Vasárnap - családi magazin, 2000. július-december (33. évfolyam, 27-52. szám)
2000-11-29 / 48. szám
2000. november 29. Háttér A prágai kabinet e hónap elején hagyta jóvá a kisebbségek jogairól szóló törvénytervezetnek már a második változatát Kisebbségi törvény készül Csehországban Kokes János Nemzetiségi szempontból Csehország nyilvánvalóan nem konfliktusos vagy problematikus ország. A nemzeti kisebbségek az ország lakosságának alig öt százalékát teszik ki. A volt csehszlovák állam nyugati felén ma csak egyetlen számottevőnek minősíthető nemzeti kisebbség található, tagjai ráadásul összefüggő területen élnek, tehát közösségként is igényelhetik jogaik érvényesítését. Ezek a tésíni lengyelek, lélekszámúk a legutóbbi népszámlálás szerint mintegy hatvanezer. A lengyel határ mentén fekvő Frydek-místeki, valamint a Karvinái járásban a lakosság nyolc-nyolc százalékát teszik ki. Hivatalosan a szlovákok alkotják a legnépesebb kisebbséget. A legutóbbi (1991) népszámláláskor 350 ezer cseh állampolgár vallotta magát szlovák nemzetiségűnek. Két, a német határ mentén lévő járásban - Sokolov és Cheb - számarányuk megközelíti a tíz százalékot. A szlovákok, akárcsak a húszezres magyar kisebbség, nem őshonosak Csehországban, s döntő többségük a közös állam idején telepedett itt le. Valószínűleg több tényező is közrejátszik abban - így a szlovák és a cseh nyelv rendkívüli közelsége, a hét évtizedes együttélés, a vegyes házasságok hatása -, hogy a nagyszámú szlovák a jelek szerint nem érzi magát idegennek vagy másnak cseh földön, s alig vannak specifikus igényei, még az iskolaügyben sem. Prágában nem volt érdeklődés a szlovák gimnázium iránt, s a már meglévő karvinái szlovák iskola szintén tanulóhiány miatt szűnt meg. Ugyanakkor ismeretesek egyes szlovák szervezetek, csoportok kezdeményezései, elsősorban a kulturális élet terén. Ezek elég jelentősek, az anyagi hátterük is megfelelő, hiszen sok szlovák komoly pozíciót tölt be, így tud segíteni. Ennek el-' lenére szlovák nemzetiségi kultúráról beszélni Csehországban nemigen lehet, bár nyilvánvalóan vannak és lesznek is szlovák alkotók minden területen. A csehországi németek száma ma alig 50 ezer, hiszen, mint tudjuk, közülük mintegy hárommilliót a második világháború után a csehek erőszakkal kitelepítettek Németországba és Ausztriába. Nagyon szétszórtan élnek, sehol nem alkotnak jelentősebb számú közösséget. Meg kell még említeni a romákat: 1991-ben 35 ezer személy vallotta magát roma nemzetiségűnek. Velük vannak gondok, de ezek inkább szociális jellegűek, s csak kisebb mértékben lehet nemzetiségi problémákról beszélni. Számos szervezetük van, újságjaikat, akárcsak a többi kisebbségéit is, A kisebbsé- gek sem igen egységesek abban, hogy mit is szeretnének. A cseheket a napokban tartott szenátusi választások sem érdekelték, a jobboldali politikusok mégis boldogok. Karéi Kühnl, a Szabadság Unió elnöke és Jan Rumi szenátor. CTK az állam támogatja. Kisebb számban élnek még Csehországban ukránok, bolgárok és görögök is. A csehországi magyarok száma húszezerre tehető. Néhány ezren Ostrava környékén élnek, továbbá a Sokolovi, a Karlovy Vary-i járásban, illetve Prágában. A Cseh- és Morvaországi Magyarok Szövetsége (CSMMSZ) viszont nem egészen ezer tagot számlál, öt helyi szervezete működik: Prágában, Brünn- ben, Ostravában, Pil- zenben és Litomé- íicében. A CSMMSZ kiadásában jelenik meg évente ötször a Prágai Tükör című folyóirat, míg a brün- niek a helyi érdekű Brünni Futárt adják ki. Az önálló Cseh Köztársaság megalakulása (1993) óta a ki- ' sebbségek specifikus jogait az alkotmányhoz csatolt Általános emberi jogok listája, illetve néhány alsóbbrendű törvény szavatolja. Központi szinten a kormány mellett működő, tanácsadói szerepkörrel felruházott kisebbségi tanács kezeli a kérdést. Az előző, Václav Klaus vezette jobboldali kabinetek megelégedtek a kisebbségi probléma általános emberi jogi szinten való kezelésével. Az 1998 nyarán hatalomra jutott szociáldemokrata kormányzat ezen a téren egyet előrelépett, s hozzáfogott a kisebbségi törvény kidolgozásához. Több mint kétéves munka után, e hónap elején a törvényjavaslatot a kormány is elfogadta. Azt azonban egyelőre nem tudni, hogy mikor kerül a parlament elé. El kell mondani, hogy a törvénytervezetről inkább csak szakmai és kormányzati berkekben, illetve a kisebbségi szervezetekben folytak aránylag éles viták, a cseh sajtó nem sokat foglalkozott vele. Csehországban a széles rétegek körében ez nem számít problémának. Egyrészt alig tudnak róla az emberek, másrészt itt nem merültek, nem is merülhettek fel olyan kérdések, mint a területi vagy a kulturális autonómia, elszakadási törekvések stb. Konkrétabb gondok csak a lengyelek által lakott területeken vannak például a kétnyelvű feliratokkal, illetve a hivatali kétnyelvűséggel. Ezért is sürgette a minap Vavrinec Fojczik, hogy CsehorFenékiga keserű poharat. Zeman kormányfő kilátásba helyezte, hogy távozik a pártelnöki posztról. TA SR/AP szág minél hamarabb fogadja el a kisebbségi és regionális nyelvek európai chartáját. A cseh külügyminisztérium tervei szerint a lengyel nyelvet regionális nyelvvé nyilvánítanák, míg a szlovák, magyar, roma, ukrán és német területen kívüli kisebbségi nyelvként élvezne egyfajta védelmet. Nagyon megoszlanak a vélemények a kormány által elfogadott javaslatról. Tegyük hozzá: maguk az érintett ldsebbségek sem igen egységesek abban, hogy mit is szeretnének, bár a legfontosabb kisebbségi szervezeteket tömörítő Nemzetiségi Szövetségek Társulása néhány dologban végül is egységes álláspontra jutott. A kisebbségek véleményét támogatja a nemzetiségi tanács is - e testületet Petr Uhl, a kormány emberi jogi biztosa vezeti -, viszont az elfogadott tervezetben ez már csak részben tükröződik. Jellemző, hogy elsősorban a hivatalok részéről nyilvánult meg ellenállás: az adminisztrációnak nyilván pluszmunkát fog jelenteni a kisebbségekkel való törődés, és ez nincs mindenkinek az ínyére. A kifogások lényege: a kormány törvénytervezete a jogokat gyakran csak kinyilatkoztatja, de nem rögzíti az állam kötelességeit, illetve a jogok konkrét megvalósítását. Uhl szerint ezzel egy nagyon korszerű javaslatnak a lényege veszett el. A törvénytervezet a nemzeti kisebbségeket olyan egyének közösségeként határozza " meg, akik Csehország területén élnek, annak állampolgárai, akiket a többségtől eltérő közös etnikai, kulturális és nyelvi jegyek kötnek össze, s igénylik, hogy őket azonosság- tudatuk, kulturális hagyományaik és nyelvük megőrzése végett nemzeti kisebbségnek-tartsák. Ami a nyelvhasználatot illeti: kétnyelvű feliratok azokon a településeken lehetségesek, ahol a kisebbség aránya eléri a 10 százalékot. Ott* ahol a kisebbségek aránya meghaladja a 15 százalékot, az önkormányzat mellett kisebbségi bizottság is alakul a kisebbségek részvételével. Központi szinten marad a kormány mellett működő nemzetiségi tanács, mégpedig továbbra is csak tanácsadói jogkörökkel. A jogkörök kiszélesítését, ahogyan azt a kisebbségek is, meg Petr Uhl is szerette volna, a kormány nem hagyta jóvá. Korábban szó volt a magyarországi kisebbségi önkormányzati modell átvételének lehetőségéről is, de ebben maguk a kisebbségek sem voltak egységesek, így aztán semmi sem lett belőle. Áz állam támogatni fogja a kisebbségi iskolákat, amelyek azonban csak a lengyelek esetében reálisak. Támogatást kap még a kétnyelvű iskola, a kisebbségi kultúra fejlesztése és a kisebbségi sajtó is. A kisebbségek szabad szervezkedési jogát, amelyet már korábban más törvény biztosított, újra megerősíti a tervezet, amely támogatja a kisebbségek és az anyaország közötti kapcsolatok ápolását is. A kisebbségi szükségletek finanszírozását az állam az egyes tárcákon keresztül kívánja megoldani. Azt a javaslatot, hogy a kisebbségek alkossanak külön költségvetési fejezetet, nem támogatták. A magyarországi megoldáshoz hasonlóan a cseh törvény is felsorolja majd, hogy melyek az állam által elismert nemzeti kisebbségek. A kisebbségi törvény első, a kormány által idén tavasszal elfogadott változatát komoly kritikák érték. A kisebbségek agyonbírálták, szűkkeblűnek minősítették, és Petr Uhl sem volt vele megelégedve. A most elfogadott második változat már figyelembe veszi az akkor elhangzott bírálatok egy részét. Például a korábbi 20 százalékról tízre csökkentette a kétnyelvű feliratok alapkövetelményét. Valószínű, hogy a parlamenti vita során ez a tervezet is tovább fog módosulni. Elfogadása még a mai, tökéletesnek egyáltalán nem nevezhető formájában is előrelépést jelentene a csehországi nemzeti kisebbségek jogainak biztosítása terén. Uhl szerint ezzel egy nagyon kor- szerű javas- * latnak a lényege veszett el. Választások Jobb volt a jobb Malinak István ____________ Me gfigyelők a cseh szenátusi választások november 19-i második fordulója kapcsán kisebbfajta politikai földrengésről beszélnek, viszont a választópolgárok többsége - a részvétel húszszázalékos volt - távolmaradásával értésre adta, hogy egyáltalán nem tartja fontosnak a parlament 81 tagú felsőházát. Ebben nincs semmi ellentmondás, csupán azt tükrözi, hogy a lakosság értékrendje Csehországban is egészen más, mint a politikacsinálóké. Mindenképpen intő jel ez a jövőre nézve, s ezen a prizmán keresztül kell tekinteni azokra az elemzésekre, amelyek a politikai erőviszonyok módosulását boncolgatják. Ugyanis ha ilyen nagyarányú az érdektelenség, indokolt a gyanú, hogy csak egy szőkébb réteg önmagáért való poli- tizálgatásáról van szó. Képletesen szólva: ha homokozót építenek a gyerekeknek, de azok nem mennek oda, nem biztos, hogy a gyerekekben vem a hiba. És most nézzük az eredményeket. Csehországban egyfordulós, ott kerületinek nevezett regionális (megyei) önkormányzati, valamint kétfordulós részleges szenátusi választásokat tartottak. (Azért részleges, mert a 81 fős szenátus egyharmadát kétévente újítják meg, tehát most 27 mandátum sorsáról kellett dönteni.) A regionális önkormányzati választásokon a Václav Klaus vezette polgári demokraták (ODS) a mandátumok 27,4 százalékát, a kis jobboldali pártokat tömörítő Négyes Koalíció 25,3, a kommunisták (KSŐM) 23,85 százalékát szerezték meg, s a kormányzó szociáldemokraták (CSSD) csupán a negyedik helyen végeztek. Tehát a választáson részt vevők többsége a centrumtól jobbra álló erőket részesítette előnyben, a baloldali választók többsége pedig elfordult a szocde- mektől, és az ortodox kommunistákat jutalmazta. Kerületi lebontásban nézve: az erőviszonyok úgy alakultak, hogy a 13 regionális önkormányzatból nyolcban valamely jobboldali Stanislav Gross, a CSSD alelnö- ke látni sem akarja az eredménylistát. CTK-felvétel formáció önállóan megszerezte a többséget, további négyben koalíciót alkothatnak a függetlenek támogatásával, s a kommunisták elméletileg csak egy kerületben kormányozhatnak majd - ha nem hozzák létre velük szemben a nagykoalíciót (egyesült jobboldal+CSSD). A szenátusi választások nagy győztese a Négyes Koalíció, jelenleg 39 mandátuma van (+11). Az ODS-nek 3, a CSSD- nek 7 mandátummal van kevesebbje, mint eddig. Vagyis a sokat bírált ellenzéki szerződés alapján kormányzó szociáldemokraták és Klausék nemhogy az alkotmányos többséget nem szerezték meg, de még egyszerű többségüket is elvesztették. Ami azt jelenti, hogy nem tudják végrehajtani a tervezett alkotmánymódosításokat: ilyen például Václav Havel államfői jogköreinek a szűkítése. Ettől még nem bukik meg a Zeman- kormány, hiszen Klaus megígérte: nem bontják fel az ellenzéki szerződést. Ugyanakkor a kormányzó CSSD nagy vesztesnek tekinthető, Zeman máris közölte, hogy jövő tavasszal távozik a pártelnöki tisztségből - a kormányfői székből nem. Klausnak amiatt fájhat a feje, hogy jobboldali riválisai, a kicsik előretörtek. Az ODS és a Négyes Koalíció közötti jobboldali paktum egyelőre elképzelhetetlen a személyi ellentétek miatt. Hiszen ez utóbbi frontembereinek nagy része korábban éppen azért szakított Klaussal, mert nem buták elviselni a vezér stílusát, diktatórikus hajlamait.
