Vasárnap - családi magazin, 2000. január-június (33. évfolyam, 1-26. szám)
2000-02-09 / 6. szám
4 2000. február 9. Háttér Három nemzedékre visszamenőleg Szomszéd példák Szlovákiában 1997-ben lépett életbe az a törvény, amely a külföldi szlovákok helyzetét, jogaikat és kötelességeiket szabályozza a Szlovák Köztársaságban. A külföldi szlovákok jogállását mindazok a szlovák nemzetiségű vagy szlovák etnikai, nyelvi-kulturális tudatú személyek kérvényezhetik, akik nem szlovák állampolgárok. Szlovák nemzetiségűnek azt tekinti a törvény, akinek egyenes ági elődei közül valamelyik a harmadik generációig visszamenőleg szlovák nemzetiségű volt. Az igénylő ezt okirattal, ennek híján a lakóhelyén működő szlovák szervezet írásbeli dokumentumával igazolhatja. Ha ilyet sem tud beszerezni, nemzetiségi hovatartozását két, vele egy államban élő külföldi szlovák tanúsíthatja. Szintén feltétel a szlovák nyelv legalább passzív ismerete és az alapvető tájékozottság szlovák kulturális kérdésekben. A külföldi szlovák jogállásának elnyeréséhez szükséges kérvényt a külügyminisztérium illletékmentesen bírálja el. Aki megfelel, hatvan napon belül kézhez kapja a nevét, születési dátumát, állampolgárságát és állandó lakhelyét tartalmazó igazolványt. Az okmányba külön kérésre feltüntetik a 15 év alatti gyermekek adatait, a törvény szerint a kedvezmények őket is megilletik. Az igazolvány határozatlan időre szól. A külföldi szlovák akkor is meghívólevél és vízum nélkül léphet az SZK területére, ha az állandó lakhelyéül szolgáló országgal szemben Szlovákia vízumkényszert vezet be. Jogosult arra, hogy az ország területén hosszan tartózkodjon, felvételizhet bármely oktatási intézménybe, tartózkodási engedély nélkül vállalhat munkát, bizonyos okokból kérvényezheti a szlovák állampolgárságot, nyugdíjának folyósítását külföldre, ingadant vásárolhat. A nyugdíjasok 50 százalékos utazási kedvezményt kaphatnak. Horvátországban a jogrendszer nem tesz különbséget a külföldi és a külföldi horvát között. A külföldi horvát ugyanannyi ideig tartózkodhat az országban, s ugyanolyan feltételekkel vállalhat munkát, szerezhet ingadant, mint más külföldi. A januári választások előtt a zágrábi vezetés kivételt tett azokkal a horvátokkal, akik az anyaországon kívül élnek. Ők könnyen megkaphatják az állampolgárságot, csak a nemzetiségüket igazoló okirat szükséges. Ennek igazolása a volt Jugoszlávia területén élő horvá- toknak nem probléma, mert minden hivatalos okiratban ott szerepelt a nemzetiség. A kérelem elbírálása maximum fél évig tart. A Horvát Demokratikus Közösség így sok külföldön élő horvát bizalmát megnyerte. A háromszáz- ezer hercegovinai horvát így tett szert kettős állampolgárságra, szavazataikkal a HDZ-t támogatták. Lengyelországban heves viták közepette készül a határon túli lengyelek jogállását szabályozó, ún. lengyelcharta. A felsőházban jelentős lobbija van a külföldön élő lengyelségnek, ők szorgalmazták a probléma rendezését. A tervezetet kidolgozó szenátorok célja az volt, hogy megkönnyítsék a határon túli lengyelek hazautazását, anyaországi tartózkodásuknak feltételeit. Főleg az Észtországban, Litvániában, Belorussziába és Ukrajnában élő lengyelek gondját próbálták orvosolni. Kazahsztánban is mintegy százezres lengyel közösség él, több tízezren szeretnének áttelepülni Lengyelországba. Az elmúlt három évben 1500-an költöztek haza, és több tízezren várnak ugyanerre. Letelepedésük attól függött, találnak-e olyan települést, amely lakást és munkát ajánl nekik. A javaslat szerint ezt a kérdést a kormány venné kézbe. Létrehoznák a honosítási ügyekben illetékes kormánymegbízotti tisztséget, és a kormány feladata lenne a hazatelepülök számára lakás, munkahely, ingyenes szakmai továbbképzés biztosítása. A hazatelepülni nem szándékozó külhoniak ún. lengyeligazolványt kapnának, amellyel többször átléphetnék a határt, és korládan ideig Lengyelországban tartózkodhatnának. Nem kellene meghívólevelet beszerezniük, s nem kérnék számon azt sem, hogy rendelkez- nek-e megfelelő pénzeszközzel a lengyelországi tartózkodás idejére. A határon túl élő lengyeleknek jogukban állna igénybe venni az ingyenes orvosi ellátást, gyerekeiket járathatnák állami iskolákba. Arról még viták folynak, hogy ki számít külföldi lengyelnek. Ki és hogyan kérvé- nyezheti a külföldi szlovák jogállását? Nem sértené a szomszédos államok illetékességét saját területükön a saját polgáraik felett Konkrét lépésekre várva Remélhetően nem bizonyul Orbán Viktorék számára túl nagy falatnak a státustörvény elfogadtatása. Somogyi Tibor illusztrációs felvétele Popely Gyula Az elszakított területek magyarsága fokozott figyelemmel kíséri a budapesti kormányok magyarságpolitikáját. Ebben a vonatkozásban súlya van a magyar kormány minden gesztusának, minden szavának, de leginkább a gyakorlati lépéseknek van meghatározó jelentőségük. Tavaly novemberben a Budapesten ülésező Magyar Állandó Értekezleten (MÁÉRT) az elszakított magyar milliók fennmaradása, önazonosságának megőrzése végett hajoltak össze a felelős magyar fők. A kompromisszumos záródokumentumból lényeges dolgok is kimaradtak ugyan - az MSZP és az SZDSZ képviselői itt és most sem nemzeti elkötelezettségükkel hívták fel magukra a figyelmet -, de benne foglaltatik az elszakított magyarok jogállását meghatározó törvény megalkotásának szorgalmazása. Egy ilyen státustörvénynek a budapesti parlament általi elfogadása alapvető módon változtatná meg a magukat a magyar nemzet elidegeníthetetlen részeinek valló erdélyi, felvidéki, kárpátaljai és délvidéki magyarok helyzetét. A szülőföldjükkel együtt a szomszédos országok fennhatósága alá kényszerített magyarok ezáltal bizonyos kedvezményeket és előnyöket élvezhetnének az anyaország területén, illetve Magyarország teljes euroatlanti integrációja után az EU tagállamaiban is. Egy ügyesen megfogalmazott és nagyvonalúan alkalmazott státustörvény megállíthatná az elszakított magyarság tömegeinek folyamatosan tapasztalt és egyre gyorsuló beolvadását az őket bekebelező szomszédos államok többségi társadalmába, sőt hellyel-közzel még e folyamat visszafordítását is eredményezhetné. A határon túli magyarok magyarországi jogállását szabályozó törvény a nemzet egészének is előnyére válna. Egy úgynevezett nemzetpolgársági státus rendszeresítése hatékonyan elősegítené a nemzeti együvé tartozás tudati megszilárdulását, függetlenül az éppen fennálló országhatároktól és a felettünk regnáló politikai főhatóságtól. Ez a tény már önmagában véve is mindenki előtt nyilvánvalóvá tenné, hogy a magyarság több, mint a mai redukált Magyarország, továbbá azt is kidomborítaná, hogy számunkra a nemzeti együvé tartozás fontossági sorrendben előnyt élvez a reánk kényszerített trianoni ketreccel szemben. A magyar-magyar problémák innen, Pozsonyból szemlélve is aránylag világosan körvonalazódnak előttünk, és politikai törésvonalai is jól kitapinthatóak. Látjuk, hogy az optimális megoldások és a megvalósítható lehetőségek a legtöbb esetben oly messze esnek egymástól a nemzetstratégia vonatkozásában, hogy azok gyakran már egymás ellenpólusaiként nyilvánulnak meg. Tapasztaltuk, hogy a XX. század folyamán a Kárpát-medence sorsfordulói idején szó sem lehetett magyar önrendelkezésről, s ennek következtében még napjainkban is viselni kényszerülünk a nagyhatalmak által elszabott és reánk erőltetett köntöst. Ha már a magyar önrendelkezés nem megengedett is a mi számunkra, fennállna legalább a kettős állampolgárság rendszeresítésének lehetősége. Ez utóbbi általánosan elfogadott elv az európai jog- gyakorlatban. Mi, magyarok azonban kénytelenek vagyunk tudomásul venni, hogy ami például érvényes az országuk határain kívül élő horvátokra, németekre, spanyolokra, zsidókra és így tovább, az miránk már nem vonatkoztatható. Lám, többnyire még a mai magyarországi politikai közélet sem tud mit kezdeni az esetleges magyar-román, magyar-szlovák, magyarukrán kettős állampolgárság időközönként felmerülő óhajával, nem is beszélve a szomszédos országok politikai közgondolkodásáról. A magyar önrendelkezés útja napjainkban járhatatlan, esetünkben a kettős állampolgárság általánosan elfogadottá tétele is több szomszédságpolitikai buktatót rejt magában. Nem látjuk azonban akadályát a különleges státus biztosításának Magyarországon a határon túliak számára. Ebben az esetben egy olyan nemzeti ügy kezeléséről lenne szó, amelyet a mindenkori magyar államvezetés csakis saját országa határain belül gyakorol, nem sértve ezáltal semmilyen vonatkozásban a szomszédos államok illetékességét saját területükön a saját polgáraik felett. A negyedik magyarmagyar csúcs után bizakodva várjuk a magyar kormány és törvényhozás konkrét lépéseit a megfogalmazott elvek gyakorlati megvalósítását illetően. Értesüléseink szerint 2001-re már meg is kellene születnie az esedékes státustörvénynek, valamint a vele kapcsolatos egyéb jogszabályoknak. A 2000. esztendőt, a keresztény magyar királyság megalakulásának ezredik évfordulóját még ünnepélyesebbé és emlékezetesebbé tehetjük azáltal, hogy a számunkra balul végződő huszadik századból kilépve hozzálátunk nemzetünk tudati egységének megalapozásához. Egy okosan megalkotott státustörvény szerencsésen ellensúlyozhatná az „alapszerződéses” politika lélektani rombolásait, sőt nemzeti újjászületésünk kiindulási pontját is jelenthetné. Bizonyos kedvezményeket és előnyöket élvezhetnének az anyaországban. Ellensúlyozhatná az „alapszerződéses” politika lélektani rombolásait. Vélemények Megmaradni a szülőföldön Ouray Miklós, az MKP ügyvezető alelnöke: „Meg kell szüntetni a magyarországi és a határon túli magyarok közötti jogállásbeli ellentétet. Jelenleg a magyarországi magyar a jogon belüli, a határon túli magyar pedig a jogon kívüli magyar. Itt kell elkezdeni a közelítést, amely nem lehet teljes azonosítás, hiszen az állampolgári jogokat jelentene, márpedig a kettős állampolgárságot most levettük a napirendről. További szempont: a határon túli magyaroknál e törvénynek olyan lélektani helyzetet kellene teremtenie, hogy csökkentse, sőt akár le is állítsa, vagy esetleg visszafordítsa az asszimilációt. Kovács Miklós, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség elnöke: „A KMKSZ támogatja a MÁÉRT nyújtotta fórumot, mert ez intézményesült lehetőség a közvetlen és nyűt párbeszédre, hogy igényeink ne tűnhessenek el olyan könnyen a magyarországi bürokrácia útvesztőjében. A puding próbája azonban az, hogy megeszik. A közeljövőben lesz ilyen teszt: sikerül-e meghozni Magyarországon a határon túli magyarok jogállásáról rendelkező státustörvényt. Ha egy magyar Erdélyből, a Felvidékről, Kárpátaljáról vagy a Délvidékről Magyarországra megy, ne ugyanaz legyen a státusa, mint egy szecsuáninak.” Kovács László, az MSZP elnöke: Nem lehet a státus kérdésében érdemben állást foglalni mindaddig, amíg nem tisztázódik az, hogy kire is vonatkozzék a különleges jogállás, ki minősülhet határon túli magyarnak. Nem megfelelő, konkrét megoldás esetén ugyanis a korlátlan munkavállalási lehetőség szétzilálná a magyar munkaerőpiacot, megnövelné a hazai munkanélküliséget, míg az ingyenes egészségügyi ellátás felborítaná a költségvetés, illetve a társadalombiztosítás pénzügyi egyensúlyát. Kovács úgy véli, hogy Magyarország teherbíró képességén túl problémák merülhetnek fel az ilyen státushoz jutó határon túli magyarok és Kovács László: „Feszültség keletkezhet Magyarország és szomszédai viszonyában is.” országuk többségi polgárai között is. Eörsi Mátyás SZDSZ-politikus: „A státustörvény elfogadásával a magyarság kérdése üzleti üggyé válik, mert kedvezőbb helyzetben lesz a határaink mentén az, aki magát magyarnak vallja”. Szabó Tibor, a Határon Túli Magyarok Hivatalának elnöke: „A státustörvényhez hasonlatos megoldásra számos nemzetközi példa van. Ez az új modell az oktatás, az egészségügy és a munkaerőpiac terén már évek óta tapasztalható féllegális viszonyokat szeremé rendezni. Ami azt jelenti, hogy az a több tízezer határon túli magyar, aki évek óta az anyaországban keresi a kenyerét, ezt jogszabályi alapon tehesse. Ilyen rendelkezést csak garanciákkal lehet bevezetni. Például úgy, hogy a munkavállalást időhatár közé szorítjuk, amivel elősegíthető, hogy a határon túli magyarok megmaradjanak a szülőföldjükön.” A tanulási jogot tartja a HTMH elnöke a legfontosabbnak, de szavatolni kell, hogy a diploma megszerzése után a diákok hazatérjenek. Törzsök Erika (SZDSZ), a HTMH volt elnöke: „A MÁÉRT nem adott választ arra, hogy müven terhet jelenthet ez majd a magyar költségvetésre. Márpedig a státustörvénynek kőkemény anyagi vonzatai lehetnek, hiszen a határontúli- magyar-igazolvány a szórványosan ismertetett elképzelések szerint korlátozottan, de felhasználható lenne magyar egészségügyi és oktatási intézményekben.”
