Vasárnap - családi magazin, 2000. július-december (33. évfolyam, 27-52. szám)
2000-07-12 / 28. szám
10 Kópé 2000. július 12. Verssarok Rákos Sándor Pók-románc Pók-korában jól ismertem kegyedet. Lenge háló csücskén fogtunk legyeket. Fölöttünk egy kancsal poszméh lebegett. Nyolc kacsója is volt Önnek, s ezeket mind megkérte az a méh, kit kegyed három álló hétig szeretett. S végül persze megevett. Gondolkodom, tehát. Húzd ki az ábrából a megadott szavakat. A fennmaradt betűkből egy író nevét és művének címét olvashatod össze. Anya Egér Gyalogos Hatalom Hegedű Higany Hód Karmoló Karó Korona Köröm Mama Mákos Napközi Róna Tegnap Vak Vendég Vízi Zsák H E G E D —rr~ u K F K A A I Z Y E K A A 0 A T E G N A P R S R M A Y N A I L M Ó O Ó L H M P N •* 0 0 Á N L 0 A Y K R Y L G A A M L X u 10 0 R K Ó D 0 A H S K z "F" ' E M Á K 0 S M r 11 0 A I G T A S Y I G r E D N E V V f I Z I Zelk Zoltán Erdei mulatság A medve unatkozott. Elhatározta, hogy összehívja az állatokat egy kis mulatságra. Elment a farkashoz.- Azt gondoltam, farkas koma, jó lenne egy kis mulatságot rendezni.- Nem bánom - felelte a farkas -, csak egy baj van: a mulatságon enni is szoktak, de kinek van annyi ennivalója, hogy egy egész vendégseregnek elég legyen?- Ez igaz - bólogatott a medve, de nemsokára felvidult, mert nagyszerű ötlete támadt. - Mindenki hozzon ennivalót! - kiáltott örömmel. - Olyan asztalt terítünk, hogy aki meglátja, táncolni kezd örömében. Tetszett a dolog a farkasnak is. Rögtön munkához láttak, megírták a meghívókat, s másnap reggel kiakasztották a fákra: „Medvééknél holnap nagy vigasság leszen, aki négy lábon jár, az mindmind ott legyen! Elemózsiát is hozzon tarisznyába, mert szegény a medve, üres a kamrája!” Fél nap se telt bele, olyan sürgés-forgás kerekedett az erdőben, amilyen még soha nem volt. Végre elérkezett az erdei mulatság napja. Elsőnek a farkas állított be a medve barlangjába.- Szerencsés jó napot, soksok jó falatot! - mondta, és egy fél bárányt tett az asztalra. Nem késtek a többiek se. Jöttek egymás után: a róka, a borz, a tigris, még az oroszlán is eljött. A róka két tyúkot, a tigris egy óriási darab húst, az oroszlán három zebracombot hozott. Még a nyúl is eljött. Félénken lépett a medve barlangjába, de az oroszlán rögtön megnyugtatta: - Amíg tart az ünnepség, szent lesz köztünk a békesség! A nyúl most már félelem nélkül tett az asztalra egy káposztafejet. Nem lehetett panaszkodni, volt ott ennivaló bőven. A medve még egy csomó édesgyökeret is tett az asztalra, s így szólt:- Asztalhoz, barátaim! Ebben a pillanatban egy kutya lépett a barlangba. Két nagy szelet rántott húst hozott a szájában, amit, mi tagadás, a gazdasszonya lakásából lopott el. Mindnyájan asztalhoz ültek. A medve osztotta szét az ennivalót úgy, hogy mindenkinek jusson mindenből. Köpködött is a tigris meg a farkas, mikor beleharaptak a káposztába, és szidták a medvét, mikor megkóstolták az édesgyökeret. Hanem amikor a rántott húsra került a sor, még az oroszlán is felkiáltott: - Ilyen finomat sem ettem soha! Sajnos mindegyiküknek csak egy falat jutott belőle. Faggatták a kutyát, miféle hús ez.- Ez az emberek eledele: ők minden ételt megsütnek, megfőznek!- Főzzünk akkor mi is! - kiáltotta az oroszlán. Körülfogták a kutyát, magyarázza el nekik, hogyan kell azt csinálni. A kutya a fülét vakarta.- Még én se főztem. De tegyétek egy fazékba az ennivalót, rakjatok tüzet, úgy szokták azt az emberek is. A medve és a farkas szaladtak rozsét szedni. A nyúl kuktának öltözött, az oroszlán fehér kötényt kötött. A medve és a farkas hozta a rozsét, s egy perc múlva nagy tűz lobogott. Rátettek egy fazekat a tűzre, a medve dobálta a fazékba a főzniva- lót.- Egy őzcomb!- Éljen! - kiáltotta az oroszlán, a tigris meg a farkas.- Egy édesgyökér! Mészáros Márta Illusztrációja Azt nem! - kiabálta az oroszlán, tigris meg a róka.- Dehogyisnem! - méltatlankodott a medve. Támadt is tülekedés, hogy majdnem felborították a fazekat, de a medvének sikerült behajítani az édesgyökeret az őzcomb mellé. Egymás után dobálta azután a tyúkot, zebracombot, káposztafejet, a többiek pedig egyre kiabáltak:- Dobd ki az édesgyökeret!- Ki a káposztával!- Ki a zöldséggel!- Dehogy dobom! - kiáltotta a medve. Erre mindnyájan nekiestek. Az oroszlán a zebracombokat, a róka a tyúkjait, a farkas a bárányt akarta visszakotorni a fazékból. Felfordult a fazék, a sok ennivaló a tűzbe esett, oda is égett, így aztán nem is tanultak meg soha főzni... Magyar atomocska Ozogány Ernő Az atom szó hallatán biztosan, hiszen tudjuk, mivel járna egy atomháború, az áramot termelő erőművek pedig szintén minden pillanatban felrobbanhatnak. Nem jobb a helyzet, ha az iskolában megismert atomról esik szó, hiszen a diákok nagy részének ez leginkább a fizikaórák poklát jelenti. Ebből következően a fizikusok bizonyára az önsanyargatásban lelték örömüket, különben aligha foglalkoztak volna olyasmivel, ami minden normális ember számára szenvedést jelent. Különösen annak fényében tűnik igaznak ez a vélekedés, hogy az ókori Görögország tudósai gazdag emberek voltak. Lubickolhattak volna a világi örömökben, ehelyett életüket a természet törvényei megismerésének szentelték. Mi vezethette őket erre? A megismerés öröme. Az, hogy rájöttek, a fizikai jelenségek nem véletlenszerűen, nem is felsőbb akaratból, hanem törvényszerűségek szerint játszódnak le. Ahogy kései utóduk, korunk fizikájának legnagyobb alakja, Albert Einstein fogalmazott: a tudomány feladata annak kiderítése, hogy Isten hogyan gondolkodik. Van egy másik oka is, hogy az atomokkal közelebbről megismerkedjünk: e félelmetesnek tartott tudományág eredményei beépültek a mindennapi életünkbe. Ha nem ismernénk az atomok alkotórészeit, aligha hallgathatnánk rádiót, nem nézhetnénk tévét, a számítógépet hírből sem ismernénk, a CD-lejátszóról meg a sétálómagnóról nem is beszélve. A radar, a lézer, a rák ellen alkalmazott gyógymódok, a röntgenkészüléktől a számítógépes rétegröntgenig számtalan műszer az atomelmélet eredményeiből táplálkozik. Az anyag belső szerkezetének megismerésére épült ipari tevékenység az utóbbi ötven évben nagyobbat fordított a világ kerekén, mint az elmúlt kétezer év összes többi felfedezése. Honfitársaink döntő szerepet játszottak az atomelmélet kifejlesztésében. Kis sorozatunk megpróbálja vázlatosan bemutatni a harmad fél ezer éves kutatási folyamatot, amely világunk megismerésére irányult, külön figyelmet szentelve a magyar tudósok tevékenységének. Arra is szeremé ráébreszteni az ifjú olvasót, hogy olykor egy krimi izgalmával vetekszik a tudományos kutatásé. A történet az ókori Görögországhoz tartozó Abderában kezdődik. Lakói korlátolt hóbortosságukról, idegenmajmolásukról voltak híresek. Mintegy kétezerötszáz évvel ezelőtt e porfészekben több zseni látta meg a napvilágot, köztük az atomelmélet megalapítója, Démokritosz is. Miben jelent előrelépést az ő elmélete a többiekéhez képest, ami miatt az utókor annyira becsüli, hogy korunk Görögországában még a húszdrachmás pénzérmére is felkerült az arcképe? León Lederman Nobel-díjas amerikai fizikus csodálatos könyvének (Az isteni atom) kedves története szerint az illatozó kenyér vezette arra a görögöt, hogy felvesse: talán amiatt érzi az ínycsiklandó illatot, mert orrába nagyon kicsi, elemi részecskék kerülnek, amik létrehozzák a szagingert. Továbbgondolva az esetet, elvégzett egy képzeletbeli kísérletet, amely során kedvenc csemegéjét, a kecskesajtot kedte megfelezni. A felezések következtében eljutott egy olyan kis sajtdarabkához, amikor már a kés éle vastagabb a morzsánál. Ekkor sem jött zavarba: képzeletben egy hangyánál is parányibbra zsugorította önmagát, ezzel arányosan kicsinyítve a kést, a sajtdarabkát viszont nem. A folyamatot jó néhányszor megismételve odáig kellett jutnia, amikor pontszerű lett a sajtdarab, amelynek már nincs is kiterjedése. Mivel az osztást görögül tomosznak mondják, ezt a kiterjedés nélküli részecskét atomosznak, vagyis oszthatatlannak nevezte el. Ne higgyük, hogy ez játék volt csupán. Meggyőződése szerint bár a világ a legváltozatosabb élő és élettelen tárgyakból áll, ezeket mind néhány építőkocka alkotja. Tehát néhány atomból összerakható az egész világegyetem. Elképzelése szerint amiatt keményebbek vagy puhábbak, eltérő színűek a tárgyak, mivel az atomok között kisebb-nagyobb űr van. Ő fogalmazta meg a fizika napjainkig két legfontosabb meghatározását: „Semmi más nem létezik, csak atomok és üres tér, minden egyéb üres vélekedés.” Elmélete olyan korszerűnek bizonyult, hogy csaknem kétezerötszáz évig nem tudtak javítani rajta. Csupán a múlt század végén kezdték finomítani, többek között egy nagyszerű magyar fizikus. Erről a következő részben fogunk beszélni. 1. Mitől lesz lúdbőrös a hátunk? Lukács Zsolt és Rácz Noémi illusztrációja
