Vasárnap - családi magazin, 2000. július-december (33. évfolyam, 27-52. szám)

2000-08-02 / 31. szám

Modern élet 2000. augusztus 2. Térségünk geológiai fejlődése még korántsem fejeződött be Nálunk is mozog a föld A királyok és a királynők is viseltek tartánt D. Kovács József A tévékészülék előtt ülve, s lát­va a világ különböző tájain előforduló, földrengések okoz­ta emberi tragédiákat, a romba dőlt épületeket, általában fel­sóhajtunk: legalább ebből a szempontból szerencsés helyre születtünk, hál’istennek, min­ket nem fenyeget ez a veszély. Pedig koránt sincs így. Szlová­kiában is mozog a föld, s ha nem is túl gyakran, időről idő­re azért sor kerül komolyabb rengésekre is. Országunkra azonban nem ez Csak idő kérdése, mikor lesznek újabb erős rengések. Színpompás skót kockák hogy kezdetben még nem áll­tak rendelkezésre mérőmű­szerek, így nyilván csak az erő­sebb rengéseket, vagy ahogy akkor nevezték, a földindulá­sokat regisztrálták. 1034 és 1763-tól között 55-öt, 1763-tól 1906-ig 332-t, ezt követően pedig több mint 250-et. A Szlovák Tudományos Akadé­mia becslései szerint valójában négyszer-ötször akkora lehe­tett a földrengések száma a mai Szlovákia területén. Az el­múlt ezer esztendőben tájain­kon Komáromot érte a legerő­sebb rengés. 1763. június 28- án szinte teljesen elpusztult a város a 8-9-es erősségű löké­sek következtében. A korabeli híradások szerint a templo­mok és lakóházak összedőltek, megrongálódtak, megnyílt a föld, homokfolyásokat észlel­ték: „Nem vala ház és épület káros romlás nélkül, úgy hogy az emberek bajokban mezőre, kertekbe kéntelenítettek ma­goknak lakást szerezni, amely földindulás négy nap és négy éjszaka tartott légyen.” A ro­mok alatt 63 ember lelte halá­lát, 102-en megsebesültek. A komáromi epicentrumú rengé­seket 87 ezer négyzetkilomé­ternyi területen észlelték, amely majdnem megfelel a mai Magyarország nagyságá­nak. Háromszáz évvel koráb­ban hasonló erősségű rengé­sek rázták meg a gazdag bá­Világszerte népszerű a jellegzetes kockás szövet, a tartán. Hazánk­ban is különös előszeretettel visel sok hölgy a színes minták harmó­niájáról nevezetes „skót kockás” ruhakölteményeket öltözék­kiegészítőként. Nem is gondol­nak (miért is gondolnának) arra, hogy a skót kockás ruhán lévő minták jelentéstartal­ma szerint az ősi skót Campbells- vagy ép­pen a Macfarlane-klán szimbólumát öltötték magukra. A cián (törzs) szó tu­lajdonképpen gyer­meket jelent, és a klánrendszer mintegy háromezer évre - az itt élő pikt nép és az ír- gael letelepedők koráig - nyúlik vissza. Skócián kívül - úgy hírlik - csak Albániában maradt fenn ilyen családrendszer. Ezt látszik igazolni, hogy Skócia ősi neve va­lójában Álba volt. Aligha vitatha­tóan a rokon vonásokra utal, hogy Albániában és Skóciában hordják a skót szoknyát mint nemzeti viseletét, s a két ország ruházza fel „tisztségviselőkkel” a családot. Több mint száz különálló felföldi skót törzset tartanak számon az Andersontól a Weyssig, sok oldal­hajtással, s ezek a törzsek szerte az országban, igya Skót-felföldön és a szigeteken egyaránt élnek. A tartán - ez a sok színárnyalatú, remek anyag -, amelyen a kocká­kat tucatnyi más színminta ke­resztezi és szövi át, már a tizen­kettedik, tizenharmadik század­ban ismert volt. Érdekes viszont, hogy nem is olyan régtől fogva számít skót nemzeti viseletnek. A skót szoknya a felföldiek öltöze­tének fő tartozéka volt a tizenhe­tedik század elejétől. De számos bizonyíték van arra, hogy ennél korábbi - sokkal korábbi - erede­tű. Valójában két változatát vise­lik, az egyik a breacenfeile (öves skót szoknya), a másik a feile beag (kis skót szoknya). Az öves skót szoknya viselőjének roppant sok türelemre van szüksége, hogy a csaknem tizenkét méter hosszú anyagot szakszerűen ma­ga köré csavarja. Olyasféle ha­gyomány ez, mint nálunk a ne­mesi címer birtoklása. Külön is említést érdemel hogy: az adott törzs szövőmesterei so­sem szőttek más mintájú anyagot. Még rokon törzsek számára sem... Bizo­nyíték van arra, hogy a királyok és ki­rálynők is viseltek egykoron tartánt, az uralkodóház kiadá­sai között gyakran szerepelt a tartánra kiadott összeg. Az úgynevezett skót (kis) szok­nyát az 1746-os cullodeni csata után kezdték mind szélesebb kör­ben viselni. Tehát attól az időtől kezdve, amikor megtiltották a felföldi skótoknak a kilt (az öves skót szoknya) viselését. Ezt a ti­lalmat a felföldön csak 1782-ben oldották fel. Állítólag Sir Walter Scott érdeme, hogy a skót tartán és a tartánból összeállított külön­féle öltözékek iránt újra felébredt az érdeklődés. Ő szervezte 1822- ben Edinburghban a híres és lát­ványos - „Mindenki skót, min­denki tartánban” - fogadást IV. György király tiszteletére. Az évek hosszú során minden törzs tartánja (és az eredeti motí­vumokat meghamisító utánzatok számos változata) elterjedt az egész világon. Ma már a ruhákon és öltözékkiegészítőkön kívül bú­torszövetnek, fürdőruhának, au- tóülés-huzatnak, sőt még kutya­takarónak is szívesen felhasznál­ják ezt a nemes anyagot. Ezek után okkal felmerülhet a kérdés: vajon ez a színpompás kockás szövet mindig eredeti környezeté­ből érkezik hozzánk? A. T. A tilalmat a felföldön csak 1782-ben oldották fel. A tartánt és kiltet remekül díszítő öves skót táskák és skót kockás szöve­tek bemutatója Glasgow-ban. 1034-ben jegyezték fel az elsőt, azóta 660 esetről van tudomásunk. a jellemző, a politikai földren­gések sokkal inkább. Annak el­lenére is, hogy néhány hete Po­zsony környékén műszerek nélkül is észlelni lehetett ren­géseket, az utóbbi 60-70 év ta­pasztalataiból kiindulva el­mondható, hogy Szlovákia te­rületén, kicsi a szeizmikus te­vékenység. Viszont ha hosz- szabb időtávon vizsgálódunk ahogy azt a szakemberek te­1983-ban Törökország déli részén 44 falu és több mint kétezer em­ber esett a földrengés áldozatául. A főrengést több erős utórengés is követte. kus tevékenységre a jövőben is számíthatunk - mondja a fen­tebb említett esetek kapcsán dr. Peter Moczo, az SZTA Geo­fizikai Intézete szeizmológiai részlegének vezetője. - Csak idő kérdése, mikor kerül sor újabb erős földrengésekre. Ez az idő lehet öt, ötven, de még több év is, biztosat senki sem tud. Tény, hogy a július elején tapasztalt rengések nem az erős kategóriába tartoztak. Komárom korabeli látképe. Az 1763-as földrengés során szinte az egész város elpusztult. Hét templom és 279 ház dőlt romba, hatvanhárom ember életét vesztette. szik - könnyen megállapítha­tó, hogy térségünkben is elég jelentősek a földmozgások. 1034-ben jegyezték le az első, területünket is érintő földren­gést, s azóta még további 660 esetről van tudomásunk. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül, nyavárosok környékét is. 1443. június 3-án Selmecbányát és a környező tárnákat súlyos károk érték, s emberi áldoza­tokat is követelt a földrengés. Az 1858-as zsolnai földmoz­gások során a város összes épülete megrongálódott. Az utolsó, nagyobb erejű rengé­sek 1906-ban következtek be. Ekkor a Nagyszombattól nem messze fekvő Dobrá Vodában, amely aktív szeizmikus gócnak számít, volt a nagy területen észlelt rengések központja.- Szlovákia területének földta­ni fejlődése még nem fejező­dött be, ezért hasonló szeizmi­Műholdképet tessék! A Space Imaging Inc. elnevezésű coloradói magánvállalat közzé­tette az első olyan műholdas fényképfelvételt, amely a katonai kémműholdak által készített fel­vételekével már összevethető mi­nőséget nyújt a felbontási képes­ség tekintetében. A mintegy 650 kilométer magasságból készített fényképen a washingtoni belvá­ros látható, és jól megkülönböz­tethetők rajta az épületek, vala­mint a járművek is. A Clinton- kormányzat 1994-ben engedé­lyezte a kereskedelmi célú űr­fényképezőgépeket. A Space Imaging mellett már három más magánvállalkozás is készülődik, hogy megfelelő űreszközt bo­csásson fel. A legvidámabb temető Az ügyes kezű Stan Ion Patras 1929-ben elhatá­rozta, hogy egyedi fejfá­kat farag az erdélyi Sapinta megboldogultjai­nak. A síremlékeken nem­csak vidám jeleneteket örökített meg, de kis ver­seket is fabrikált a jobb létre szenederült falubeli­ekről. Eleven színekkel kifestett fejfái, az elhunytra jel­lemző rigmusai az élet szeretetét hirdetik. Ileanáról, a hatvanhárom évet élt háziasszonyról ezt tudhatja meg (prózai fordításban) az utókor: „Szerettem jókat főzni mindenkinek. Először mindig megkóstoltam az ételt, hogy tudjam, ízle- tes-e, amit az asztalra teszek. ” Hatszázan nyugszanak a vidám temetőben, kö­zöttük a mester, aki előrem megfaragta saját síremlékét, ezzel a fel­irattal: „Szerettem volna tovább élni,, hogy befe­jezzem a munkáimat. Hatvankét országból jöt­tek hozzám látogatóba, sok államfővel találkoz­tam. Ha most jönnek, már nem találnak meg.” Há­zát múzeummá alakítot­ták, a népszerű fejfákat azóta tanítványa, Dimitru Pop faragta. Gengszterek, reszkessetek! Napjaink legnépszerűbb kutyasztárja Rex. Gyönyörű nélmet juhász, okos szeméből kiolvas­hatjuk, hogy nem köz­rendőrrel állunk szem­ben. A népszerű német sorozat, a Rex fel­ügyelő címszerep­lője akkor lép szín­re, amikok a trükkös bűnté­nyek kifognak az emberi el­mén. Ha szo­rul a hurok, a megoldás négy lábon ér­kezik.

Next

/
Oldalképek
Tartalom