Vasárnap - családi magazin, 2000. január-június (33. évfolyam, 1-26. szám)
2000-06-14 / 24. szám
Kultúra 2000. június 14. 13 Bécsi séták címmel indult útjára az az ötlet, amely a császárváros kincseit tárja fel A titokzatos harmadik Almásy Katalin Bécs másképp, vagy a másik Bécs. Ezzel a címmel hirdeti magát az osztrák kultúrváros. S most itt eltekintve mindenféle politikai színezettől, Bécs idén tavasszal valóban más! A programszervezők megpróbálják a turistacsalogató látványosságokat is a szabadba tervezni. Bécsi séták címmel indult útjára az az ötlet is, amely a város különlegességeit, titkait, rejtett kincseit igyekszik feltárni a látogatók előtt. A séták címei már önmagukban is figyelemfelkeltők. Beharangozásul csak egypárat említenék a harmincnyolc érdekes témából: a császári udvar mágiája és erotikája, Bécs híres és hírhedt asszonyai. A titokzatos A kíváncsiak felfedezhetik Harry Lime titokzatos rejtekhelyét. opera, vagy a gourmand-ok számára a bécsi kávéházak és irodalom kapcsolata. Ám a programfüzet első ajánlata az, amelyik számomra a legérdekesebbnek tűnt. Ötvenéves „A harmadik ember”. Ugye, mintha Önöknek is rémle- ne valami? Ki is az a harmadik ember, és mi köze van Bécshez? A kíváncsiak felfedezhetik Harry Lime titokzatos rejtekhelyét. De hát ki is az a Harry Lime? Egy piti bűnöző, penicillincsempész, vagy az idő távlatából nézve egy filmtörténeti hős? A filmrajongók számára ismert Carol Redd 1950-ben készítette el Graham Greene novellájából a háború utáni Bécs- ben, eredeti helyszínen A harmadik ember című filmjét. A film hőse Harry Lime - megszemélyesítője, Orsón Welles kitűnően alalü'tja a gátlástalan penicillincsempészt. A film világszerte kasszasiker és a műfaj klasszikusa lett. A történet a második világháború utáni Bécsben játszódik, amelyet a megszálló hatalmak négy öveLőrincz Zsuzsa: Szorításban zetre osztottak. Ide érkezik meg az amerikai író, aki állítólag elhunyt barátja után kezd nyomozni. Izgalmas, rejtélyekkel teli bűnügyet göngyölít fel, miközben újra és újra feltűnik az ismeretlen harmadik ember. Harry a film végén Bécs csatornarendszerébe menekül, nyomában rendőrök, s megkezdődik a filmtörténet egyik jelentős üldözési jelenete. S persze mint mindig, a rossz elnyeri büntetését, Harry - a harmadik ember - az addig menedéket nyújtó csatornarendszer rabja és áldozata lesz. A film adott volt, a csatorna- rendszer pedig a mai napig létezik. Az osztrákoknak csak egy kicsit kellett gondolkodniuk, és máris megszületett a zseniális ötlet. Virtuális kirándulást, teld alatti rémsétát szerveznek Bécs belvárosa alatt. A több mint 125 éves csatornarendszerbe a város kellős közepén az Esperanto- platznál található kis házacska, az MA 30 alatt lehet lejutni. Az biztos, hogy aki e föld alatti kirándulásra készül, nem szabad félnie. A zárak becsukódnak, az ajtók kattannak, és máris a vizes, párás világban találja magát az érdeklődő. A 10 fokos hidegben kis zseblámpával indulnak útjukra a csoportok, s pár lépés megtétele után egyre inkább úgy érezhetik, mintha menekülniük kéne, mintha valóban üldöznék őket. A csatornákban kiáltások, sikolyok hangzanak el, s ha valaki nyitott füllel sétál Bécs utcáin, ilyen és hasonló hátborzongató hangokra lehet figyelmes. Sokan gondolhatnák, ki az, aki erre kíváncsi. Nos, nagyon sokan. Harry Lime menekülése Euró- pa-szerte híres lett, turisták tömege érkezik Bécsbe - két és fél óra föld alatti borzongásért. A csatornarendszer nemcsak a film miatt nevezetes, hanem a mai napig jelentős funkciója is van. A múlt században épített rendszer feladata, hogy a város lakói állandóan friss ivóvízhez juthassanak. A több mint három kilométer hosszú csőhálózat fenntartása és felújítása évi öt- százmillió schillingbe kerül. Eddig a rendszer hatvan százalékát újították fel. A munkálatok tovább folynak, s Bécs lakoA csatornarendszer nemcsak a film miatt nevezetes. sai még sokáig fognak földtúrások mellett botladozni. Persze erről mit sem tudnak a Harry Lime-rajongók. Számukra a csatorna egyfajta rejtélyes világ, labirintus, ahova vízhatlan ruhában, csúszásbiztos cipőben és zseblámpával felszerelkezve kell belépni. A harmadik ember című multimédiás show-t naponta élvezhetik a csatornarajongók. Millennium Heti kultúra Könyvespolc Márai Sándor: Röpirat A magyar nemzeti eszme mindig a minőség küzdelmének jegyében állott... A magyar szellemtörténet mindig teljes felelősséggel és egyénien felelt Európa nagy kérdéseire. S mindig mértékkel és önismerettel felelt. Amiből máshol véres forradalom lett, az nálunk átalakult szellemi és erkölcsi vitaanyaggá. Egy olasz író egyszer beszélgetés közben azt mondotta e sorok írójának: Magyarország azon kevés európai ország egyike, ahol ma is érzik az életen és az emberek gondolkodásmódján, hogy Napóleon itt csak Győrig jutott el. Ez igaz: de talán nemcsak hadászati és történelmi véletlen. A magyarság mindig egyénien vizsgálta, szűrte meg az európai sorskérdéseket, és a nemzeti öntudat szűrőjén párolta le a kérdésekből rpindazt, amit a SÁNDOR RÖPIRAT a nemzetnevelés ügy ében ruuokoi maga fejlődése számára szükségesnek és alkalmasnak ítélt. A magyarság mint az európai keresztény műveltség, a humanizmus egyik utolsó keleti végvára, minőségi kultúrát épített az elmúlt évszázadokban, s ezt a művét leggyakrabban történelmileg rendkívül kedvezőtlen feltételek közepette végezte. Vasárnap Kisgaiéria elteszik, hogy szent István csak most tette át székhelyét Esztergomból Székesfehérvárra, ahol a Duna völgyén át a Szentföldre vezető nagy út és a pesti átkelőhelyet Itáliával összekötő hadiút keresztezte egymást, és egy mocsaraktól védett magaslaton már Géza nagyfejedelem létesített egy fejedelmi szállást. István király bizonyára ismerte és ki is tudta használni a közlekedési csomópont nyújtotta gazdasági előnyöket. A nyugat-keleti távolsági kereskedelemnek azonban csak csekély szerepe lehetett ebben, mert a pénzleletek és források egyhangú tanúsága szerint Magyarország szerény közveden külkereskedelme a bizánci délre és a morva-lengyel északra korlátozódott. Az utasoknak, akik most már egyre számosabban mentek át országán, István a keresztény világ szellemi kincseiért fáradozva látta különös hasznát. Követei útján már előzőleg sok személyes kapcsolatot létesített, a zarándokokkal, többnyire tekintélyes emberekkel való gyakori érintkezése segített még szaporítani és elmélyíteni ezeket a kapcsolatokat. A Jeruzsálembe vagy Rómába való zarándoklás pedig mind a vezek- lés, mind a tökéletesedés egyik legjobb útjának számított. István, aki ellentétben későbbi krónikák állításával maga bizonyára sosem jutott el az örök városba, ezért tartotta kötelességének a zarándoklatok támogatását. A római zarándokszállás mellett a Nagyobb Legenda megemlíti még, hogy Jeruzsálemben egy kolosStephanus rex Történelem és legenda Bogyay Tamás 18.rész tort és Konstantinápolyban egy pompásan felszerelt templomot alapított. Állítólag kiszemelte magyar zarándokállomásnak, és megfelelő adományokkal látta el a Ravenna melletti S. Pietro in Vincoli templomot és kolostort is, ez a hagyomány azonban hiteles forrásokból nem igazolható. Nemcsak Rodulphus Glaber, hanem más kortársak is beszámolnak a bőkezű támogatásról, amit Szent István az országán átvonuló nyugat-európai zarándokoknak nyújtott. Cluny híres apátjának, Odilónak egy hozzá intézett levele világít rá a legjobban arra, hogy mit akart elérni a magyar király személyes kapcsolataival, és hogyan terjesztették hírét a zarándoklók.,.Fráter O.” (Odiló) levele „urához, Isten békeszerető szolgájához, a kiváló S. (Ste- phanus) királyhoz” egy megállapítással kezdődik: „Hogy lelketlen mennyire elárad az isteni vallás és az istentisztelet iránti szeretet, szinte az egész vüág hirdeti, leginkább pedig azok tesznek róla bőséges tanúbizonyságot, akik az Úr sírjától visszatérnek. Mi magunk is fölötte tapasztaltuk ezt, amikor méltóknak találtattunk, hogy királyi adományokkal és ajándékokkal megrakott követeidet fogadhassuk.” Odilónak egy köszönőlevelét M. clunyi szerzetes már előzőleg elvitte Istvánnak. A mostani levél tárgya a magyar királynak az a kérése, hogy az apát küldjön neki szentek ereklyéit. Odiló válaszában kifejti, hogy fiatal kolostorának aránylag szerény az ereklyekincse, kitér általánosságban az ereklyék értékére meg hatékony: ságára, és közli, hogy elküldte a királynak Szent Marcellus pápa testének egy részét és más újabb ereklyéket, amennyit csak tudott. Végül kéri Istvánt, hogy adjon támogatást és útbaigazítást a levelet vivő szerzeteseknek. Odiló apátról köztudott, hogy nagyon fontosnak tartotta a jó viszonyt kora hatalmasaival, akikre sokszor nagy befolyása volt. anítványa és életrajzírója, Iotsaldus, kiemeli személyes baráti érintkezését a német császárokkal és családjukkal, továbbá beszámol arról, hogy levelezett a magyar István és a spanyol Sancho királlyal, akik ajándékokat küldtek neki, és kérték, hogy járjon közbe értük imáival. Tudjuk azonban azt is, hogy a missziós hajlandóság, ami kitüntette a gorze-trieri reformmozgalmat, teljesen idegen volt a clunyieknek. Ezért érthető, hogy István király a ránk maradt levél tanúsága szerint Odüótól nem papi munkatársakat kért, hanem ereklyéket. Ez különösnek látszhat a modern ember szemében, aki többé-kevésbé értetlenül áll szemben a középkori ereklyetisztelettel. A keresztény ereklye azonban se nem fétis, se nem csak puszta emlékeztető. Kegyelemhordozójelentőségének megvan a dogmatikai alapja a diadalmas és a küzdő egyház közösségében. A kegyelmi és csodatevő erő nem a tárgy anyagi valóságában rejlik, hanem az Istennel való kapcsolatban, mert az Isten az, aki a Megváltó, az Istenanya vagy a szentek és boldogok kedvéért oltalmazza vagy kitünteti ereklyéik birtokosait és tisztelőit. Ez ereklyék által tehát részesedni lehetett a „Thesaurus Ecclesiae”-ben, az Egyház kincsében, amelyet Krisztus, Szűz Mária, a szentek és boldogok halmoztak fel érdemeikkel. István azonban nem az ő egyéni lelki üdve végett fordulhatott Odüóhoz ereklyékért. Ugyanis a 8. század vége óta előírás volt, hogy minden oltárban legyen ereklye. Szent István második törvénykönyvében pedig, amely mint kiegészítő novellák gyűjteménye uralkodása vége felé keletkezett, első helyen áll a rendelkezés, hogy minden tíz falu építsen egy templomot, és biztosítsa a pap megélhetését, míg „ruhákról és oltárterítőkről a király gondoskodjék, papról és könyvekről a püspök”. Habár a törvényben csak „ruhákról és oltárterítőkről” (vestimenta et cooperato- ria) van szó, a király nyilván az új Isten-háza felszerelésére vállalt kötelezettséget. Az egész felszerelés és berendezés legfontosabb darabja, a templom szíve pedig épp az oltár volt. Szent Istvánnak ez a dekrétuma mindenesetre azt mutatja, hogy a püspökségek felállítása után hozzáláttak a plébániaszervezet kiépítéséhez. Az Odiló clunyi apáthoz intézett kérés bizonyára a sok új templom miatt megnövekedett ereklyeszükséglettel függ össze. Az ugyancsak nélkülözhetetlen liturgikus könyveket - a régi magyar- országi rítus alaprétegének tanúsága szerint - a nyugati frank- lotharingiai területekről szerezték be. A nyugati keresztény kultúrának ez a termékeny melegágya és az újonnan megtérített Magyarország között a jeruzsálemi zarándokút megnyitása úgy látszik, rendkívül megélénkítette a forgalmat. 1026/27-ben Richard, a ver- duni St. Vannes-kolostor apátja és Eberwin, a trieri Szent Márton- apátság feje Magyarországon át zarándokolt a Szentföldre. Hazafelé jövet Antiocheiában hozzájuk csatlakozott a görög aszkéta, Simeon. (folytatjuk) Roger F. Ballen: Fekete-fehér
