Vasárnap - családi magazin, 2000. július-december (33. évfolyam, 27-52. szám)
2000-12-20 / 51-52. szám
Sport 2000. december 20. Németh Szilárd: „Nem érzem magam kivételesnek; mindig hittem, bíztam magamban, tudatában vagyok képességeimnek” Csak komolyan érdemes futballozni peltetni, de nem ez volt az én területem. Maradt hát a frontvonal. Ahol napjaink legfélelmetesebb honi csatára vagy. Pokoli gyorsaságod a labdával, intelligens erőszakosságod és technikád, akarnok természeted bámulatos helyzetfelismerő és -értékesítő képességgel párosul... Nem kell eltúlozni a jelzőket... A gyorsaságomat örököltem, a jó értelemben vett agresszvitást, erőszakosságot fokozatosan kellett kimunkálnom. Azt hiszem, az éveimmel jöttek. No meg édesapám is mindig mondta, ha összeült a család Komáromban, hogy legyek már határozottabb, rámenősebb, bocsánatosán szemtelenebb. Beláttam igazát. Úgynevezett önműveléssel jutottam el oda, ahol most leledzek. És még mire hívta fel a figyelmedet? Hogy túlzásba viszem az önzetlenségemet, néha százöt százalékos helyzetből is lepasszolom a labdát. Azt tartják rólad, hogy magabiztos futballista vagy, és alázatos, határozott és szelíd, nagyon okos és nagyon szerény. Hagyjuk a bókokat. Ehhez csak annyit fűzhetek, hogy a pályán sem tagadhatom meg önmagamat. Meg akarok maradni olyannak, amilyen az életben vagyok: szerénynek, korrektnek, becsvágyónak. Sztár létedre nincsenek konfliktusaid, nem vitatkozol teát- rálisan a bíróval, nem fenyegeted az ellenfél játékosait, nem gőzölsz be egy-egy igazságtalan ítélet vagy keményebb bele- menés miatt, képes vagy uralkodni érzelmeiden. Túl komolynak tűnsz a pályán. A labdarúgást csak komolyan érdemes játszani. A gólnak, a győzelemnek én is tudok örülni, de - ahogy mondani szokták - nem ugróm be a nagybőgőbe. Hogy nincsenek extrém megnyilatkozásaim? Ez valószínűleg alaptermészetemből adódik. De ha nem volna önkontrollom, bizonyára sokszor elragadtatnám magam. A futballban és az életben is millió alkalom adódik az ingerültségre, az idegeskedésre, a kíméletlenségre, a provokálás- ra. Ez nem az én stílusom. Mit érnék el vele? Nem ritkaság, hogy a kulcsemberekbe, a gólerős, veszélyes futballistákba vagy egy jó nagyot rúg az ellenfél, vagy sok kicsit, hogy - egy kis túlzással mondva - üsse meg a guta. Milyenek a tapasztalataid? Lekopogom, engem szándékosan eddig még senki sem akart lehetetlenné, harcképtelenné tenni. Talán azért, mert én mindenkinek megadom a tiszteletet. Elkerültek a sérülések. A másik csapatjátékosaiban nem ellenséget látok, hanem ellenfelet. Ez nem frázis, nálam alapelv. Nyáron, a Slovan elleni rangadón kiállítottak... Ez volt pályafutásom első piros lapja. Állítólag színészkedtem, műeséssel tizenegyest akartam kikunyerálni a bírónál. Hazugság. Ilyesmi nagyon távol áll tőlem. Egyszerűen ellöktek. A játékvezetők mindig tesznek valami jót a Slovan javára a derbiken. Talán csak az utóbbi kivétel. Emlékszel az első I. ligás gólodra? Tomi Vince Randevúnkra jövet viccből megkérdeztem szomszédomat, mit üzen Közép-Kelet-Európa legjobb focistájának: „A Szilinek? Hogy mikor igazol már egy rendes nyugati élklubhoz...” A kérdés adott. Annál Inkább, mert a futballközvélemény is úgy érzi, »kinőttél« a Mars Ligából, akarom mondani a kis háztáji Szuperligánkból. Szóval? Bármennyire szeretném is, nem tudom megmondani. Háromon múlik a vásár: a kérőn, az eladón és rajtam. Június végéig köt szerződés az Interhez, ahol nagyon elégedett vagyok. Nem csodálkozom. A játékosok közül például csak neked van szolgálati kocsid... Ez csupán amolyan mellék- mondat. Amikor megkötöttük a »házasságot« és megállapodtunk a feltételekben, ezt is papírra vetettük. Nem lábbal írtam alá a kontraktust... Visszatérve az előző gondolathoz: Legszívesebben nyárig maradnék, azzal a feltételezéssel, hogy a téli szünet alatt megnösebb problémáim. Bár sokat hiányoztam. Voltak kedvenc tantárgyaid? Igen. Például a matematika. Talán mert azt nem kellett tanulni, csak érteni? így is mondható. De sem- melyiktől sem iszonyodtam. A többi között kedveltem a kémiát, földrajzból érettségiztem. A tanárok közül kikre emlékszel? Mindenkire. Különösen Kulcsár Mónika osztályfőnöknőmre, Dávid Bélára, Olasz Lászlóra gondolok szeretettel. Nem csak pedagógusok voltak. Emberek is. Megértő és érző emberek. Azért fogalmaztál így, mert akadtak másfajták is? Hát mit mondjak? Mint mindenütt az életben. Volt olyan, aki érzéketlen megjegyzéseivel mindig elszomorított. Nyelvtanárnőről van szó. De hagyjuk. Rendben. Akkor képzettársítsunk: feleséged, Vladimíra asszony már töri a magyart? Nem. Tökéletesen beszéli! Az TA SR-felvétel tozata van: a hit kora és a cselekvés kora. Kivételes embereknél ez a kettő néha egybeesik. Egyáltalán nem érzem magam kivételesnek. Csak mindig hittem, bíztam magamban, tudatában vagyok képességeimnek. Ami a szerencsét illeti: nem elég csak várni, meg kell ragadni. Mi több, úgy gondolom, és ezt nem nagyképűségből mondom, nemcsak megragadtam, cselekedeteimmel, életvitelemmel eléje is mentem. Köztudottan családcentrikus, sportszerű életmódot élő futballista vagy. Baráti társaság? Állítólag barátok nincsenek, csak baráti pillanatok. Általában így van. De azért akadnak. Legjobb haverom nem a focisták brancsából való. Osztálytársam volt a gimnáziumban, birkózott is. Hakszer Sanyi. Nem kerülöm én a jó társaságot, Czinegéékkel és Lalikékkal szoktunk bulizni. Kedvenc italod? A fröccs. Hosszúlépés, házmester... Töményét nem iszom; se kávét, se tejet. Voltál már Igazi férfi? Ezt úgy gondolom, hogy az igazi férfi csak egy kicsivel iszik többet, mint amennyit bír. Szép megfogalmazása az illumi- nált állapotnak. Hát... Hirtelen nem is emlékszem. Feledékeny volnék? Talán amikor a bajnoki címünket ünnepeltük. Az egyik újság, pontosabban az ÚJ Szó azt írta, nélküled olyan volna az Inter játéka, mint a mákos kalács mák nélkül. Csakugyan, szereted a mákos kalácsot? Nem vetem meg. De ha már így van, szeretnem kell. Süttetek is gyakrabban a feleségemmel. Kedvenc ételed? A vadas. Édesanyám kitűnő főztje. Mindig azzal szokott várni, ha hazamegyünk Komáromba. Karácsonyeste mi lesz a menü? A feleségem szakácsművészeti rejtelme. Élvezi, ha meglephet. És érdekes módon mindig olyasvalamivel, ami fölöttébb ízlik is. Ismeri a gondolatomat. Cserébe mit hoz neki a Jézuska? Nem árulhatom el. Megtudná. NÉMETH SZILÁRD Született: 1977. agusztus 8., Komárom. Magasság, testsúly: 179 cm/ 73 kg. Családi állapota: nős; felesége Vladimíra, fia Dávid. Klubjai: KAFC, Slovan, Sparta, FC Kosice, Inter Sikerei: háromszoros bajnok (Slovan, FC Koáice, Inter) és egyszeres kupagyőztes (Inter); gólkirály (1999/2000). Válogatottságainak száma: 18 meccs, öt gól. Eddig mérlege az I. ligában: 143 mérkőzés, 74 gól. Gólöröm El lehet felejteni? 1995 augusztusában Kassán játszott a Slovan, ötödször szerepeltem a csapatban, s a 90. percben elérkezett a várt pillanat. Nagy kő esett le a szívemről. Engem azért állítottak" a csapatba, hogy gólokat rúgjak. Már kezdtem enyhén türelmetlenkedni. Mondják, minden válással egy kicsit meghal az ember, s minden újrakezdéssel újjászületik. Háromszor váltál... Igen. A Sparta ajánlatát nem lehetett visszautasítani. Nem teljesen egészségesen mentem Prágába, fájós bokával játszottam, nem tudtam hozni magamat, a kispadra kerültem. Amikor rendbe jöttem, mellőztek. Realista vagyok, ezért elmondhatom: nem voltam rosz- szabb a többieknél. Mégis csak epizódszerephez jutottam. Sajnálom. Mert a Sparta, az Sparta. Kassán más volt a helyzet. Kozák edző elejétől fogva nem kedvelt, még a köszönésemet sem nagyon fogadta, idegen voltam a szemében, csak a »sajátjait« protezsálta. Szerencsémre olyan formában játszottam, hogy egyszerűen nem mellőzhetett. »Mellőzött« viszont a kluborvos... Az úgy történt, hogy 71 kilóról lefogytam 64-re, ezáltal elszállt az erőm, nem éreztem jól magam. Mondtam a dokinak, csináljon velem valamit, mire ő azt válaszolta: semmi gond, átmeneti dolog az egész, egy-két hét, és a régi leszek. Aztán a rózsahegyi katonai kórházban egyből megállapították: baj van a pajzsmirigyemmel. Jött a műtét, az utókezelés, s csaknem fél évig ég és föld között lebegtél. Azt is beszélték, vége a karrierednek. Nagyon megkeseredtél? Hát nem volt kellemes dolog átélni azokat a napokat, hónapokat, amikor az ember tulajdonképpen nem tudta, mi lesz a sorsa. Lelkileg kellett.erősnek lennem, bízni az orvosokban és önmagámban. Egy pillanatra sem uralkodott el rajtam a pesszimizmus, hittem, hinnem kellett, hogy meggyógyulok, és visszatérhetek a pályára. Alig voltam 22 éves. És menekültem Kassáról, lejárt a szerződésem. Aztán az Inter lett számodra az ígéret földje. Hírnév, pénz, dicsőség. Szerencsés vagy. Azt tartják, a fiatalságnak két válHa Szili beindul, bottal üthetik a nyomát... TA SR-felvétel Nem elég várni a szerencsére. egyeznénk jövendőbeli klubommal, legyen az olasz vagy angol, így időm lenne felkészülni a váltásra. Nem akarnék teljesen analfabétaként menni egy másik országba. Két héttel az új évezred előtt 70 százalékos az esély, hogy júniusig maradok. Nem szeretném elhamarkodni a dolgot. Ne sértődj meg, de az analfabetizmusról Jut eszembe: milyen érdemjegyekkel érettségiztél a pozsonyi magyar gimnáziumban? Ha muszáj, megmondom: dicséretes, dicséretes, dicséretes, jó. Rosszak? Nem akadtak külöArchív felvétel édesanyja lánya. Dávid fiunk is két nyelven gagyog. Játékod, góljaid viszont hét nyelven beszélnek. Zsengébb tizenéves korodban mondta-e valaki, hogy ”Te gyerek, te még nagyon sokra vihetedl”? Nem. Soha senki. A kapuban álltái? Mert az én időmben a gyerkőcök között a leggyengébb került hátra. Bár a mondás azt tartja, a legrosz- szabb borból van a legjobb ecet. Nem, nem borból lettem ecet. Mindig csatárt játszottam. Próbáltak a középpályán is szereNévjegy
