Vasárnap - családi magazin, 2000. január-június (33. évfolyam, 1-26. szám)
2000-02-09 / 6. szám
Sport 2000. február Peter Bondra, a Washington hokisa mindig a Magas-Tátrában készül az új idényre Kupagyőzelemre gondol „Olyan jó lenne egyszer Stanley Kupát nyerni!” Archív felvétel Peter Bondra évekkel ezelőtt igazolt a tengerentúlra, s lett az NHL-ben szereplő Washington Capitals hokisa. De bármilyen jól érzi is magát az Egyesült Államokban, azért szívesen visszatér Poprádra. Ott készült vele az alábbi interjú - nem csak a jégkorongról... Az idei bajnokságban is sokáig sérült voltál, vajon rendbe jött-e a bokád? Két-három hétig alig bírtam lábra állni, utána meg legalább ennyit kellett volna pihennem; ám én játszani akartam, ezért jóval korábban jégre léptem. Még most sem vagyok teljesen egészséges, de azért már sokkal jobban megy a játék, mint a szezon elején. Remélem, februárban ismét a régi formában ko- rongozom majd. Igaz-e, hogy nyáron inkább hazai környezetben szeretsz edzeni? így van! A Magas-Tátrában tudok csak igazán felkészülni az új idényre. Minden évben ugyana szerint a »recept« szerint alapozom. Nem is akarok változtatni ezen a bevált módszeren. A csapat vezetői is megszokták már, hogy csak augusztus közepén csatlakozom a többiekhez. Mit jelent számodra a hoki? Az igazat megvallva: nagyon sokat, de a családom mindig is fontosabb volt, mint a sport, s ezt nem is titkolom. Még akkor sem, ha profi vagyok. Mindig ügyelek arra, hogy legyen elég időm a szeretteimre. Akkor érzem magam a legrosszabbul, ha hetekig nem láthatom a feleségem, aki különben nagyon megértő, sohasem kifogásolta, amikor hosszabb időre távol voltam. Mindig akkor vagyok a legboldogabb, ha véget ér az idény, s hosszabb ideig otthon lehetek. Megszoktad már a nagyvárosi életet? Kénytelen voltam, ugyanis más választásom nem volt. Ha lehet, akkor baráti körben töltjük a szabadidőnket. A fiaim is szívesen jönnek velünk, imádnak játszani a barátokkal. A felségemnek elég sok gondja-baja van a három gyerekkel, s ha tehetem, besegítek neki. Nem zavar a népszerűség? Egyáltalán nem. Az Államokban senki sem esik hasra, ha, mondjuk, találkozik Peter Bondrával. Washingtonban vannak nálam nagyobb sztárok is. Egyelőre végzem a munkámat, tréningezem, megpróbálok minél jobban játszani és egyre többször a hálóba találni. Sosem gondoltam arra, hogy egyszer majd engem is úgy fognak ünnepelni, mint például Wayne Gretzkyt. Nehéz volt áthangolódni az amerikai életmódra? Nagyon! Eleinte minden olyan új volt, szokatlan; különben sem szeretem a nagy rohanást. Az angol nyelvet meglepően gyorsan elsajátítottam, e téren semmi problémám sem volt. A többi aztán már gyerekjáték volt. Azért előfordul, hogy Washingtonban megállítanak az utcán, megveregetik a vállad, s gratulálnak egy-egy látványos gólod után. Mit érzel ekkor? Azt, hogy érdemes volt évtizedekkel ezelőtt hajnalban felkelni, végigszenvedni a kegyetlennek tűnő tréningeket és az unalmas edzőtáborokat. Felemelő érzés, ha telt ház előtt hokizhatok, és ha a nevemet skandálják a szurkolók. Valamikor gondoltál-e arra, hogy veszed a kalapod, és elbúcsúzol Washingtontól? Természetesen. Sokszor megfordult a fejemben, hogy milyen jó lenne egy olyan csapatban ko- rongozni, amely mindig csak nyer, a bajnokság hajrájában a Stanley Kupáért harcol, és el is hódítja azt. Egykoron sokat gondoltam a Rangersre, a Detroitra és a Philadelphiára. A kupagyőzelemből azonban már aligha lesz valami.... Két évvel ezelőtt majdnem sikerült... Igen, a Detroittal játszottunk a fináléban, de... De a Red Wings egyszerűen jobb volt, a mezőny legjobbjától nem szégyen kikapni. Ezután elindultatok lefelé azon a bizonyos lejtőn... Annak ellenére, hogy nem mi voltunk az esélyesek, nagyon megviselte a társaságot a Detro- it elleni vereség. A következő bajnokságban sokáig nem találtunk magunkra, szinte semmi sem sikerült. A sérülések miatt nekem sem ment a játék. Nemcsak idehaza, hanem a tengerentúlon is egyre többen viselik a washingtoniak 12-es számú mezét. Felfigyeltél-e erre? Igen, nagyon jó érzés ezt látni, ám annak még jobban örülnék, ha á régi Bondrát látnák a Capitals szurkolói. Nálad mi számít balsikernek? Első helyre helyezném az egészségi problémát, ugyanis sérülten nem lehet (jól) játszani. A naganói olimpiát követően az egész csapat mély hullámvölgybe került, csak nagy nehezen evickéltünk ki a kátyúból. Volt olyan nap is, hogy egy szót sem szóltunk az autóbuszban, csak értetlenül néztünk magunk elé. Ilyenkor egy nap pihenőt kaptunk az edzőktől. Ml mindent köszönhetsz a hokinak? El sem tudom képzelni, mit is csinálnék, ha nem volna jégkorong; talán ha a focit választom, nem lettem volna ilyen sikeres. Örülök, hogy az NHL legjobban korcsolyázó játékosai közé tartozom. Mi az, amit »elrabolt« tőled a jégkorong? Elsősorban időt, amit a családommal tölthettem volna. A szezon közepén már annak örülök, hogy nyáron két hónapig együtt leszek a gyerekekkel. Ml a véleményed a szlovák hokiról? Tehetségekben nincs hiány. Az a legnagyobb baj, hogy a fiatalokat korán elcsábítják a tengerentúli profi klubok, s aztán nagy részük, sajnos, elkallódik. Szerintem először a hazai bajnokságban kellene bizonyítaniuk. Viszont mindenki saját maga dönt pályafutása alakulásáról, s azt is megértem, hogy az első attraktív ajánlatot nagyon nehéz visszautasítani. (zsl) Portré Hakan Sükür nem akar külföldre szerződni A török fejelőkirály Szabó Zoltán ___________ Az utóbbi időben alaposan fellendült a török labdarúgás, 1996 után az idei Eb-re is kijutott a válogatott. Ebben Hakan Sükürnek is nagy érdemei vannak, hazájában csak a török Van Bastennak hívják. Egyáltalán nem véletlenül: ugyanis a 28 esztendős támadó futószalagon ontja a gólokat, mint annak idején a kiváló holland mesterlövész. A Sakaryaspor együttesében kezdte pályafutását, onnan a Bursasporhoz került. Egy esztendővel később, 1992-ben leigazolta a Galatasaray. Fizikai felépítése és robbané- konysága miatt sok keserű percet okozott a védőknek és a kapusoknak. A 191 cm magas sportoló számos erénye közül kiemelkedik pazar fejjátéka. A válogatottban 21 esztendősen mutatkozott be, az első hat találkozón öt alkalommal volt eredményes. A Galatasaray és a válogatott mezében rengeteg fontos találatot szerzett; nem csoda, hogy több külföldi klub is kivetette rá a hálóját. A futballista viszont határozottan elutasította a jobbnál jobb ajánlatokat, kijelentette: Isztambulban fejezi be pályafutását. Ugyanis ennyire nyomot hagyott benne a rövid ideig tartó, balul sikerült ■ olaszországi légióskodás. Öt évvel ezelőtt az AC Torino tulajdonosának rendkívül megtetszett az erőszakos csatár játéka. Elhatározta, mindenképpen szerződteti. Hakan hallani sem akart a mezcseréről, de az itáliai üzletember nem adta fel tervét. Alaposan megfizette a Galatasaray vezetőit. Azok egy olasz szöveget tettek a labdarúgó elé, s azt mondták, ha aláírja, a torinóiak többé már nem zaklatják. „Alákanyarítottam a nevem, ezután megdöbbenésemre kiderült, hogy a szerződésemet láttam el kézjegyemmel. A Torino elnöke figyelmeztetett: ha nem tartom meg a megállapodást, a FIFA négy évre eltilthat. Mit tehettem?” A legtöbb játékos arról álmodik, hogy Olaszországban rúghassa a labdát, Sükür azonban nem tartozik közéjük. Az 5 millió márkáért szerződtetett futballista kezdettől fogva hangsúlyozta: minél előbb vissza akar térni hazájába. Az sem tetszett neki, hogy míg a Galatasaray a bajnoki címért, itáliai egyesülete a bennmaradásért küzdött. Nem tudta megszokni az ottani életmódot, utálta a tésztaféléket. Megnősült, elvette török barátnőjét, Asrát, ám a házasság is gyorsan zátonyra futott. Három hónap után a torinóiak is belátták, kár őt marasztalni, így mindössze öt bajnokin szerepelt, és csak egyszer talált a hálóba, a Juventus kapusát lepte meg. Visszatérését követően folytatta a gólgyártást a Galatasaray színeiben, zsinórban háromszor nyerte meg a mesterlövészek versenyét. Ősszel a Bajnokok Ligájában is igazolta klasszisát. Erről Király Gábor, a Hertha és Abbiati, a Milán portása többet beszélhetne. Egyébként az eléggé heves vérmérsékletű Sükür ellen Svájcban latartóztatási parancsot adtak ki, mert állítólag tettleg bántalmazott egy helvét újságírót. A népszerű csatár decemberben nősült másodszor, hatalmas lagzit csapott, közel egymillió dollárba került a dáridó. Mivel a vb-se- lejtezőkön Szlovákia egy csoportba került Törökországgal, Vargáéknak nagyon oda kell majd figyelniük az erőszakos féjelőgépre. Továbbpasszoljuk Drogkereskedő nem futhat a lánggal Az Ausztrál Olimpiai Bizottság (AOC) kénytelen volt kihagyni egy korábbi olimpikont az olimpiai láng stafétájából, miután kiderült, hogy Warren Richards drogkereskedelem miatt börtönbüntetését tölti. A 49 éves sportolót - ugyanúgy, mint ahogy a többi ausztrál olimpikont is - felkérték, hogy vegyen részt az olimpiai láng 100 napig tartó országos „kőrútjában”. Az 1976-os montreali ötkarikás játékokon induló cselgán- csozó igent mondott. Az ÁOC a meghívó elküldésekor nem tudta, hogy Richards drogkereskedelem miatt 14 éves börtönbüntetését tölti. Az egykori dzsúdós még azt a 300 dollárt is átutalta a szervezőknek, amelyet minden egyes lángvivő fizet. Miután kiderült, hogy éppen börtönben ül, az összeget visszautalták. Az AOC nem tartja kínosnak az esetet, hiszen nem a fegyházba küldte a meghívót, hanem Richards lakáscímére. Visszatérés 42 évesen A maratoni futásban az első olimpiai aranyat szerző sportolónő, az amerikai Joan Benőit úgy határozott, hogy részt vesz a február 26-án sorra kerülő amerikai olimpiai válogatón. A 42 éves bajnoknő, aki 1984-ben, Los Angelesben diadalmaskodott az ötkarikás játékokon, elég fittnek érzi magát a visszatérésre. Benőit szereti a sportot, a futás a hobbija, ezért úgy érzi: képes lesz ennyi idősen is kiharcolni az olimpiai részvételt. Az amerikai csúcstartónő, akinek egy 12 éves lánya és egy 10 éves fia is van, két éve, New Yorkban indult utoljára maratonon. Az 1988-as és az 1992-es olimpiai válogatón nem rajtolt, 1996-ban, az atlantai játékok előtt azonban szerencsét próbált, de csak a 13. helyen ért célba. Budapest 700 milliót költ a sportra Sportolók és sportrajongók a BS-ért jelszóval nagyszabású futónapot rendeznek április 9-én Budapesten. A részvételhez szükséges támogatási jegyekből befolyt összeget az új sportcsarnok építésére ajánlják fel. A jótékonysági eseményt azon az összejövetelen jelentették be, amelyen a fővárosi önkormányzat képviseletében Hardy Róbert, a sport albizottság elnöke, valamint Szabó István, a néhány hónapja létre hívott sport ügyosztály vezetője adott tájékoztatást az idei terveikről, elképzeléseikről. Az önálló ügyosztály megalakulása mindenképpen a sport felértékelődését jelenti, s nemcsak szervezeti, hanem tartalmi változást is. A főváros évente mintegy 700 millió forintot költ sportra, elsősorban az utánpótlás- és diáksportot, valamint a lakosság szabadidősportját segíti. Az eddigiekhez hasonlóan figyelemmel kísérik a budapesti sportági szakszövetségek működését is, hiszen ezek a testületek koordinálják a főváros sportéletét, elsősorban az alsóbb osztályú versenyeket, bajnokságokat. Új feladat a főváros tulajdonában lévő sportingatlanok kezelése, helyzetének rendezése. Boardman visszavonul? „A feleségem megkért, hogy a most kezdődő idény végén vonuljak vissza az aktív sporttól” - jelentette be a brit Chris Boardman, az egyórás kerékpározás korábbi világcsúcstartója. A francia Credit Agricole kerekese elmondta, hogy 95 százalékig biztos abban, hogy a szezon után befejezi. Csak abban az esetben változtatna elhatározásán, ha rangos versenyeken sikereket aratna. „Tudom, nem vagyok a Tour de Francé esélyese. Többek között emiatt is inkább specialitásomra, az egyenkénti indítású időfutamokra koncentrálok” - tette hozzá az idén 32 éves Boardman. (zsi)
