Vasárnap - családi magazin, 2000. július-december (33. évfolyam, 27-52. szám)

2000-11-02 / 44. szám

2000. november 2. Az anyaországban maradt tiroliak rokonaiktól elvágva próbáltak alkalmazkodni az új helyzethez Dél-Tirol - Ausztria Erdélye Újvári Flórián „Eurorégió Tirol-Dél-Tirol-Tren- tino”. A hannoveri expón önálló ki­állítással bemutatkozó három tar­tomány (egy osztrák, két olasz) az Európai Unió megálmodóinak leg­szebb elképzeléseit váltja valóra: jó ütemű gazdasági növekedés, nullá­hoz közelítő munkanélküliség, a legkényesebb „zöld” igényeket ki­elégítő környezetvédelem, a kisebb­ségek teljes körű joggyakorlata, kul­turális sokszínűség jellemzi az Al­pok déli oldalán kialakult együtt­működést. Az osztrák külügymi­nisztérium által a régióba szerve­zett újságíró-tanulmányútra „min­den jegy elkelt”, a bécsi diplomácia joggal vélekedett úgy, hogy az utób­bi hónapok belpolitikai kellemet­lenségeit sikerrel ellenpontozhatják a tiroli benyomások. , Hosszú évtizedek egymásnak feszü­lése, majd keserves kompromisz- szumkeresés előzte meg a mára ki­alakult, mi tagadás: irigylésre méltó állapotot. Valószínűleg nincs is olyan osztrák város, ahol ne viselné egy utca vagy egy tér Dél-Tirol ne­vét. Az első vüágháborút követően ugyanis a Saint Germain-i béke- szerződés több más területtel együtt Tirol déli részét is Itáliának juttatta, teljesítve ezzel az olaszok régi vágyát: feltolni határukat a Brenner-hágóig, az Alpok vízválasz­tó gerincéig. Az elszakított ország­részeken németül beszélt a lakos­ság döntő hányada, ami a párizsi békerendszer hasonló „apróságok” iránt általában érzéketlen megalko­tóit hidegen hagyta, Ausztirának pedig tehetetlenségében legfeljebb terek elnevezésére futotta erejéből. Az anyaországban maradt tiroliak rokonaiktól elvágva, zsákutcává torzult völgyeikben próbáltak alkal­mazkodni az új helyzethez. Nekik még aranyéletük volt a túloldalra sodródott osztrákokhoz viszonyít­va. Mussolini és fasisztái ugyanis nekiláttak az „olaszosításnak”. Megtiltották a német nyelvű taní­tást az iskolákban, a törvényszegő pedagógusokat lecsukták vagy az ország déli végeibe helyezték át. Németül csak a katolikus egyház ál­tal támogatott titkos, úgynevezett „katakomba-iskolákban” lehetett tanulni. A hivatalokban kizárólag olaszul volt szabad megszólalni, a német nyelvű feliratokat, útjelző­ket, cégtáblákat, helységneveket olaszra cserélték. Betiltották a szak- szervezeteket, de a hagyományőrző civü szerveződéseket is, lett légyen szó énekkarról, torna- vagy (plá­ne!) lövészegyletről. A Duce nem elégedett meg ezzel, sem a Római Birodalmat idéző em­lékoszlopok, diadalívek emelésé­vel. Meghirdette az „elmaradott” határvidék iparosítását. Gyümölcs­fák tízezreit vágták ki, hogy az így lecsupaszított telkeken gyárakat építhessen a Lancia, a Montecatini, az olasz tőke. Az iparral együtt csa­ládok tömegét költöztették délről az Adige (Etsch) völgyébe - az új üzemekben dél-tiroliak nem kap­hattak munkát. Az anschluss sem hozott változást, sőt: Hitler paktu­mot kötött Mussolinival, és a német állampolgárságért nem folyamodó dél-tiroliakat a sorsukra hagyta. A határt most is ott jelöli a térkép, ahol nyolcvan esztendeje megvon­ták, de az arra utazónak igencsak mereszteni kell a szemét, hogy ész­revegye. Mások a telefonfülkék, a csendőrség előtt zöld-fehér-piros zászló lóg ernyedten - legfeljebb ezekből a jelekből lehet következ­tetni arra, hogy átléptük az immár schengeni határt, amely korábban megannyi keserűséget jelentett a mindkét oldalán élőknek. A közép-európai fülnek ismerősen hangzó történelmi leckét már a bozeni (Bolzano) parlamentben folytatja a sokfelől ide érkezett új­ságírócsapat előtt Luis Dumwalder tiroli német ajkú lakosság érdekeit veszélyeztetve látja, illetve ha üyen jelzést kap tőlük. S miután e tarto­mányban az olaszok aránya mind­össze 27 százalék, Róma is éberen figyel arra, hogy az utóbbiak se érezzék magukat idegennek saját államukban. A külső szemlélő számára irigylésre méltónak tűnhet a helyzet, különö­sen annak hallatán, hogy a dél-tiro- li térség, amely húsz éve még Itália templomi egerének számított, az indulatokat felkorbácsoló okok el­hárításával páratlan ütemű fejlő­désnek indult. Megőrizték a római időkig visszatekintő szőlő- és gyü­mölcstermesztő kultúrát (az Euró­pai Unió minden 10. almáját itt sze­dik), de mellette kis- és középválla­latok sora nőtt ki a földből, jelentős EU-támogatással. Az idegenforga­lom - húzóágazat. Elég körültekin­teni a hegyoldalakon: a virágoktól roskadó erkélyű házak láttán az is visszaveszi a sebességet, aki itt csak Luis Durnwalder, Dél-Tirol tartomány­______főnöke:______ „A dél tiroli modellt a dalai láma is elfogathatónak találta hazája, Tibet esetére.” dél-tiroli tartományfőnök. Az 50-es éveinek végét taposó derűs, maga­biztos férfiú nem titkolja, hogy a fa­sizmus utáni időszak sem volt az autonómia diadalmenete a térség­ben. Bár az e tájról származó jeles olasz miniszterelnök, De Gasperi megállapodása Gruber osztrák kül­ügyminiszterrel 1946-ban megte­remtette az előfeltételeket a német nyelvű lakosság identitásának meg­őrzéséhez, gazdasági és kulturális fejlődéséhez, a gyakorlati eredmé­nyekig még évtizedes út vezetett, amelyre olasz részről ismétlődő be­telepítési törekvések vetettek árnyé­kot, terrorcselekményeket indukál­va a másik oldalon (főleg a magas- feszültségű távvezetékek oszlopait robbantgatták előszeretettel). A legkiválóbb olasz és osztrák állam­férfiak - köztük Aldo Moro és Brúnó Kreisky - diplomáciai és be­leérző készsége kellett ahhoz, hogy a nyugat-európai integrációs folya­mat nyomában, majd a 90-es évek­től azt már le is hagyva kialakuljon a regionális autonómia bonyolult, de megbízhatóan működő rendsze­re. Ennek kulcseleme az olasz­osztrák kettős felelősségvállalás, vagyis Bécs joga és kötelessége köz­beszólni, sőt vétóval is élni, ha a dél­át akart száguldani, útban a tenger felé. Évi 26 millió vendégéjszakával olasz viszonylatban is tisztes ered­ményt produkálnak a helyi szállo­dák és panziók.- Hídszerepet töltünk be! - szögezi le büszkén Dumwalder. - Mi va­gyunk ugyanis azok, akik a néme­teknél jobban ismerik az olaszokat, de a német mentalitást is mi ismer- jükjobban, mint az olaszok. Ahhoz, hogy ennek hasznát is lássuk, meg kellett nyernünk műiden érintett bi­zalmát, amihez a legjobb módszer, ha rendben van a szénánk. A tarto­mányi parlament egész törvényal­kotását ennek rendeljük alá, miköz­ben példát mutatunk a toleranciá­ból. A képviselők - noha szinte min­denki beszél németül és olaszul - saját nyelvükön szólalnak fel az ülé­sen, folyamatos szinkrontolmácso­lást biztosítunk. A bűóságokon a tárgyalást a vádlott anyanyelvén kell folytatni. A helység- és utcanév­használat a községek ügye, ők dön­tik el, hogy a német vagy az olasz változat szerepel-e elöl. A tartomá­nyi gyűlés épületén balra a német, középen az olasz, jobbra a ladin el­nevezés olvasható - az utóbbiak (más néven rétorománok) a lakos­ság 5 százalékát alkotják.-Tisztelt hölgyeim és uraim! - eme­li fel a hangját a tartományfőnök. - Amit itt láthatnak, tapasztalhatnak, az olyan példa, amelyet nem lenne tanácsos másutt egy az egyben át­venni. Ám a tárgyalás előtérbe he­lyezése, a kompromisszumkeresés, a politikai megoldásra törekvés, va­lóban múltául szolgálhatnak. Meg­győződésem, hogy ha Koszovóban korábban ezeket alkalmazták vol­na, nem vadulnak el a dolgok. A dél-tiroli modellt a közelmúltban a dalai láma is elfogadhatónak találta hazája, Tibet esetére. Amit mi kiala­kítottunk, kitűnően megfelel a ki­sebbségek teljes körű védelmére, de alkalmatlan önálló állam létrehozá­sára.- És ezzel minden itteni politikai erő megbékült? - kérdezem a tarto­mány vezetőjét. - Hát azt azért nem állítanám. A Dél-tiroli Unió, amely­nek egy tartományi képviselője van, és a Haider-kötődésű szabad­ságpártiak - két helyi képviselővel - önállósági jogot követelnek, vagy visszacsatlakoznának Ausztriához. A Dél-tiroli Néppárt a jelenlegi álla­pot védelmezését és további tökéle­tesítését szorgalmazza - a választá­sok eredményeképpen 21 fővel kép­viseltetheti magát a 35 tagú tarto­mányi gyűlésben - magyarázza Dumwalder, aki maga is az utóbbi tömörüléshez tartozik. Azt azért hozzáteszi, szélsőségeseket az olasz politikai mezőben sem gond találni Különösen elmarasztalja az Allianza Nazionalét, amely szerinte messze jobboldalibb Haidemál, és a legszívesebben egy tollvonással el­törölné az autonómia minden vív­mányát. - Szerencsére ennek nem­zetközi szerződések állnák az útját- szögezi le. A dél-tiroli olaszok többsége a váro­sokban lakik. Bozenben is gyakori az utcán, az üzletekben a pergő olasz beszéd, de a megszólítottak készséggel kapcsolnak át németre. A múzeum iránt tudakozódunk, ahol a 90-es évek elején az Alpok gleccserében talált ősembert kiállí­tották. A helyszín - az Ötz völgy - után Ötzinek elnevezett hegylakó 5300 évvel ezelőtt megfagyott te­temét két német turista fedezte fel a határtól 92 méterre, olasz olda­lon. A csendőrség hűvösen rea­gált: miután a közelmúltban nem jelentették be valamely személy eltűnését, őket nem foglalkoztatja az ügy. Az osztrákok gyorsabban kapcsoltak, Innsbruckba vitték Ötzi múmiáját, ott tanulmányoz­ták, majd öt év elteltével átadták Olaszországnak, hogy a bozeni múzeum e célra kialakított ablakos hűtőkamrájában őrizzék tovább. A hányatott sorsú ős sajtóvitákat is indukált: germán vagy latin volt-e az istenadata. - És eldöntötték? - kérdezem a múzeum vezetőit. - El hát! - érkezik a határozott válasz, derűs pillantás kíséretében. - Ötzi: tiroli! A tartomány egyik büszkesége a szőlőtermesztés. Megőrizték a római időkig visszatekintő szőlő- és gyümölcstermesztő kultúrát. Az Európai Unió minden 10. almáját itt szedik A jelzőtáblákon a német szöveg általában megelőzi az olaszt. Be lük. S miután e tartományban az olaszok aránya mindössze 27 százs A tartományi parlament épülete Bolzanóban (Bozen), homlokzatán tál. A képviselők - noha szinte mindenki beszél németül és olaszul - s nak fel az ülésen, szinkrontolmács fordítja, amit mondanak. A bírós vádlott anyanyelvén kell folytatni. A helység- és utcanévhasználat döntik el, hogy a német vagy az olasz változat szerepel-e elöl.

Next

/
Oldalképek
Tartalom