Vasárnap - családi magazin, 2000. július-december (33. évfolyam, 27-52. szám)
2000-07-26 / 30. szám
Kultúra 2000. július 26. 13 1 Szabó István három Félix-díjjal jutalmazott filmjének angliai visszhangja Bágyadt napfény? Heti kultúra Könyvespolc Sárközi Mátyás _____________ Amikor nem sokkal a bemutatása után, Budapesten megnéztem Szabó István legjabb alkotását, a Napfény ízét, kavargó gondolatokkal jöttem ki a moziból, mind a film formai megoldását, mind az alapos elemzést igénylő mondanivalóját illetően. Hogy Szabó István nem filmiparos, hanem filmművész, az ebből a kommersz forgalmazásra szánt művéből is kitűnik, mégis úgy éreztem, hogy túl nagyot markolt, három óra alatt sem maradt idő bizonyos emberi és társadalmi viszonylatok érzékletesebb ábrázolására. A zsidó asszimilációról alkotott véleménye pedig sommás. Mindent összeadva, csitíthattam a kétségeimet azzal, hogy ez a nagy mesterségbeli tudással elkészített film hasznos, jó, már csak azért is, mert eljut a nyugati mozikba, és tömegek ismerkedhetnek meg e kelet-közép-európai történelem zaklatott realitásaival. Tehát érdeklődéssel vártam, mi lesz a Sunshine-ról a brit kritika véleménye azt követően, hogy Szabó István filmje a brit nagyvárosokban is vetítésre került. Végignézve a méltatások seregén, megállapítható, hogy íróik jeles rendezőnk nemzetközi rangjához méltó reverenciával közeledtek új film- történetéhez, de nem sorolják a legjobb munkái közé. Az edinburghi Scotsman összefoglalója jellemző: „Ez a nagyepikai mű azzal az igénnyel készült, hogy olyasféle sodra legyen, mint a Doktor Zsivágónak. A remek Mephisto és a Redl ezredes alkotója rendre bizonyította, hogy képes a személyes élmény prizmáján át láttatni a történelmet, de ez a gazdagon prezentált film sekélyesnek tűnik. A néző nem invol- válódik. A nagy anyagból végül történelemlecke lesz, a figurák elvesznek szem elől, ami pedig egy film számára egyenlő a halállal. A forgatókönyv eredetileg néhány részes tévésorozathoz készült, s talán jobb lett volna ebben a formában filmre vinni.” (Ezt az utóbbi nézetet több más brit kritikus is osztja.) Az Independent szerint „Nyilvánvaló, hogy Szabó érdeklődéssel fordul egy zárt világ jellegzetességei felé, vizsgálja, hogyan határozza meg a származás egy réteg életét. E társadalmi kör biztonRalph Fiennes mint Ádám, aki kikeresztelkedik, és belép a hadseregbe sportkarrierjéért. A nagy anyagból végül történelemlecke lesz. ságigénye, szabadságvágya az érdeklődése tárgya, de ezt nem tudja filmnyelven elég jól kifejezni. Úgy tűnik, elsősorban oktatni akar, a hangja pedig besulykoló, sietős, az alakok emberi relációinak ábrázolása felületes - vagy elnagyolt, vagy érzelgős”. A kritikus méltatlanul szigorú: „Ralph Fiennes pályafutása leggyengébb alakítását nyújtja. Elviselhetetlenül finom, mintha a rá rótt feladat túl sok volna számára, tehát nemhogy megbirkózni képtelen vele, de a megközelítésre sem vállalkozik.” Ez bizony kíméletlen vélemény. Jómagam Oscart láttam felcsillanni Fiennes hármas alakítása nyomán. Az angolok kedvelik, ha egy rangos színész egy vidám fűmen belül több szerepben sziporkázik. Alec Guzinness egy 1949-es krimiben nyolc szerepet játszott, még egy vénkisasszonyt is megjelenített, Peter Sellers szintén változtatta arcait az 1963-as Dr. Strangelove-ban. Ám ezek vígjátékok voltak. A Napfény íze történelmi dráma, s mikor Fiennes harmadízben jelenik meg, a Sonnenschein dinasztia újabb nemzedékét megtestesítendő, az angol mozikban egy- egy tiszteletlen néző nevetni kezd. Az Observerben Philip French, a magyar filmművészet barátja írja: „Szabó első betörése az angol nyelvű Eurocinema világába a Találkozás Vénusszal révén majdhogynem bukásnak volt nevezhető. De a rákövetkező évben kis pénzzel készült Édes Emma, drága Böbe az egyik legjobb, legemberibb tanulmány a kommunizmus összeomlásának kelet-európai tapasztalatairól. Nyolc év után Szabó István visszatért a szélesvászonhoz és a nagy témákhoz. Koltai Lajos remek képeinek, Maurice Jarre igéző zenéjének, egész sor kitűnő alakításnak és a romantikus légkörnek köszönhető, hogy érdeklődésünk nem lankad a három óra során. De ez a ________ fil m kevésbé meggyőző, mint a Mephisto, Redl ezredes, Hanussen trilógia volt. Rettentő sok történelem zsúfolódik a három órában. Világháborúkon s forradalmakon át is viszonylag tisztán áll előttünk Szabó István mondanivalójának a lényege: a liberális tolerancia szükségébe vetett hite. De ha azt ábrázolja, hogy elítélendő a túlélés kívánalmaként kaméleon módjára illeszkedni az egymást követő rezsi- mek szerkezetébe, tulajdonképpen mi a nézete az elfogadható kompromisszumról? Bizonyosan nem azt akarja mondani, hogy mivel az antiszemitizmus egyszer s mindörökre eltörölhetetlen, Rettentő sok történelem zsúfolódik a három órában. azért a zsidók részéről a legjobb magatartás a tudatos kívülállás, és csak önáltatás, ha valódi magyarnak hiszik magukat.” Philip French azzal fejezi be hosszú elemző írását, hogy kár volt kihagyni a magyar színészeket egy olyan film főszereplői közül, amely a mágyar történelmi tapasztalatról szól. Különös, hogy Ralph Fiennes alakításával mennyire elégedetlen a brit filmkritika. Bár enyhítő körülménynek hozzák fel, hogy intelligenciája felvillanásait akkor is öröm nézni a vásznon, ha néha egyszerű megoldásként a pantomimszerű játék technikáját választja. Legalábbis ezt írja a The Daily Telegraphban Andrew O’Hagan, aki rámutat, hogy Szabó István a szépség és igazság elkötelezettje, s ezek jellemzik a Napfény ízét is, de forgató- könyve ezúttal elhibázott, mert Európa kaotikus történelmét korunkhoz érve túlzott idealizmussal napfényesíti, lezárva további kérdések felvetésének a lehetőségét. Az angol kritika, szokása szerint, ezúttal is nehezen dicsér, keresi a kákán a csomókat. Nem veszi tudomásul, hogy egy drámai történelmi tablón kevés a hely a nüanszok ábrázolására. De a bő elemzések mutatják, hogy Szabó Istvánt Angliában is nagyra becsülik. Bethlen Farkas: Erdély története I. Mindenki tudja, mi történt Mohács után, amíg vagyunk, mindig közelmúlt marad ez nekünk. Mostantól jobban tudhatjuk. A Csele- pataktól a váradi békéig minden fontosról és érdekesről tudósít Bethlen Farkas. Megrendítően. Nem az megrendítő, amit tudunk - a „Magyarországról perlekedő királyok” nagypolitikai ügyei, nem is az, ami benne Erdély fél-önállóságának kényszerből utóbb erényt kovácsoló históriája. Hanem az megrendítő, hogy milyen hihetetlenül okos és modern ez a tizenhetedik századi, kolozsvári hivatalnok-tudós. Attól okos, hogy van mersze rácsodálkozni a számára közelmúlt csodáira, és attól modern, hogy képes örök időkre „közelmúlttá” tenni a tudását. A humanista öntudathoz illően álszerény, ám ítéleteiben a jelentős túlzásoktól sem visszariadó politikai elemző olyan, mintha egy mai világlap vezércikk- írója volna. Behozza az apróságba a nagyvilágot, és tudja ezt fordítva is. lúd tipizálni és sajátosítani, mer elaprózni és elnagyolni is, az eredmény mégis kerek és tiszta logikai kép egy hihetetlenül bonyolult állapotról. Érdemes ok, és sokak érdeme, hogy ezt mostantól mi is élvezhetjük. Néhai Bodor András tette át latinból magyarra, művészi fokon. Pálffy Géza jegyzetei, Jankovics József szerkesztői bravúrjai és a kötetet tervező Lengyel János finom megoldásai szintúgy egy művészet honi újjáéledését jelzik. A könyvcsinálásét. Az olvasó szemnek, agynak, de még szívnek is kedves, kényelmes tárgyat kap kezébe, s benne szellemet, amelynek újra sem kellett élednie, mert él az mindig. Magyar- és Erdélyország - „a senkinél nem alábbvaló pannon nemzet szétszaggatva részekre oszlott”, ám a való szép tudásában egyben maradhat, önmagával, Európával és az egész világgal. Bethlen Farkas ezt bizonyítja megrendítő, elemi erővel. Vasárnap Kisgaléria Annié Leibowitz: John Lennon és Voko Ono Millennium ellemző azonban, hogy István király nem tartotta magát saját törvényéhez, mert elhagyta a bűnösök életét. Betegségek és a trónutódlás okozta nehézségek egyformán sötét árnyékot vetettek Szent István élete alkonyára. Mégis mindvégig a tettek embere maradt, aki az egyszer helyesnek talált útról nem tért le többé. Leó Marsicanus 1100 körül írt Monté Cassinó-i krónikája írja, hogy István király Richer apát (1038-1055) idejében egy igen szép aranykeresztet ajándékozott Szent Benedek sírjára, és az apáttól néhány szerzetest kért egy magyarországi kolostor megszervezésére. Richer két barátot küldött, akik a királyt már nem találták életben, és visszatértek Monté Cassinóra, miután az utód, akit Leó tévesen Salamonnak nevez, és Szent István fiának tart, gazdagon megajándékozta őket. Richer egykor a bajorországi reformkolostor, Niederaltaich szerzetese volt, és II. Konrád császár 1038 június elején a Stephanus rex Történelem és legenda Bogyay Tamás 24. rész Monté Cassinó-i szerzetesek küldöttségének a kérésére nevezte ki apáttá. A bencések anyakolostora, amelyet a capuai hercegek le- züllesztettek, őalatta indult újra virágzásnak. Szent Istvánnak régi és bensőséges kapcsolatai voltak a bajor egyházi reformkörrel, bizonyság rá Boldog Günther épp Niederaltaichból és a salzburgi meg tengerseei bencés kolostorok imaközösség-névso- rai, amelyekben ott találjuk a magyar királyi párt is. Úgy látszik, ezek a kapcsolatok irányították szellemi-vallási erőforrások után kutató tekintetét élete végén megint Monté Cassinóra. Szent István haláláról Hartvik püspök számol be a legrészletesebben. A Nagyobb Legendát követve elmondja, hogy az öreg király amikor láz vette le a lábáról, és közeledni érezte halálát, magához hívatta „a püspököket és palotájának Krisztus nevét dicsőítő nagyjait”, tanácsot tartott velük utódjáról, Péterről, és atyailag intette őket, hogy őrizzék meg az igaz hitet. Hartviknál ezután egy imádság következik, amelyben István „az egyházat a püspökökkel és a papsággal, valamint az országot az előkelőkkel és a néppel” a Mennyek Királynője oltalmára bízza, búcsút vesz tőlük, és lelkét Szűz Mária kezeibe ajánlja. A szép haldoklási jelenet azt a gondolatot fejezi ki, amely már évtizedek óta uralkodott Szent István vallásosságában: az Istenanya Magyarország védasszonya, Hartvik szerint az öreg király leghőbb kívánsága volt, hogy Mária menny- bemenetele ünnepén érje a halál, és mintegy vele együtt szálljon az égbe. Kívánsága valóban beteljesedett, 1038. augusztus 15-én halt meg. Bensőséges lelki életet élő emberek sokszor képesek előre megérezni halálukat. István is ebből a fajtából való volt. int a Nagyobb Legenda írja: „egész életén át megőrizte fiatalkorában felvett komolyságát, alig mosolygott, és mindig úgy mutatkozott, mintha Krisztus ítélőszéke előtt állna”. Ebben a tekintetben nagyon különbözött ugyancsak mélyen vallásos sógorától, II. Henriktől, aki nemegyszer még papokkal is meglehetősen nyers tréfákat űzött. István király élete végét, úgy látszik, nemcsak előre látta, hanem gondosan elő is készítette. A székesfehérvári Boldogasszony-templomot szánta nyugvóhelyének, és valószínűleg ő maga adta a megbízást gazdagon díszített kőkoporsója elkészítésére is. A források nem említik halála helyét, Hartviktól csak azt tudjuk meg, hogy Szűz Mária templomát még fel kellett szentelni, hogy a királyi alapítót a nyugati egyház szokása szerint „in medio ecclesiae”, az istenháza közepén örök nyugalomra helyezhessék. Testét azonban a bizánci világ uralkodóinak példájára egy szabadon álló szarkofág fogadta magába, amelynek dús díszítése a keleti egyház képnyelvén hirdette, hogy a megholt felvétetett örök mennyei lakába. A fejedelmek életének rendszerint a temetés és a sír az utolsó reprezentatív aktusa, uralkodásuknak mintegy summázása. Ahogy István király tekintete életében Rómától Jeruzsálemig, Aachentől Konstantinápolyig, Regensburgtól Clunyig és Monté Cassinóig ért, úgy találkozott sírjánál az örök keresztény ökuméné szellemében a nyugati és keleti áhítat. Vége
