy remek elbe­szélése. Arról szól, hogy a lőcsei pestis után, a halottak iránti ke­gyeletből, a városi tanács rende­letére mindenki köteles volt feke­tében járni. lUetve majdnem mindenki. Hartwig, a hivatásos kísértet fittyet hányt a városa­tyák óhajára, és kardját csörtet­ve, továbbra is piros ruhájában sétálgatott az éjjeli város utcáin. Az önérzetükben megalázott sze­nátorok el akarták fogni a pimasz kísértetet, ám ő átvágta magát a katonákon, és elérte, hogy a ren­deletet kénytelenek voltak átfo­galmazni: „Mindenki köteles fe­ketében járni, kivéve a Hartwi- got.” E bájos mese némiképp ha­sonlít Edgar Allan Poe Holló című versének utóéletéhez. Annyit és annyiféleképpen ma­gyarázták a kritikusok, hogy Poe, megunva a sok locsogást, elárul­ta: semmüyen irodalomelméleti spekuláció meg nem fordult a fe­jében, csupán fel akarta kissé borzolni az olvasók idegeit. Egészen biztos, hogy Krúdy sem erkölcsi klapanciákat akart su­galmazni a Hartwigban. Mégis kívánkozik a párhuzam. Száz év­vel a novella megszületése után, az ezredfordulós bölcseletek mellett jó arra gondolni, hogy voltak tájainkon Hartwigok. A szerencsétlen ember ugyanis éle­tét áldozta Lőcséért. Az ellenség már több éve elvonult a város alól, mire észrevették, hogy egy őrszem még mindig ott sübakol a falakon; oldalba bökték, mire porrá omlott. Ezek után joggal gondolhatta, hogy neki nem diri­gálhat mindenféle jöttment, ő megtette a magáét. Ezredforduló ide vagy oda, a pél­da ma is megszívlelendő. A perc­emberkék, a hirtelen támadt ve­zetők, város- és honatyák, szená­torok és bírák, közakaratból vagy anélkül felemelkedett górék jól teszik, ha tudatosítják: a Hartwi- gokkal nem illik kukoricázni. A harmadik évezred attól lesz szép, hogy eztán is csak azokból lehet­nek Hartwigok, akik kiérdemlik azt. Legalábbis reméljük. Anélkül minden cél egy fabatkát sem ér. Hartwigtól egyébként - legalább­is Krúdy szerint - még a gyerekek sem féltek Lőcsén. Mai kifejezés­sel: élvezte a köz tiszteletét. Lapigazgató: Slezákné Kovács Edit (59233401, fax: 59233338) Főszerkesztő: Grendel Ágota (58238318, fax: 58238320) Főszerkesztő-helyettes: Molnár Norbert (58238338) Kiadásvezetők: Madi Géza, Holop Zsolt (58238342) Rovatvezetők: Juhász László - politika (58238339), Sidó H. Zoltán - gazdaság (58238312), Tallósi Béla - kultúra (58238313), Urbán Gabriella - panoráma, téma (58238339), Fábián Éva - régió (58238310), Tomi Vince - sport (58238340) Szerkesztőség: Prievozská 14/A, P. O. BOX 49, 824 88 Bratislava 26 Hírfelvétel: 58238342, fax: 58238343 Fiókszerkesztőségek: Nagykapos: 0949/6382806, Kassa: 095/6002225, Rimaszombat: 0866/5684214, Rozsnyó: 0942/7329857, Komárom: tel., fax: 0819/7704200, Nyitra: 087/6522543. Kiadja a Grand Press Rt. és a Petit Press Rt., Dostojevského rad 1,811 09 Bratislava Az igazgatótanács elnöke: Alexej Fulmek, tel.: 59233101, fax: 52967472 Az igazgatótanács tagjai: Stanislav Ziacik - kereskedelmi osztály -, tel.: 59233201, fax: 52920051, Slezákné Kovács Edit - értékesítési és üzemeltetési osztály-, tel.: 59233401, fax: 59233338, Roman Schlarmann, pénzügyi osztály, tel.: 59233169 Marketing: 59233274, lapteijesztés, laprendelés: 59233403, fax: 59233339 Hirdetési osztály: 58238262, 58238332, 59233200, 59233240, fax: 58238331, 52920051, 52921372, E-mail: reklama@ujszo.com , inzercia@vyvsme.sk ; Kassa: Kovácska 28, 095/6709548,6709559, fax: 095/6709558. Nyomja a CONCORDIA KFT., Bratislava. Terjeszti: a Szlovák Posta Rt., PrNS Rt., D. A. CZVEDLER KFT. Belföldi megrendelések: minden postahivatalban, postai kézbesítőnél, a Grand Press terjesztési osztályán és a PrNS-ben. Külföldi megrendelések: Versus Rt., ES-vyvoz dacé, Kosická 1, 813 80 Bratislava. Index: 48271. Engedélyszám: 5/2 Minden szerzői jog fenntartva. Az írások, fotók és grafikonok terjesztése, beleértve azok elektronikus formáját, csak a kiadó írásos jóváhagyásával lehetséges. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. E-mail: redakcia@ujszo.com V!LÁGVÉG(R)E Millenniumi remények Emlékszik még egyáltalán valaki a Y2K nevű millenniu­mi bogárra? Tavaly kiderült: csípése egyáltalán nem volt végzetes, január elsején nem jött el a világvége, sikeresen túléltük a 2000. esztendőt, sőt úgy tűnik, ezt az ezred­fordulót is. Mi és a világ. JUHÁSZ LÁSZLÓ Nekünk persze könnyebb dolgunk volt, mint, mondjuk, az amerikai­aknak, akik több mint egy hónapig csak azzal voltak elfoglalva, kit is választottak elnöknek. Aztán kide­rült, A1 Gore-ra szavaztak többen, így aztán - tragikomédiába illő bí­rósági huzavona után - George W. Bush lett az elnök. Ennyit a korlát­lan lehetőségekről. Jugoszláviában nyáron még úgy tűnt, a tisztességtelenségben megő­szült Szlobodan MUosevicsnek is korlátlan hatalmat biztosított parla­mentje, szeptemberben újra nekive­selkedhetett az elnökválasztásnak, amelyet szerencsésen el is veszített. Vojiszlav Kostunica ide vagy oda, Jugoszlávia egysége azért továbbra is kétséges. Az viszont kétségtelen, hogy a volt nagy vezérekre rájárt a rúd 2000- ben: az év elején Helmut Kohl em­legetett koholt vádakat, amikor vizsgálódni kezdtek a németek, va­jon a volt kancellár zsebébe vándo­rolt-e az a néhány mülió márka, amelyet a CDU ismeretien rajongói adományoztak a pártnak. Csino­sabb volt a bűnlajstroma Navaz Sá­rii volt pakisztáni kormányfőnek, akit emberrablástól kezdve terro­rizmuson át gyilkossági kísérletig sok mindennel megvádoltak, nem minden eredmény nélkül: az élet­fogytiglani büntetése alól csak de­cemberben kapott kegyelmet, hogy száműzetésbe vonulhasson. Haza­tért viszont Chtiébe angliai háziőri­zetéből a 84 éves Augusto Pinochet, a volt diktátor, aki szerencsétlensé­gére nem volt elég beteg ahhoz, hogy ne indítsanak ellene eljárást. Alberto Fujimori, Peru elnöke is le­mondani kényszerült, hiába nyerte meg május végén az elnökválasz­tást, hiába iktatták be, az elégedet­len tüntetők nyomásának végül en­gednie kellett. Bátran, férfiasán, egy Japánból küldött faxon nyújtot­ta be a lemondását. Jacques chira- cot is megcsapta a botrány őszi sze­le: szeptemberben kiderült, a fran­cia elnök minimum tudott egy csú­nya kenőpénzbotrányról, sőt állító­lag tanúja volt, amikor kabi­netfőnöke átvett egy „dokumentu­mokkal” teli bőröndöt. Dokumentált azért az elmúlt év krónikája nagy győzteseket, álló­csillagokat, visszatérő hősöket is. Ion Iliescu régi-új román államfő is felmutathatta két ujjával a győzel­Közelebb kerültünk Európához, hála a nizzai EU-csúcsnak. met jelentő V betűt, elsöprő come- backkel akadályozva meg a félel­metesen feljövő Corneliu Vadim Tudor hatalomra kerülését. Mar- kóék RMDSZ-e meg négy év kor­mányban pihenés után ismét el­lenzékből építheti a romániai de­mokráciát. Lesz mit csinálniuk. Bejött ez az év Vlagyimir Putyin- nak, aki a kommunista Zjuganovot megelőzve kaparintotta meg az el­nöki széket. Putyin imidzse csak akkor égett le, amikor az osztanki- nói tévétorony, tekintélye pedig akkor süllyedt a mélypontra, ami­kor a Kurszk. A történelmi közeledések éve is volt 2000. Májusban az USA és Kí­na kötött kereskedelmi szerződést, júniusban pedig a két Korea kez­dett közeledni, egyebek között lát­ványos családegyesítések szervezé­sével. Mi is közelebb kerültünk Eu­rópához, hála a decemberi nizzai EU-csúcsnak, ahol eldőlt: 2006-tól posztkommunista kvázidemokrá- ciák is több eséllyel kopogtathat­nak a közös európai ajtón. Ausztria számára persze nem az EU-ról szólt az elmúlt év, annyi bizonyos. Miután februárban a Szabadság- párt kormányra kerülésével beü­tött a Haider-mennykő, jól meg­szankcionálták az osztrákokat, az EU-s tizennégyek megszorító in­tézkedéseire csak Magyarország hányt fittyet, hivatkozva az évszá­zados sógorságra. Júliusban még úgy tűnt, az izraeli és a palesztin álláspont is köze­lebb kerülhet egymáshoz, azon­ban októbertől inkább a két nem­zet fegyvereseinek állásai kerültek lőtávolságon belülre. Camp David csillaga leáldozott, több száz - főleg palesztin - áldozatot köve­telt a békekötés. Félő, hogy az új év is csak új harcokat hoz Ciszjor- dániában és Gázában. Gáz volt - és még van is - a cseh té­vében, ahol nem hitték, hogy új műsorhoz új férfi kellene, így a té­vétanács által december végén ki­nevezett igazgató érkezése után visszatért a nyolcvankilences han­gulat: sztárjk, elbocsátások, önké­nyes tévéfoglalás, kalózműsor-su- gárzás: izgalmas a cseh teleregény. Tele reménnyel a világ az új évez­red hajnalán. Reméljük, idén nem lesz több terrorakció, kergemar- hapánik, kormányválság és Con- corde-katasztrófa, áradás és ola­járrobbanás, nem lesznek erdőtü­zek és túszügyek. Reménykedjünk, hogy egyszer észhez tér ez a bolond világ. TALLÓZÓ FORMAT Günter Verheugen szerint a nizzai csúcs eredményeit nem szabad semmibe venni, különösen azért, mert a gondok ellenére sikerült el­érni, hogy a bővítés ügyében most a tagállamok és a tagjelöltek is el­mondhatják: „Az eredménnyel tu- 4 dunk dolgozni.” Az EU-bizottság 1 bővítési biztosa az osztrák politi kai hetilapban közölt interjúban i úgy vélekedett: Nizzában némileg anarchikusán zajlottak az esemé­nyek, ezért óhatatlanul voltak hi­bák, ám sikerült helyrehozni őket. T „Ha az a célunk, hogy a nemzeti államoknak Európában továbbra is szerepük legyen, és ne hozzunk létre szuperállamot, akkor még sokáig együtt kell élnünk azzal, hogy a nemzeti érdekek ütköznek, és ez történt Nizzában” - mondta. Verheugen a bővítés ügyében vé­delmébe vette a sokat bírált fran­cia elnökséget, bár elismerte, hogy a francia nyilvánosság nem pártolja egyértelműen a bővítést. Ezt azonban érthetőnek mondta, mivel a bővítéssel Európa megnyí­lik kelet felé. Németországot ha- 4 gyományos kapcsolatok fűzik az ottani államokhoz, így a franciák számára jogosan merül fel a kér­dés, hogy eltolódik-e az unió belső egyensúlya. „Párizs azonban még­is jócskán előrevitte a bővítés ügyét” - mondta. Leszögezte: Ber­lin a bővítés után sem lesz az EU centruma, már csak azért sem, mert a német politikában teljes az egyetértés abban, hogy az ország központi helyzete és gazdasági ereje ellenére sem határozhatja meg a többieknek az irányt. N YEZAVISZI MAJA GAZ ETA „Oroszország kész arra, hogy az új amerikai kormánnyal is komoly tár­gyalásokat folytasson az USA or­szágos rakétavédelmi rendszerével (NMD) kapcsolatos tervekről” - ír­ta Igor Ivanov orosz külügyminisz­ter a lapban. Szerinte a kérdés moszkvai kezelésének az újszerűsé­ge abban rejlik, hogy Oroszország kész tüzetesen megvizsgálni az amerikai vezetés érveit. A három hét múlva a Fehér Házba költöző Bush Clintonnál erőteljesebben tá­mogatja az amerikai rakétavédelmi elképzelést, amelyről viszont Orosz­ország úgy tartja, hogy az az 1972- es ABM-szerződést veszélyeztetné, és végső soron a fegyverkezési haj­sza kiújulását jelentené. MAGYAR HÍRLAP „A következendő években nem az olajszőkítés, a borpancsolás, a kábí­tószer behozatala lesz a sláger, ha­nem a szervcsempészet” - nyilat­kozta Arnold Mihály, a vám- és pénzügyőrség országos parancsno­ka a lapnak adott interjújában. A nemzetközi illegális szervkereske­delem terjedése miatt várhatóan Magyarországon is hamarosan megjelennek olyan csoportok, ame­lyek hamis kutatási engedélyek, egyéb okmányok birtokában embe­ri szöveteket, testrészeket próbál­nak majd kivinni, esetleg behozni. AZ EU ALAPFOKON Montánunió: néhány elődszerv szervezete? ONDREJCSÁK RÓBERT A Montánuniót (Európai Szén- és Acélközösség) létrehozó szerző­dést 1951. április 18-án írták alá Párizsban Franciaország, az NSZK, Olaszország és a Benelux államok képviselői. Céljuk az volt, hogy az acél és a szén közös piacá­nak megalapításával elősegítsék a „gazdasági fejlődést, a foglalkoz­tatottság növekedését és az élet- színvonal emelkedését”. Ezt a nagyratörő tervet csakis nemzetek feletti testület ellenőrzésével lehe­tett megvalósítani, mivel csak ilyen szerv lehetett képes a tagál­lamok ezirányú politikáját össze­hangolni. Ezért létrehozták a Főhatóságot, amelynek tagjait a tagországbeli kormányok delegál­ták. A testület 9 tagú volt, és min­den tagállamnak joga volt leg­alább egy tagot jelölni, miközben egyik országnak sem lehetett kettőnél több képviselője. A gya­korlatban ez úgy valósult meg, hogy a nagyoknak két-két, a ki­csiknek pedig egy-egy képvise­lőjük volt. A Főhatóság tagjait hat évre delegálták, első elnöke Jean Monnet, a Montánunió megalaku­lását előirányzó Schuman-terv eszmei atyja volt. A Főhatóság va­lójában az Európai Unió jelenlegi bizottságának őse volt. Mivel a Montánunió célja a szén és az acél szabad forgalmának megteremté­se volt, többféle eszközt vehetett igénybe az ajánlásoktól kezdve - amelyek nem voltak kötelező ér­vényűek - egészen a kötelező ér­vényű döntésekig, amelyeket többségi szavazattal fogadtak el. A testület elrendelhetett befekte­téseket, szabályozhatta az árakat és a termelést, sőt szankcionálhat­ta azokat a tagállamokat, amelyek nem vették figyelembe döntéseit. A Főhatóság befolyásának okát abban kell keresni, hogy úgy volt lehetősége ellenőrizni a tagálla­mok szén- és acéltermelését, hogy azok nem tudták visszahívni sem az egész testületet, sem az egyes tagokat. A Főhatósággal párhuza­mosan működött a Miniszterek Tanácsa, amelynek létrehozását a Benelux államok szorgalmazták; gondolván, az majd képviseli a ki­sebb országok érdekeit. A testület létrehozásának legfőbb célja a főhatóság nemzetek feletti jellegé­nek kiegyensúlyozása, a nemze­tállami érdekek védelmezése volt. A gyakorlatban ez úgy nyilvánult meg, hogy a Főhatóságnak szük­sége volt a tanács beleegyezésére a nagyon fontos döntések megho­zatalakor. A Montánunió további szerve a 78 tagú Közgyűlés volt, amelynek bírálati joga volt a Fő­hatósággal szemben. A Köz­gyűlés tekinthető az első jogilag garantált hatáskörű európai nemzetközi gyűlésnek. Létrehoz­ták még a Bíróságot is, amelyben minden tagállam képviselve volt. Fontos ellenőrzési funkciója volt, döntést hozhatott a Főhatóság egyes lépéseinek jogszerűségéről és a tagállamok kormányai által hozott döntésekről. Létezett még a Tanácsadó Bizottság, amely konzultatív testület volt a Főha­tóság mellett, de valójában soha nem volt lényeges szerepe. A Montánunió felépítésének megis­merése azért fontos, mert az egyes testületekben világosan fel­fedezhetőek az Európai Unió je­lenlegi szerveinek elődei. 1 1 Jf ____HIM TMr___________________•” j.'-.úi ■ Nem petárda van az izraeli katona kezében, hanem könnygázgránát. (Kép: TA SR/AP)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom