Vasárnap - családi magazin, 2000. július-december (33. évfolyam, 27-52. szám)
2000-09-27 / 39. szám
Nagyvilág 2000. szeptember 27. 7 Bacon: „Ha elérjük a civilizáció egy bizonyos fokát, szép házakat építünk. Ha még továbblépünk, gyönyörű kerteket hozunk létre” a harmónia megtestesítői A bonsai-fácskák a kínai filozófiák, a buddhizmus, a konfucianizmus és a taoizmus inspirálta mikrokozmoszt jelképezik. tét. Ennek megfelelően megtaláljuk a parkban a nimfák barlangját, a Trójából való kihajózás jelenetét, Apolló templomát, valamint egy mesterséges tavat, amelyet a Stour folyó elgátalásávaí alakítottak ki. A vizében tükröződő kert képe sejtetni engedi, milyen leküzdhetetlen volt a londoni bankárnak az ókori Róma emelkedettségéről szóló álma. Amerikai kaktuszok A kaktuszok méltán váltak az amerikai kontinens egzotikus növényzetének szimbólumaivá. A kaliforniai Huntington Bo- tanical Gardens füvészkertben nem kevesebb, mint 10 ezer darab látható belőlük öthektárnyi területen. Egy ilyen hatalmas gyűjteményt természetesen állandóan pótolni kell és kiegészíteni, ezért minden évben megrendezik a legritkább kaktuszok versenyét, amelybe az egész országból beneveznek a gyűjtők. A kert nemcsak látváA zen-buddhizmus aztán a tökéletességig egyszerűsítette a víz nélküli kerteket. nyosságul szolgál, hanem a nevelés és a művelődés céljaira is; a látogatók megismerkedhetnek itt minden égöv növényeivel, beleértve a bonsaigyűjte- ményt is. A parkban kongresz- szusokat és szemináriumokat is tartanak. A Hunting Bota- nical Gardens tevékenysége nagyon sokszínű és szerteágazó. Nem csoda, hiszen az Államokban a botanikus kerteknek nyújtott ajándékok árát az egyszerű polgár is leírhatja az adójából. A mágikus Kelet A japán kertek kialakulására a régi kínai kultúra volt nagy hatással. Az alkotók célja az volt, hogy létrehozzák a világ kicsinyített mását, és a nagy kiterjedés illúzióját keltsék. Á tavacskák és patakok a tengert jelképezték, s ha nem volt kéznél vízforrás, kövekkel és kaviccsal oldották meg a feladatot. Innen eredeztethetők a buddhista papok „száraz kertjei”, amelyek a tizennegyedik században keletkeztek. A kertek „témája” vagy a valódi, vagy a megálmodott világ volt, alapfilozófiájuk A mór uralkodók nyári rezidenciái elképzelhetetlenek voltak tavak nélkül. azonban mindig a buddhista és a taoista világnézetben gyökerezett. Az első japán kertek létrejöttére egyébként azok a kultikus hagyományok voltak hatással, amelyeket gyűjtőnéven sintoizmusnak nevezünk. A buddhizmus bevezetése előtt, mintegy a hatodik századig a japánok tisztelettel övezték a különféle természeti képződményeket, például a sziklákat, vízeséseket vagy fákat. A japán kertek ezeknek a régi gyökereknek és a kínai hatásnak a keverékei. Az elsők közülük a legegyszerűbb célt, a mindennapos pihenést szolgálták. Tavacskák, hidak váltakoztak bennük, s természetes tartozékaik voltak a madarak, elsősorban a pávák. A zen-buddhizmus aztán a tökéletességig egyszerűsítette a víz nélküli kerteket. Középütt rendszerint egy négyzet alakú, kaviccsal felszórt udvar volt, amelyből kisebb sziklák emelkedtek ki, nem messze tőlük pedig kis pavilonok álltak: innen figyelték a sziklákat a meditáló szerzetesek. A teázókertek rendeltetése sokkal prózaibb volt: arra szolgáltak, hogy a világ zajától elvonulva, szertartásos nyugalomban Archív felvételek teázhassanak az emberek. Ezeknél szinte kötelező volt a szerénység: a bokrok és a moha közt egyszerű ösvény kanyargóit, s az egyetlen építészeti elem egy egyszerű portál volt, vagy egy tisztálkodásra szolgáló vizes kőedény. Az Edo- korszakban (1603-1867) minden nagyobb palotához tartozott ilyen teázókert. A jelenlegi japán tervezők már keverik a különböző stílusokat. A miniatűr világábrázolás azonban nem megy ki a divatból, ez a hagyomány a modern japán házak kertjeiben is tovább él. A Le Figaro Magaziné alapján a tengeren túli gyarmatokon is megerősödött az angolok befolyása. A tizenhetedik és tizennyolcadik század során az angol kertészet vált uralkodóvá, melyet az angliai vidéki táj inspirált. Erre a stílusra talán leginkább az volt jellemző: szabadulj meg az ollótól és a kerítésektől! Vagy ahogyan Francis Bacon fogalmazott: „Ha elérjük a civilizáció egy bizonyos fokát, szép házakat építünk. Ha még továbblépünk, gyönyörű kerteket hozunk létre.” Az angol stílus teljesén különbözik, mondjuk, a franciától, amelyre a tengelyek szerinti szimmetria volt jellemző, vagy például a hollandtól, amely különféle kiegészítő elemeket halmoz fel: szobrokat, színes homokot vagy formára nyírt fagyálló bokrokat. Az angolkert mindig a terep adottságaiból indul ki. Az ösvények és a vízfelületek úgy kanyarognak, hogy a kilátókból a legharmonikusabb látvány táruljon elénk. A romantika beköszöntével aztán megjelentek az antik görög és római kultúra által ihletett kellékek: a gótikus falak és műromok. Az angol parkok egyik leg- szebbike a Hoare bankárcsalád családi fészkét övező Stour- head-park, amely Wiltshire grófságban található, Bristol és Salisbury között. Megálmodója egykori tulajdonosa, Henry Hoare volt, aki 1753 és 1756 között Vergilius Aeneiséből, a hőseposzból merítette a kert ötleII. Ferdinánd és I. Izabella főleg Aragónia és Kasztília egyesítésével írták be nevüket a spanyol és az európai történelembe. Amikor 1492-ben sikerült visszafoglalniuk Granadát, az arabok utolsó bástyáját az Ibériai-félszigeten, és ezzel befejezniük a reconquistát, az Alhambra, a tartomány központja is spanyol uralom alá került. A mórok öröksége A palota jórészt úgy maradt fenn, ahogyan a XIV. században I. Juszuf emír építtette. Csak a palota kertjei estek át változásokon. Ma már hiába keresnénk itt azokat a díszcseijéket és növényeket, amelyeket úgy megcsodáltak a keresztény hódítók, ám a kertek architektonikus szerkezete változatlan maradt. Az arabok utolérhetetlen mesterei voltak az öntözőrendszereknek; kertjeikben vízesések váltakoztak szökőkutakkal, s a paloták termein rózsa-, jázmin- és narancsillatú patakok csordogáltak keresztül. Az Alhambra éppúgy lenyűgözte V. Károly császárt, mint Bonaparte Napóleont, vagy például Chateau- briand-t, Victor Hugót, Théo- phile Gautiert vagy Washington elnököt. Az Alhambra a leggyönyörűbb alkotások egyike, amit a mórok adtak Spanyolországnak. Brit nagystílűség Az abszolút monarchia 1688-as bukását követően Európában és A szépség és Budapesti levél Zrínyi és Szigetvár Bencsik András ____________ Sz eptember eleje volt, szeptember nyolcadika, az Úr 1566. évében, amikor gróf Zrínyi Miklós, horvát bán, maradék másfél száz emberével a felrobbantott várból kirohant, rá a százezer fős török ostromló seregre. Megállíthatatlanul tört előre, amíg először a mellén, majd a halántékán nem érte a golyó. Azt is feljegyezték, hogy a törökök ordítoztak körülötte: „Add meg magad, add meg magad, ne halj meg, mentsd az életed!” Az évezred utolsó évében ezen a napon Budapesten, a Magyar Állami Operaházban horvát operát mutattak be Zrínyi címen. A mű akkor született, amikor Magyarországon a kiegyezést hozták tető alá. Zrínyit a horvátok is szentként, hősként tisztelik. Hogy milyen érzés a budapesti operában az egyik legnagyobb magyar hőst horvátnak megismerni és úgy tisztelni? Nehéz szavakba foglalni, de valami olyasmi lehet, vagy legalábbis ahhoz hasonló, mint amit a Sziget várába zárkózott védők érezhették, amikor elveszítette jelentőségét, hogy ki horvát, ki magyar, csak egy számított: az akkor még közös keresztény haza védelme. Jó volna, ha a nemzeti televízió megvásárolná és közvetítené ezt az előadást, hogy a süledenségek és aljasságok korszakában az emberek legalább egy pillanatra felemelhessék tekintetüket, s túltekintsenek a szűk szemhatáron. Azt mondják, a Zrínyi a horvá- toknak a legjelentősebb nemzed operájuk, s különösen aktuálissá tette a Jugoszlávia elleni honvédő háború. Megható és elbizony- talanító volt nézni ezt a szép operát, horvát szemszögből látni Zrínyit, Juranicsot, a magyar Alapi Gáspárt. A szín végén, amikor Zrínyi maroknyi csapata élén kiront a vár kapuján, kezében hatalmas hófehér horvát zászlót lobogtat, s az égből az angyalok egy még annál is hatalmasabb horvát lobogót terítenek a vár romjaira. Igen, Zrínyi a horvátoké és a miénk. Bizonyos, hogy lobogott fölötte horvát lobogó, amint az is, hogy lobognia kellett magyar zászlónak is. Néhány nappal később Szigetvár városa hatalmas ünnepséget rendezett Zrínyi tiszteletére, s ez volt az alkalom arra, hogy a város polgármestere ünnepi szentmise keretében átvegye a millenniumi zászlót. Az ünnepségre, melyen magyar huszárok álltak díszőrséget, megérkezett Törökország nagykövete, sőt népes török küldöttség is tiszteletét tette a hős ellenfél városában, köztük az a török katonai zenekar, amely már augusztus 20-án is vendégszerepeit Pesten, a Parlament előtt. Az idő megszépíti a történelmet, és megszelídíti az ellentéteket. A török nagykövet díszvacsorát adott a magyar vendéglátók tiszteletére, ahol meleg szavakkal emlékezett meg a hős várvédőről, s ezt követően különös dolgokat mondott. Elmondta, hogy a magyarok sok mindenre emlékeznek, de sok mindent elfelejtettek. Elfelejtettük, hogy példának okáért a turult ugyanúgy nevezik a törökök ma is, mint a magyarok, s ugyanazt értik alatta, ugyanúgy tisztelik is. Elmondta továbbá, hogy amikor ők még Kö- zép-Ázsiában tartózkodtak, volt Európában egy nép, amelyet a korabeli krónikások következetesen töröknek neveztek. Ezek a magyarok voltak... Este a várban lámpák fényében tisztelgett a sokezres tömeg Zrínyi emléke előtt. A vendégek között ott állt szép rendben a török katonai zenekar, ott voltak a környező országok képviselői, a szomszédos települések polgármesterei, nagykövetek, konzulok. Méltó rendben helyezte el mindenki Zrínyi szobra előtt a maga koszorúját. A legszebb a horvátoké volt. A hatalmas zöld koszorú közepét fehér és vörös szegfűkből fehér-vörös kockákba rakták ki, olyan lett, mint egy hatalmas kokárda. Minden elegánsan, méltóságteljesen folyt le. így aztán alig tűnt fel, hogy a magyar kormányt elfelejtették képviselni. A meghívott államtitkár néhány nappal korábban lemondta érkezését, az őt helyettesítő minisztériumi főtisztviselő pedig ki tudja, miért, nem várta meg a koszorúzást, csendben hazautazott. A kormány koszorúját ezért két magyar kiskatona csak úgy magában rakta a szobor talapzatához. Aztán nyolcszor megdördültek az ágyúk, s kezdetét vette a tűzijáték. Szép volt. Szép magyar ünnep.
