Vasárnap - családi magazin, 2000. január-június (33. évfolyam, 1-26. szám)
2000-02-09 / 6. szám
3 2000. február 9. Felsőelefánton kevesen emlékeznek a kastély hajdani lakóira, az Edelsheim-Gyulai családra Egy letűnt világ képei Vrabec Mária _________________ Ak i a felsőelefánti kastély - ma tüdőszanatórium - hatalmas parkjában sétálva meglátja az Edelsheim- Gyulai család még romos állapotában is impozáns kriptáját, annak óhatatlanul az jut eszébe, hogy az idő vasfogán kívül hány vandálkéznek kellett az elmúlt években hozzájárulnia ehhez a mérhetetlen pusztuláshoz. Az ország legnagyobb klasszicista stílusú családi sírboltjából, amelyben hét embert helyeztek hajdan örök nyugalomra, mára csak a puszta falak maradtak, és az eredeti rendeltetésre sem emlékeztet semmi a homlokzatról lezuhant kőkereszten meg a szanaszét heverő márványlapokon kívül. Tíz éve ha lehet, még szomorúbb volt a látvány: a sírkamrákban a téglatörmelék, márvány és kődarabok, szétfeszített koporsódeszkák között emberi csontokba és bebalzsamozott testrészekbe botlott a nagy ritkán odatévedő látogató. „Amit találtam, arra még a sírgyalázás is enyhe kifejezés - mondja Mészáros Péter, aki gondjaiba vette a síremléket. - A 205 négyzetméteres épületben már egyetlen sírkamra sem volt ép a kilenc közül, mindenhol kifosztott koporsók, bedöntött falak, szétdobált csontok és testrészek látványa fogadott. Akkor még nagyon keveset tudtam a családról, de megfogadtam, hogy minden erőmmel azon leszek, méltó körülmények között helyezzék porladó csontjaikat végső nyugalomra. Először pontos leltárt készítettem a kriptában, és diafilmre rögzítettem. A sírfeliratok és levéltári dokumentumok alapján kiderült, hogy a kriptába összesen hét személyt temettek, öt felnőttet és két gyereket. így bontakozott ki előttem fokozatosan az Edelsheim- Gyulai család története, amely három generácón át fűződött Felsőelefánthoz, de a sors úgy hozta, hogy ma már egy emléktábla sem őrzi itt a nevüket.” A Felsőelefánthoz tartozó Szentjá- nos birtokon álló kastély története valójában még 1369-ben kezdődött, amikor Elefánty Mihály helyi földbirtokos megalapította a pálos rendházat. A felsőelefánti pálos rendház a rend egyik legfontosabb központja volt - itt avatták be a szerzetesjelölteket a bölcsészettudomány rejtelmeibe olyan jeles tudósok, mint Ányos Pál. 1774-ben, miután II. József megszüntette a pálos rendet, az eredetileg gótikus épületre még egy emeletet húztak, átépítették, és egy ideig különböző célokat szolgált - pl. szeszfőzde is működött benne. Az épületet 1836-ban vette meg Gyulai Ferenc tábornok, és halála után fogadott fiára, Edelsheim-Gyulai Lipótra hagyta. Ő barokk stílusú nemesi kúriává alakíttatta át. Lipót báró lovassági tábornokként szolgálta a Habsburgokat mint Magyarország főhadparancsnoka, nevéhez fűződik a magyar lovassági stratégia kidolgozása, amelyet később Európa valamennyi jelentős hadserege átvett. Bár soha nem élt felsőelefánti birtokán, fia, aki ugyancsak a Lipót nevet kapta a keresztség- ben, épp az ő 1893-ban bekövetkezett halálakor építtette a hatalmas családi kriptát. A tábornok mellett a kripta hatodik sírkamrájába helyezték felesége, Kronau Friderika földi maradványait is - annak ellenére, hogy félje halála után másodszor is férjhez ment, és 1918-ban Bécsben halt meg. Fiuk, a sorrendben második Edelsheim- Gyulai Lipót a katonai pályán már nem jeleskedett, de szintén kiemelkedő személyisége volt korának: a Magyar Gyermekvédő Liga elnökeként árvákról gondoskodott, és lelencházakat alapított, sőt, a birtokán található kisebb vadászkastélyt is árvaházzá alakíttatta át. Az általa vezetett Gyermekvédő Liga vitette pl. József Attilát is Öcsödre nevelőszülőkhöz. Az ifjabb Lipót 1928-ban hunyt el Budapesten, őt a felsőelefánti családi kripta első sírkamrájába temették, mellette feleségét, Odescalchi Irmát és három gyermeküket helyezték örök nyugalomra: a kétéves Imrét, a négyéves Alizt és a 39 évesen súlyos cukorbaj következtében elhunyt Lillyt. Paula lányuk végső nyughelye ismeretlen, az 1888-ban született Lipót fiuk pedig a felsőelefánti birtok utolsó ura volt. A horvát származású Pejachevich Gabriellával kötött házasságából három lánygyermek született - Éva (1913), Maritta (1915) és Ilona (1918), de Gabriella később megszökött egy helybeli nemessel, Jozef Kohanszkyval. A három kisgyermekkel egyedül maradt Lipót 1922-ben újra megházasodott, második felesége Rothkugel Ella egy kislányt is hozott magával - a kétéves Alexiát. Ez a népes család 1948-ig élt a birtokon - a háború után már a kisebb vadászkastélyban-, majd valamennyien külföldre távoztak. A legifjabb Edelsheim- Gyulai Lipót 93 éves korában halt meg Cannes-ban, Éva ma Belgiumban él, Maritta Németországban, Ilona Portugáliában, Alexia pedig Monacóban. ,.Anyagi lehetőségeim nem engedtek többet, mint hogy számba vegyem a felsőelefánti kriptában végzett pusztítást, ezért kezdtem el keresni a család még élő tagjait- folytatja Mészáros Péter. -Több sikertelen kísérlet után a magyar külügyminisztérium segítségével sikerült megszereznem Ilona portugáliai címét, és elküldtem neki a kriptáról készített videofilmét. Ilona asszony válaszolt, majd később a többi három testvérrel is felvettem a kapcsolatot, és 1994júniusában megszerveztem egy találkozót Felsőelefánton, amelyen a helyi pap, a polgármester, Ilona és Alexia, valamint én vettem részt, hogy megvitassuk az Edelsheim- Gyulai-kripta további sorsát. A két nővér egyértelműen elutasította az épület felújításának gondolatát - nemcsak azért, mert ez több millióba került volna, hanem főleg azért, mert senki sem tudta volna garantálni, hogy a kriptát nem törik fel újra. Végül abban állapodtak meg, hogy a község a hölgyek költségén kitakarítja az épületet, és méltó módon helyezi a családtagok maradványait végső nyugalomra. A községi hivatal által elkészített költségvetés 48 ezer koronával számolt; miután ez a pénz megérkezett, nekiláthattunk a munkának. A sírban 300 darab csontot és bebalzsamozott testrészt találtunk, ezenkívül pedig főleg koszorúk fémvázait és a márványszarkofágokat díszítő domborművek töredékeit. A tábornok sírjában egy kb. 30 cm-es, fémlánccal ösz- szekötött lófarokra is rábukkantunk, amely nyilván a vezérőrnagyi rangjára utalt. Miután a csontokat összeszedtük, egy közös koporsóban a Csarada család templom melletti kriptájában helyeztük el a sírfeliratokat tartalmazó márványtáblákkal együtt. Azóta is ott vannak, és az Edelsheim-Gyulai-kripta épülete most már menthetetlenül az enyészeté. A családtagok történetében a háború utáni évek minden hányattatása megtalálható, és bizonyára nem túlzás azt mondani, hogy csak alapos műveltségüknek és rendkívül szívós természetüknek köszönhetik, hogy a legnehezebb helyzetekből is mindig győztesként kerültek ki. Ilona a repülőgép-vezetést is megtanulta, és a háborúban, ha a szükség úgy hozta, sebesült katonákat látott el. Évát és férjét, Kendeffy Ádámot 1944-ben tartóztatták le a nyilasok, és először Sopronkőhidára, majd Németországba küldték. Innen csak a háború után jöhettek vissza Magyarországra megkeresni a gyermekeiket, Pétert és Máriát. A család 1956-ban költözött Belgiumba. Marittát a kommunista hatalom telepíttette Északkelet-Magyarországra, neki is csak 1956-ban sikerült kijutnia Németországba. Alexia 1939-ben feleségül ment Tisza Kálmánhoz - egy lányuk született, Denisz. Még ugyanabban az évben elváltak, és Alexia Eszterházy Józseffel kötött házasságot, két fia született tőle - Pál és József. Tiltott határátlépésért a háború után hároméves börtönbüntetésre ítélték, Szombathelyen, majd Kalocsán töltötte le. Ugyancsak 1956-ban szökött ki Svájcba, ahol férje halála után harmadszor is férjhez ment. Ma özvegy, Monacóban él, és rendszeresen kiállítja a képeit. Ilona 1940- ben ment férjhez Horthy kormányzó fiához, Istvánhoz, 1941-ben született Miklós fiuk. Férje 1942- ben repülőbalesetben halt meg, a Horthy család többi tagját pedig a háború végén Bajorországba hurcolták a németek, és azt a parancsot adták őreiknek, hogy öljék meg őket. Az őrök megkegyelmeztek nekik; miután az amerikai hadsereg kiszabadította őket a fogságból, Portugália nyújtott a családnak menedéket. Miklós 19 évesen nősült, ma öt gyermek apja, építészmérnök, és Indonéziában él. Ilona másodszor is férjhez ment - az angol hadsereg tisztjéhez, Guy Bowdenhoz, aki most jól menő ingatlanügynökséget vezet. A rendszerváltás óta a négy nővér gyakran ellátogat Magyarországra, főleg a hajdani Horthy-birtokra, Kenderesre, de Szlovákiában 1994 óta nem jártak. Azon a tájon, ahol ifjúságuk legszebb éveit töltötték, ma már nem élnek régi ismerősök, egyetlen gyermekkori barátnőjük maradt itt a szomszédos Lovásziban - Sziebert Éva néni, akinek már csak a föld minden tájáról érkező levelek jelentik a kapcsolatot a külvilággal. A kastély története valójában még 1369-ben kezdődött. A sírban 300 darab csontot és bebalzsamozott testrészt találtak. Szlovákiában nagyon sok vidéki kastélyt alakítottak át a második vi volt az utolsó szempont, még így is jobban jártak, mint az érintetlen, A kripta a falubeliek elmondása szerint a háború után csak néhány éi őrizte a holtak nyugalmát háborítatlanul - még az ötvenes évek elej feltörte egy, az erdőben mulatozó részeg társaság. Amit értékesnek i láltak, elvitték, amit tudtak, szétvertek, a koporsókból kiráncig, holttestekből pedig máglyát raktak és meggyújtották. Ezután a közse hivatal befalaztatta a kilenc sírkamra ajtját, de a vandálokat ez sem al dályozta - egyszerűen kibontották a téglafalat, sőt valakik még a súly márványlapokat is megpróbálták vasrudak segítségével elgörgetni.. emberi maradványok sorsa évtizedekig nem érdekelt senkit, amíg 19S ben egy kirándulás során nem járt arrafelé a nyitrai pedagógiai főiskc akkori történelem szakos diákja, Mészáros Péter. Az ország legnagyobb klasszicista stílusú családi sírboltjából, amelyben hét embert helyeztek hajdan örök nyugalomra, mára csak a puszta falak maradtak. Miután a csontokat összeszedték, egy közös koporsóban a Csarada család templom melletti kriptájában helyi ték e a sírfeliratokat tartalmazó márványtáblákkal együtt.
