Vasárnap - családi magazin, 2000. július-december (33. évfolyam, 27-52. szám)
2000-08-09 / 32. szám
Politika 2000. augusztus 9. 3 Tisztelt Ház Mozgalmas uborkaszezon Farkas Pál_________________ A nyár általában az aratás, a vakációk, a pihenés, a kirándulások időszaka. A politikai élet is kevésbé zajos. Szünetel a parlament, a kormányülések intenzitása is alacsony, de a vállalkozók, az alkalmazottak is nagyrészt ebben az időszakban mennek szabadságra. Kevesebb az újságok címlapjára illő híranyag, amely kellőképpen lekötné a közvélemény figyelmét, de azért ilyenkor is akad valami, aminek hallatán felkapjuk a fejünket, és kénytelenek vagyunk hangot adni nemtetszésünknek, így van ez az Állami Tartalék- alap tevékenységével kapcsolatos botrány kapcsán is. Az alap rendeltetése a stratégiailag fontos alapanyagok és élelmiszerek beszerzése, raktározása és eladása. Tevékenységének szabályozása és közvetett irányítása, valamint ellenőrzése a kormány hatáskörébe tartozik. Ezért elgondolkodtató, hogyan történhetett meg egyáltalán, hogy az alap - a számvevőszéki jelentés szerint- az elmúlt évben 14 millió koronával a piaci ár alatt értékesítette az eladásra szánt gabonát. Problémák merültek fel a szénnel való gazdálkodásban is. Egyes vállalkozók mindennemű ellenszolgáltatás nélkül gazdálkodtak és forgalmazták az alap részére tartalékolt szenet és nyersanyagot. Az 1999. évi gazdálkodás 75 millió koronát meghaladó készlethiánnyal zárult. Hogyan is történhet meg ilyesmi? Kik a felelősek érte? Ráadásul olyan területen történt mindez, amelyért a kormány a felelős. A felelősséget ez idáig nem vállalta senki. Igaz, lemondott tisztségéről az alap vezetője, és pár nappal ezelőtt a helyettese is, de mindketten azzal az indokkal, hogy túl nagy nyomást gyakorolnak rájuk az egyes érdekcsoportok, és a sajtóban folytatott igaztalan kampány súlya is elviselhetetlen. De hogyan is működhetnek érdekcsoportok az alap tevékenységén belül, s miért hagyták a dolgokat így elfajulni? Hogy picit megkönnyítsem a válaszadást, szükséges elmondani, hogy az alap vezetőségének összeállításakor néhány posztra az egyes pártok jelölik a személyeket, így történt az, hogy az alap helyettes vezetőjének tisztségébe a Polgári Egyetértés Pártjának jelöltje került, olyasvalaki, aki eddig olyan vállalatok résztulajdonosa volt, mint például a Kasot Kft., Mlyn Kosice, Agro- hum Rt., amelyek több éve szoros üzleti kapcsolatban álltak az Állami Tartalék- alappal. Ehhez még az is hozzájárul, hogy a fent említett vállalatok neve többször is felmerült az 1995-1996-os botrányos gabonaüzleteléseket elemző számvevőszéki jelentésben is. Már az sem titok többé, hogy a Mlyn Kosice, amelynek fő részvényese a Kasot, nyújtott anyagi támogatást és kölcsönt a Schuster főpolgármester vezette Kassa városának. Mindezek ismeretében lehet-e egyáltalán a véletlennek tulajdonítani a fent említett dolgok egybeesését? A jövő egyik fontos kérdése az, hogy mennyire sikerül a kormánynak és a pártoknak semlegesíteni az egyes érdekcsoportok gazdaságra és politikára gyakorolt egyre jelentősebb befolyását. A siker egyik reménysugara a nyilvánosság tárgyilagos tájékoztatása és a megoldásba való bevonása lehet. Ezért érthetetlen a dolog körüli nagy hallgatás és a felelősök nevének elhallgatása. Az ügyben számunkra talán csak az a megnyugtató, hogy az MKP neve ez idáig egyetlen botrányos ügy kapcsán sem merült fel. A szerző a parlament Költségvetési Bizottságának elnöke, az MKP Országos Tanácsának elnöke. Ilyenkor is akad valami, aminek hallatán felkapjuk a fejünket. Rudolf Schuster meggyógyult. A július utolsó napján, Innsbruckban tartott sajtótájékoztatón ugyan még pizsamában jelent meg, de szemmel láthatóan jól érzi magát. Kifejezte háláját az osztrák orvosoknak, megköszönte a gondoskodást a családjának. A betegsége körüli pozsonyi tili-toliról egyelőre nem nyilatkozott. TA SR-felvétel Beszélgetés Román Kovác egészségügyi miniszterrel, többek között a szakma erkölcsi válságáról Elsősegélyre vár az egészségügy Szlovákiában PÉTERFI SZONYA Nemcsak az ágazat 15 milliárdos adóssága riasztó, hanem az egészségügyön belül észlelhető erkölcsi válság is. Bár sokan tisztában vannak a diagnózissal, a terápia egyelőre sikertelen. Miért? Nem könnyű megváltoztatni az ellátási rendszer egészét, nem egyszerű véghezvinni a reformlépéseket akkor, amikor többnyire makacs ellenállást vált ki minden ésszerűsítő javaslat. Pedig az egészségügy transz- formációját - az ágyszám- leépítéssel, illetve az intézetek hálózatának meghatározásával együtt - sürgősen véghez kell vinni. Nem ismeretlen, amit mond, elődje, Tibor Sagát professzor is ezekkel az elképzelésekkel ült a bársonyszékbe. Igaz, latrinával keresztezett villamosszékhez hasonlította... Az ágazat finanszírozása az ország gazdasági helyzetétől függ, a pénzhiány egyre hangosabb, egyre idegesebb reakciókat vált ki. Tény az is, hogy az egyik legfontosabb értékünk, egészségünk megőrzéséért vajmi keveset teszünk. Mivel - közvetve vagy közvetlenül - mindenkit érintő tárcáról van szó, az orvosokat, az ellátást egyre több bírálat éri. A beteg köztársasági elnök gyógyításának első fázisára nem igazán lehet büszke az orvostársadalom. Vagy másképp gondolja? Bevallom, nem voltunk felkészülve az ilyen eset kezelésére. A belügyminisztériumi kórházban képesek a hagyományos betegségek orvoslására, de a bélátfúródás túl komplikált megbetegedés ahhoz, hogy ne a legjobban felszerelt egészség- ügyi intézetben, a lehető leggyakorlottabb orvosok gyógyítsák. Az orvosok tapasztalata gyakran többen ér a műszernél. A kialakult helyzet ellenére csak óvatosan, szőrmentében bírálja a hibát elkövető kollégáit. Nem hiszem ugyanis, hogy kemény szavakkal sokra mennénk. Az orvos-beteg közötti bizalmas viszony amúgy is megcsorbult, minek ezt még tetézni? Tény, hogy a belügyminisztériumi kórházban nem tudatosították időben a betegség súlyosságát, és ez láncreakciót váltott ki. A végeredmény ismert, június 28-án Innsbruckba szállították a köztársasági elnököt. Főleg a sajtó, a család nyomására. A beteg állapotáról történő helytelen tájékoztatás következtében is megrendült a bizalom a hazai orvosok képességeiben, holott a Dérer Kórház intenzív osztályán történtek, a köztársasági elnök állapotának stabilizálása a fehérköpenyesek tudását dicséri. Akkor is, ha Walter Hasibeder innsbrucki professzor sietett segítségükre. Nem szabad általánosítani és elmarasztalni a gyógyászainkat, gondolni kell a számtalan életmentő műtétet végzőkre, pl. a sziámi ikrek sikeres kettéválasztására, az utóbbi hetekben végzett szívátültetésekre, és folytathatnám a »kisebb győzelmed felsorolását. Amikor a sajtó bírált, nem általánosított. Kizárólag a hibásakat nevezte meg. És rámutatott a szervezés hiányosságaira éppúgy, mint az alulfinanszírozás veszélyeire. Mégis: annak ellenére, hogy csak ■tettük a dolgunkat", a fehérköpenyesek zokon vették a kritikát. A sajtótájékoztatók ideges légköre is hozzájárult a kijelentések szerencsétlen megválasztásához. Nyilvánvalóvá vált viszont, hogy az orvosok közül sokan nem képesek kommunikálni a médiával, nem tudnak kielégítő, érthető feleleteket adni a záporozó kérdésekre. Ezt is meg kell tanulniuk. A pontos tájékoztatás a bizalom alapja. Míg a hazai orvosok szinte menekültek az újságírók elől, az innsbruckiak megadták nekünk magánte- lefonszámaikat is. Volt azonban néhány nap, amikor a belügyminisztérium orvosai és a fősebész elutasították a gondolatát is annak, hogy az elnököt külföldön gyógyítsák. Kár tovább boncolgatni ezt a kérdést, meg kell szoknunk, hogy külföldi gyógykezelésekre a jövőben is sor kerül, vagy akár azt, hogy szakértőket kérünk fel szlovákiai betegek kezelésére. Ez h gyakorlat érvényes ma is, pl. a pozsonyi gyermekkardiológián szlovéniai szívbetegeket gyógyítanak, műtenek anélkül, hogy az adott országban ezt bárki kifogásolná. Á nemzetközi együttműködés nélkülözhetetlen az egészségügyben is. Az események hatására terítékre került az állami tisztségviselők betegellátásának kérdése is? Bár a szabad orvosválasztás mindenkire érvényes, a tisztségviselők esetében szabályozni kell az ellátás menetét. Mivel sem az elnöki, sem a kormányhivatal mindeddig nem kezelte ezt a kérdést, sürgősen meg kell határozni a tennivalókat, mi a teendő akkor, ha állami tisztségviselő betegszik meg, illetve szorul kórházi kezelésre. Elkészítettünk egy tervezetet, melynek értelmében ötfős - konziliáris - szakértői orvoscsoportok döntenek majd a gyógyítás menetéről. Kinevezése kiváltotta az ellenzék nemtetszését. Az egészségügy túlpolitizálá- sát károsnak tartom. Szeretném, ha munkánk elbírálásakor szakmai, nem pedig politikái szempontok uralkodnának. A konstruktív ötletekre ugyanis vevők vagyunk. Az SNS elnöknője, Anna Malí- ková néhány nappal ezelőtt egyenesen lemondásra szólította fel, újabban pedig titkos magánosítási jegyzéket emleget. Kijelentései erőltetettek, meggyőződésem, mások nézetét tolmácsolja, ami nem igazán fekszik neki. Az ágazat működését érintő kérdésekről természetesen hajlandó vagyok tárgyalni a politikai pártok vezetőivel, a pártok egészségügyi szakértőivel, de főleg a parlament egészségügyi bizottságával, valamint a szakmai társulások képviselőivel. Ugyanis az egészségügy közügy. Távozik az elnök Göncz Árpád méltatása „Nemcsak a konszenzus embere és a demokratizálási folyamat garantálója, hanem a magyarok szinte vitán felül álló atyjává vált” - méltatta az osztrák hírügynökség Göncz Árpád érdemeit. A tízéves átmenet idején egyetlen politikus sem öregbítette annyira Magyarország jó hírét, mint Göncz - írta az APA, megjegyezve, hogy „a népe által szeretettel Árpi bácsinak” hívott államfő egyszerű, protokoll- mentes emberi kapcsolatokat tudott ápolni valamennyi társadalmi réteg képviselőivel. A politikai stabilitás szimbólumának számít, utóda szinte megoldhatatlan feladatra vállalkozik, mert Gönczéhez fogható tekintélyre aligha tehet szert bárki is Magyarországon. Nem riadt vissza a visszásságok és mulasztások nyilvános szóvátételétől sem - idézte föl az APA, hozzátéve: „rendkívüli népszerűségével Göncz olykor kényelmetlen volt a rivális pártok politikusai számára. De sohasem tartotta magát pártpolitikusnak, hanem az összes magyar elnökének. És az is volt.” Amerika is ismeri Kossuth-szobor Iowában Kossuth nevű településből több is van Amerikában. A kb. 19 ezer lakosú, Iowa tagállambeli Kossuth County (Kossuth megye). 2001. január 15-én ünnepük a megye alapításának 150. évfordulóját. A megyei elöljárók Algona városában, a megyeháza előtti téren egy bronz Kossuth-szobor fölállítását tervezik. Hogy elindítsák a folyamatot, a megyei tanács 10 ezer dollárt szavazott meg erre a célra. Mivel az egész program hozzávetőleg 80 ezer dollárba fog kerülni, adókedvezményes alapítványt létesítettek, és bizottság vállalja fel a munkát. A szobor fölavatását 2001. július 20-ára tervezik. Dömötör Ede felvételei
