Vasárnap - családi magazin, 2000. július-december (33. évfolyam, 27-52. szám)
2000-08-30 / 35. szám
4 2000. augusztus 30. Háttér A Kurszk tragédiája augusztus 12-én történt. A közvéleményt későn tájékoztatták, a segítséget túl későn fogadták el Ki fog hinni ezek után az oroszoknak? Paul Russel (baloldalt) a Seaway Eagle brit mentőhajó parancsnoka Vjacseszlav Popoy admirálissal tanácskozik a Nagy Péter cirkáló fedélzetén. Olyan feltételezések is napvilágot láttak, hogy ez a cirkáló szántotta végig a Kurszkot. TA SR/AP Meghalt száztizennyolc tengerész. Ez önmagában is súlyos katasztrófa, legalábbis onnan nézve, ahol azt vallják, hogy az emberi élet a legdrágább. De menynyire érzik súlyosnak ott, ahol naponta küldenek halálba fiatalokat az orosz birodalom egységének és sérthetetlenségének hamis ábrándjával leplezett, ugyanakkor jól körülhatárolható önös politikai érdekek miatt? Az ő statisztikájukban a 118-as szám vajon hány napos csecsenföldi veszteségnek felel meg? Mert csak a vak nem látja a Kurszk atom-tengeralattjáró katasztrófája, a körülötte folyó hazudozás meg a csecsen háború és a körülötte folyó hazudozás közti párhuzamokat, bár a két dolognak semmi köze egymáshoz. Vagy ki tudja, még az is kiderülhet, hogy nem állított valótlant a csecsen tájékoztatási központ, és tényleg egy mozlim merénylő áll a háttérben. Ha már a párhuzamokat említettük, érdemes megvizsgálni Vlagyimir Putyin elnök szerepét. Moszkva máig sem tudta eloszlatni azt a gyanút, amely szerint az orosz titkosszolgálat követte el a sok emberéletet követelő házrobbantásokat, amelyekre hivatkozva meg lehetett indítani a Cse- csenföld elleni újabb háborút. E háborúnak köszönhetően válhatott egy szürke KGB-s tiszt hihetetlenül rövid idő alatt az ország legnépszerűbb politikusává, olyan keménykezű vezetővé, akire a csecsének által veszélyeztetett orosz hazának szüksége van. A hivatalos propaganda megtette a magáét, a világsajtót is bejárták az emlékezetes felvételek: Putyin Csecsenföldön jókedvű orosz katonák társaságában, Putyin pilótaruhában, egy vadászgép fülkéjében. Ami persze szemenszedett hazugság volt, egyeden hatalom biztonsági szolgálata sem engedné meg, hogy az ország első embere ekkora kockázatot vállaljon. Az is csak később derült ki, hogy Putyin csecsenföldi látogatása tucatnyi orosz deszantos életébe került: azt az alakulatot, amelynek a csecsének által bekerített deszantosokat kellett volna fel1 mentenie, nagy hirtelen átirányították Putyin védelmére. Fülig sáros az orosz elnök a Kurszk tragédiája körüli ködösítésben is. Mint kiderült, nem igaz, hogy későn tájékoztatták, és akkor sem mondott igazat, amikor a haditengerészet vezetőire próbálta hárítani a felelősséget azért, hogy a közvéleményt csak két nappal a baleset után informálták. A moszkvai védelmi minisztérium magas rangú illetékese - természetesen nem adta hozzá a nevét - kiszivárogtatta: a Szocsiban nyaraló orosz államfőnek Vlagyimir Kurojedov, a haditengerészet főparancsnoka a Kurszk elsüllyedése után náhány órával tájékoztatást adott a balesetről. Ennek kapcsán írta a Libération című francia lap: a Kurszk tragédiáját övező hivatalos hazudozások „olyan politikai orkánt keltettek Oroszországban, mely azt mutatja, hogy a közvélemény öntudatra ébredt. Az orosz tengeralattjáró legénységének elvesztése miatt feltornyosult viharfelhők kétségtelenül fordulópontot jeleznek az orosz társadalom életében, arról tanúskodnak, hogy a közvélemény immár elutasítja a titkolózás szovjet gyakorlatát, a dezinformációt és a cinizmust.” Szép volna, ha így volna, már ami az oroszok öntudatra ébredését illeti, de előre meg lehet jósolni, hogy mi fog történni. Putyin levált néhány tábornokot meg katonai középvezetőt, és ezzel pontot tesz az ügy végére. Sokan vonnak párhuzamot a Barents- tengeren most bekövetkezett baleset meg a Gorbacsov idején történt csernobili katasztrófa eltitkolása között. Csernobil Gorbacsov hitelét rontotta, a Kurszk tragédiája Putyin szavahihetőségét kérdőjelezi meg. Ki hiszi el ezek után az oroszoknak, hogy a tengerfenéken felevő atom-tengeralattjáró nem jelent nukleáris veszélyt? Tény, hogy Putyin négy napon át cinikusan, érzéketlenül hallgatott, s ez joggal háborítja fel a hozzátartozókat, a közvéleményt. Bár az embernek van olyan érzése, hogy inkább a nemzetközi közvéleményt - az oroszok már hozzászoktak ehhez a módszerhez. Az is kérdéses, mennyire lesz hatásos az államfővel nemrégiben szembefordult, képviselői mandátumáról is lemondó üzletember, Borisz Berezovszkij kezdeményezése. A sajtómágnás független társadalmi bizottság létrehozását javasolta a Kurszk katasztrófájának kivizsgálására, s hajlandó a testület működésének finanszírozására is. Mindez azonban aligha ingatja meg az orosz államfő trónját, a Kreml, az orosz bürokrácia malmai lassan őrölnek. Jó ideig eltart, amíg egyben vagy darabokban kiemelik a tengerfenékről a hatalmas acélkoporsót. A szakértői vizsgálatokhoz szintén idő kell, a jelentések egyik bizottságtól a másikhoz vándorolnak majd, egészen addig, amíg megnyugszanak a kedélyek. Ezt az eljárást vetítik előre azok a támadások, amelyeket beiktatása óta Putyin intézett a független, a módszereit bírálni merészelő tömegtájékoztató eszközök ellen. És erre utalnak az államigazgatás átszervezésére tett intézkedései is, amelyek a központi, egy ember kezében összpontosuló hatalmat hivatottak erősíteni. Csak abban lehet bízni, hogy azok a nyugati hatalmak, amelyek eddig a csecsen háború miatt csak tessék-lássék bírálták a Kremlt, levonják a megfelelő következtetéseket. A Kurszk tragédiája augusztus 12-én történt. Putyinnak módjában állt volna, hogy utasítást adjon a közvélemény tájékoztatására, de nem tette meg. Folyamatosan tájékoztatták az orosz mentési kísérletek kudarcairól, meg arról, hogy a flotta illetékesei rendre - az ő tudtával? - elutasították a külföldi segítséget. Módjában állt volna ezen változtatni, talán életeket is megmentve, de ezt sem tette meg. Ezért nagy az ő felelőssége, ezért elsősorban ő a tragédia politikai vesztese - nem áldozata! s csak utána a katonai vezetés. Ezért is érdekes az AFP által idézett, a Romir közvéleménykutató intézet készítette felmérés: a moszkvaiak 34,9 százaléka az Északi-tengeri Flotta vezetését tartja felelősnek a mentés kudarcáért, 22,5 százalékuk pedig úgy véli, Putyin elnök a hibás. Ezek a meghökkentően alacsony számok bizonyítják, hogy még az ilyen tragédiák alkalmával is milyen hatásosan működik az agymosás. Ugyanis az erősödő bírálatok hatására a hatóságok központosították a közvélemény tájékoztatását, az orosz sajtó csak az illetékes kormánybizottságon és a szeverodvinszki flottaparancsnokságon keresztül juthatott hivatalos információkhoz, a helyszínen csak az állami televízió forgathatott. A baleset helyszínéről készült háttéranyagában az MTI azt hangsúlyozta, hogy a külföldi mentőalakulatok sikerei egyértelműen Putyin számára jelentettek nagy pofont. A nyugati búvároknak érkezésüktől számítva 30 óra alatt (augusztus 21-én) sikerült kinyitniuk a Kurszk mentőzsilipjét, ami demonstrálta az oroszok szemében és a világ előtt, hogy Putyinnak azonnal el kellett volna fogadnia a külföldi segítséget. „Megalázó az orosz flotta számára, hogy a tucatnyi norvég és brit búvár viszonylag könnyedén leereszkedett a Barents-tengerben 108 méter mélyen fekvő tengeralattjáróhoz, majd kinyitotta a zsilipet, amire az oroszok a Kurszk augusztus 12-i balesete óta nem voltak képesek. A hozzátartozók - akárcsak az egész lakosság - is megtapasztalhatták, hogy a helyzet azonnal megváltozott, amikor megérkeztek a helyszínre a norvég és brit búváregységek. Addig csak szűkszavú tudósítások érkeztek képben a Barents-ten- geren dúló viharról, és a jelentések az oroszok tehetetlenségéről számoltak be hat napon át; ezt követően a tudósítások a műveletek haladásáról, a külföldi szakértők professzionalizmusáról szóltak. Azokra az oroszokra, akik kezdettől fogva meg voltak győződve arról, hogy el kell fogadni a külföldi segítséget, különösen nagy benyomást gyakorolt a norvég hajón lévő szerszámkészítő műhely, amelyhez fémöntöde is tartozott, és a helyszínen el tudta készíteni a búvárok által igényelt eszközöket.” Pavel Felghengauer független katonai szakértő szerint az oroszok habozása a külföldi segítség elfogadását illetően az Északi Flotta ideológiájának következménye, mivel ez a leginkább Nyugat-ellenes: „Ennek a flottának nincs más ellensége és létezési jogosultsága, mint a NATO.” A Novaja Gazeta című lap pedig azt írta, a Kurszk ügye „úgy fog bekerülni a történelemkönyvekbe, mint a zárt társadalmak tehetetlenségének klasszikus példája”. (Feldolgozás: -nák) Elöl a Mihail Rudnyickij orosz mentőhajó, a Normand Pioneer a Barents-tengeren. háttérben a norvég SR/EPA Fülig sáros az orosz el- nök a Kurszk tra- gédiája körüli ködösítésben. Putyinnak azonnal el kellett volna fogadnia a külföldi segítséget. Válságkronológia Kudarc kudarc hátán Augusztus 14. - Az orosz hadi- tengerészet szóvivője bejelentette: műszaki hiba miatt egy orosz atom-tengeralattjáró kénytelen volt a tengerfenékre ereszkedni a Barents-tengeren. A fedélzeten tartózkodó személyzet létszámáról különböző számokat közöltek orosz hivatalos és nem hivatalos források. Egy orosz szakértő nyilatkozata szerint a baleset 13-án következett be, de 15-én Vlagyimir Kurojedov tengernagy, az orosz haditengerészet főparancsnoka bejelentette, hogy 12-én délelőtt történt. A kiadott tájékoztatás szerint a Kurszk az egyik legkorszerűbb orosz tengeralattjáró, tömege 13 900 tonna, hossza 154 méter, két atomreaktora van, 24 manőverező robotrepülőgépet (cirkáló rakétát) hordozhat. Az atommeghajtású tengeralattjáró 1995 januáijától van hadrendben, és éppen az Északi-tengeri Flotta hadgyakorlatán vett részt. Augusztus 15. - Amerikai, fran- cia és brit részről is segítséget ajánlottak a mentéshez, de az orosz hadiflotta ezt elutasította. Moszkvában közölték, hogy az Északi Flotta 15 hajójának részvételével megkezdődtek a Kurszk legénységének kimentésére irányuló munkálatok, de az erős szél és a tengeráramlatok miatt sikertelenül kísérleteztek egy mentőkapszula lebocsátásá- val. Augusztus 16. - Augusztus 21- éig folytatódtak a mentési kísérletek a mentőhajóról leengedett búvárharanggal és hivatásos búvárokkal, de eredménytelenül. A mentésben részt vevő egységek 16-án reggel már nem észleltek „akusztikus jeleket” a Kurszk belsejéből, de este ismét kopogást véltek hallani. Első nyilvános közlésében Putyin államfő védelmébe vette azt az orosz álláspontot, hogy nem kértek rögtön külföldi segítséget. Az orosz haditengerészet (négy nappal a baleset után) bejelenti: elfogad brit és norvég segítséget a mentésben. Augusztus 17. - Mihail Kaszjanov kormányfő a helyzetet „csaknem katasztrofálisnak” minősítette. A francia hírszerzés szerint a tengeralattjárón 12-én robbanás történt, ezután a manővereket leállították, és a Kurszk mentését haditengerészeti gyakorlatnak álcázva már 13-án megkísérelték. A balesetet csak a mentési próbálkozás kudarca után jelentették be. A brit védelmi minisztérium közölte: a hajó bal oldalán fekszik a tengerfenéken, és súlyos sérülések látszanak rajta a hajóorrtól a központi toronyig. Orosz haditengerészeti küldöttség érkezett a NATO központjába, hogy a mentés lehetőségeiről tárgyaljanak. Augusztus 18. - Hja Klebanov, a szerencsétlenség kivizsgálására alakult kormánybizottság vezetője bejelentette: a Kurszk hatalmas lékeket kapott az orr-részen, miután „egy ismeretlen eredetű, hatalmas vízkiszorítású külső tárggyal ütközött”. A Komszomolszkaja Pravda nyilvánosságra hozta a Kurszk legénységének (mindaddig titkosított) listáját. Putyin reménytelennek minősítette a helyzetet, s kijelentette: a tengeralattjáró legénységének megmentésére „kezdettől igen csekély volt az esély”. Az államfő magyarázkodásra kényszerült, amiért több mint egy hétig nem jelent meg a mentés színhelyén, és szabadságát sem szakította meg. A norvég katonai felderítés szakértői szerint két robbanás okozta a Kurszk elsüllyedését: az első a hajót érő torpedótalálat, a második pedig a vízi járművön belüli detonáció volt. Vjacseszlav Popov flottaparancsnok (elsőként az orosz illetékesek közül) nem zárta ki annak lehetőségét, hogy nem külső, hanem „belső okból” következett be a Kurszk elsüllyedését okozó robbanás. Igor Digalo, az orosz haditengerészet szóvivője megerősítette: a reaktort sikerült lefojtani, sugárszennyezés nem fenyegeti a környezetet, nukleáris fegyver pedig nem volt a Kurszk fedélzetén. Augusztus 19. - Mihail Mocak altengernagy kijelentette: alig van esély, hogy túlélőket találjanak. Augusztus 20. - Norvég búvárok ereszkedtek le a Kurszkhoz. Augusztus 21. - A norvég búvároknak sikerült kinyitniuk a Kurszk kilencedik részlegének zsilipjét, és egy halott tengerészt találtak. Orosz és norvég részről egyetértettek a további mentőakció értelmetlenségében. MTI
