Vasárnap - családi magazin, 2000. július-december (33. évfolyam, 27-52. szám)
2000-07-04 / 27. szám
Q 2000. július 4. Sokan siratják Kisváráét és a Határon Tüli Színházak Fesztiválját, pedig kell, fontos és előremutató Csemegék és bosszúságok Soóky László ______________ A H atáron Túli Magyar Színházak Fesztiválja nem jöhetett volna létre, ha annak idején Európa és a világ urai bölcs előrelátással nem szabdalják szét Magyarországot, nem húznak új határokat. A nagyhatalmak azonban mindig tudják, hogy mi a helyes, nekik köszönhetjük, hogy a határon túli magyar színházak immáron a tizenkettedik alkalommal találkozhatnak, s mérhetik össze művészetük erejét. A 19 határon túli magyar színház összesen 34 produkciót mutatott be, elegendő lehetőséget biztosítva a csemegézésre és a bosszankodásra egyaránt. A fesztiválon bemutatkozó együttesek lelkületét valamiféle kettősség jellemezte, az egyik oldalon a beszélgetésekből minduntalan felsejlő szegénység, a másikon pedig a pazarlón nagyvonalú díszletek, kosztümök. Az egyik oldalon a valóság, a gyötrelem, a másikon a kirakat. Hazai magyar színjátszásunkat a Komáromi Jókai Színház és a Kassai Thália Színház képviselte. A komáromiak Fejes-Presser-Szte- vanovity Jó estét nyár, jó estét szerelem című zenés drámáját mutatták be, jórészt a színház fiataljaira támaszkodva, Tóth Miklós m. v. rendezésében. A mozaiksze- rűen szerkesztett darab, a sokszor filmszerű „snitt-technika” erős összpontosításra kényszerít nézőt, szereplőt egyaránt. A fiatalok láthatóan jól, az idősebb színészek feltűnően rosszul érezték magukat ebben az előadásban. Az okokat csak sejteni lehet, találgatni viszont úgy vélem, nem érdemes. A produkció Páskándi- díjat kapott, a zsűri véleménye alapján kiemelten a fiatal tehetségek teljesítményéért, különös tekintettel Gál Tamás f. h. alakítására. Kassa versenyműsorként Örkény István Macskajátékát vitte színpadra, vélhetően közmegegyezés alapján Kövesdi Szabó Mária jutalomjátékaként. Általános véleménnyé lett, hogy kicsit talán korai volt Kövesi Szabó Máriának elvállalnia Orbánné szerepét, talán azért, mert mindenkinek egy öregedő Orbánné-kép maradt meg az emlékezetében s az elvárásaiban is. Ugyanakkor Kövesdi Szabó Mária mozgásában, nőiességében is inkább visszafiatalodott középkorú előttivé, és Árkosi Árpád m. v. rendezőtől nem kapott kellő támogatást, hogy szerepmegformálása hitelessé erősödjék. Egérke szerepéért Gubik Ági sajnos, nem kapott díjat, pedig Egérke teljes mértékben az övé volt. A fesztivál szervezői állandó jelenlétéért Pólós Árpádot jutalmazták egy különdíj- jal. A Thália csapata versenyen kívül mutatta be Vadnai László A csúnya lány című operettjét, amely szakmailag ugyan nagyon gyengécskére sikeredett még Mikó István m. v. rendezésében (?) is, a közönség viszont nagyon szerette, pont. Most néhány szó erejéig térjünk ki legalább azokra az együttesekre, amelyek valamilyen díjban részesültek, egyrészt a közönség, másrészt pedig a zsűri (szakmai tanács) részéről. A közönségzsűri két előadást tartott érdemesnek díjazásra, megkönnyítve ezzel a szakmai tanács helyzetét. Mindkét közönségdíjas produkció felmerült a szakmai tanács díjra javasolt együttesei között is, de túl sok volt a kifogás ahhoz, hogy valóban díjat kapjanak. A Marosvásárhelyi Színművészeti Akadémia Szentgyörgyi István Tagozata Pirandello Az ember, az állat és az erény című komédiáját mutatta be Bocsárdi László m. v. rendezésében. A kiváló első felvonás megmutatta a csapat valódi erejét, ugyanakkor a második rész dramaturgiailag elsatnyult, túlságosan nagyvonalúan kezelte Pirandello szövegét, érthetetlen módon úgy húzták meg az anyagot, hogy a darab legalapvetőbb konfliktushelyzeteitől szabadították meg a játszókat és a közönséget egyaránt. Az előadás másik csapdája abban nyilvánul meg, hogy a végzős színinövendékek vizsgaelőadása inkább a rendezőről szól, mint róluk, nagyon kevés lehetőséget biztosítva a színészek szakmai tudásának, karakterének felmutatására. A másik közönségdíjat a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulata kapta Frank Wedekind A tavasz ébredése című gyermektragédiája bemutatásáért (rendezője Anca Bradu.) A főként képiségre, a látványra támaszkodó előadás erős példája annak a romániai magyar színházakra, sajnos, egyre jellemzőbb folyamatnak, hogy a nyelv, a magyar színpadi beszéd hovatovább másodlagossá válik, mint olykor beszélgetésekből kiderült, szándékosan. Különösen érvényes ez a megállapítás azokra a színházakra, amelyek román rendezők munkájára támaszkodnak. Izgalmas kísérlet a Sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház Peer Gyntje, amelyet Ibsen színműve alapján Barabás Olga rendezett, egy hatalmas stilizált hajót ábrázoló színtéren. A rendező a Peer Gynt fonalat sajátosan kö- tögeti és bonyolítja egy filmszerű áhítattá, miközben az összes szereplő szinte mindvégig a színen tartózkodik, s csinál valamit, ami fizikailag követhetetlen. Ahhoz, hogy olvasható legyen az előadás, valószínűleg egymás után tizenháromszor kellene végignézni, külön-külön megfigyelve minden etűdöt, minden játszót. .A szakmai tanács két fődíjat osztott ki. Az egyiket a Beregszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház kapta, Csokonai Doroty- tyájáért, a rendező Vidnányszky Attila. A várdombon, az éjszaka minden titkát és csodáját felölelő, végtelenül pontosan építkező előadás a fesztivál egyik csúcspontjává nőtte ki magát. Minden a maga természetességével működött a természetben, és a rendező mellett Énekes István koreográfusként hihetetlen pontossággal mozgatta a játszókat, ahol a legfiatalabb, az Ámor szerepét játszó ifj. Vidnányszky Attila háromévesen is figyelemre érdemes volt. így aztán nem véletlen, hogy a két főszereplő, Dorottya (Kátya Alikina) és Rebeka (Szűcs Nelli) színészi díjjal távozhatott Kis- várdáról, A másik fődíjat az Újvidéki Magyar Színház kapta, Pirandello Hat szerep (lő) szerzőt keres című előadásáért, Rendezője George Ivascu m. v. (Bukarest). Ez a színház valamit nagyon tud, hiszen a versenyen kívül indított Örkény: Pisti a vérzivatarban, (rendező: László Sándor) s a társulat Tanyaszínházi Produkcióban bemutatott Páratlan páros című Ray Cooney-vígjátéka is, ha versenyben indulnak, ezen a fesztiválon nagydíjasok lettek volna. Az, amit Balázs Áron f. h„ Nagypál Gábor f, h., Magyar Attila számunkra megmutat a színpadon, legalábbis figyelemre méltó. Mozgáskultúrájuk, beszédkészségük, kondíciójuk, alázatuk tanítani való példa. Nem véletlen hát, hogy az egyéni díjakon ők osztoztak, s mint csapaté is a legmagasabb mércével mérhető a teljesítményük. Nem törekedtem a teljességre, hiszen ahhoz mind a harmincnégy produkciót elemezni kellene, s erre itt és most nincs tér, az általános összefoglalás pedig jószerével semmit nem ér. Sokan siratják Kisvárdát és a Határon Túli Színházak Fesztiválját, én azt mondom: kell, fontos és előremutató. Kár, hogy az együttesek csak alig láthatják egymást, mert utaznak haza, a saját színházukba játszani. Kár az is, hogy a szakmai értékeléseken csak az értékelt darabban érintettek vesznek részt, aztán szaladnak valahová. Sok olyan dolog van, amit fel lehetne vetni, de én nem tudom a megoldást, így aztán ez részemről értelmetlen. A felhangok és a mellékzörejek ellenére úgy gondolom, dicséret illeti a szervezőket, s a várost, amely egy ilyen seregszemlének immáron tizenkettedszer otthont, aláhúzva és kiemelve: OTTHONT adott. A19 határon túli magyar színház összesen 34 produkciót mutatott be. Kár, hogy az együttesek csak alig láthatják egymást. Izgalmas kísérlet volt a Sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház Peer G hajót ábrázoló színtéren. A Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Mihály Társulatának tagjai Shakespeare Szentivánéji álom című darabjában A Marosvásárhelyi Színművészeti Akadémia Szentgyörgy István Tagozatának vizsgaelőadásából egy jelenet. Pirandello Az ember, az állat és az erény című darabját vitték színre. Golc Szín