Vasárnap - családi magazin, 2000. július-december (33. évfolyam, 27-52. szám)

2000-10-04 / 40. szám

2000. október 4. 16 Sport Jan Zelezny háromszoros olimpiai bajnok:: „Őseinknek a gerely megélhetési eszközt jelentett, ma is éltet bennünket, de másképpen” A „vasból való” atléta történelmet írt Valószínűleg minden idők leg­nívósabb gerelyhajítóversenyén a cseh Jan Zelezny az olimpiák hősei közé emelkedett: a syd­neyi játékokon - egymás után - harmadszor lett olimpiai baj­nok. Ilyen sorozattal egyetlen „gerelyes” sem dicsekedhet. Jan Zelezny, a „vasból való” atléta sporttörténelmet írt. A vele ké­szült interjúkból válogattunk. Már tudatosította, hogy mit vitt véghez? Én lettem... nem is tudom mi. Harmadszor nyertem olimpiát. Ez szuper. Örülök, hogy sérü­lés után visszatérhettem, és nyertem; ennyivel tartoztam azoknak, akik segítettek. Ez nem frázis, komolyan mon­dom. Az emberek felismerték Syd­neyben? Igen, este a verseny után. Biz­tosan nézték a tévét, az auszik nagyon szeretik a sportot. Ép­pen a gerelyhajítók küzdelme igazolta, miért is látványos a sport. Itt senki sem előlegez­hette magának a sikert, bárki nyerhetett volna, és híressé vá­lik. Elfogadja azt a címkét, hogy minden idők legjobb gerelyha- jítója? Hogy a legjobb vagyok-e, nem tudom. Azt viszont igen, hogy én szereztem ebben a számban a legtöbb olimpiai bajnokságot. Igen, első lett. Harmadszor. Hogyan emlékszik az 1988-as szöuli játékokra, ahol az utolsó dobásával tizenhat centiméter­re volt az elsőségtől? Balszerencsés vereséget szen­vedtem, de fiatalon nagyon ér­tékes ezüstöt nyertem. Utána megsérültem, s úgy tűnt, ez az első és utolsó érmem. Minden éremszerzés nehéz és egyúttal könnyű. Könnyű? Lehet könnyen olimpi­ai bajnokságot nyerni? Barcelonában pszichikailag annyira jól éreztem magam, hogy azt mondtam: nem ve­szíthetek. Atlantában - a világ- bajnokság után - a legjobb esz­tendő állt mögöttem, így hát valahogyan sikerült kiharcol­nom az aranyat. Sydneyben egyszerűen nagyot dobtam, amilyet világversenyen még so­ha. Milyen érzés volt harmadszor is az olimpiai dobogó legfelső fokára állni? Hogyan emlék­szik a felemelő pillanatra? Elérzékenyülve. Csodálatos do­log volt hallgatni 100 ezer néző tapsát. Az eredményhirdetésre megbo­rotválkozott. Milyen oknál fog­va? Némileg babonás vagyok. 1987-ben a német Teffel- meierrel szőrösen mentünk egy versenyre. Ö azt mondta, hogy aki megborotválkozik, veresé­get szenved. Megtette. Ki is ka­Képek: TA SR/EPA pott. Azóta verseny előtt sosem borotválkozom. Nem kényelmetlen ez egy ki­csit? Ha harcba megy az ember, nem lehet »szagosított« selyemfiú. A gerely valamikor megélhetési eszközt jelentett őseinknek. Ma is éltet minket, de másképpen. Korábban állatokra vadásztak vele, most éremre. Minden idők legnívósabb ver­senyét hozta a sydneyi sereg­szemle? Egyedülálló küzdelem volt, ko­rábban sohasem hajítottak eny- nyien ilyen messzire. Szinte hi­hetetlen, hogy a 85 méter csak a hetedik helyre volt elegendő. Ez a dobás volt a leghosszabb, 90,17 méter. Milyennek tartja győztes dobá­sát? A karom nem volt olyan jó, mint az első sorozatban, de »besegítettem« a hátammal. Gerelye nem szállt olyan maga­san, mint az ellenfeleké. Mi­ért? A vállam miatt. Nincs teljesen rendben. így hát az oldalammal igyekeztem megsuhintani a szerszámot. Ezt a bordáim síny­lették meg. Nem fázott a verseny során? Alaposan bekentem magam Finalgonnal, es jól bemelegítet­tem. Éppenséggel nem volt me­leg, de ezt elsősorban pszichi­kailag kellett megemészteni. Milyen volt a hangulata a ver­seny előtt? A lehető legjobb, mert a selejte­zőben nagyot dobtam. Azt mondtam magamban: felké­szült vagyok, egy nap alatt nem veszíthetem el az erőnlétemet. Csupán az a kérdés állt fenn, hogy kellőképpen sikerüljön a nekifutás és a dobás technikai kivitelezése. Hogyan érezte magát a verseny után? Összetörtén, minden porcikám fájt, de azért elégedetten. Ha akkor azt mondják nekem, hol­nap újabb verseny lesz, nem in­dulok. Még ha aranyat is ígér­tek volna. Eddig minden nagy világverse­nyen győzött, kivéve az Európa- bajnokságot. 2002-ben meg­próbálja? Nem mondom, vonz az Eb-első- ség, de az időpont nagyon távo­li. Ezen még egyáltalán nem gondolkodtam. Sok bukásban volt részem, megéltem sok di­cső napot is. Nem mondhatom: még két évig a porondon mara­dok. Örülük, hogy vége a sze­zonnak. Pihenhetek. A következő olimpiára sem gondol? Nem. Örülök, hogy élek. Össze­történ is. Szívem a sportért do­bog, de minden az egészségtől függ. Megvizsgáltak az orvo­sok, és hányszor kérdezték, mi­ért nem vagyok rokkantnyugdí­jas! Nem viccből mondták. A hátam jobban tönkrevan, mint a vállam. Nagyon nehéz megta­lálni azt a pillanatot, amikor az ember elhatározza magát: vé­ge. Most még nem gondolok ilyesmire. Egyáltalán nem a pénz miatt. Bár az segítségemre van. Két esztendővel ezelőtt majd­nem befejezte pályafutását. Hogyan befolyásolta akkori vállsérülése? Visszatérített. Ha nem robba­nok le, valószínűleg már nem lettem volna itt. Gondolkodni kezdtem. Az ember nem az évekkel öregszik, hanem pszi­chikailag. Ez a legrosszabb. Mindennap felkelni és edzeni, s ha nem sikerül a verseny, az egész esztendő fuccsba ment. Mikor kell hát abbahagyni? Azt mondják, legjobb a csúcson, utána az ember megmarad ki­rálynak. Csakhogy sokan vissza akarnak térni. Nem sok eséllyel. A döntéshozatal a legfonto­sabb: becsapni az ajtót és vége. Visszatérés nincs. Ez nem olyan, mint amikor az ember megsérül, s utána újra kezdi. Itt van azonban az amerikai diszkoszvető, Al Oerter példá­ja. Úgy nyert négy olimpiai baj­nokságot, hogy két évet pi­hent és két évet edzett. Ez az út nem járható? Oerter más volt. Nekem nem lenne esélyem, ha nem trénin­geznék. Minél idősebb az em­ber, annál rosszabb. Pribilinec és mások is próbálkoztak. Si­kertelenül. Szülés vagy sérülés után vissza lehet térni, de ha az ember úgy dönt, hogy egy évig semmit sem fog csinálni, pszi­chikailag képtelen visszatérni. A többiek egyszerűen állva hagyják. (T. V.) Névjegy Jan ZElezny Született: 1966. június 16. Magassága: 186 centiméter Testsúlya: 80 kilogramm Egyesülete: Start Karlovy Vary Edzője és menedzsere: Jan Pospísil Legnagyobb sikerei: három­szoros olimpiai bajnok (1992 Barcelona, 1996 At­lanta, 2000 Sydney); olim­piai ezüstérmes (1988 Szöul); kétszeres világbaj­nok (1993, 1995); ötszörös világcsúcstartó: 1987 (Nyitra) 87,66 méter, 1990 (Oslo) 89,66 méter, 1993 (Szentpétervár) 94,54 méter, 1993 (Sheffield) 95,66 méter, 1996 (Jéna) 98,48 méter Ötkarikás kaleidoszkóp Kovács Ági még négy évig úszik Nagyszabású, elegáns partit adott Sydneyben az úszóver­senyek befejezése alkalmából a sportág egyik legnagyobb felsze­relésszállítója, az Aréna. A már­ka két reklámembere: Kovács Ágnes és az orosz Alekszandr Popov. - Óriási felhajtás volt, Samaranchcsal az élen minden­ki megjelent az összejövetelen, aki számít - újságolta Kiss Lász­ló, Kovács Ágnes mestere. - Ágit körülrajongták, főleg a japánok »udvaroltak« neki nagyon heve­sen, tekintettel arra, hogy jövő júliusban Fukuokában ők ren­dezik a világbajnokságot, s őt te­kintik az egyik legvonzóbb sztár­nak. -Kiss szerint egészen biz­tos, hogy tanítványa ott lesz a vb-n, s még négy évig úszik, füg­gedenül attól: realizálódik-e az amerikai egyetemi tanul­mányokkal kapcsolatos terve. Ha a tengerentúlra költözik, ak­kor januárban kezdi a tanulást. - Most a pihenés, a kikapcsolódás következik mindkettőnk számára - mondta a tréner. Az összes gátat ledöntötte Nem sokáig élvezhette „utolsó helyezését” Eric Moussambai egyenlítői-guineai úszó, aki csaknem két perc alatt tette meg a 100 métert. Az adéták lekö­rözték őt”: Mariana Canilas pa­raguayi diszkoszvetőnő a selej­tezőben mindössze 32,31 méte­rig jutott, miközben vetélytársai mind túldobták az 55 métert. De a pálma valószínűleg Marcio Souza brazil gátfutót ü- letí meg, aki a 110-es távon az összes gátat ledöntötte - Lehet, hogy jobb lenne a 100 méteres síkfutással próbálkozni, ahhoz viszont nem vagyok elég gyors - vallotta be Souza önkritikusan. Mély benyomást tett a nézőkre / A szentpétervári születésű Tatjana Grigorjeva, aki négy hó­nappal ezelőtt ausztrál állam- polgárságot kapott, igen mély benyomást gyakorolt a közön­ségre. Nem csupán ezüstérmes rúdugró-teljesítményével, ha­nem bájával, természetes szép­ségével és a jobb csípőjére teto­vált rózsával is. A 24 éves, sző­ke Tatjana közölte, hogy az olimpia után egy nagy kozme­tikai céget fog felkérni a szponzorálásra. - Azt szeret­ném hirdetni, hogy egy élspor­toló is lehet szép nő - mondta. Az árverésen is jobbak az amerikaiak Az Egyesült Államok sportolói nemcsak a pályákon, hanem az árveréseken is legyőzik a házi­gazdákat. Az Olympic Aid javá­ra rendezett árverésen 4000 ausztrál dollárért kelt el egy trikó, amelyet két amerikai at­léta, Michael Johnson és Michael Powel írt alá. Ezzel szemben azért a sapkáért, ame­lyet az úszó Michael Klim, vala­mint az ausztrál gyeplabda- és evezőscsapat tagjainak autog­ramjával díszítettek, csak 300 dollárt adtak. Venus Williams már Gráf nyomdokain Az amerikai lány simán győzött a döntőben az orosz Dementyieva ellen, s a tenisz történetének má­sodik játékosa­ként diadalmasko­dott egy naptári évben a US Openen, Wimbledonban és az olimpián. Ezt 1988-ban a német Stefii Gráf mond­hatta el magáról, sőt a tavaly vissza­vonult spordegen- da akkor az Australia Openen és a Roland Garroson is veret­len maradt. Egyébként Venus Williams leg­utóbb június hatodikén, a fran­cia nyílt bajnokság negyeddön­tőjében kapott ki a spanyol Sanchez-Vicariótól. Azóta 32 meccsen veretlen. Venus Williams TA SR/EPA-felvétel

Next

/
Oldalképek
Tartalom