Vasárnap - családi magazin, 2000. július-december (33. évfolyam, 27-52. szám)
2000-09-20 / 38. szám
2 2000. szeptember 20. Vélemény s Szlovákiai magyar családi magazin Vasárnap Kommentár 200 milliós hecc Szűcs Béla _______________ Az ellenzéknek a kormány ellen folyó kétéves uszítása a népszavazási hadjárattal érte el tetőfokát. A népszavazásnak a köztársasági elnök általi szentesítése után már semmi sem áll útjában. November 11-én az egész országban várják az urnák a polgárokat. A Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom a híveinek elajándékozott milliárdos állami vagyon után ellenzékben is kiagyalta, hogyan tudja 200 millióval megkárosítani az országot. Az ellenzéki pártok vezetői egymás után igyekeznek a legkülönfélébb ostobaságokkal bizonygatni, hogy ez az összeg bagatell. A legképtelenebb érvet ezúttal is az „államalapító elnök” kürtölte világgá: hogy a jelenlegi kormány háromóránként százmillió koronát pazarol el. A népszavazás kilátásairól számtalan találgatás lát napvilágot. A hivatalos felmérések szerint a lakosság több mint fele nem óhajt szavazni. Persze az ellenzékiek szerint a kormány rendszeresen meghamisította ezeket az adatokat, és abban bíznak, hogy az elégedetlen lakosságot sikerül felpaprikázni és mégis az urnákhoz csalogatni. Az MKP és koalíciós partnerei felszólították tagjaikat, szimpatizánsaikat, hogy igno- rálják a népszavazást. így egyelőre a HZDS, a Szlovák Nemzeti Párt és a tingli- tanglizó Fico Smere akarja. Ha igaz, amit az egyik legutóbbi felmérés állapított meg, akkor a magyar koalíció választóinak egyötöde, az Szlovák Demokratikus Koalíció és Demokratikus Baloldal Pártja híveinek pedig egyharmada is az urnákhoz járul. Ez súlyos hiba lenne, mivel ezúttal a részvétel a döntő. Az ellenzék kampányának fő célja, hogy mindenki hazafiúi kiállásának minősítse a népszavazást. Az elkövetkező hetekben dől el, hogy a bizonytalankodók közül hányán vesznek részt a referendumon, és az előrehozott választásokért reszkető meciaristáknak sikerül-e a választók több mint felét meggyőzni arról, hogy ők a szlovákiai jólét igazi megteremtői. Reméljük, a lakosság többsége nem hiszi el nekik ezt a képtelenséget. Jegyzet Benzingőzben Martin Kasarda __________ Az utcákon kitört a pánik. A benzin drágább lett a bornál, s ha ez így megy tovább, az exkluzív estélyeken francia pezsgő helyett 98-as oktánszámú, ólommentes benzint fognak szervírozni féldecis poharakban. A városok utcáiról hamarosan eltűnik a sok autó és autóbusz, s végre paradicsomi állapotok köszöntenek be a gyalogosok, kerékpárosok, görkorcsolyázók, rollerezők számára. A gépkocsik kihalnak, mint a dinosaurusok, és az unokáinknak már csak képeskönyvekben mutogathatjuk, hogy a történelem kerekének valamikor négy kereke volt. Amíg ez az idő eljön, még egy olajválságot át kell élnünk. Feltételezem, hogy a kamion- és buszsofőrökön kívül más foglalkozások űzői is bekapcsolódnak a tiltakozásba. A rendőrök abbahagyják a bűnözők hajszolását, nem büntetik a szerencséden gyorshajtókat, mert nem lesznek ilyenek. A tehenek pedig nem fognak tejelni, a gyerekek elkésnek az iskolából, a munkások a munkahelyről, a színészek nem fognak játszani, mert elkésnek a színházból. A benzin nélküli világ lelassul. Még a kormány is kormányozhataüanná válik, mert benzin nélkül nem lehet kormányozni. Nem mintha képviselőink és minisztereink benzinmotorral járnának. De akarnánk-e, mondjuk, miniszterelnökök lenni, ha nem fuva- rozgatnának nagyfogyasztású limuzinon? Hiszen mindenki kinevetne, ha kerékpáron járnánk. A benzinláz egyre emelkedik. Legfőbb ideje, hogy más, alternatív üzemanyagokon törjük a fejünket. Elgondolom, milyen szép is lenne, ha a gépkocsikat a politikusok üres szövegei hajtanák... A szerző a Práca jegyzetírója. Lapigazgató: Slezákné Kovács Edit (582-38-322, fax: 582-38-321) Főszerkesztő: Grendel Ágota (582-38-318) Főszerkesztő-helyettes, a Vasárnap vezető szerkesztője: Klein Melinda (582-38-314) Hang-Kép, Tanácsadó: Kovács Ilona (582-38-314) Politika, Háttér: Malinák István (582-38-309) Gazdaság: SidóH. Zoltán (582-38-311), Kultúra: Szabó G. László (582-38-314) Vélemény, Kópé, Nagyvilág: Kövesdi Károly (582-38-316, 582-38-317) Sport: Tomi Vince (582-38-340) Fotó: Dömötör Ede (582-38-261) Tördelő: Szarka Éva Kiadja a Grand Press és a Petit Press Rt., Dostojevského rád 1,811 09 Bratislava Az igazgatótanács elnöke: Alexej Fulmek, tel: 592-33-101, fax: 529-67-472 Az igazgatótanács tagjai: Stanislav Ziacik - kereskedelmi osztály, tel.: 592-33-201, fax.: 529-20-051, Slezákné Kovács Edit - értékesítési és üzemeltetési osztály-tel.: 582-38- 322, fax: 582-38-321, Román Schlarmann - pénzügyi osztály, tel.: 592-33-169 Marketing: 592-33-274, lapterjesztés, laprendelés: 582-38-324, tel./fax: 582-38-326 Szerkesztőség/Hirdetésfelvétel: 824 88 Bratislava, Prievozská 14/A, 6. emelet, P.O.BOX49.; Telefax: 582-38-343; 582-38-331, Telefon: 582-38-332,582-38-262,592- 33-200, e-mail: reklama@ujszo.com ; inzercia@vyvsme.sk ; Szedés, képfeldolgozás a kiadó elektronikus rendszerén. Nyomja: Komáromi Nyomda Kft. Előfizethető a kiadónál. Terjeszti a PrNS Rt, a D. A. CZVEDLER KFT. - Somorja, az ABOPRESS KFT. a Szlovák Posta Rt. és kisteijesztők. Külföldi megrendelések: Versus ES-Vyvoz tlace, Kosická 1,813 80 Bratislava. Az újságküldemények feladását engedélyezte: RPP Bratislava Posta 12,1995. június 16-án. Engedélyszám: 591/95. Index: 48271. A szerzői jog fenntartva. Az írások, fotók és grafikonok terjesztése csak a kiadó írásos jóváhagyásával lehetséges. Kéziratot nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Te Józsi, ez már nem lehet véletlen! Valahányszor a dicsőséges múlt fényességes nyomdokain indulunk el, mindig bolondgombára bukkanunk... Rajz: MS-Rencín * * Felülnézet Abszurd barbárok kora Barak László _______________ Sz lovákiában, amint az a több mint egy évtizede lezajlott rendszerváltás óta szinte minden őszön dukál, ismét a befőtt kísérli meg eltenni a nagymamát. Mi több, valószínűleg sikeres is lesz ez az abszurd cselekmény már megint. Lásd a Meciar által dirigált politikai bűnszövetkezet és szófosó csatlósa, Anna Malíková - az SNS (Szlovák Nemzeti Párt) ékköve - fémjelezte „népszavaztató cirkuszt” az előrehozott parlamenti választások szükségességéről. Kétség nem fér hozzá, e tragikomédiában a szóban forgó befőttet e páros és az ő idült szimpatizánsaik alakítják, a szenilis nagymama szerepét meg a folyamatosan műsoron tartott vásári, azaz politikai komédiáktól egyébként is állandó tériszonyban szenvdő istenadta népre osztotta ki a halálos betegségéből lábadozó köztársasági elnök úr. A helyzetet, stílusosan szólva, akár Schustermattnak is nevezhetnénk, hiszen alig ült le a képletes sakktáblához az államfő, máris legyőzte népét, amikor közel egy éve elfogadta Meciar játékszabályait a népszavazás tárgya, az előrehozott parlamenti választásokat szorgalmazó körmönfont kérdést illetően. Ez az elvi probléma a november 11-én esedékes népszavazás kapcsán. A gyakorlati pedig az, hogy az előrehozott parlamenti választásokat szorgalmazó, meglehetősen harsány népi kisebbséget azok a politikai aktorok hergelik, akik annak idején lerohasztották az országot. Gazdaságilag és politikailag is. Ennek ellenére népszavazás lesz és kész! A nagymama benne van a befőttesüveg- ben, mint ama mesebeli dzsin a palackban... Hogy megesznek-e bennünket desszert helyett, az egy másik dilemma. A védekezés lehetősége azonban adott. Mégpedig úgy, hogy az ország szavazásra jogosult polgárainak túlnyomó része nem asszisztál majd önmaga fölfa- lattatásához, vagyis 2000. november 11-én messze elkerüli a szavazóhelyiségeket. Ekként lehet kiszabadulni a palackból, vagyis a befőttesüvegből. Persze amint az a szorult helyzetekben általában lenni szokott, a képlet nem olyan egyszerű. A jelenleg kormányon lévő politikusoknak pillanatok alatt tudatosítaniuk kell, hogy nem csupán az ő bőrükre megy ki a játék. Csakis és kizárólag ezt követően várhatnak feltétlen támogatást azoktól az emberektől, akiknek jelenlegi kormányzati pozíciójukat köszönhetik. Akik két évvel ezelőtt elküldték énekes koldusnak Meciart, mert szabadulni akartak az akkor aktuális befőttesüvegből... S ha már szó esett arról, hogy mit kell tenniük a jelenleg kormányzó politikusoknak, Crom- well után szabadon, nem csupán szárazon kell tartaniuk a puskaport, hanem vigyázniuk kell arra is, hogy a nagy szervezkedés közepette ne önmaguk alatt robbantgas- sák a puskaporos hordót! Magyarán: még meglévő energiájukat ne egymás közti hisztérikus csetepatékban fecséreljék el, ne a valós és jelképes vályúk körül tülekedjenek, ne vitatható pártérdekek oltárán áldozzák fel a velük szimpatizáló választóknak két éve tett ígéreteiket, mert úgy eltűnnek a történelem süllyesztőjében, mintha nem is léteztek volna soha. Nem mintha sokan közülük is nem érdemelnének ilyen sorsot. Hosszú távon igenis hulljon a férgese! Ám esetleges vereségeik következményeibe mindenképpen be kell kalkulálniuk azt az evidenciát, hogy miattuk kerülhet egy egész ország ismét politikai latrok, népbutító köpönyegforgatók kezére. Akiket teljesen mindegy, hogy hívnak: Meciarnak, Malíkovának, Ficónak, esetleg Vít’azoslav Móricnak... Akik alkalomadtán a legkevésbé sem tétováznak majd a sajátos rendcsinálás, a mindennapi Jóvátétel” módszereit illetően. Hiszen voltak már, sajnos, birtokon belül... Végezetül: a „nagymama”, azaz Szlovákia népének felelőssége sem hagyható figyelmen kívül. Ha elutasítjuk azokat a nagyon is vitatható előítéleteket, amelyek azt sugalmazzák, hogy egy népcsoport, egy nemzet úgy, ahogy van, szőröstül- bőröstül buta, akkor egyénileg és kollektíve is ki kell gyógyulnunk a szenilitásból, a kóros feledékenységből. Legalább egy évtizedre visszamenőleg! Olvasói levél Tisztelet a holtaknak Minden normális társadalom megemlékezik a halottairól, és tiszteletben tartja az emléküket. Rimaszombat, azaz Rimavská Sobota - mert most már magyarul nincs kiírva a város neve - furcsán tiszteli a halottak. A Fő téren van egy nagyobb méretű emléktábla, rajta több ezer név, azoké, akik az első világháborúban estek el, nemzetiség feltüntetése nélkül, de a városunk lakosai voltak. Az emlékező utókor azonban vagy elfelejtett megemlékezni városunk II. világháborúban elesett polgárairól, vagy nem volt a második világháborúban halott Rimaszombatból. Az utóbbi időben megjelent egy harmadik emléktábla is a Matica slovenská járási székházán, amely azoknak a szlovákoknak állít emléket, akik a magyar megszállás alatt váltak hősi halottakká. Sokat gondolkoztam rajta: hogyan is volt ezekkel a szlovák hősi halottakkal? Bár még fiatal voltam, átéltem ezt a kort. Sem emlékeimben nem találom, sem az öregektől nem hallottam ilyesmiről. Tudok viszont halottakról a város visszacsatolását megelőző napokból. Ez pedig így történt: A magyar hadsereg egyik kisebb alakulata a magyarországi Susa faluban várta a parancsot az átjövetelre. A parancsnokuk valami Rimaszombatból származó hadnagy volt. Borozgatás közben úgy találták: hosszú a várakozás; elhatározták, hogy máris indulnak. Mivel a határt már nem védte senki, átjöttek a Susa és Rimaszécs közötti kiserdőn. Mikor a környék szinte a mai napig tiszta magyar falujának lakosai észrevették, hogy jönnek a magyarok, virágokkal, énekszóval és az elmaradhatatlan itókával fogadták őket. A katonák Rimaszombatba akartak menni. Útba esett a cseh légionáriusok egyik faluja, Bottovo, amelyet lakói a szovjet ellenforradalom megsegítéséért kaptak. Ez a falu egy fennsíkon fekszik, mintegy önálló sziget a magyar tengerben. Jó a kilátás onnan, messziről lehetett látni a közeledő kis létszámú, daloló, puskával felszerelt magyar honvédcsapatot. Bevárták, amíg közel érnek, és a civil lakosok géppuskákkal agyonlőtték a szinte védekezni sem tudó magyar katonákat. A halottakat összeszedték, és a mai Orávkára, az országút mellé vitték le őket. Az esetnek híre ment a környék falvaiban; ezekből virággal a kezükben odasereglettek az asszonyok, hogy megnézzék, a halottak között nincs-e rokon vagy ismerős. Az időközben megjelent cseh csendőrök nem engedték őket a halottak közelébe. A kegyelet virágait sem helyezhették a halottakra. Nem messze feküdt két agyonlőtt ló, az asszonyok ezek tetemét takarták be virágaikkal. A Horthy-korszak alatt erre a helyre egy emlékművet állítottak. A „felszabadítás” után, mint annyi más emléket, lebontották. Most már csak a betontalapzat emlékezteti a múltra azokat, akik még emlékeznek. Csak nem ezekre a halottakra emlékeztet a rima- szombati márványtábla a Matica slovenská székházának a falán? Zdeno Obuvník, Rimaszombat
