Vasárnap - családi magazin, 2000. július-december (33. évfolyam, 27-52. szám)
2000-09-20 / 38. szám
10 2000. szeptember 20. Kópé Verssarok Tompa Mihály Virágversek Nefelejcs A nefelejcs lakhelyet választ a bús patak felett. Nem tud ő felejteni... Kék szemének könnyei a gyorsan futó patak hullámába omlanak. A rózsa S ki oly feltűnő színre, bájra: leginkább a rózsát csudálja; és álmában is, napfelköltig csak a rózsával tépelődik. Szarkaláb A virágok nemsokára ráösmernek szarkalábra; akármit beszél nekik: rá se néznek, nevetik. A bajnokfű Nevéről nagyszerű virágnak kell lenni; a híres bajnokfű, e törpe, rossz káka! Levele s gallya sincs, nemhogy vón virága! Gondolkodom, tehát... 1. Spanyolország 4. Jugoszlávia 2. Románia 5. Jamaica 3. Svájc 6. Anglia Világjáró Induljunk egy kis utazásra. Vegyél elő egy térképet vagy egy földgömböt. Persze hajó a földrajztudásod, ezekre nincs szükséged. Elég annyit tenned, hogy a felsorolt országok fővárosának nevét a számozás sorrendjében beírod a hálóba. Ha sikerült, a színnel megjelölt függőleges oszlopban egy újabb főváros nevét kapod. Tudod, melyik országét? Orosz mese Nyuszikönnyek Élt egyszer az erdőben egy Vaszja nevű fehér nyuszi. Egy fenyőfa tövében épített magának kunyhót. Befödte fenyőfa- kéreggei, a háztetőre nyírfakéreg kakast ültetett dísznek. Arra járt a késes-köszörűs róka. Észrevette a füstöt: a nyuszi éppen befűtött a kemencébe. Bekopogott:- Ki az? - kérdezte a nyuszi.- Ó, ó, ohohó! Én vagyok az, a késes-köszörűs. Messzi útról jövök, késeket fentem, bőrig áztam. Engedj be, barátom, hogy megmelegedjem, farkam megszárítsam!- Gyere be, melegedj meg! - hívta a nyuszi. Be is ment a róka Vaszja nyuszi kunyhójába. Letelepedett a padkára, a farkát meg úgy végigterítette a kunyhóban, hogy a nyuszi moccanni se tudott. A róka nála töltötte az éjszakát, és nem ment el másnap se. Vaszja nyuszi reggel be akarta gyújtani a kemencét, de a róka rámordult:- Jaj, még nézni is rossz, ahogy itt lábatlankodsz! Nagyon elszaporodtatok ti, nyu- lak az erdőben! Hordd el magad, amíg szépen mondom! Kioldalgott a nyuszi a kunyhóból, s eleredtek a könnyei. Bandukolt az erdőben, sírt keservesen. Összetalálkozott a vén Polkán kutyával.- Szervusz, Vaszja! Miért sírsz olyan keservesen?- Hogyne sírnék, Polkanuska! Egy zöld fenyő tövében áll az én kunyhócskám. Éldegéltem, senkit se zavartam. Arra jött a késes-köszörűs róka, bekéredzkedett hozzám megszárít- kozni, aztán kiűzött a kunyhómból.- Ne sírj, ne keseregj, Vaszenyka! - vigasztalta őt Polkán. - Segítek én kiűzni a kunyhódból a ravasz rókát! Visszamentek a kunyhóhoz. Polkán fölkapaszkodott egy dombra, onnan kiáltotta: -Vau-vau-vau! Takarodj a kunyhóból, te róka! A róka a farkas hangját utánozva felelt ki neki:- Uuú! Ha kimegyek, meg is eszlek! « Megijedt Polkán.- Úgy látszik, Vaszja, nem fóka, hanem szürke farkas telepedett a kunyhódba! Öregek már a fogaim, nem tudnék elbánni vele. Ne haragudj meg rám, ha most elmegyek.- Hogy is haragudnék! Azt is köszönöm, amit tettél! - búcsúzott a nyuszi. Polkán ment a maga útján, a nyuszi pedig leült egy fatuskó- ra, és ismét keserves sírásra fakadt. Arra ment a bárány.- Miért sírsz, Vaszja?- Hogyne sírnék, kedves bárány barátom, hogyne keseregnék! - szipogta a nyuszi. - Egy zöld fenyő tövében áll az én kunyhócskám. Beengedtem a rókát, de az kiűzött a kunyhómból!- Ez nem olyan nagy baj! - derült föl a bárány. - Segítek én kiűzni a rókát! - Fölkerekedtek, visszamentek a kunyhóhoz. Fölállt a bárány a lépcsőre, onnan kiáltotta:- Be-e-e! Be-e-e! Takarodj a kunyhóból, te róka! A róka újból a farkas hangját utánozta:- Uuú! Ha kimegyek, meg is eszlek! - Megijedt a bárány:- Úgy látszik, a szürke farkas lakik a kunyhódban! Vele nem tudnék elbánni. Ne haragudj, Vaszja, megyek a dolgomra.- Hogyan haragudnék! Ezt is köszönöm! - búcsúzott tőle a nyuszi. A bárány eltűnt az erdőben, a nyuszi meg letelepedett a tisztáson egy bokor tövében, és újból keserves sírásra fakadt. Éppen a tisztáson kapirgált Peti kakas. Meglátta a nyuszit. - Miért sírsz olyan keservesen?- Jaj, Peti kakas, hogyne sírnék! Egy zöld fenyő tövében áll a kunyhócskám. Beengedtem a rókát, hogy megmelegedjen. Most aztán nagy az én bánatom: kiűzött a róka a saját kunyhómból.- Elűzöm én azt a rókát! - rikkantotta a kakas. - Vezess a kunyhódhoz! Odamentek a kunyhóhoz. A kakas fölszállt a háztetőre, csapkodott a szárnyaival, s közben hangos énekbe fogott: Kukurikú-ú-ú! Fölkelt a nap, nézd, hogy ragyog! Kelj föl, vadász, jó Mikitov! Puskádat is vigyed, nohát, puffantsd le a róka komát! Kukurikúúú! Ahogy a róka meghallotta Mikitov vadász nevét, leugrott a kemencéről, azzal uzsgyi, kirohant a kunyhóból, futtában majdnem feldöntötte a szegény nyuszit. Vaszja nyuszi pedig behívta a kunyhójába a kakast. Jóltartotta étellel, itallal, el se engedte többé. Még ma is jó barátságban élnek, ha meg nem haltak. Magyar atomocska 11. A legnagyobb Jancsi Ozogány Ernő A Fasori Evangélikus Gimnáziumba járó Wigner Jenőnek Íróságától kezdve barátja volt Neumann János. Az ellentétek vonzzák egymást: Jenő olyan szerény volt, hogy még a családja is bu- gyutának tartotta; vele szemben a kis Jancsi ugyan a tanítás alatt kissé visszafogott volt, délutánonként azonban nagy élvezettel tartotta szóval osztálytársait. Órákon keresztül beszélt nekik matematikai elméletekről (!), aminek rendszerint verés lett a vége. Zsenialitása már gyerekkorában megmutatkozott: nyolcévesen fejben szorzott és osztott hatjegyű számokat (!), alig tizenkettő, amikor matematikatanára, a híres Rátz László beajánlja a kor legismertebb matematikusához, Fejér Lipóthoz, hogy fejlessze rendkívüli tehetségét. Érettségije idején Neumann már elismert matematikus, Fejér atyai kedveskedéssel nevezi el őt „hazánk legnagyobb Jancsijának”. Matematikus szeretne lenni, de apja rábeszéli, hogy inkább vegyészmérnöknek menjen, ugyanis ebben az időben az egész országban csak három elméleti matematikusi állás volt az egyetemen. Neumannak persze nem okozott nehézséget, hogy mérnöki tanulmányai mellett rendszeresen hallgassa a legnagyobb berlini fizikusok, köztük Einstein előadásait. Ők ketten bő évtized múltán az Újvilágban lesznek munkatársak. Neumann 1929-ben kap állást az amerikai princetoni egyetemről. Hamarosan a jó barát Wigner Jenőt is meghívják. Néhány év múltán, Hitler hatalomra jutása után Einstein is elhagyja Németországot, rövid nyugat-európai tartózkodás után Princetonban telepedik le. Ekkor még nem sejtik, hogy ők hárman döntő szerepet játszanak az atomkutatásban. Démokritosz azért próbálta megismerni az atomokat, hogy megtudja, miből áll a vüág- egyetem, és hogyan működik. Századunk harmincas éveire kiderült, hogy az atomokból összeragasztott anyag kisebb részeire is szétszedhető. Közben az alkotórészek közötti energia felszabadul, és ez a folyamat iszonyatos erőt képes kifejtem. Az a lehetőség is felmerült, hogy szabályozott körülmények között akár energia is termelhető ilyen módon. Szó, ami szó, Neumann fényévekre került vegyészmérnöki hivatásától. De hát mi várható el egy zsenitől, aki huszonhárom éves korában játszi könnyedséggel szerzi meg mérnöki oklevelét a zürichi egyetemen, hogy néhány héttel később Fejér Lipótnál doktorátust szerezhessen matematikából? Nem akármivel: a halmazelméletet összefoglaló úttörő munkával. Heisenbergnél két évvel volt fiatalabb. Csoda hát, hogy amikor látja fizikus kollégái küzdelmét a hagyományos matematikával, a fiatal nemzedék segítségére siet azzal, hogy kidolgozza az újfajta matematikát? A később ronggyá olvasott, 1932-ben megjelent kézikönyvéről, amely a misztikusnak hangzó operátorelméletet tartalmazza, Wigner Jenő a következőket írja: „Neumann számára kiemelkedő helyet biztosít a jelen fizikájában”. Neumann nélkül minden bizonnyal a tudósok nehezen lettek volna képesek az atomi részecskék pontos leírására. Már ezzel a művével is beírta nevét az atomkutatás aranykönyvébe. Élete legtermékenyebb szakasza azonban ezután következett. A mai típusú, programokkal működő számítógépet ő alkotta meg, emlékére a hálás utókor Neumann-típusú gépnek nevezi ezt. Kevesebben tudják, hogy a háború alatt ő is részt vett az atombomba kifejlesztésében. Sokáig igazoltnak látszott Ruther-ford véleménye: a láncreakció nem fog működni. Neumann azonban kiderítette, hogy mekkora hőmérsékletet és nyomást kell elérni a láncreakció megindításához. Mivel erre a hagyományos robbanóanyag kevésnek mutatkozott, javasolta, helyezzék egy szüárd fémtölcsérbe az urántöltetet, és ebbe robbantsanak. A rálövéses módszer igazolta számításait: a lökéshullámok kialakították a láncreakcióhoz szükséges nyomást és hőmérsékletet. Neumann bekapcsolódott a pennsylvaniai egyetemen folyó számítógép-építés munkálataiba. Az ő hatékony segítségével készült első számítógép harminc tonnát nyomott, három helyiséget töltött meg. Azzal tesztelték le, hogy a beprogramozott matematikai feladványt lezárt borítékban Neumannak is átadták. Egyszerre kezdtek számolni, és Neumann bizonyult gyorsabbnak! Neumann még egy alkalommal kapcsolatba került az „atommal”: besegített a vüág első atomerőművének tervezésébe. Nem véletlenül. A tudóscsoport vezetője nem más volt, mint az iskolatárs, jó barát-Wigner Jenő. Lukács Zsolt és Rácz Noémi illusztrációja
