Vasárnap - családi magazin, 2000. július-december (33. évfolyam, 27-52. szám)
2000-11-08 / 45. szám
2000. november 8. • 33. évfolyam 8 588001 690311 Szlovákiai magyar családi magazin Riport Dédapáik egyszerű, természetközeli életét élik a fiatalok a Zólyom melletti q Zájezovában. O Sport _______________ Cs ollányék a sydneyi olimpia kulisszatitkairól, Szilas sportolói felemelkedésének-1 körülményeiről. -L vy 40 oldalas színes magazin Heti tévé- és rádióműsor 2000. november 11-étől 17-éig Legalább a gyermekeinket figyelmeztessük: ne üljenek fel a meséknek Eladósorban Kövespi Károly __________ Am ikör először olvastam a hírt napilapunkban, ínegdöbben- tett. Már maga az ötlet agyrémnek tűnt. Akkor még „csak” arról volt szó, hogy Kassa városa el akaija adni erdeit, mivel úgy eladósodott, hogy már a csoda sem segít rajta. S mivel magát a várost polgáraival, házaival, utcáival, folyójával nem lehet záriba csapni, menjen az erdő. Az újabb hír, amely a napokban jelent meg, már meg sem lepett. Arról szólt, hogy akikben maradt még némi önérzet, aláírásokat gyűjtöttek a polgárok között: tiltakozzanak. Márai kassai polgárai azonban már arra sem érdemesek, hogy ellenkezzenek. Harmada sem gyűlt ösz- sze a szükséges aláírásoknak, amelyek arról szóltak volna: még élünk, még magunkénak érezzük a várost. Rá se fütyülnek az erdőkre, vegye, aki akarja. Elvinni úgysem tudja, kivágni úgysem fogja, hiszen a város azt ígéri, s az ígéret úri becsületszó. Úgysem az övék, ami sosem volt az. Hiszen nem volt az a kassai vasmű sem, a gigantomá- niás szocialista nagyüzem, amely az orosz vasérc és feketeszén köldökzsinórján lógott, majd vándorolt magánkezekbe, hogy takaros villák épüljenek belőle Dél-Spanyolországtól a Selmeci-hegyekig, egy hűbérúr kényelmét szolgálva. Annak a roncsait még valahogy sikerült összekaparni, s a AJ. S. Steel nagytőkéje talán sodor újabb köldökzsinórt, hogy az önérzetlen polgároknak, akik úgy beleszerelmesedtek Pavarotti hangjába, hogy megvakultak tőle, legyen munkahelyük. Legalább egy részüknek. Mert hát ezek sem szamaritánusok. Kassa azonban nincs egyedül. Újabb hír szerint Rozsnyót, az egykor virágzó bányavároskát is nyakig adósságba készülnek verni a honatyák, akik egy nagyobb épület meg valami parkoló kedvéért az unokák jövőjére Kivágni úgysem fogja, hiszen a város azt ígéri. spekulálnak. Vagy vehetjük példának Komáromot, ahol Közép- Európa egykor legvirágzóbb hajógyárát lopták szét valami jött- mentek, bizonyítva, hogy míg egyesek spontán örültek a rendszerváltásnak, a kommunista oligarchák bukásának, kettesek azért örültek, mert eljött a szabad rablás ideje. S az új milliomos rétegek kialakulásának története egyik országban sem arról szól, kit vonnak felelősségre, hanem arról, kik emelkednek oda, ahová már a törvény keze sem ér fel. Egy szebb kor krónikásának lesz dolga, hogy összeírja azt a szlovákiai kódexet, amely falvak, városok, egész régiók sorsát mondja majd el, hogyan rabolták ki a jövőjét disznófejű nagyurak. Jut eszembe egy kedves olvasó, aki két éve a fejemre olvasta, mi bajom nekem Rudolf S. kassai expolgármesterrel. Majd meglátom, hogy eluralkodik a tolerancia, ha még följebb kerül. Nos, a dalos kampány levét most itatják meg a kassaiakkal: a sok szép utcakövön sétálva, a szökőkutak csobogását hallgatva elmélázhatnak fölötte, mibe került nekik az, hogy Rudolfból I. Rudolf lett. Hogy a puszta kövek megmaradnak ugyan, de dobra kerülnek az erdők. A tolerancia magasiskolájának pedig itt a referendum, melynek sorsa szintén I. Rudolf kezében volt. Nem volt annyi bátorsága, hogy kimondja: kell a fenének, hiszen az országban nincs alkotmányos válság, úgy- ahogy működik kormány, parlament. De hát ő mindenki előtt jó akar lenni; legfőképp önmagának. A színjátékban a kétplatnyis rezsó csak figyelemelterelő díszlet volt. Ezt is megettük, mint ahogyan még sok mindent el fogunk fogyasztani, amit a túlélés nagymesterei elénk tálalnak egy-két gene- rációnyi időn keresztül. Hogy mi marad utánuk? Lóvá tett városok, országrészek, s a tanulság, hogy ha már rosszkor és rossz helyen születtünk, legalább a fiainkat, unokáinkat figyelmeztessük: járjanak nyitott szemmel, és ne üljenek fel ismeretlen szerzők meséinek. Elégedjenek meg Benedek Elek, Arany László, La Fontaine remekeivel. Károly herceg, az angol korona várományosa november 1-jén, a köz- társasági elnök meghívására érkezett Szlovákiába. TASR-feivétei Vezércikk Időszámítók Soóky László _____________ 3. És monda Isten: Legyen világosság: és lön világosság. 4. És látá Isten, hogy jó a világosság; és elválasztá Isten a világosságot a setétségtől. 5. És nevezé Isten a világosságot nappalnak, és a setétséget nevezé éjszakának: és lön este és lön reggel, első nap. Ez az első nap pedig jó régen volt. Azóta csordogált az idő, váltották egymást a napok, hetek, hónapok, évek, évezredek, és nappal mindig akkor volt, amikor keleten felkelt a Nap, és este akkor lett, amikor nyugaton lenyugodott. Isten viszont vélhetően nem sokat tudhatott a globalizációról, így aztán azt sem tudhatta, hogy az ő alkotása nyáron egy órával korábban, télen pedig egy órával később jó. A mi generációnk nagy szerencséje, hogy mi már sokkal többet tudunk, mint Isten, így aztán módunkban van kijavítani az ő csacska tévedéseit. Az ördög tudja, mi lett volna az emberiséggel, ha például senkinek nem jut eszébe, hogy az órát többször is át lehet, de évente kétszer át kell állítani, hogy a mi lelki egyensúlyunk megmaradjon azáltal, hogy valakinek jó sok pénzt meg tudunk takarítani. A tény, hogy mi, kisfogyasztók is tehetünk valamit a nagyfogyasztók érdekében, olyan jó érzéssel tölt el bennünket, hogy azt pénzben, a családi buksza éves kiértékelésekor ki sem tudjuk fejezni. Mi, járatlanok csak reménykedhetünk benne, hogy a nagyfogyasztók nagy bukszája az időszámítások váltakozásával kellőképpen megvastagszik, és nagyon szenvednek amiatt, hogy sem nyáron, sem télen nincs módjukban kifizetni a mi inkasszónkat. Mint minden éremnek, az új időszámításnak is van egy másik oldala, melyet a törvényalkotók emberi tényezőnek neveztek el. Az emberi tényezők mi vagyunk, akik valaha nem tényezőnek, hanem egyszerűen csak embernek, sőt gyermeknek születtünk. A nyári és a téli időszámítás bevezetése természetesen nem öncélú, és nem is csupán a pénzről szól, ahogy azt hebehurgyán gondolhatnánk, hanem a gyermekről. Igaz, hogy tájainkon egyre kevesebb van belőlük, de akik még meg mernek születni, tanulják meg, lehetőleg még óvodáskorban, hogy létezik egy hatalom, mely megfoghatatlan, mely arctalan, melynek mégis engedelmeskedni kell, mert az uniformi- zálódás és az egyöntetűség egyazon akolba terel mindenkit. Edződjenek a gyerekek, így válhatnak idejekorán kemény frontharcosokká. A nyári időszámítás egyik áldásos hozadéka például az, hogy gyermekeink az első két hónapban reggelenként megtanulnak alva enni, járni és bóbiskolva tanulni, ami nagyban hozzájárul lelki egyensúlyuk kifejlesztéséhez és megtartásához; a tanító néni pedig megtanul csendben tanítani, hogy fel ne ébressze őket. A délelőtti iskolai és óvodai szu- nyókálás idején viszont a gyermek annyi energiát halmoz fel magában, hogy este, a nyolc órai kilenc órakor az isten sem tudja őket hazaparancsolni a játékból, mert az ő órájuk a Nap szerint működik, amely ostobaságában nem képes felfogni, hogy a nyári időszámítás szerint már rég le kellett volna nyugodnia. A nyári időszámítás végtelenül izgalmas időszaka az ősz, ezen belül is az október. Természetesen itt is a Napot tehetjük meg bűnbaknak, mert nem a mi időszámításunk szerint kel, ugyanakkor gyermekeink megtanulhatnak a sötétben tapogatózni, és személyiségük is fejlődik azáltal, hogy úgy tesznek, mintha nem félnének a sötét utcákon. A kettős időszámítás sok egyéb pozitívuma mellett évente két alkalommal még csodában is részesít bennünket: időzónák suhannak el fölöttünk anélkül, hogy mi kiszállnánk az ágyunkból és felrepülnénk, hogy a Föld elforogjon alattunk. A fentiekből azt hiszem, egyértelművé váltak a kettős időszámítás áldásai. Lehet, persze, hogy ez az egész nem rólunk, egyszerű emberekről szól, de boldogítson bennünket az a tudat, hogy tevékeny részesei vagyunk.
