Vasárnap - családi magazin, 2000. július-december (33. évfolyam, 27-52. szám)
2000-07-26 / 30. szám
2 2000. július 26. Vélemény Szlovákiai magyar családi magazin Vasárnap Kommentár Ennyit a változásokról... Míg ők azon meditálnak, hány fejezetet nyissanak meg, mi tüzet nyitunk.. Fetülnézet Archív felvétel Ki legyen a hunyó? Sóki Tibor ________________ Na gy várakozás előzte meg a Demokratikus Baloldal Pártja július 8-9-i kassai kongresszusát. Nem véletlenül. Az elmúlt hetekben, hónapokban Jozef Migas, a baloldaliak elnöke elég indokot szolgáltatott egy alapos leváltásra. A szlovákiai közélet meg elég naiv volt ahhoz, hogy higgyen a váltás lehetőségében. Már csak azért is, mert ellenjelölt is akadt az SDE elnöki posztjára Milán Ftácnik oktatási miniszter személyében, aki legalább szavaiban és ígéreteiben hajlandónak tűnt a párton belüli reformok végrehajtására. Maga az SDE vezetése is hitegette a lakosságot, amikor profilváltásól, fiatalításról, a nők párton belüli pozitív diszkriminációjáról beszélt. Aztán eljött a nagy nap, és nem történt semmi. Illetve valami nagyon is történt. Beindult a pártapparátus, és szépen a helyén tartotta Migast. Az Meddig hátrálunk? Szűcs Béla A Magyar Koalíció Pártja szlovák politológusok szerint a kormánykoalíció legstabilabb eleme. Az elismerést azonban sejthetően annak köszönheti, hogy folyamatosan meghátrál a nagyhangú híreszközök vádjai előtt, melyek szerint elsősorban nemzetiségi érdekeket képvisel. Ez sokszor tehetetlenségre kárhoztatja, a párt választóiban pedig egyre gyakrabban vetődik fel a kérdés: meddig lehet hátrálni? Az MKP kormányban való szerepvállalása azt is jelentette, hogy határozottan fogja képviselni a kisebbségi érdekeket. Sajnos, a békesség, a tolerancia nevében tucatnyi probléma megoldását halogatja. Az alkotmánymódosításról a kormányban megejtett szavazáskor tartózkodó magyar miniszterek tettét a politikusok és a sajtó úgy minősítették, hogy az ország alaptörvényének megtorpedózását szolgálta, és előrevetíti a parlamenti szavazás kudarcának az árSDE-en belüli gazdasági szálak fontosabbnak bizonyultak az ország politikai stabilitásánál. A közvélemény már a szavazás előtt világos jelzést kapott a párttól, hogy nem érdemes változásokról, megújulásról meg efféle demokratikus balgaságokról ábrándozni. Egyetlen tollvonással keresztülhúzták a fiatalításról meg a nők előnyben részesítéséről szövögetett terveket, ismét bizonyítva, hogy az SDE bolsevik típusú begyepesedett rendszere képtelen a józan gondolkodásra és az újszerű lépések megtételére. Az SDE a várva várt szombat után is maradt az, ami addig volt: egy kiegyensúlyozatlan, megbízhatatlan személy által vezetett silány, kommunista utódpárt. Az állítólagos reformereknek ezután egyetlen lehetőségük marad, ha meg akarják őrizni pozitív arculatukat: a kilépés. Az, hogy képesek lesznek-e erre, sokat elárul majd igazi jellemükről. nyékát. A magyar politikusok nyilatkozataikban nyíltan kijelentették, hogy a preambulum megváltoztatásának és a nevesítetlen földek községi kezelésbejuttatásának követelménye csupán a problémák csúcsát jelentik. A kisebbségi nyelv- használati charta elfogadását egyik terminustól a másikig halogatják, az elfogadott nyelvtörvény gyakorlati megvalósítására ígért kiegészítések késnek, nincs magyar egyetem, ráadásul a készülő közigazgatási törvény is szét akarja verni a történelmileg kialakult régiókat, hogy szétforgácsolja a magyarságot. Ezeknek a problémáknak a megoldásáról a szlovák többség hallgat. Sokan azt ajánlják, hogy az MKP lépjen ki a kormányból. Ez azonban súlyos hiba lenne, mivel kormánypozícióban még mindig többet tehet, mint ellenzékben. Ráadásul senki sem tudja, mit hoznának a kilépést követő előrehozott választások. Holtbiztos, hogy rosszabbat. Ha véget vetünk a hátrálásnak, talán a koalíciós partnerek is megértik, hogy a magyarok nem statisztálni léptek be a kormányba. Soóky László Jelentős megtiszteltetés számomra, hogy a parlament alel- nöke, az MKP elnöke, Bugár Béla személyemen keresztül üzen a Vasárnap olvasóinak. Az, hogy az Elnök úr egy korábbi nemzetközi konferencián elhangzott beszédével válaszol egy később megjelent szövegemre, nem tudom, mennyire etikus, de ezt nem is firtatom. Nem kívánok válaszolni Bugár Béla felvetéseire, főképp azért nem, mert nem látok különösebb konfliktusokat kettőnk megállapításai között. Soha és sehol nem állítottam azt, hogy a parlamenti képviselőink nem dolgoznak, sőt, úgy vélem, hogy erejükön felül vállalnak. Azt sem állítottam, és nem is állítom, hogy a munkájuk eredménytelen, egyértelmű tényként kezelem azokat a megállapításokat, amelyeket az Elnök úr a konferencián elmondott beszédében felsorol. Ugyanakkor továbbra is fenntartom azokat az észrevételeimet, amelyeket már korábban is hangsúlyoztam. Nem tehetek másként, mert a specifikus helyzetben lévő MKP-politikusok tevékenységét legalább két vetület alapján kell megítélni. A vizsgálódás egyik része a teljes szlovákiai látlelet, amely az elmúlt két év folyamán vitathatatlanul pozitív képet mutat. Jelentősen javult az ország külföldi megítélése, csökkent a lakosság ingerültség- és félelemszintje, látszólagos nyugalom honol a tájon, s bízvást leszögezhetjük azt Háromféle hazaszeretet „Háromféle hazaszeretet létezik: a szónokló, a kesergő és az alkotó” - jelentette ki egykor Klebelsberg Kunó, a Magyar Királyság vallás- és oktatásügyi minisztere. Ez napjaink társadalmára is érvényes. Ma is vannak magyarul szónokló, de nem magyarul érző demagógok, akik fennhangon hirdetik a magyarságot fenyegető veszélyt, zengik a nemzet iránti elkötelezettségüket, ám a gyermekeik szlovák iskolába járnak, a közösségért pedig csak akkor hajlandók tenni, ha konfrontációt nem kell érte vállalni, s ha üzletet látnak benne. A második a kesergő, aki halálmadárként kuvikolja a kilátástalansá- got és a magyarság pusztulását. Ezt követi a legnehezebb, de egyedül értékes: az alkotás. Az egykori miniszter szavait Orbán Viktor miniszterelnök idézte is, hogy a jelen Szlovákia-kép kimunkálásában a szlovákiai magyar politizálás meghatározó szerepet vállalt magára. Ugyanakkor ha a szlovákiai magyarság szemszögéből elemezzük az elmúlt két év politikai és közéleti történéseit, úgy vélem, hogy az előbbitől nagy mértékben eltérő következtetésekre jutunk, s több a negatív, mint a pozitív tapasztalás, és itt én egyértelműen sikertelennek ítélem meg a szlovákiai magyar politizálást. Az okokat bogoz- gatva én az alábbi következtetésekre jutottam: 1. Ha voltak is egyeztető, puhatolózó tárgyalások a szlovák felekkel, magát az MKP-t is felkészületlenül érte a kormányzás lehetősége. így kell vélekednem, mert a választási program nem foglal állást a kormányba való belépés lehetőségével kapcsolatban. 2. A kormánykoalíció munkáját meghatározó szerződésről már az első hónapokban kiderült, hogy a szlovákiai magyarság szempontjából nézve előnytelen, mivel lehetőséget biztosít a koalíciós partnereknek arra, hogy a szerződést önös érdekek alapján megkerüljék. A fentieket figyelembe véve gyanítom, hogy valójában a jelenlegi kormánypártok nem koalíciós szerződést kötöttek, hanem egy kiegyezés történt Klebelsberg szobrának leleplezésekor, kibővítve egy gondolattal: „Az alkotó hazaszeretetei kell ösztönöznünk, de ha valahol erre már nincs kilátás, akkor legalább a keseregve alkotót”. Kire hárul a feladat? Mindenkire, mert mindenki felelős a társadalomért. Politikai síkon azokra, akiket a nép bizalma emelt a közjogi hatalomba, az állampolgárokra pedig, hogy a választásokon a szónoklók és kesergők helyett az alkotni akarókra adják voksukat. Mert az akarat mellett fontos a tudás is. Számtalan példán látjuk, amint valaki évtizedekig vezető pozíciót töltött be csak azért, mert ideológiai szempontból megfelelő volt, de amikor a diktatúra megbukott, hagyták magukat tehetetlenül sodortatni az eseményekkel. A negatív társadalmijelenségeket nem szabad elháríthatatlan akadályként kezelni, hiszen minden baj forrását nem csak meg lehet találni, a szlovákiai demokrácia átmentése végett. 3. Az első pontban említett ráké- születlenségből adódóan az MKP nem volt képes alapvető stratégiát kidolgozni a kisebbségvédelemmel kapcsolatosan, ad hoc alapon a korábbi, ellenzékiségben használt alapelvek alapján próbál meg tevékenykedni, ez viszont a kormányban vállalt közös szerep miatt nem működik. 4. Egy ilyen heterogén koalíciós csapatban balgaság volt, s az ma is, a partnerek politikai és erkölcsi kultúrájára bízni egy, az országon belül kisebbségben élő nemzet sorsát. Ezek csak kiragadott lehetőségek, a helyzet nyilván ennél sokkal bonyolultabb, hiszen jószerével hetente kér- dőjeleződik meg magának a koalíciónak s a koalíción belül a pártoknak a léte is, ne ütközzön meg hát senki azon, ha a választópolgár megkérdezi, meddig feszíthető az MKP lojalitásának a húrja. Természetesen mindannyiunk számára öröm, hogy az MKP népszerűségi mutatói június hónapban elérték a 10,7%-ot. Ugyanakkor nem kerülheti el a figyelmünket a HZDS-SMER- SNS nemzeti populista csapat népszerűségi indexe sem, különös tekintettel az abszolúte megbízhatatlan kommunistákra. Soha nem szuggeráltam, és sende meg is lehet szüntetni. Bátorság kell hozzá, mert a szónoklók és kesergők nem törődnek bele, hogy helyüket az alkotóknak kell átadniok. Egy biztos: a jövő az alkotásé! Sárközi János, Szentpéter Mit ér a református? A Vasárnap e hó 12-i számában nagyon jó cikket olvastam Kövesdi Károly tollából Mit ér a morva, ha szlovák? cím alatt. Hasonló a helyzet Szlovákiában a reformátusokat és az evangélikusokat összefogó közös elnevezéssel, a protestantizmussal is. Október 31-e a protestánsoknak, azaz a reformátusoknak és az evangélikusoknak közös emlékünnepe. A legtöbb újság azonban csak az evangélikusokat említi meg. Ugyanez az eset akkor is, ha statisztikai adatokat közölnek az egyes vallási kit nem biztattam arra, hogy az MKP lépjen ki a kormányból. Egy ilyen lépés legalább annyira súlyos következményekkel járna, mint a kormányban való szerep- vállalás következményei lehetnek a soron következő választások után. Másként gondolkodni illúziókergetés, hiszen egyetlen olyan törvény sem született kormányzásunk idején, amely számunkra pozitív előjelű volna. Végezetül csak arra hívnám fel politikusaink figyelmét, hogy a választópolgárok túl sok titkot próbálnak megfejteni a szlovákiai magyar politizálást illetően. Ez nyilván abból adódik, hogy túl sok a titok, s ez találgatásokra ad lehetőségeket. A titok kezdete a kormányba való belépés volt, s ezt a sziklát görgeti maga előtt az MKP felelős testületé. Erre a sziklára naponta új és új réteg rakódik. Úgy gondolom, érdemes lenne ezeket a titokzatos dolgokat megosztani a választópolgárokkal, mert lehet, hogy kiderülne, nincsenek is olyan nagy titkok, csupán erőnkön felül vállaltunk, s másnak tettünk jót magunk helyett. Nem a semmitmondó általános elnökségi értékelésekre vagyunk kíváncsiak, sem arra, hogy esetenként mi a pozitív, vagy éppen negatív. Egy-egy kicsi konkrétum, ami rólunk szól, s életszerűvé válhat a választók és a választottak kapcsolata. Sebes Gusztávnak, az egykori aranycsapat edzőjének tulajdonítják a mondást: „Csak a győzelmet nem kell megmagyarázni.” közösségekről. Az 1991-es statisztika szerint a felekezeti hovatartozás így néz ki: római katolikus, evangélikus, görög katolikus, pravoszláv, megállapítat- lan. Szerintem ebbe a megálla- pítatlan kategóriába sorolták be a reformátusokat, mert azokat a föld nem nyelhette el. A Csallóközben, főleg a Komáromi járásban, de északabbra is vannak települések, ahol nagyszámú re- formátusság él. Jelentős a számuk Léva környékén és Kelet- Szlovákiában is. A reformátusok főleg magyarok. Magyar evangélikusok Komáromban és környékén találhatók, főleg Közép- és Kelet-Szlovákiában szlovák ajkúak. Ha a legközelebbi népszámlálási íveken a vallási hovatartozást is feltüntetik, ezt a hiányosságot okvetlenül pótolni kell, mert számukat tekintve a római katolikusok után következnek. Özv. Petőcz Kálmánné Komárom Főszerkesztő: Grendel Ágota (582-38-318) Főszerkesztő-helyettes, a Vasárnap vezető szerkesztője: Klein Melinda (582-38-314) Hang-Kép: Kovács Ilona (582-38-314) Politika, Háttér: Malinák István (582-38-309) Gazdaság: Sidó H. Zoltán (582-38-311), Kultúra: Szabó G. László (582-38-314) Vélemény, Kópé, Nagyvilág: Kövesdi Károly (582-38-316, 582-38-317) Sport: Tomi Vince (582-38-340) Fotó: Dömötör Ede (582-38-261) Tördelő: Szarka Éva Kiadja a Grand Press Rt. Pozsony. Lapigazgató: Slezákné Kovács Edit (582-38-322, fax: 582-38-321). Szerkesztőség/Hirdetésfelvétel: 824 88 Bratislava, Prievozská 14/A, 6. emelet, P.O.BOX 49.; Telefax: 582-38-343;Telefon: 582-38-332 582-38-262 Szedés, kép- feldolgozás a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja: Komáromi Nyomda Kft. Lapteijesztési osztály, laprendelés: 58238307, tel./fax: 58238326. Előfizethető a kiadónál. Teijeszti a PrNS, valamint a D. A. CZVEDLER KFT. - Somolja. Külföldi megrendelések: PrNS ES Vyvoz tlace, Kosická 1,813 81 Bratislava. Az újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava Posta 12, 1995. június 16-án. Engedélyszám: 591/95. Index: 480 201. A szerzői jog fenntartva. Az írások, fotók és grafikonok terjesztése csak a kiadó Írásos jóváhagyásával lehetséges. Jegyzet Olvasói levél
