Vasárnap - családi magazin, 2000. január-június (33. évfolyam, 1-26. szám)
2000-02-09 / 6. szám
2000. február 9. Sport Vágner László volt FIFA-bíró utoljára nyilatkozott. Hova tűnt Magyarországon az európai hírű játékvezetők hada? Elherdált pénz, elveszített tekintély Vágner László könnyebben hozzájutott egy-egy UEFA-meghívóhoz, mint a barátságos meccsek vezetéséhez. Archív felvétel Katona Horváth János _____ Ma rlene Dietrich után szabadon bárki nyugodtan megkérdezheti: hová tűnt a sok bíró? Két esztendővel ezelőtt még befütyülték Európát a magyar labdarúgó-játékvezetők, és okkal mondták a szakemberek, hogy ha nincs is élvonalbeli futball az országban, a bírók azért ott vannak a legjobbak között. Mára gyorsabban kikoptak onnan, mint a magyar csapatok. Azoknak ugyanis hat-hét év kellett a mostani leépüléshez, a sípos embereknek ennyi is elég volt. Vágner ’98-as őszi szereplése óta nem vezetett Bajnokok Ligája meccset magyar bíró, nem lesz játékvezető Magyarországról az Eu- rópa-bajnokságon, s félő, hogy mostanában semmilyen nagy tornán, meccsen sem. Eközben otthon már-már háborúvá fajult a vádaskodás, nyíltan két táborra szakadt az egykor oly nagy tekintélyű Játékvezető Testület (JT). A most irányítók célpontja pedig nem más, mint Vágner László. Tény: Vágner Lászlóék nem egyszer felvetették, öntsenek tiszta vizet a pohárba, üljenek le egymással szemben, és mondhassa el mindegyik fél, mi nyomja a lelkét, min kellene változtatni; ám az érdemi válasz mindig elmaradt. Illetőleg ha beszéltek is egymással, mi több, úgy tűnt, megállapodtak, Nagy Miklósék soha nem tartották magukat az adott szóhoz.- Minden esetben mást mondtak a nyilvánosság előtt, mint amiben megállapodtunk. Ezek után persze én sem hallgattam, holott szinte az utolsó pillanatig hittem abban, hogy úgymond, házon belül, botrányok nélkül megoldhatjuk a dolgainkat - mondja a közelmúlt FIFA-bírója, Vágner. Miről is van szó? Mindenekelőtt a szakma degradálódásáról, a nemzetközi életből való fokozatos kiszorulásról, a bírók vagyonának elherdálásáról, a különböző összefonódásokról, mi több, saját zsebre dolgozásról. Szakmailag pedig azt kérdőjelezik meg Vág- nerék, hogy a JT már-már futball- matuzsálem vezetői teljesen elnyomják a fiatalokat, és sportdiplomáciából is bukásra állnak. A franciaországi futball-világbaj- nokság egyetlen magyar résztvevője csak ennyit mond erre: Jó, beszélgessünk, kérdezzen, de kijelentem, ez lesz az utolsó interjú, amit elvállalok, mert elegem van az egészből. Miért mostanában tálalt ki? Amíg aktív bíró voltam, hallgattam. Nemcsak azért, mert a FIFA sem támogatja a nyilatkozgatást, nekem is az volt a meggyőződésem, hogy számos konfliktus megelőzhető, ha nem ország-világ előtt vitatjuk meg a helyzetünket. Amikor a játékvezetést abbahagytam, szerettem volna valamilyen formában a testület munkájába bekapcsolódni, ezért is vállaltam el az utánpótlás oktatását. Ez az úgynevezett második ad hoc bizottság volt, az elsőt egyébként maga Nagy Miklós vezette. A mi munkánkat viszont már nem nézte jó szemmel, és tavaly februárban, miközben és Szlovákiában tartózkodtam, szó szerint nekem támadt. Én senkit nem szidtam, senkit nem bántottam a nyilvánosság előtt. Inkorrekt dolog volt. S hogy miért nem beszéltem korábban? Mert csak sejtéseim voltak a belső dolgokról. Konkrétumokat csak akkor láthattam én is, amikor három hónapig a vezetés tagja voltam. A megújulásról pedig csak annyit, hogy a JT hiányos, öttagú elnökségében ma is ugyanazok szerepelnek, akiket ’89-ben megválasztottunk, a 22 fős, tágabb vezetőségben pedig egyetlen olyan személy sincsen, aki az elmúlt évtizedben FIFA-já- tékvezető volt. Úgy gondolom, a magyar játékvezetés irányítói egyáltalán nem alkalmazkodtak a labdarúgás változásaihoz. Azért ennél többről van szó, hiszen eltűnt, elherdált milliókról, öszefonódásról beszélnek, s a szakmai betokosodás csupán másodlagosnak tetszik. Valóban, ez az utóbbi megállapítás csupán az elméleti, de egyáltalán nem elhanyagolható oldala a történetnek. Ezzel a felfogással, a legutóbbi évek FIFA-bíróinak mellőzésével azonban nem lehet egyetérteni, mert magunk alatt vágjuk a fát. Gondoljon bele, s azzal együtt mondom, hogy talán szerénytelennek tűnök, legutóbb én lehettem jelen a világ legjobb játékvezetőinek továbbképzésén, amit még ’98 elején rendeztek! Amikor felemeltük a hangunkat, bennünket kezdtek támadni; ám időközben kiderült, hogy finoman szólva nem az erkölcs bajnokai állnak szemben velünk. Az elnök és az irányításával működő testület vezetősége csaknem tíz évig félrevezette a bírói kart, és erre csak az utóbbi esztendőben jöttünk rá. Már ne haragudjon, de Vágner László is mindig ott volt az úgynevezett élbolyban, miért épp a tizedik esztendőben világosodott meg? A Játékvezetői Testületnek az lehet a tagja, és az választhat vezetőséget, akit az elnökség a keretbe sorol. Ez olyannyira abszurd, mintha a kormányon lévő párt miniszterelnöke akarná megmondani, hogy ki mehet el választani a következő ciklusban. Vagyis ha a JT elnöke valakit a keretbe sorol, nagy a valószínűsége, hogy az ü- lető rá fog szavazni, hiszen ellen- vélemény esetén a pozícióval játszik. Az utolsó két aktív évemben többször is ellentétes véleményem volt a JT egyes döntéseivel. Az lett az eredménye, hogy egyetlen külföldi meccsre sem delegáltak, csak a FIFA és az UEFA által kiírt találkozókra utazhattam. Ilyen sehol sincsen a világon. Az utolsó évemben az UEFA-tól viszont öt olyan találkozót kaptam, amire a világ minden bírája büszke lehet. Amit korábban sejtettem, arról csak az utolsó három hónapban győződhettem meg, mikor tényleges rálátásom lehetett a testület gazdasági tevékenységére. Rövid idő alatt rájöttem, hogy a JT-nek müyen lehetőségei voltak, és hogyan éltek, nem egyszer visszaéltek, ezekkel. Akkor vettük észre a személyi összefonódásokat, azt, hogy az elnökre más szabályok érvényesek. Hogy korábban senki nem szólt, s ön sem, annak netán az az oka, hogy a karrierjét féltette? Ez a kérdés lényege. Elvi lehetőség ugyan mindig is volt az ellenőrzésre, de ki mer játszani a tűzzel, főleg, ha nem az élete múlik rajta? Az aktív játékvezetők ma is kiszolgáltatottjai ennek a rendszernek. Amióta újra Nagy Miklós irányítja a bíróküldést, meg lehet nézni, hány meccset vezettek, ellenőriztek azok, akik nem őt jelölték elnöknek. Azt nem mondom hogy büszke vagyok rá, de nyugodt lelkiismerettel beszélek a három hónapos ténykedésemről. A megtisztulásért és a szakmai megújhodásért én megtettem, amit megtehettem. A legutóbbi választás végeredménye is engem igazolhat, hiszen immár a bírói kar negyven százaléka fel merte vállalni, hogy más a véleménye. A viták ismeretében úgy tűnik, nem rossz biznisz bírónak lenni... Vannak, akiknek nem az. Már említettem, hogy én nyolc év alatt egyeden barátságos meccset sem kaptam, vannak viszont néhá- nyan, akik fél év alatt többet is; mi több, ismerek olyan kollégát, aki két hónap alatt háromszor is üyen találkozón fújhatta a sípot. A napidíj 250 svájci frank, és általában háromnaposak az üyen kiküldetések. Nos, ha a szó igazi értelmében ez nem is nagy üzlet, azért nem is olyan rossz. De itt nem is ez a leglényegesebb, hanem az, hogy né- hányan, például az elnök, kivonták magukat a szabályok alól. A JT elnökségét egyáltalán nem választották, hanem az elnökjelölte ki, és ezért bírósági elmarasztalás is született. A JT gazdasági vezetőjének cége és a testület között több üzleti kapcsolat létrejötte bizonyítható. Hétszázhúszmülió forintot vesztettek a tőzsdén, erről ki beszél? Az MLSZ elnökének okkal rótták fel, hogy túllépte a Hungarosportra megszavazott 60 milliót, ám a JT 7,5 milliós telek- vásárlására egyáltalán nem volt elnökségi határozat. A JT annak idején a ligával együtt vette a telket, holott a csapatokkal nem lehetne semmilyen üzleti kapcsolat, még csak áttételesen sem. Huszonegy, nyelvet beszélő játékvezetőnk van, de tolmácsokat alkalmaztak néhány soros levelek fordítására... Mindenki azt hiszi, hogy a JT az MLSZ ellenőrzése alá tartozik, de teljesen önálló, és éppen nem is felel meg a FIFA előírásainak a testület. Nálunk a JT, mondhatni, állam az államban, mert ez így alakult ki. Volt negyed éve, hogy kisöpörje a szemetet a padlásról, mégsem tette. Miért? Azért, mert abban bíztam, hogy gyorsan eldől a játékvezetők irányításának kérdése, s egységesek leszünk. Mi átmeneti bizottságként ténykedtünk, és nem akartunk senkit kitenni a keretből, nem kívántunk úgy intézkedni, mintha visszaélnénk a látszólagos hatalmunkkal... „Én senkit nem szidtam, senkit nem bántottam a nyilvánosság előtt." Somogyi Tibor felvétele Futballkaleidoszkóp Tőzsdére kerül a Dortmund A közeljövőben tőzsdére kerül a német labdarúgó Bundesligában szereplő Borussia Dortmund csapata. A Financial Times Deutschlands című lap azzal foglalkozik, hogy az ötszörös német bajnok együttes várhatóan május és június között tőzsdére kerül. A lap információi szerint a konzorcium vezetője a Deutsche Bank lesz, amely további más bankokat is szeretne bevonni a tranzakcióba. Már felmerült a Westdeutsche Genossenschafts- Zentralbank neve, amely 200- 300 millió márkával szállna be. Joseph Schneck, a Borussia Dortmund szóvivője megerősítette a klub tőzsdére kerülésének hírét, ám az időponttal kapcsolatban nem árult el semmiféle konkrétumot. Glenn Hoddle ismét a kispadon A 42 éves Glenn Hoddle személyében egykori angol szövetségi kapitány vette át a vezetőedzői posztot a húszcsapatos angol labdarúgó-bajnokság 17. helyén szerénykedő Southampton együttesénél. A kiváló szakember egyéves szerződést kötött a klubbal. A kiesőjelölt eddigi szakmai irányítója, Dávid Jones november 27-én, gyerekek ellen elkövetett szexuális bűncselekmény vádjával áll bíróság elé, ezért 12 hónapos „felmentést” kapott a southamptoni vezetőktől. „Nagyon elégedett vagyok. A feladat nagy kihívást jelent, s én örömmel vágok bele a munkába. Nem félek a visszatéréstől” - nyilatkozta Hoddle, akit 1999. február 2-án menesztettek a válogatottól, miután három nappal korábban, a Times című napilapban sértő megjegyzéseket tett a mozgássérültekre. Glenn Hoddle játékosként a Tottenham Hotspurt, a francia Monacót és a londoni Chelsea-t erősítette. Edzői karrierjét játékosedzőként a Swindonban kezdte, majd a Chelsea-ben folytatta. Az 1996- os angliai Európa-bajnokság után Terry Venablestől vette át a válogatott irányítását, s az együttes a legjobb 16 közé jutott az 1998-as franciaországi világbajnokságon. Mattháus: még nem A Németországban szárnyra kelt hírekkel ellentétben mégsem lesz Lothar Mattháus a német labdarúgó-válogatott edzője. Állítólag a német válogatottban legtöbbször (143- szor) pályára lépő labdarúgó szeretne szövetségi kapitány lenni. Egidius Braun, a Német Labdarúgó Szövetség (DFB) elnöke viszont közölte: Erich Ribbeck közvetlen utódjaként nem számol Mattháusszal. Az elnök úgy véli: a kiváló labdarúgónak még tapasztalatokat kell gyűjtenie, ezért a nemzeti tizenegy szempontjából az a legjobb, ha a válogatott korábbi kapitányához, Berti Vogtshoz hasonlóan a fiataloknál kezdi meg az edzősködést. Braun ugyanakkor megvédte a jelenlegi válogatott trénert, Ribbecket, és biztosította arról, hogy élvezi a szövetség bizalmát. Összeverekedtek az elnökök Az Albán Labdarúgó Szövetség elnöke azt állítja, hogy az élvonalbeli klub, a Vllaznia Shkodra első számú vezetőjének testőre és sofőrje a nyílt utcán megtámadta, összeverte és megrugdosta őt, és ezt a klubvezető is végignézte. Érdekesség: mindkét elnököt Celának hívják. Besnik Cela elmondta, hogy előzőleg élet- veszélyes fenyegetéseket is kapott, mégpedig azután, hogy megosztotta véleményét újságírókkal egyes futballisták törvénytelen átigazolásairól. Az incidens akkor történt, amikor munkába indult. „Kijöttem egy bárból, és »Jó reggelttel« -köszöntem Myftar Celának; a Vllaznia elnökének; erre a testőre és a sofőrje is pofon vágott - közölte a szövetség feje. - Megpróbáltam elfutni, de újra megütöttek, és én elestem. Ahogy a földön feküdtem, még meg is rugdostak.” A szövetség bejelentette, hogy minden kapcsolatot megszakított a Vllaznia elnökével, és elbocsátását is kérte a klubtól. A skhodrai egyesület részéről nem kommentálták a történteket. (zsi)
