Vasárnap - családi magazin, 2000. július-december (33. évfolyam, 27-52. szám)
2000-07-19 / 29. szám
Tudod-e? Román népmese Barlangrekordok A legmélyebb 1989-ben a francia Vulcain barlangászcsoport a Jean Bernard-barlangban 1602 m mélyre ereszkedett le. Ennek a barlangnak a teljes mélységéig azonban még senkinek sem sikerült lemennie, így a hivatalos mélységi rekord egy ukrán barlangászcsoport nevéhez fűződik, akik 1988-ban a kaukázusi Sahta Pantyuhina barlang teljes, 1508 m-es mélységéig leereszkedtek. A leghosszabb A világ legkiterjedtebb barlangrendszere Kentucky állam területén, a Mamut-barlang Nemzeti Park alatt húzódik, 1799-ben fedezték föl. 1972. szeptember 9-én a dr. John P. Wilcox által vezetett barlangkutató csoport összeköttetést hozott létre a Fiint Ridge barlangrendszere és a Mamut-barlang között. Ma ennek a közös barlangrendszernek a teljes, feltérképezett és bejárható hossza több mint 560 km. A legnagyobb A világ legnagyobb barlangkamrája a Lubang Nasib Bagus-barlang Sarawak-kamrája, a sarawaki Gunung Mulu Nemzeti Parkban. A brit-malajziai Mulu expedíció fedezte fel és mérte föl 1980-ban. Hossza 700 m, átlagos szélessége 300 m, és egyetlen pontján sem alacsonyabb 70 m-nél. 750 autóbusz férne el benne. Gondolkodom, tehát... Juss el a SÁR-tól a RÖG-ig, a FÉK-től a RÁZ-ig úgy, hogy mindig csak egy betűt változtatsz meg. Természetesen többféle megfejtés lehet. F É K S Á R R r A Z R • • O G Verssarok Jean Rousselot Nagymamám tehene meg a lóhere Nagymamámnál élt egy tehén, és rettentő sznob volt szegény: mást nem evett e sártekén, csak négylevelű lóherét - míg egy fotelben üldögélt. Csakhogy a mezőn ritka ám a négylevelű lóhere - így fogyni kezdett nagymamám jó étvágyú, sznob tehene. Két szem hozzá nem is elég keresgélni minduntalan a négylevelű lóherét! A nagymamám sznob tehene szemüveget csináltatott. Haha! hihi! huhu! hehe! - mindenki rajta kacagott! így eztán ő is azt legelt, amit nyújtott neki a rét: nem sznob-szájnak való füvet: háromlevelű lóherét. Ki fizeti meg Amikor még a törökök uralkodtak Európában, keményebbek voltak a telek, mint mostanában. A legtöbb pasa lóháton hazakotródott a zimankó elől, és csak a virágfakasztó tavasz hozta őket visz- sza. Az egyik pasa nem akarta magával vinni a kivénhedt lovát, ezért a szegény parasztoknak kellett eltartaniuk télen. De mivel a ló elég rossz bőrben volt, rettegtek a félelemtől, mi lesz velük, ha megdöglik tavaszi. Az egyikük meg is kérdezte:- Méltóságos pasa, mi lesz, ha felfordul a lovad?- Fékomadta gyaurja! Bizony az fogja az árát kifizetni aranyakban, aki ezt elsőnek közli velem. Amitől annyira rettegtek, be is következett. Már előre reszkettek, micsoda árat kér majd érte a fösvénynek ismert pasa. Élt a faluban egy székely góbé, csavaros eszéért tisztelte mindenki.- Nem kell mindjárt megijedni! - nyugtatgatta román sorstársait. Ha megjön a török, és kérdezősködik a lova sorsáról, ne szóljatok egy szót sem, majd én megtárgyalom vele a dolgot. Meg is jött a török ibolyavirágzásra. Mivel a lovát nem találta sehol, összetereltette a falu apraját-nagyját.- No gyaurok, mit csinál a lovam?- Jól van biz a’, kint legel a réten.- Vezessétek ide, hadd látom én is! - hitetlenkedett a tur- bános.- Méltóságos pasa, nem tehetjük - felelt erre a nagy ba- juszú góbé. - Tele van vele az egész legelő. Feje itt, lába ott, a farkát meg fölkapta a szél.- Egyszóval, megdöglött!- így igaz, de méltóságod fizeti meg az árát, mert kigyelmed mondta ki elsőnek az igazságot! Mindenki fellélegzett, a furfangos székelyt pedig örömükben hátba veregették. Juhász Árpád fordítása a ló árát? Magyar atomocska 2. Az anyag kemény magja Ozogány Ernő A történelem viharai rég elsodorták Abdérát, amikor a múlt század végén színre lépett a pozsonyi születésű Lé- nárd Fülöp. A Démokritosz óta eltelt huszonnégy évszázad csak annyiban jelentett előrehaladást, hogy a vegyészek sorban fedezték fel az atomokat. Mivel Démokritosz is feltételezte, hogy többfajta atom létezik, az elméletek kidolgozói mindent rendben találtak. Ez idő tájt még nem álltak rendelkezésre műszerek és eljárások an- nák kiderítésére, hogy a kémiai atomok egy „parányi késsel” esetleg tovább szeletelhetek. Viszont volt egy érdekes kísérleti eszköz, a katódsugárcső. Ez voltaképpen egy légritkított üvegcső, amelynek két végébe elektródoknak nevezett fémlapocskákat helyeznek. Hogyha az anódnak és katódnak nevezett elektródokra nagyfeszültséget kapcsolnak, enyhe derengő fényjelenség látható. Ebből az egyszerű szerkezetből fejlődik ki néhány évtized alatt az oly jól ismert neoncső, a röntgenkészülék, majd a televíziós kamera és a képernyő. Történetünk idején viszont azt próbálták megállapítani a tudósok, hogy mi okozza a benne derengő lidérces fényt. A pozsonyi Főreálgimnázi-umban érettségizett, majd Budapesten és Heidelberg-ben tanuló Lé- nárd Fülöp Bonnban Heinrich Hertznek, az elektromágneses hullámok felfedezőjének laboratóriumában folytat kísérleteket a katódsugárcsővel. Munkája közben szokatlan elhatározásra jut: megpróbálja megbecsülni a derengő fényt szállító parányi részecske méretét. Ehhez egy vékony alumíniumfóliával zárja le az üvegcső végét. Sejtése beigazolódik: a tömörnek hitt anyagon akadálytalanul jut át a részecske. Kár, hogy elhitte korának divatos tévedését: amit érzékel, az a fény atomja. Ugyanis már ekkor is tudták, hogy a katódsugárcsőből kilépő részecskék villamos töltést hordoznak, holott ezt egyetlen esetben sem sikerült a fénynél kimutatni. John Joseph Thomson angol fizikus igazolta elsőként 1897-ben, hogy az atomnál is kisebb részecske csak kiváltója a fényjelenségnek. Ezzel megtalálta az első igazi, démokritoszi értelemben vett atomoszt, az elektront. Mai ismereteink szerint ez a részecske tovább nem osztható. Nosza, hamarosan felállította az első atommo- dellt, amelyben a pozitív töltésű nagyméretű anyagmasszában csücsülnek a pici negatív elektronok. Erre amiatt volt szükség, mivel az anyag külsőleg semleges töltésűnek mutatkozik, így a két alkotóelem semlegesíti egymást. Ezt nevezte később Ernest Rutherford mazsolás kalácsnak. Ami pedig az elektront illeti: kicsi mérete ellenére modern társadalmunk egyik legfontosabb alapkövévé vált: ő szállítja a villamos áramot, nélküle nem működne egyetlen villamos berendezés sem. Bár az első atommodellt nem Lénárd állította fel, az atomfizika történetébe beírta a nevét. Kiderítette, hogy az elektronok nem egyformán haladnak át a fólián: egyes részeken akadálytalanul átrepülnek, másutt visz- szaverődnek. Ebből arra következtetett, hogy van az atomnak egy nagyon kemény, áthatolhatatlan része, amit ő dynamidának nevezett el (a latin kemény szó alapján). Eszerint az anyag kemény dynamidák és ritka, áthatolható részek hálózata. Lénárd elmélete vezette Rutherfordot arra a gondolatra, hogy esedeg Thomson „mazsolás kalácsa” rosszul írja le az atom szerkezetét. Kísérleteket végzett pozitívan töltött részecskékkel (héliumatommagokkal), amelyekkel aranyfüstöt, vagyis egy vékony fóliát sugárzott be. Az elhajlott és a visszavert sugarak kimutatták, hogy a Lénárd-féle dynamida voltaképpen egy kemény, pozitív töltésű mag. Ebből a Kísérletből született meg 1910-ben az első használható atommodell, amely a Naprendszer kicsinyített mása: hatalmas, pozitív mag körül parányi bolygókként keringenek az apró elektronok. Oly nagy volt a megelégedettség, hogy valameny- nyien megkapták a Nobel-dí- jat. Mindenki azt hitte, eljutottak a démokritoszi atomhoz azzal, hogy a kémiai értelemben vett atom nagy magból és körülötte keringő pici elektronokból áll. A baj akkor kezdődött, amikor kiderült, hogy Rutherford sejtése igaz: az atommag tovább szeletelhető. Lukács Zsolt és Rácz Noémi illusztrációja Rácz Noémi rajza
