Vasárnap - családi magazin, 2000. július-december (33. évfolyam, 27-52. szám)
2000-12-20 / 51-52. szám
Csukcs mese A varjú meg a róka Úgy mesélik, szánkázott egyszer a varjú. Miközben lefelé siklott a hegyről, így kiáltott örömében:- Halihó, ez a jó! Elsuhan fölöttem az ég! Egészen a szakadék széléig siklott, ott fölugrott, visszaröpült a hegycsúcsra, hogy újból lecsusszanjon. Arra ment a róka. Megszólította a varjút:-Barátocskám! Hadd szánkózzam én is! A varjú megpróbálta lebeszélni:- Jobban tennéd, ha nem gondolnál ilyesmire! Nem tudsz úszni, még beleesnél a vízbe!- Dehogy esem, hosszú a lábam! Barátocskám! Csak egyszer hadd csússzam le! - kérlelte a róka a varjút. Az végül beleegyezett a dologba:- No nem bánom! Úgyis vízbe pottyansz! Lesildott a róka a hegyről, közben azt kiáltozta örömében:- Halihó, ez a jó! Elsuhan fölöttem az ég! Amikor odaért a szakadékhoz, meg akarta támasztani magát a lábával, de elvétette a dolgot, és vízbe pottyant.- Barátom! Drága barátom! Húzz ki a vízből! - kiáltott a róka. Felelt a varjú:- Eszem ágában sincs! Megmondtam, hogy vízbe esel! Mássz ki magad! De a róka újból rákezd te:- Barátom! Barátocskám! Húzz ki a vízből! Hozok neked kövér egereket! Da varjú erre is csak azt felelte:- Nem húzlak ki! A róka újból rimánkodni kezdett:- Barátom! Barátocskám! Húzz ki a vízből! Kedvedre való pockokat ajándékozok neked! De a varjú hajthatatlan maradt:- Nem húzlak ki! A róka újból kérlelőre fogta a dolgot: Kópé 2000. december 20. 11- Barátom! Drága barátom! Húzz ki a vízből! Akarod, hogy finom meleg kását adjak neked? A varjú megremegett örömében.- Miért nem mindjárt ezzel kezdted? Fölöslegesen fagyos- kodtál a hideg vízben. Azzal kihúzta a vízből a rókát. Az meg lerázta magáról a vizet, és nagyot hahotázott.- Alaposan rászedtelek, varjúi Megharagudott a varjú.- Vagy úgy! Többé a világ valamennyi kásájáért se hiszek neked! Hallgatott a róka, hallgatott egy darabig, azután megszólalt:- Most elmegyek oda, ahol esteledik. Hát te merre röpülsz? A varjú látni se akarta többé a rókát, rá se akart nézni haragjában. Azt válaszolta neki:- Én meg egyenest oda röpülök, ahol pirkad. Azzal elindultak. Egyikük tartott keletnek, a másikuk meg napnyugatnak. Rákos Katalin fordítása Gondolkodom, tehát... Keresd a párokat !"»! ii2i ii3i~pn Párosítsd össze a számokkal jelölt képeket a betűkkel jelölt rajzokkal úgy, hogy a kialakított párok között valamilyen kapcsolat legyen. Például az 1-es számú vasúti sín párja a G betűvel jelzett vasútvonalat jelölő tábla lesz, így a G betűt beírhatod a különálló hálózatba az 1-es szám mellé. Folytasd a párosítást, s hajói dolgoztál, megfejtésként egy tárgy nevét olvashatod össze. Mártii Haavio A mókus meg a vadászok Egyszer történt, hogy a bölcs mókus együtt volt gyermekeivel a fészekben. Csitt, kis mókus, csendes ház, mókus mama magyaráz. Közben odaért a fához egy termetes ember, aki szeretett volna mókust fogni.- Aha - szólt - ott a fészek! Közben baltájával megveregette a fát. Mókus mama odaszólt a kicsinyeihez:- Nézzétek csak meg, miféle vadász van lent, s van-e kutyája. A gyerekek kikandikáltak, s azt a hírt hozták, hogy a férfi bundában van, csillogó puska van a vállán.- És a kutyája?- Nagy és kövér, csillog a szőre - válaszolták a kicsinyek.- Akkor sebaj, felehettek tovább, nem éri el a fészkünket. Csitt, kis mókus, csendes ház, mókus mama magyaráz. Később egy másik kövér férfi érkezett a fához, hogy megszerezze a mókusokat. A kutyája csaholva forgolódott a fa tövénél. Mókus mama odaszólt a kicsinyeihez:- Nézzétek csak meg, miféle vadász van lent, és müyen a kutyája. A gyerekek körülnéztek, s azt a hírt hozták, hogy a férfi bundában van, hasonló, mint az előző, de nem olyan csillogó a puskája.- A kutya? - kérdezte az anyjuk.- Az olyan lógó fülű, és pokrócszínű a szőre - felelték a kicsik.-Akkor sebaj, fekhettek tovább, ez sem éri el a fészkünket - mondta az anyjuk. Tovább heverésztek a fészekben. Csitt, kis mókus, csendes ház, mókus mama magyaráz. Jött egy harmadik vadász is, hogy megfogja a mókusokat. A gyerekek megint kikukucskáltak, s jelentették, hogy ez a férfi toprongyos, rövid a zakója, puskája sincs.- Hát a kutya? - faggatta őket türelmetlenül az anyjuk.- Sovány, majd éhen hal!- Akkor nagy baj van, jaj nekünk, meneküljünk, ahogy csak tudunk! És a mókusok elmenekültek. Szabó Zoltán fordítása Várak - legendák Körülvették a hajók Pozsony várának elejét. Egyre több hajó érkezett. A gyalogosok, lovasok egy része a szárazról támadott. Nyolcadik hete harcolt keményen egymással a két ellenfél - Márton ispán mellett Béla ispán és Endre ispán serege is a várban vitézkedett de a küzdelemben egyik fél sem tudott a másikkal dűlőre jutni. Már az augusztus is elkezdődött, nemsokára sárguló leveleivel beköszönt az ősz, és a császár serege még mindig ott bajlódik a Dunán. Egy napon jelentkezik Márton ispán előtt egy Zotmund nevű csallóközi vitéz:- Seregünk ura, Márton ispán, javallnék valamit. Alámerülök a Dunának, mert a nádasok világában megtanultam úszni; apám halászember, Patonyszélre való. Márton ispán nagy szemeket meresztett Zotmundra, akit a társai csak Kundnak, a búvárnak neveztek.- Miért mondod ezt, te Zotmund? - kérdezte tőle.- Alámerülök, s meglékelem a császár hajóit. Márton ispán megviselt képe kigömbölyödött.- Lám, erre nem is gondoltunk. Meg bírnád csinálni?- Meg uram, hajnalban. Meleg a Duna. Be is váltotta szavát Zotmund. Még nem virradt, amikor nekivetkőzött, és a hajók kikötője fölött besétált a Dunába, s úszni kezdett a hajók felé. Aludtak még a hajón, az őr is bóbiskolt. Most vette hasznát Zotmund az otthon tanultaknak: hosszú, üres nádszálat vett a fogai közé, a valahányszor alábukott a vízben, csak a nádszál meredt ki, azon lélegzett. Búvár Kund nesztelen közelítette meg a császár hajóit, s egymás után fúrta meg őket. Hol alábukott a vízbe, vévén hosszú lélegzetet, hol felmerült, majd ismét továbbúszott egy hajóval. A hajók pedig lassan süllyedni kezdtek. Riadtan ugrottak talpra az alvó hajósok, aki tudott, menekült, aki nem bírta szusszal, megfulladt. Elvesztek a hajók fegyverestül, málhástul, gabonástul. Többet sem a császár, sem hercegei nem érkeztek hajóval Pozsony alá, hogy vízről ostromoljanak. Zotmund neve így maradt fönn mindmáig, emlékezetül: a leleményes, ügyes és bátor búvár Kund. Alig múlt el ismét húsz esztendő, Pozsony vára körül újabb viharok háborogtak. A nyughatatlan Salamon király a rokonaival való ádáz pártviszályban elveszítette az országát. Mogyoród mellett László és Géza herceg alaposan elverte, s egész Pozso- nyig futamította. Befészkelte magát Salamon király a várba, László herceg pedig seregével körülzárta a várat. Mindkét fél várakozott, melyik unja meg hamarább: László herceg az ostromlást, vagy Salamon a bezártságot. Azzal űzték el a várakozással teljes napokat, hogy a két ellenfél vitézei kihívták egymást bajvívásra a Duna sík partján. Megunta egyszer Salamon király a tétlenséget, maga is alászállt a meredek várból, hogy bajt vívjon Lászlónak valamely harcosával. Egy magas lovagon akadt meg a szeme, le volt eresztve a lovag sisakrostélya, pajzsának címere is ismeretlennek tűnt a király előtt. Reá mutatott, arcát nem látta.- Te állj ki velem! - kiáltotta Salamon király. S abban a pillanatban mit látott? Az ismeretlen vitéz oldalán jobbról is, balról is egy-egy angyalt látott, amint a lovag körül röpdös- nek, tüzes kardokkal fenyegetik a királyt. Salamon megrémült, otthagyta a pástot, visszanyargalt Pozsony várába, és gyorsan becsu- katta a kapukat.- Mi dolog ez, király, hogy eleddig egyszerre két ellenféllel is kiálltál, most meg egyetlentől is futsz? - kérdezte egy várbeli hadnagy nem kis csodálkozással.- Nem ember volt az - mondta sápadtan Salamon király, majd olyan hangosan kiáltott, hogy a falak alatt is meghallották angyalokat láttam tüzes karddal vívni fölötte!- Ember vagyok, akár te - hallatszott az ismeretlen vitéz hangja a falakon túlról -, de az égiek segítenek az én igaz ügyemben. Salamon áthajolt a bástyafalon, és rámeredt az ismeretlen ellenfélre. Az ismeretlen ellenfél felhúzta sisakrostélyát, s a várbeliek dermed- ten dadogták:- Hisz ez László herceg! A két angyal nem repült el. Később az ország címerét tartották híven: László hercegből pedig király lett.
