Vasárnap - családi magazin, 2000. július-december (33. évfolyam, 27-52. szám)
2000-09-06 / 36. szám
Nagyvilág 2000. szeptember 6. 7 2115-ben a Föld lakosságának hetvenöt százaléka nagyvárosokban fog élni. Több metropolisnak negyvenmillió lakosa lesz Világvárosok múltja, jelene és jövője Archív felvételek A huszadik század elején még kevés város dicsekedhetett egymilliónál több lakossal. Néhány évtized alatt azonban robbanásszerű migráció kezdődött: a városok a vidékről való beköltözéssel óriási ütemben kezdtek növekedni. 1950-ben már mintegy három- százmillió ember élt óriási hangyabolyokban. Alig fél évszázad alatt ez a szám megtízszereződött: ma hozzávetőleg hárommilliárd ember él városon, ami a föld összlakosságának a felét teszi ki. Ebből kétmilliárd ember a fejlődő világban, egymilliárd pedig az iparilag fejlett országokban. 1990- ben félmilliárd ember élt a világ száz legnagyobb településén, s a tízmilliósnál nagyobb városok száma elérte a húszat. Történelmi visszapillantás Őseink nomád életmódjának fokozatos megszűntével, Krisztus előtt 3500 körül kezdtek megjelenni Mezopotámiában az első kisvárosok. Magas védfalak övezték őket, és ezeken túl terültek el a szántóföldek, amelyek a lakosság életszükségleteiről gondoskodtak. A következő évezredben nőttek a terméshozamok, az emberek gazdagodni kezdtek, új mesterségek alakultak ki, s ezzel együtt egyre több ember telepedett le a városokban. Krisztus után 100-ban Róma volt az első város, ahol több mint egymillió ember élt. A környező termékeny földek képesek lettek volna eltartani ennyi lakost, ám a rómaiaknak előnyösebb volt a gyarmataikról, elsősorban Egyiptomból behozni az élelmiszert. Róma bukása után változik a helyzet. A sötét középkorban ismét a falvak fejlődnek, míg a városok visszaesnek, s csak a tizenharmadik században kezdenek újra fellendülni. A fémfeldolgozás és a mezőgazdaság fejlődésével egyenes arányban nő a jelentőségük mind Európában, mind Ázsiában; elsősorban a fontos kereskedelmi utak csomópontjain indulnak virágzásnak. A politikai szerkezet is kedvez a fejlődésüknek: a királyok és más uralkodók igyekeztek fényes udvartartással körülvenni magukat, de az emberek védelmét is szolgálták, vagy éppen szent helyeken alakultak ki. Híres városok A középkori világ és Európa leghatalmasabb központja Konstantinápoly, a mai Isztambul volt, amely Európa kapuját alkotta a Földközi-tenger keleti része, India és Afrika felé. Konstantinápoly kulcsszerepet játszott a kelet- nyugati kereskedelemben. Míg keletről drágakövet, fűszert, selymet és elefántcsontot, nyugatról keletre főleg gyapjút, vasat, fémtermékeket szállítottak. Ebben a korszakban élte fénykorát Velence is, köszönhetően kedvező fekvésének, az Afrika és az akkori Perzsia közti tengeri áru- szállításnak. Kalkutta is a keleti árukkal való kereskedelemnek köszönheti alaTokiónak 24 millió lakosa van. pítását. A brit Kelet-indiai Társaságnak elemi érdeke volt, hogy az új nagyváros a Gangesz folyó mellett, a tengerhez közel épüljön meg. A várost ugyan mocsáron létesítették, ám több követelménynek megfelelt: ez volt a legtávolabbi város a folyón, ahová felúszhattak a tengerjáró hajók. Ma Kalkuttának több mint tizenötmillió lakosa van, és a legnagyobb városok közé tartozik. Szentpétervárnak, a Nagy Péter cár által alapított orosz fővárosnak teljesen abszurd volt a fekvése. Építése során sok ezer jobbágy pusztult el, s megépülte után a cár erőszakkal kényszerítette az embereket az itteni letelepedésre. Más nagyvárosoknak nem voltak ilyen gondjaik. London például, amelyet Kr. u. 50-ben alapítottak, lassan, de állandóan fejlődött. Ma megállapíthatjuk róla, hogy egészen különleges helyzetben van; teljesen koncepciótlanul épült, pusztán sznob indíttatások alapján fejlődött. Ezzel együtt a tizenkilencedik század elején a világ legnagyobb városának számított. A többi fővárosok (elsősorban New York és Párizs) szerettek volna azonos rangra emelkedni vele. A huszadik század A huszadik század harmincas éveiben Frank Lloyd Wright építész azzal a kijelentéssel döbbentette meg a világot, hogy a nagyvárosok terebélyesedését limitálni kellene. Éppen ebben az időben vált a világ legnagyobb városává New York, lakossága meghaladta a tízmilliót. Mintájára világszerte szaporodnak az óriásvárosok. Ma Mexico City viszi el a pálmát, amelynek 25 millió lakosa van; őt Tokió követi a maga 24 millió lakosával. Az óriásvárosok egy sor negatív tapasztalatot szültek: növekvő bűnözési arányt, óriási környezetszennyezést és elképesztő nyomort termeltek ki. Bombay- ben például 700 ezer a hajléktalan, és a lakosság hatvan százaléka a szegénynegyedek viskóiban tengődik. Az ezekben az óriásvárosokban felnövő gyermekek állítólag annyi környezeti szennyeződést lélegeznek be, mintha naponta két doboz cigarettát szívnának el. Amerikában és Európában lassan tudatosítani kezdik ezeket a negatív jelenségeket. A legfejlettebb államokban fordított folyamat vette kezdetét: a lakosság igyekszik vidékre költözni. A táv* 1950-ben még csak Londonnak és New Yorknak volt nyolcmilliónál több lakosa. * 1970-ben csatlakozott hozzájuk Los Angeles, Tokió, Párizs, Sanghaj, Mexikóváros, Buenos Aires, Peking és Sao Paulo. * Ma már több mint 29 világvárosnak van nyolcmillióközlés (elsősorban az internet) fejlődésének köszönhetően egyre többen - elsősorban a nagy konszernek alkalmazottai - dolgozhatnak otthon. E téren Nagy-Bri- tannia vezet: ma már több mint egymillió angol dolgozik otthon, s ez a szám évente kétszázezerrel növekszik. Marco Golschmied, a brit építészek szövetségének elnöke például meg van győződve arról, hogy az internet és a technológiai fejlődés jelentősen megváltoztatja a mai nagyvárosok arculatát. Egyre több banki és kereskedelmi (beleértve a kiskereskedelmet is) tranzakció zajlik az internet segítségével. A brit farmerek is tartják a lépést a korral, s termékeiket az interneten keresztül kínálják, ami meggyorsítja, olcsóbbá és operatívvá teszi a kereskedelmet. A jövő városai Mai becslések szerint néhány évtized múlva nem Európában nál több lakosa. * Hét évig tartott a politikusoknak, hogy eldöntsék, hol épüljön meg az USA fővárosa, Washington. * Ausztrália államainak kilenc évig tartott a mérlegelés, hol álljon Canberra, az ország fővárosa. * Nigéria fővárosát, Abuját vagy az Egyesült Államokban lesznek a legnagyobb világvárosok. Az elsőségért Mexikóváros és egy Hongkonghoz közel fekvő dél-kínai városka fog versenyezni. Sen-csen egykori halászfalucskának a nyolcvanas évek közepén mindössze harmincezer lakosa volt. Napjainkban ebben a Gyöngy-folyó mentén fekvő, szinte ismeretlen városban (amelynek már most négymillió lakosa van) zajlik a legnagyobb ütemű építés a világon. Körülötte városok és városkák tömege épül, amelyek előbb-utóbb egyesülnek, és egy óriási világvárost fognak képezni Sen-csennel, a becslések szerint 40 millió lakossal! Ezzel a tempóval egyedül Mexikóváros veheti fel a versenyt. A mexikói főváros lakossága az 1900-tól 1990-ig terjedő szűk évszázad alatt 334 ezerről 25 millióra szaporodott. Ezzel a tömeggel világelső. Egyelőre. A Focus alapján: kv 1981-ben kezdték építeni. Eddig mindössze huszonöt százaléka készült fel. * A pálmát mégis Brazília fővárosa, Brasilia viszi el: a brazil politikusok már 1789- ben felvetették, hogy szükség van egy belföldi fővárosra. Építéséhez azonban csak 1956-ban kezdtek hozzá. Sen-csen már most világváros a maga négymillió lakosával. Róma volt az első város, ahol több mint egymillió ember élt. Világvárosi legek Háborús dosszié A gyémánt vonzza a háborút? Ha valahol kirobban egy polgárháború, az emberek azonnal etnikai feszültséget, vallási fanatizmust, szociális elégedetlenséget emlegetnek. Ezek mind logikus következtetések, de olykor távol állnak az igazságtól. Legalábbis ezt állítják Paul Collier és Anke Hoeffler, az oxfordi egyetem tanárai. A két közgazdász 1965 és 1995 között 152 országban lezajlott polgárháborút tanulmányozott, és elemzésük meglepő eredménnyel végződött. Azokat az országokat, amelyeknek léte az ún. elsődleges források (tehát nem késztermékek, hanem például kávé vagy nyersanyagok) kivitelétől függ, fokozottabban érinti a polgárháború veszélye. Azokban az országokban, amelyekben a primer termékek kivitele meghaladja a nemzeti össztermék 28%-át, a polgárháború veszélye négyszer akkora, mint másutt. A kutatók szerint a gyémánt szinte baráti viszonyban áll a háborúzással. A felkelőknek és rebelliseknek ugyanis fizetniük kell a katonáikat, akik nem végeznek hasznos munkát. Ha egy országban elég lelőhely van, s a kitermelés az állam gazdaságának gerincétjelenti, a polgár- háborúnak ideálisak a feltételei. Nyugodtan lehet háborúzni anélkül, hogy az ország elszegényedne. Aki kezében tartja a bányákat, annak megvannak az eszközei is a háborúzáshoz. Ezt mutatja Sierra Leone példája is, ahol a felkelők megkaparintották a gyémántlelőhelyeket, s a háború a végtelenségig elhúzódott. Talán meglepő következtetés, de azokban az országokban, amelyekben több etnikum él, kisebb a konfliktusveszély. A háborús költségek ugyanis sokkal nagyobbak lennének, mint az olyan országokban, ahol két-három etnikum harcol egymás ellen. Atipikus szőnyegminták Afganisztánban a szovjet megszállás rányomta bélyegét az élet olyan tradicionális területeire is, mint például a szőnyegkészítés. A nyolcvanas években ezrével-készültek az olyan szőnyegek, amelyeken a klasszikus mintákat kalasnyikovok, tankok, helikopterek, harci jelenetek váltották fel. Ezeket nem eladásra szánták, hanem a nemzeti öntudat fokozására a szent háború megnyeréséhez. Az új divat hamar elharapózott a soknemzetiségű országban, ahol a balucsok, majd a türkmének és a pastunok is ilyen szőnyegeket készítettek. A szovjet csapatok 1989-ben történt távozása után a takácsok visszatértek a régi mintákhoz, s a „háborús szőnyegek” csaknem feledésbe merültek. Manapság gyűjtők vadásznak rájuk, sőt Münchenben nemrég kiállítást rendeztek egy harminckét darabos kollekcióból az etnográfiai múzeumban.
