Vasárnap - családi magazin, 2000. július-december (33. évfolyam, 27-52. szám)
2000-12-20 / 51-52. szám
Boldog karácsonyt, sikeres új esztendőt kívánunk olvasóinknak! Vasárnap 58800 690311 Szlovákiai magyar családi magazin Sport ________________ Né meth Szilárd: „Mindig hittem, bíztam magamban, tudatában vagyok Q1 képességeimnek.” -L Riport_______________ Az idős hölgy gyermekéveiből merít erőt. Későb szinte semmi jó nem történt q már vele. O 80 oldalas színes magazin Tévé- és rádióműsor 2000. december 23-ától 2001. január 5-éig Ha csak néhány pillanatig érzed, hogy boldog vagy, már megéri élni Gyermek született Bodnár Gyula______________ Kopogok, halkan, csend. Erősebben, mocorgás, mozdul a kilincs. Az ajtóban megjelenik lányom, mosolyogva fogad. Karján ott az unokám, háttal nekem. Fordulj meg gyorsan, lássam az arcát. Hát itt vagy, te csavargó?! Mi újság? Mit csinálsz? - sorjáznak belőlem a buta kérdések. Levente nem is reagál. Rám se néz, inkább az előszoba falilámpáját választja. Négy hónapos, mit akarok tőle? Nem elég nekem, hogy megszületett, hogy van, hogy létezik, hogy szépen cseperedik?! De azért rám nézhetne már végre. Na végre! Itt a nagypapa, vagyis - hogy ne öregítsem magamat, a mesék nagy bajszú, pipázó nagyapójává - a nagymama férje! És akkor mi van? - emeli fel pici állát lányom válláról, aztán visszasimul hozzá. De jó látni babaarcot! Az unokád arcát! Szerkesztőségi dohányfüstből, utcai forgalomból, rohanó emberek vüágá- ból érkezve: a béke szigete. Meg amúgy is. A nagyapai, nagymamái öröm ugyanúgy kifejezhetet- len, mint az apai, anyai. Talán ezért is vannak csupán csacska szavaink, kérdéseink a csöppnyi emberkékhez. Sebaj, a szeretet lüktetését érezzék. Lám, örömömben elfelejtettem leakasztani vállamról a táskámat, melyben néhány újság, levelek, idejüket múlt meghívók. Ja, és egy bicska, egyszer valamilyen lengyel piacon vettem, semmire sem jó, másikat kell kerítenem, amellyel majd fűzfasípot is készíthetek. Levente közben már az ágyon. Föléje hajolok, megfogom a kezét, tapsi-tapsi, aztán hirtelen a lábát kapom el, összeütöm lágyan talpacskáit. Kerekre nyitja a szemét, mint aki meglepődött, és Ez maga a karácsony. Kell ennél több? elkezd mosolyogni, kezeit széttárja, kifeszíti, mozgatja, lábait ugyanúgy, már amennyire a modern pelenka engedi. Mint aki fel akar szállni, sugárzik. Csillag az ágy fehér mezején. És a szívem körül újabb melengető érzés, melynek kifejezésére megint csak nincs szavam, gagyogok, gügyögök. Ha vannak a boldogságnak hegycsúcsokhoz hasonlítható fokozatai, akkor én most egy panellakás hetedik emeletén a Mount Everesten állok a tisztaság, az ártatlanság sugárzásában. Ez maga a karácsony. Kell ennél több? Valaki azt mondta, idézzem itt is, ha a nap huszonnégy órájából csak néhány pillanatig érzed úgy, hogy boldog vagy, már megéri élni, érdemes élni. Én most körülbelül a tizedik percnél tartok, gazdag ember, a boldogság legmagasabb érzéseinek ajándékaival megrakva, melyekkel egyedül a szerelem ajándékai vetekedhetnek. Mennem kell, mondom a lányomnak. Igen ám, de nem olyan könnyű szabadulni Levente tekintetének, mosolyának körém épített burkából. Lent a kocsiban vár a kollégám, mégis visszalépek, kétszer, háromszor, ötször, oda a fehér mezőhöz, ahol a csillag található. Puszit nyomok a homlokára, kezet fogok vele, ami annyit jelent, hogy apró ökle eltűnik tenyeremben, összekoccintom lágyan a talpacskáit, nyíljon még egyszer nagyra a szeme. Vigyázzatok magatokra - zárom be magam mögött az ajtót, és arra gondolok, milyen jó a lányomnak és a férjének, aki ugyan általában estig dolgozik, mégis ott vannak együtt, egy tető alatt gyermekükkel, akkor láthatják, amikor akarják. Már az országúton, az elvégzendő munkák sora felé haladva jut eszembe, szülőnek lenni tulajdonképpen természetes állapot. Nagyszülőnek is persze, de azért van egy pici különbség a nagymama és a nagyapa javára: ők ugyanis két embert látnak unokájukban. Az egyik maga az unoka, a másik saját gyermekük. Vagyis a folytatást látják, és a folytatás folytatását. Most éppen egy emberibb, szeretetteljesebb évezred eljövetelének reményében. Alessandro Botticelli: Eucharisztikus madonna
