Vasárnap - családi magazin, 2000. július-december (33. évfolyam, 27-52. szám)
2000-11-08 / 45. szám
2000. november 8. Atlétika Elmaradtak a csúcsok Vida Ágnes gondolt egy merészet, és bokszkesztyűre cserélte a gerelyt Leiskolázta a világbajnokot Ági (balra) egy hónappal ezelőtt, a komáromi sportcsarnokban a 2. menetben technikai K.O.-val legyőzte a turócszentmártoni Fiakovát (jobbra). Archívumi felvételek Zsigárdi László_____________ Évtizedekkel ezelőtt szinte elképzelhetetlen volt, hogy a lányok bokszkesztyűt húzzanak és a szo- rítóban püföljék egymást. Manapság már a női ökölvívás - legalábbis külföldön - egyre nagyobb népszerűségnek örvend. Idehaza viszont még igencsak gyermekcipőben jár. A nyáradi Vida Ágnes - a Dunaszerdahelyi Mezőgazdasági Szakközépiskola negyedikes tanulója - sportágho- nosítónak számít. Mikor döntötted el, hogy a gyengébb nem képviselőinek körében a nem éppen népszerű küzdősporttal, a bunyóval fogsz foglalkozni? Az igazat megvallva, két évvel ezelőtt jóformán még nem is tudtam, mi is valójában a női ökölvívás. Amikor még sportiskolába jártam, az atlétika, pontosabban a gerelyhajítás volt a mindenem. Aztán, sajnos, dobóedző nélkül maradtam, és ezért Nyitrán kellett volna folytatnom a tanulmányaimat. Ezt viszont nem vállaltam, hosszú távon nem sok értelmét láttam az utazgatásnak. Annak ellenére, hogy igen szerettem a gerelyhajítást, no és ezüstérmet is szereztem az országos ifibajnokságon, egyik napról a másikra mégis befejeztem. Csak úgy hirtelen összecsomagoltad a cuccot, és szögre akasztottad a sportfelszerelést? Ez azért nem így volt. Csak a gerelyhajítástól búcsúztam el végleg, viszont rendszeresen el-eljár- tam futni, gyakran tornáztam és súlyzóztam. De hát hol volt a bokszkesztyű, meg a szorító? Mindig is imádtam a küzdősportokat, a tévében órákon át elnéztem az ökölvívást. Éppen ezért egyszer elmentem a falubeli srácokkal a szomszéd községbe, Szapra, ahol egy családi házban tréningeztek a bokszolok. Annyira megtetszett a bunyó, hogy másnap már én is ott voltam az edzésen. Végtelenül boldog voltam, hogy Fekete László befogadott. Mindez 14 hónappal ezelőtt történt. De mit szóltak mindehhez a szüleid, az osztálytársaid és az ismerőseid? Eleinte meglepődtek, de mivel minden csoda három napig tart, egy idő után mindenki megnyugodott, s beletörődött abba, hogy én valami rendkívüli, a nők körében szokatlan sportágat választottam. Egyvalaminek azonban végtelenül örültem: a barátomnak, Zolinak nagyon tetszett a dolog - különben ő is rendszeresen tornázik s kezdettől fogva támogat, mindenhová elkísér. Szap csupán pár száz méterre van Nyáradtól... Hetente egyszer, pénteken - Zolinak köszönhetően - Komáromban tréningezem, a sportcsarnokban Mikulás Bencík és Győrfi György foglalkozik velem. Azt már megszoktam, hogy mindig fiúkkal gyakoriok, eddig még nem volt probléma, hiszen jól bírom az ütéseket. Az is igaz, én is oda-odasózok nekik. Minden délután, edzés előtt 5-6 kilométert futok, nyáron reggel is. Imádok edzeni, nekem ez valódi ki- kapcsolódást és szórakozást jelent. Nem féltél az első hivatalos meccstől? Nem. Két hónap kemény munka után léptem első ízben a kötelek közé, nyugodt voltam, mert tudtam, jól felkészültem, minden tőlem telhetőt megtettem. A második menetben technikai K.O.-val én nyertem, majd következett újabb három, viszonylag könnyű győzelem. Csak egyszer nem nyertem idő előtt, mert a meccs előtt három napig 40 fokos lázam volt. Betegen is ringbe léptem, s nagyon örültem a pontozásos sikernek is. Bosszant az az egy vereség? Végtelenül. A szakemberek szerint azt a meccset sem veszítettem el, sőt, magasan én nyertem! Németországban, pontosabban Sonnebergben a világ- és háromszoros Európa-bajnok Silke Weickenmeierrel bunyóztam. Én viszont nem tudtam, hogy ilyen neves ellenfél vár rám; azt hittem, ő is kezdő, s nekirontottam. Hat meneten át megállás nélkül mentem előre és ütöttem, a videófelvétel is egyértelműen azt bizonyította, én voltam a jobb, azonban pontozással mégis kikaptam. A hazai nézőknek sem tetszett a dolog, percekig fütyültek. A rendezők aztán elárulták: mindenképpen nyernie kellett a hat éve profi Síikének, aki bevallotta, többször nem szeretne velem bunyózni! A dologban az volt a legjobb, hogy az utolsó két kört tört ujjal bokszoltam végigMilyen program vár rád a közeljövőben? December elején, Pozsonyban egy turócszentmártoni ellenféllel' bokszolok, s nagyon jó lenne, ha összejönne a magyarországi Fekete Krisztina elleni budapesti mérkőzés. És 2001-ben? Minél több mérkőzést szeretnék nyerni az 59 kilósok között, remélem, elkerülnek a sérülések. Tudom, hogy májusban Európa-baj- nokság lesz Finnországban. Olyan jó lenne kijutni a kontinensviadalra. Ehhez azonban szponzorok kellenének... Sydneyben közel másfél millió néző a helyszínen izgulta végig az atlétikai versenyeket. Emlékezni fognak néhány nagy sztár fölényes győzelmére, mások váratlan bukására, a szoros és sorozatról sorozatra változó ügyességi számok eredményeire. Nem valószínű, hogy az izgalmak közepette a lelátón valakinek is eszébe jutott volna feltenni a kérdést: miért nem született világcsúcs éppen azon a napon, amelyre ő jegyet váltott. Akkor a helyszínen mindenkit magával ragadott a verseny hangulata, s különben sem állapítható meg szemmel, hogy mondjuk Maurice Greene 100 méteren egy tizedmá- sodperccel előbb vagy később ért célba. Higgadtan, a versenyektől távolodva azonban egyre többen próbálnak magyarázatot adni arra, hogy a versenyek alatt az atléták miért nem javítottak meg egyetlen világrekordot sem. Ilyesmire az olimpiák történetében eddig csak kétszer volt példa, 1896-ban, amikor még nem vezettek hivatalos csúcslistákat, és 1948-ban, a háborús évek után. Azokban a számokban, amelyek már húsz évvel ezelőtt is szerepeltek az olimpia műsorán, összesen két olimpiai csúcs született: férfi 1500 méteren és a 20 kilométeres gyaloglásban. Voltak olyan számok, amelyek különösen „gyengélkedtek”. A nők esetében a 100 méteres gátfutásban 1984- ben lehetett utoljára ilyen idővel bajnoki címet szerezni, s ugyanez mondható el a diszkoszvetésről vagy a hétpróbáról. Heike Drechsler távolugrásban győztes eredményével az utolsó három olimpián bronzérmet sem lehetett volna nyerni, magasugrásban 1980 óta ez Volt a leggyengébb bajnoki teljesítmény, 400 méteren és 1500 méteren 1976-ig kell visszamenni ugyanezért. A 100 méteren Marion Jones mögött célba érő Ekaterini Tanú idejével Montrealban lehetett utoljára a dobogó második fokára állni. A legrosszabb teljesítmény a 4x400-as váltóhoz kötődik, 1972-ben Münchenben futott utoljára ilyen „lassan” a bajnokcsapat. A férfiaknál súlylökésben, kalapácsvetésben és 4x400 méteren 1984-ben lehetett ilyen eredménnyel aranyérmet nyerni, 200 méteren és akadályon még régebben, 1980-ban. Az ötezren győztes Millión Wolde teljesítményével az utolsó hét olimpián egyáltalán nem lehetett volna dobogós. Mik lehetnek az okok? A legtöbben a doppingvizsgálatok szigorításával magyarázzák a teljesítmények visszaesését, mások úgy vélik, hogy a játékok késői időpontja is hozzájárult a gyengébb eredményekhez. Többen viszont emlékeztetnek arra, hogy a szöuli olimpiát hasonló időszakban rendezték. Még két indokot szokás hangoztatni, mindkettő a pénzhez kapcsolódik. A volt szocialista országokban összeomlott a sport támogatási és kiválasztási rendszere. Az atléták magukra maradtak, sok tehetség olyan sportágat választ, amelyben jobban kereshet (labdarúgás, kosárlabda), netán olyat, amelyben kisebb a konkurencia, könnyebben arathat sikert. Aki megmarad az atlétika mellett, annak nagyrészt saját magának kell előteremtenie az edzőtáborozáshoz, felkészüléshez szükséges összegeket, vagyis a nyár folyamán kénytelen pénzdíjas versenyeken indulni, nem engedheti meg magának, hogy csak a nagy célra, az olimpiára koncentráljon. Az utóbbi állítás igaz azokra a nyugati sportolókra is (pl. az amerikaiakra), akiknek a hazájában nem támogatják központilag a válogatottakat. Ezek a versenyzők a játékokra már fáradtan érkeztek. Mindegyik megállapításon érdemes elgondolkodni, bár az utóbbiak a már sztárokká vált atlétákat nyilván kevésbé érintik. E tények ismeretében azonban azt is kijelenthetjük, hogy nincs feltétlenül szükség világcsúcsokra és extra eredményekre ahhoz, hogy az olimpia atlétikai versenyei látványosak, izgalmasak legyenek. Sydneyben a lassú iramú közép- és hosszútávfutó-szá- mok hajrái talán még nagyobb élvezetet nyújtottak, mintha egyetlen futó a mezőnyt megelőzve, fantasztikus tempóban futva világcsúcsot javított volna. (Nemzeti Sport) Vida Ágnes balegyenese elől menekül az ellenfél. Továbbpasszoljuk A 18 éven aluliak nem szerződhetnek külföldre A Nemzetközi Labdarúgó Szövetség (FIFA) az európaival közösen (UEFA) elkészítette javaslatát az átigazolási szabályzat módosítására, és elküldte Mario Montinak, az Európai Unió sportfelügyelőjének. Az unió által kiadott kommüniké szerint a javaslat leglényegesebb része a fiatal játékosok és klubjaik védelme, amely szerint a 18 éven aluli futballisták nem szerződhetnek külföldre, a 23 évnél fiatalabbak klubcseréjénél pedig a nevelőegyesületnek is részesülnie kell az átigazolási díjból. Bár a FIFA- UEFA javaslat kitér egyéb átigazolási kérdésekre is, „első olvasásra” nem tartalmazza az Európai Unió által már két éve kért alapvető, az átigazolási díjak teljes eltörlését jelentő módosítást. Az unió azért ragaszkodik az ingyenes átigazoláshoz, mert álláspontja szerint a labdarúgók törvényességi alapon munkavállalóknak számítanak, akiknek minden állampolgárhoz hasonlóan joguk van bármikor ingyen munkahelyet változtatni. Az Európai Unió részéről Montin kívül a szintén sportügyekért felelős Viviane Redig és a szociális ügyek biztosa, Anna Diamonotopulu fogja átvizsgálni az anyagot, és teszi meg észrevételeit a FIFA- nak. A következő uniós egyeztetés időpontját egyelőre nem tűzték ki. Bátorfiék: folytatás az athéni olimpiáig? A sydneyi nyári játékok óta az elmúlt héten fordult elő először, hogy az olimpián negyedik helyen végzett Bátorít Csilla -Tóth Krisztina páros mindkét tagja Budapesten tartózkodott. Természetesen szóba került a folytatás is, elvégre a sportág jelenlegi legeredményesebb egységéről van szó. Az idén még két nemzetközi versenyen, az ITTF Pro; Tour 2000 versenysorozatba tartozó lengyel és francia nemzetközi bajnokságon indul a kontinens legjobb párosa. Ami pedig a távolabbi jövőt illeti, a 2001-es oszakai vb-n és a 2002-es zágrábi Eb-n szinte biztosan ott lesz a kettős, de még az sem elképzelhetetlen, hogy ennél hosszabb távon is gondolkozhatnak azok, akik minél tovább látnák szívesen az asztalnál ezt a párost. A közeljövőben egyébként erre mindössze egyetlen hazai lehetőség kínálkozik, ugyanis idén már csak egyszer, a románok elleni december 12-i Szuperliga-mérkőzésen játszik idehaza. Egy 72 éves japán a Himalája csúcsán A 72 esztendős Masaki Hayashi személyében a világ legidősebb embere jutott fel a Himalája egyik csúcsára, a több mint 7000 méter magas Baruntse-ra. A japán turisztikai minisztérium információja szerint Masaki három társával, valamint egy nepáli kísérőcsapattal érte el a 7129 méter magas csúcsot. Az elmúlt napokban még egy csúcs született, amikor öt olasz hegymászó oxigénmaszk nélkül jutott fel az Everesthez tartozó, 6812 méter magas Ama Dablam csúcsra. Brazília trénere nem ülhet a kispadra Elmarad Emerson Leao bemutatkozása november 15-én a brazil labdarúgó-válogatott kispadján. A szakembert ugyanis a szövetség fegyelmi bizottsága 20 napra eltiltotta, így a Kolumbia elleni világbajnoki selejtezőn csak a lelátón foglalhat helyet. - Leao november 16-ig semmilyen mérkőzésen nem ülhet le a kispadra jelentette ki Luiz Zveiter, a fegyelmi bizottság elnöke. Az 51 éves szakembert, akit október 19-én neveztek ki a válogatott szövetségi kapitányává, azért büntették meg, mert szeptemberben a Recife edzőjeként a Vitoria elleni bajnokin megsértette a játékvezetőt. - Túl szigorú a büntetés - mondta a tréner. Emerson Leao korábban nőügyei miatt szerepelt gyakran a lapok címoldalán. Sokan a brazil labdarúgás egyik botrányhősének tartják, tavaly egy év alatt három klubnál (Santos, Porto Alegre, Gremio) is dolgozott. Wanderley Luxemburgot a válogatott és az olimpiai csapat gyenge teljesítménye, valamint kétes adóügyletei miatt menesztették.
