Vasárnap - családi magazin, 2000. július-december (33. évfolyam, 27-52. szám)

2000-11-15 / 46. szám

16 2000. november 15. Sport Michael Schumacher, a legjobban kereső pilóta huszonegy esztendő elteltével szerzett Forma-l-es vb-elsőséget a Ferrari számára „Jövőre is én leszek a világbajnok” Michael Schumacher (jobbról) csapattársával, Rubens Barrichellóval vörös parókában ünnepelte világbaj­noki címét. TA SR/EPA-felvétel Szabó Zoltán Csakúgy, mint tavaly, ezúttal is Szuzukában, a száguldó cirkusz utolsó előtti állomásán dőlt el a világbajnoki cím sorsa. Michael Schumacher vörös rakétája meg­előzte a címvédő Mika Hákkinen ezüst nyilát, tehát a Ferrari kiváló pilótája legyőzte a McLaren- Mercedes versenyzőjét. Az olasz istálló huszonegy esztendőt kö­vetően könyvelhet el egyéni vi­lágbajnoki címet, utoljára 1979- ben a dél-afrikai Jody Scheckter diadalmaskodott. Michael Schumacher hatéves szünet után harmadszor diadal­maskodott, korábban 1994-ben és 1995-ben a Benetton-Renault színeiben nyert vb-címet. Ennél több elsőséggel csupán a francia Alán Prost (négyszer győzött) és a legendás argentin Juan- Manuel Fangio dicsekedhet, ő öt­ször volt világbajnok. „Nagyon nehéz ebben a helyzet­ben bármit is mondani. Keres­nem kell a szavakat, bár nem hi­szem, hogy most sírva fakadok. Az az út, amit az idén bejártunk, a legutolsó kanyarig csodálatos volt. Kifejezhetetlen, mit érez­tem, amikor áthaladtam a célvo­nalon. A lényeg, hogy sikerült. El tudom képzelni, mekkora ünnep­lés lesz Olaszországban. Ez a győzelem nem is hasonlítható össze a korábbi két világbajnoki címemmel. Minden más lett. Ez autós pályafutásom legszebb pil­lanata” - nyilatkozta boldogan a 31 esztendős német versenyző szuzukai sikere után. „Gratulálok Michaelnek. Mélysé­gesen szomorú nap ez számom­ra, idén végig nagy versenyt vív­tunk egymással. Csalódott va­gyok, de ez nem azt jelenti, hogy­ne örülnék a második helynek. Az élet megy tovább, s azt hi­szem, jövőre még izgalmasabb összecsapásaink lesznek” - jelen­tette ki legnagyobb ellenfele, Mika Hákkinen. Az olasz televízió szakkommen­tátora szerint az 1988-ban el­hunyt Enzo Ferrari most a felhők közül mosolyogva tekint le. Luca di Montezemolo, a Ferrari Név: Michael Schumacher. Született: 1969. január harmadikán Kerpenben. Testsúly, magasság: 74 kg, 175 cm. Családi állapota: nős, fele­sége Corinna, a 3 éves Gina elnöke: „Schumacher minden idők legjobb pilótái közé tartozik, ott a helye Lauda, Ste- wart és Senna között. Lehet, so­kak számára Michael nem túl ro­konszenves figura, de kétségkí­vül óriási klasszis.” Még Carlo Azeglio köztársasági elnök is végigszurkolta a televí­zió képernyője előtt a Japán Nagydíjat. „Hosszú idő után végre világbajnokok vagyunk. Most minden olasz jogosan örül, hiszen a Ferrari immár igazán nemzeti jelképpé vált.” Schumi a malajziai zárófutamon is igazolta kivételes tudását, biz­tosan győzött. „Megcsináltuk! Megnyertük a konstruktőrök vi­lágbajnokságát is. Mindezt egy nagyszerű autóval tettük. Most már jöhet a téli pihenő.” Az ered­Ebben az esztendőben 75 millió márkát keresett. ményhirdetésre az egész Ferrari- csapat vörös parókát vett fel. Jól mutattak a pilóták, a techniku­sok és a szerelők a fura hajviselet­tel. A Kuala Lumpurban második he­lyen végző Dávid Coulthard elné­zést kért a német pilótától, ami­ért bírálta vezetési technikáját, sőt a futam alatt egyszer obszcén kézmozdulattal jelezte, nem tet­szik neki, amit riválisa csinál. „A verseny után odamentem hozzá, és bocsánatot kértem. Elmond­tam neki, megérdemelte a végső győzelmet, méltó a bajnoki cím­re. Sok dologban azonban nem változott a véleményem, de szemtől szemben akartam vele beszélni.” Hogy Schumi rászolgált az első­ségre, az is bizonyítja, hogy a ti­zenhét futam közül kilencet meg­nyert (!) - Hákkinen tavaly „csu­pán” ötször haladt át elsőként a célon -, kétszer lett második, egyszer-egyszer harmadik és ötö­dik. Mindössze négy alkalommal­Maria és az 1 esztendős Mick édesapja. Sikerei: háromszoros Forma-l-es világbajnok (1994, 1995, 2000). Futamgyőzelmek száma: 44. nem sikerült pontot szereznie. Ki is ez a fiatalember? Kerpenben született, 1973-ban, négyévesen ült először gokartban! Kiskorától imádta a gyors kocsikat, s már akkor eldöntötte, autóversenyző­ként keresi kenyerét. A szakem­bereket kezdettől fogva elbűvölte bátor vezetési stílusa, hamarosan jöttek is a sikerek. Nyolcvannégy­ben megnyerte hazája junior go­kartbajnokságát, három eszten­dővel később Európa-bajnoki cí­met szerez. A következő idény­ben a német Forma König kate­góriában diadalmaskodott, majd a Forma 3000-es mezőnyben nem talál legyőzőre. Ezt követő­en valóra vált dédelgetett álma, bemutatkozhatott a Forma-1- ben: kilencvenegyben a Belga Nagydíjon a Jordan-Ford pilótá­jaként indult először a legjobbak között. Bár autója a gyengébbek közé tartozott, ennek ellenére több futamon bizonyította, hogy hamarosan a sztárok közé lép elő. Ezt követően szerződtette a Benetton. Kedves emlékek fűzik Belgiumhoz, hiszen tizenkét hó­nappal később megszerzi élete első futamgyőzelmét. Fantaszti­kusan kezdte a kilencvennégyes szezont, az első hét verseny kö­zül hat ízben diadalmaskodott. Ugyanakkor egyre többen bírál­ták, ugyanis azt tartja, hogy a cél szentesíti az eszköszt, s előfor­dult: sportszerűtlen eszközöket is bevetett az ellenlábasaival szemben. Ezért két futamon is kizárták. Hatalmas csatát vívott a világbajnoki címért Damon Hillel, végül úgy nyert egy pont­tal a német pilóta, hogy az adelaide-i zárófutamon egysze­rűen - sokak szerint szándéko­san - belerohant a brit kocsijába, így egyikük sem tudta befejezni a viadalt. A következő évben vi­szont kilenc futamot nyerve, ha­talmas fölénnyel védte meg cí­mét, ezzel bebizonyította a két­kedőknek, hogy remek verseny­ző. Kilencvenhatban elfogadta a Ferrari ajánlatát, az olaszok tőle várták a megváltást, hiszen a maranellói istálló az ezt megelő­ző négy esztendő során mind­össze két futamgyőzelmet köny­velhetett el Berger és Alesi révén. Új csapatában harmadikként zár­ta a pontvadászatot úgy, hogy motorhiba miatt hét nagydíjat fel kellett adnia. Sokáig úgy tűnt, az 1997-es szezon sikeres lesz szá­mára, ajerezi záróviadal előtt az élen állt, azonban összeütközött a kanadai Villeneuve-vel, s ezért diszkvalifikálták. Sportszerűtlen cselekedete miatt hazájában is el­ítélték, nem került a legjobb tíz német sportoló közé. Tavalyelőtt szoros versenyben második lett Mika Hákkinen mögött, az el­múlt év júliusában a Brit Nagydí­jon kettős lábtörést szenvedett, ezzel szertefoszlottak a világbaj­noki álmai. Klasszisát mutatja, hogy mégis ötödikként fejezte az idényt. Rakétarajtot véve kezdte a kétez­res esztendőt, az első három nagydíjat megnyerte. Később va­lamelyest megtorpant, ám a haj­rája parádésan sikerült. Minden kétséget kizáróan rászolgált a si­kerre. . A Svájcban, élő sportoló, aki ed­dig 44 vb-viadalon ért elsőként a célba, most már negyedik diada­lára készül: „Remek autót épí­tünk, ezért biztosra veszem, hogy jövőre is én leszek a világbajnok. Utol akarom érni a francia Alain Prostot, aki négy ízben végzett az élen, és összesen 51 futamot nyert.” A kétgyermekes családapának van mit a tejbe aprítania, hiszen évi alapfizetése 15 millió márka, s ehhez jön még a prémium és a reklámbevételek. Ebben az év­ben 75 milliót inkasszált (Hákki­nen az összeg hatodát keres­te...), ennél nagyobb fizetéssel egyetlen sportoló sem dicseked­het Európában. Csak érdekes­ségként, ha valamilyen rendez­vényre hívják, órabére 13 ezer márkát tesz ki... Forma-l-es világbajnokok 1950: Giuseppe Farina (olasz), Alfa Romeo; 1951: Juan- Manuel Fangio (argentin), Alfa Romeo; 1952 és 1953: Alberto Ascari (olasz), Ferrari; 1954 és 1955: Juan-Manuel Fangio, Mercedes; 1956: Juan-Manuel Fangio, Lancia-Ferrari; 1957: Juan-Manuel Fangio, Maserati; 1958: Mike Hawthorne (brit), Ferrari; 1959 és 1960: Jack Brabham (ausztrál), Cooper- Climax; 1961: Phil Hill (ameri­kai), Ferrari; 1962: Graham Hill (brit), BRM; 1963: Jim Clark (brit), Lotus-Climax; 1964: John Surtees (brit), Fer­rari; 1965: Jim Clark, Lotus- Climax; 1966: Jack Brabham, Brabham-Repco; 1967: Denis Hulme (új-zélandi), Brabham- Repco; 1968: Graham Hill, Lotus-Ford; 1969: Jackie Stewart (brit), Matra-Ford; 1970: Jochen Rindt (osztrák), Lotus-Ford; 1971: Jackie Stewart, Tyrrell-Ford; 1972: Emerson Fittipaldi (brazil), Lotus-Ford; 1973: Jackie Stewart, Tyrrell-Ford; 1974: Emerson Fittipaldi, McLaren- Ford; 1975: Niki Lauda (oszt­rák), Ferrari; 1976: James Hunt (brit), McLaren-Ford; 1977: Niki Lauda, Ferrari; 1978: Mario Andretti (ameri­kai), Lotus-Ford; 1979: Jody Scheckter (dél-afrikai), Ferra­ri; 1980: Alán Jones (auszt­rál), Williams-Ford; 1981: Nel­son Piquet (brazil), Brabham- Ford; 1982: Keke Rosberg (finn), Williams-Ford; 1983: Nelson Piquet, Brabham-Ford; 1984: Niki Lauda, McLaren; 1985: Alain Prost (francia), McLaren; 1986: Alain Prost, McLaren; 1987: Nelson Piquet, Williams-Honda; 1988: Ayrton Senna (brazil), McLaren- Honda; 1989: Alain Prost, McLaren-Honda; 1990 és 1991: Ayrton Senna, McLaren- Honda; 1992: Nigel Mansell (brit), Williams-Renault; 1993: Alain Prost, Williams-Renault; 1994 és 1995: Michael Schumacher (német), Benetton-Ford; 1996: Damon hill (brit), Williams-Renault; 1997: Jacques Villeneuve (ka­nadai), Williams-Honda; 1998 és 1999: Mika Hákkinen (finn), McLaren-Mercedes; 2000: Michael Schumacher, Ferrari. Névjegykártya Továbbpasszoljuk Két svájci jelentkező Kelet- és Nyugat-Svájc is be­nyújtotta jelentkezését a 2010-es téli ötkarikás játé­kokra az ország olimpiai bi­zottságához, amely majd ja­nuárban dönt, melyik pályá­zatot küldi tovább a NOB elé. A keleti részben Zürich, Graubünden, St. Moritz és Davos, míg nyugaton Bern, Montreux, Crans-Montana és Veysonnaz közösen adna ott­hont a nagyszabású esemény­nek. Mindkét kandidáló szé­les politikai, tartományi és társadalmi bázist tudhat ma­ga mögött. A jelentkezőket az sem tántorította el, hogy Sión legutóbb alulmaradt Torinó- val szemben a 2006-os hely­szín kijelölése során. A szava­zást követően Svájcban éle­sen bírálták a NOB politiká­ját. A 2010-es esemény házi­gazdájáról három év múlva határoznak. Dán sprinter végleges eltiltása Élete végéig eltiltották a ver­senyzéstől Claus Hirsbo dán atlétát, aki másodszor is meg­bukott a doppingvizsgálaton. A 32 éves sportoló szerveze­tében az augusztusi országos bajnokság során elvégzett teszt nandrolon jelenlétét mutatta ki. A sprintért anabolikus szteroid használa­ta miatt egyszer már két évre eltiltották. Hirsbo a második dán atléta, akit végleg eltil­tottak: 1995-ben a tízpróbázó Sörén W. Johansson járt így. Nagy Anikó, a balszerencsés Ha valakinek órási balszeren­cséje volt a sydneyi ötkarikás játékokon, akkor az a magyar Nagy Anikó. A Győri Grabo­plast ETO női kézilabdacsa­patának klasszisa remekül vé­dekezett mindaddig, amíg nem csúszott meg azon az át­kozott izzadságfolton a romá­nok elleni csoportmérkőzé­sen, ami végképp eldöntötte a kitűnő védőjátékos sorsát. És lehet, hogy nemcsak az olimpiára. „Sydney előtt is sé­rült volt a lábam, éppen ezért játszottam különleges rögzí­téssel, úgynevezett térdgép- pel - mondta a balkezes átlö­vő. - Aztán a románok elleni meccsen ugyanúgy történt a balesetem, mint korábban. Senki sem lökött meg, senki sem bántott, egyszerűen a jobb lábam kicsúszott, a bal pedig aláfordult. De abban a pillanatban éreztem, hogy sokkal jobban fáj, mint ko­rábban. Szóltam is a pályára rohanó orvosoknak, hogy ne mozdítsanak meg még né­hány percig. Reménykedtem, hogy nem nagy a baj. Ám tévedtem, a sydneyi kórházban megálla­pították, hogy részleges sza­lagszakadást szenvedtem. Azt hiszem, az utóbbi időben ül­döz a balsors. Elég régen ké­zilabdázóm, és hosszú éveken át nem volt semmilyen súlyos sérülésem, ám az utóbbi két évben egymás után érnek a bajok. Előbb a nyaki gerinc­csigolyám sérült meg, majd a lábam, és amikor már azt hit­tem, hogy végre minden rendben van és utolérem ma­gam, megtörtént az újabb sé­rülés. Ráadásul az olimpián. Hat hétig pihentetni kellett a lábamat, utána pedig kondi­cionáló edző foglalkozott ve­lem, aki segített, hogy megerősödjenek az izmaim, és elkezdhessem a futóedzé­seket. Mindent megteszek azért, hogy mielőbb pályára lépjek, de egyelőre ha egy ki­csit megerőltetem a lábamat, akkor még érzem a sérülést. A gyógyulást ugyanis nem le­het sürgetni. Az a legfonto­sabb, hogy teljesen rendbe jöjjön a lábam.” Inkább golfozzon Cári Lewis, az atlétika évek­kel ezelőtt visszavonult ame­rikai szupernagysága egyszer arra a kérdésre válaszolt a zürichi Sportnak, hogy atléti­kai csillagokat farag-e a gye­rekeiből? „Aligha. Nem kívá­nom rábeszélni őket erre a sportágra. Abban bízom, hogy a baseball vagy a tenisz keríti őket hatalmába. Ám va­lójában a golf lenne nekik a legjobb. Elképzelésem szerint negyvenévesen már egy fiú­nak vagy lánynak leszek az édesapja.” Lewis jövőre lesz negyven.

Next

/
Oldalképek
Tartalom