Vasárnap - családi magazin, 2000. július-december (33. évfolyam, 27-52. szám)

2000-10-25 / 43. szám

Kultúra 2000. október 25. 13 Úgy készült a koncertre, hogy a legapróbb részleteket sem bízta a véletlenre Streisand hattyúdalai Retkes Attila ___________ Az amerikai szórakoztatóipar nagyasszonya, az énekesként is szinte utolérhetetlen Barbra Streisand négy évtized után, szeptember végén búcsúzott - élő fellépést legalábbis biztosan nem vállal többé. A Columbia Records - amelyhez 1962 óta exkluzív szer­ződés fűzi - erre az alkalomra időzítve jelentette meg a Timeless (Kortalan) című dupla albumot, amelyen Streisand 1999. decem­ber 31-én és 2000. január 1-jén, Las Vegasban rögzített „évezred­köszöntő” koncertjének felvétele látható. Csaknem két óra zene, negyven dal, amelyek hat fejezet­A legfontosabb mégis maga a produkció volt... re bontva tekintik át a díva karri- eijét, a kezdetektől, a kis klubok füstös félhomályától a Broad- way-sikereken át Hollywoodig. A CD-n - ha nem is személyesen, de a dalok által - megelevenednek azok a színészek, énekesek, pro­ducerek is - köztük Shirley MacLaine, Neil Diamond, Frank Sinatra, Barry Gibb és mások -, akik fontos szerepet játszottak Streisand pályáján. Egy éve az amerikai bulvársajtó szinte folyamatosan arról cikke­zett, vajon hol és milyen fellépés­sel ünnepli Streisand a dátumvál­tás szilveszterét. Sokáig biztosnak látszott, hogy a brooklyni születé­sű sztár a jeles alkalomra hazatér New Yorkba, és a Madison Square Gardenben lép közönség elé, vé­gül azonban másképp döntött: a Las Vegas-i MGM Grand Garden Arénában tartotta a nagy koncer­tet - ott, ahol legutóbb hat évvel korábban, 1993 szilveszterén ara­tott tomboló sikert. A fellépést ti­zenháromezer ember látta, s bár a legolcsóbb jegy 500, a legdrágább 2500 dollárba került, feltehetően senki sem távozott csalódottan. Sajtóhírek és szemtanúk beszá­molói szerint Streisand élete egyik legjobb formáját futotta, és a zene, illetve a fénytechnika és az egyiptomi piramisokra emlékez­tető díszletek harmóniája is kifo­gástalannak bizonyult. Ez persze nem is csoda: Streisand a tőle megszokott maximalizmussal hosszú hónapokon át készült a koncertre, úgy, hogy a legapróbb részleteket sem bízta a véletlenre. Maga állította össze a repertoárt, személyesen hagyta jóvá a zene­kar és a kórus összetételét, de so­kat foglalkozott a színpadképpel, az összekötő szövegekkel, és stylistra sem volt szüksége ahhoz, hogy frizuráját, ruháit, ékszereit kiválassza. A legfontosabb mégis maga a produkció volt, és Strei­sand ezúttal is megfelelt több mint húsz éve megfogalmazott ars poeticájának, melyben kere­setien őszinteséggel beszélt külö­nös, „plebejus” mentalitásáról. „A színpadon egy mosónő és egy hercegnő keveréke vagyok” - döbbentette meg akkor rajongóit. „Alpári, vulgáris és tudatlan, de ugyanakkor kifinomult és ele­gáns, megkapó és lehengerlő.” A profizmus, a tökéletességre va­ló törekvés egész pályafutását meghatározta. Nem véletlen, hogy Barbra Streisand - aki 62 millió eladott lemezével a XX. szá­zad legsikeresebb énekesnője - egy idő után már nem elégedett meg az előadó-művészi szerep­körrel, és a producerkedést is lti- próbálta. „Amikor filmezni kezd­tem, többnyire negatív tapaszta­lataim voltak a rendezőkkel és producerekkel” - nyilatkozta. „Nem értettem, hogy miért érik be gyengébb alakításokkal, miért nem akarják kihozni a színészek­ből a maximumot, a forgatásokat pedig átgondolatlannak, pazarló­nak találtam. Ezért is határoztam el, hogy a saját filmjeimnek ma­gam akarok lenni a rendezőjük, sőt a producerük is. Később a le­mezeimnek is én lettem a produ­cerük, bár ott zenei rendezőre és a lebonyolításért felelős executive producerre természetesen min­dig szükség volt.” Később Bar- wood Films néven saját filmstú­diót is alapított, amely a kom­mersz mozi- és tévéfümek mel­lett egyfajta közéleti szerepválla­lásra is törekszik. A Caroline McCarthy-sztori című dokumen­tumfilm például országos vitát váltott ki a fegyvertartás enge­délyezéséről; a Két kéz, mely megrázta a világot pedig Jichak Rabin és Jasszer Arafat párhuza­mos életrajza. Az üzleti és társadalmi közélet­ben való részvételt maga Strei­sand is mind fontosabbnak tartja, s ez nála nem csak a sztároktól megszokott jótékonykodást jelen­ti. Komolyan tőzsdézik, tulajdo­nos egy kávéházláncban, a Viag- rát is gyártó gyógyszercégben és különböző internetes vállalkozá­sokban. Elkötelezett demokrata párti szavazóként nyíltan támo­gatta Clinton kampányait, és a Lewinsky-ügyben indított ügyészi vizsgálat, a fu'rhedt impeachment idején is több fórumon, sőt a kongresszusban is kiállt az elnök mellett Támogatja a természeti erőforrások védelmét, a rákkuta­tást, az emberi jogok teljes körű érvényesítését és több más karita­Tehetsége, ereje, következetessége támadhatatlan... tív célt. Személyében olyan mű­vész vonul most vissza az élő fellé­pésektől, akit - mint bármelyik sztárt - lehet ugyan szeretni és gyű­lölni, de tehetsége, ereje, követke­zetessége támadhatatlan, művésze­te pedig - ahogy a koncertalbum címe mutatja - valóban kortalan. Heti kultúra Könyvespolc Púba Gyula: Látogatók A hetvenéves író Látogatók című kötete novellagyűjte­mény - tizennégy régebbi és újabb novellát tartalmaz. Bár a novellák nagy részének születése időben távol esik egymástól, tematikailag még­is egységet alkotnak. Főhő­sünk egy faluról a fővárosba kerülő szlovákiai magyar ér­telmiségi, aki csak látszólag szakadt el szülőfalujától, gyakran visszatér, ha csak „látogatóként” is. Olyan nem­zedék képviselője, mely ge­neráció ma a kisebbségi ér­telmiség jelentős hányadát képezi. Életútja sajátosan kö­zép-európai, annak minden - pozitív és negatív - élményé­vel. A hős szociológiai-törté­nelmi hátterét az író részben már megfestette Az idő hang­jai (Kalligram) című esszékö­DÜBA GYULA Látogatók Kove&Sc tétében, a Látogatók c. kötet novelláiban viszont lélektani­szépirodalmi értelemben raj­zolja meg az említett nemze­dék portréját. (Madách-Posonium) (o-zs) Vasárnap Kisgaléria Lőrincz Zsuzsa: Zsuzsanna és a vének Regeny —-r--------------------------­Ú gy bizony!, vette visz- sza a szót Antalóczi doktor. Leült itt a pappal, régi barátjá­val, ott oldalt, a mai hársak alatt, az éppen szétszéledő pia­con át nézett a templom felé, majd föl a szép fodros-csipkés bronzpalástos toronyra, mely különösen megtetszett neki, az­tán körbejártatta tekintetét a téren, mely a lebombázott gyógyszertár foghíja meg a kö­zépre odapakolt szovjet emlék­mű nélkül még arányosabb volt, ivott pár kortyot a borá­ból, megtömte pipáját, rágyúj­tott, majd megfordult, és az im­pozáns bokros-fás kerten át le­nézett a nádas érpartra, ahon­nan épp akkor kapaszkodott föl két, egyformán szőke hajfona- tos helybéli süldőlány, akik megkerülvén a kertet, ott sétál­tak el egymással csacsogva őe- ~ lőttük, mire Mikszáth megje­gyezte, hogy: Drága tót leánykáim!, ezek oly mézédesen, selymesen lepetyelnek, mint egy patakcso­bogás az alkonyati csöndben! Papunk pedig azt mondta erre: Látod, itt már csak ők csacsog­nak, mert ezen a sík földön a patak az nem csobog. Nem baj, őket akkor is elhall­gatnám az idők végezetéig. Ide költöznék, erre a szent helyre! Igaz, hogy nem ilyenre vá­gyom, mint ez a tanítóház, de amúgy is nemsokára roskadoz­ni kezd, hát ledöntetném, és fölhúzatnék ide egy kedvem szerintit. Villát! Tudod, látok mostanában már, főleg fürdő­helyeken olyan újfajta, négy­Milota előadásai a méhekről Závada Pál 13.rész szöglet-formájú, négy- vagy akár hatszobás üdülőházat, víz­vezetékeset, fürdőkamrásat és villanyosat, nagy ablakokkal, park felé kinyúló terasszal, ki- hajtós ablakos-ajtókkal, olyat. A lugas végébe pedig méheskertet telepíttetnék, hadd hallgassam azt az édes zümmögést! Nem eladó ez a telek?, Istenemre mondom, megveszem! Jaj, ne bolondítson már minket, drága jó doktor bácsi...! Én csak úgy mondom, ahogy hallottam! És észrevehetnéd, hogy papunk szerint a nagy pa­lóc nemcsakhogy itt vágyott volna lakni, hanem megjöven­dölte ráadásul azt a villát, amit Adamec bácsi vagy huszonöt évvel később valóban fölépítte­tett. Doktor úr!, mondom neki. Te­gyük föl, én elhiszem, hogy ma­ga így hallotta. Na de hogy hi­hette ezt el a papnak?, mikor tudvalévő, hogy Mikszáth Kál­mán a régi, ámbitusos udvarhá­zakat szerette, s ki nem állhatta a modern építészetet! Te meg honnan tudsz te mindent?, és mért képzeled, hogy valóban is úgy van min­den, ahogy teszerinted van? Hát evvel már nem vitatkoz­tam. Mégiscsak öregember. Három sokat látott öreg. Nap mint nap ott, a kártyaasztalnál. Ápolják csak ezt a szép hamis legendát, ha ez hiányzik nekik!, gondoltam, meg aztán hátha van benne igazság, ki tudja?, és csak néztem őket elérzékenyül- ten 958-ban, meg előtte is, utá­na is sokszor. Ma már mindhárman halottak. Nem szólva a Tizenkettedikről. De most ötlik eszembe: Hátha ez a három öreg kópé csak en­gem akart beugratni ezekkel a Mikszáth-históriákkal, amiket állítólag a Tizenkettediktől vet­tek volna? Milota előadásai a főtérről (részlet) Kedveseim, hallgatóságom! (...) H ogy a települési gyö­kérverés íündamen- tumai, a zsenge haj­tások kicsírázásától a szétbuijánzó virágba- borulásig, kősziklaszilárdan meg lettek vetve, azt eme kép­zavaron túl az is bizonyítja, hogy alig félszáz év alatt a lel­kek száma már ötezer, a házaké pedig hétszáz fölé kúszik, to­vábbá, hogy a község- és egyházgazdálkodási jólét úgy megemelkedik, hogy kétszeri imaházbővítés-építés után har­madjára, a roppant tekintélyű Hatodik Lelkész merész kezde­ményezésére 1795-re már nagytemplomot bírnak emelni, nevezetesen szép toronnyal, ugyanebben a pompás formájá­ban, amilyennek ezt a felülmúl­hatatlan helybéli alkotást ma is látjuk. Mely hajlékában az istennek, de tágabban az egyházban és községben is az erkölcs és fe­gyelem szintúgy elégségesen szilárd, még a Hatodik szerint is, nem számítva a mindkét ne­mű tacskó fiatalságnak az isteni tisztelethez nem méltó, dévaj suttogását vasárnapokon, mi azonban, amennyire lehetsé­ges, irtatik. De amúgy az egyházi törvény­követés, melynek érvényt az elöljáróság a saját közegei által szerez, figyelvén és büntetvén az éjjeli csavargókat és Istent káromlókat, a kor kívánalmai szerint átható. A bűnök, mint másutt, mind közönségesek, nevezetesen káromkodás, ré­szegség és lopás, melyeknek kevesbítéséért, hogy ne mond­juk kiirtásáért a lelkész eleget soha nem tehet. Ezért mint a lakosok és hívek vezére és lelkiatyja nemcsak a templomi szentbeszédben és a szentségek kiosztásában kell hogy érintkezzen testvéreivel az Úrban, hanem otthonukban is látogatván őket jó, ha tuda­kozódik a család szellemi álla­pota, szükséglete vagy erkölcsi fogyatkozása felől, hogy a ne­tán tapasztalt durvaságokat gyomlálja, a gonoszindulatúa- kat dorgálja, a resteket buzdít­sa, a szomorkodókat vigasztal­ja, és a kishitűeket erősítse, szóval hogy a népnek ne csak prédikátora, hanem valósággal hű pásztora, lelkiorvosa le­gyen. E nemes munka hatékonyságát pediglen a testületi elöljárók hivatottak emelni, kik a közer- kölcsiség éber őreiként szigo­rúan ügyelnek is arra, hogy úgy a községben, mint az egy­házban mindenek ékes rend­ben menjenek, s noha a mo­dern világnézet szerint talán túl szigorúan, de a magok er­kölcsi felfogásához híven min­den kihágást annak rendje és módja szerint büntetnek. En­nek meg is van az a jó hatása, hogy valami cégéresebb bűnök nemigen fordulnak elő, és hogy lakosaink más községek lakói előtt a tisztelet, földesuraik előtt pedig a szeretet tárgyát képezik. (folytatjuk) Férjével, Jim Brollinnal egy zártkörű összejövetelen Archív felvétel

Next

/
Oldalképek
Tartalom