Vasárnap - családi magazin, 2000. január-június (33. évfolyam, 1-26. szám)
2000-01-26 / 4. szám
10 2000. január 26. Kópé Gondolkodom, tehát... Örvendetesen sok megfejtés érkezett a tavalyi karácsonyi számunkban megjelent két fejtörőre. Sorsolással az alábbi kópék nyertek könyv- jutalmat: Kis Berta Róbert, Kisgéres; Vasas Zsuzsa, Bá- torkeszi; Kajla Krisztina, Pinc, valamint Kuna Mónika, Galánta; Zeman Sanyi- ka, Zselíz és Klacsó Róbert, Ipolyság. A helyes megfejtés: 1-11; 2-13; 3-12; 4-8; 5-15; 6-17; 7-16; 9-18; 10-14. A labirintus helyes megfejtése: § (NWi TTTp Frlfl ,1 ,1 ■# All ZTJ j ‘ J " 4finr-T11 u _1 t 32 ? ♦ ? ♦ 5 ? ] 13 3 2 ? • OO E heti rejtvényünk: írd be a hiányzó számokat a kérdőjelek helyébe. Verssarok Weöres Sándor Ballada három falevélről Lehullott három falevél észrevétlen az őszi ágról. És jött a szél, a messzi szél, egy messzi, másik, új világból Elröpült három falevél. * * * Az egyik magasba vágyott: talált a felhők közt új világot, emelte, emelte a szél. A másik rohanni vágyott: magasba hágott és mélybe szállott, sodorta, sodorta a szél. Harmadik szédülni vágyott: szemét lehúnyta, semmit se látott, kavarta, kavarta a szél. Lobogott három falevél. Lehullott három falevél tehetetlenül a világból. Ott lenn a sár, fekete, mély - ki emel fel az őszi sárból, ti szegény három falevél? A Grim szigeti ember és a jegesmedve Grim szigetén egyszer, hogy, hogy nem, kialudt a tűz. Tél derekán jártak, kemény hideg volt, a tengerszoros is befagyott már. Mivel a jégtakaró elég erős volt, a szigetlakok egy szélcsendes napon elhatározták, hogy három ügyes embert átküldenék Iz- landra tüzért. Kora hajnalban indultak útnak a tűzhozók. Alig derengett még, de az egész falu lekísérte őket a partra. A három ember nekivágott a jégnek. Jó vastag jég volt, bízvást átkelhettek rajta. Ám ahogy a szoros közepére értek, egyszerre mégiscsak megszakadt a tenger jégtakarója. Nem volt széles a rianás, de messze elnyúlt délre és északra, látni sem lehetett a végét. Ketten nagy üggyel-bajjal átugrottak rajta, a harmadik azonban elbátortalanodott, nem mert nekivágni. A többiek átkiáltottak hát neki, hogy térjen vissza a szigetre, azzal továbbindultak Izland- nak. A harmadik sem akart azonban dolgavégezetlenül hazatérni, elindult a rianás mentén, hátha talál egy keskenyebb helyet. Ám estefelé beborult, délről vihar támadt, zuhogott az eső. Ajég széttöredezett, s az ember egy kis jégtáblára szorult, amelyet a hullám és a szél a nyílt tenger felé sodort. A hánykolódó hullámok között egyszerre csak egy hatalmas jéghegy tűnt fel. A jégtábla lassan odaért hozzá. Az embernek se kellett több, kiugrott, és felmászott a hegyre. Azt hitte, most egy ideig legalább biztonságban van. De ahogy kapaszkodik felfelé, egyszerre csak megpillant egy jegesmedvét. Nőstény medve volt, bocsai ott feküdtek alatta, testével melengette őket. Az embernek a haja szála is égnek állt ettől az új veszedelemtől. Éhes volt, fáradt, kimerült, s amúgy se adott volna egy lyukas garast sem az életéért. A nőstény medve azonban felállt, odament hozzá, körülszaglászta, aztán a fejével jelezte, hogy jöjjön közelebb, bújjon be a bocsok közé. Az ember reszketett a félelemtől, mégis összebújt a mackókkal. Az anyamedve pedig tejjel kínálta, hadd csillapítsa szomját, éhségét. Reggelre kelve az anyamedve értésére adta, hogy mász- szon fel a hátára, és kapaszkodjék meg rajta. Az ember így is tett. Akkor a medve felállt, megrázta magát. Az ember leesett róla. így történt ez három napon keresztül: az anyamedve éjjel tejjel táplálta az embert, nappal pedig a hátára ültette, azután ledobta. A negyedik napon azonban hiába rázkódott az anyamedve: az ember erősen kapaszkodott, nem esett le a hátáról. Akkor a nőstény medve fogta magát, beleug- rott a vízbe, és kiúszott Grim szigetére. Amikor partot értek, az ember gondolta, illik meghálálnia a jó cselekedetet. Intett a medvének, hogy jöjjön utána. Mentek, amíg a faluba nem értek, ott is az ember házába. Az ember megfejte a legjobban tejelő tehenet, s a medve annyi tejet ihatott, amennyi csak beiéiért. Ezután bement az istállóba, kiválasztotta s levágta a két legszebb gödölyét, majd a szarvuknál összekötve, a medve hátára erősítette őket. A medve elégedetten lecammogott a tengerre, és visszaúszott a bocsaihoz. Míg a szigetlakok ámulva néztek az úszó medve után, hajó bukkant fel Izland felől, s kedvező széllel közeledett Grim szigete felé. A korlátnál pedig ott integetett az a két ember, akik a várva várt tüzet hozták. (Izlandi mese) A magyar történelem nagy alakjai I. (Szent) László király 1077-1095 1040 körül született Lengyelországban, I. Béla király fiaként. 1074-ben bátyja, Géza uralma idején a nyitrai hercegséget igazgatta. 1077-ben, a király halála után az ország előkelői Lászlót választották királynak. Őrá hárult a feladat, hogy a feudális rendet megszilárdítsa az országban. Az időpont kedvező volt, ugyanis IV. Henrik német-római császárt a VII. Gergely pápával való küzdelem kötötte le, így nem maradt ereje arra, hogy beavatkozzon a magyarországi viszonyokba. I. László a törvények alapján az ország érdekeit szem előtt tartó, szigorú király volt, aki igyekezett a megrendült belviszo- nyokat helyreállítani. Keresztény hitét tanúsítja több egyház alapítása. 1083-ban szentté avatta I. Istvánt, Imre herceget és Gellért püspököt. Uralkodása első felében békés kapcsolatot tartott fenn a szomszédos országokkal, majd 1091-ben, a horvát uralkodócsalád kihalása után ellenőrzése alá vonta Horvátországot. Az új terület irányításával Álmos herceget bízta meg. Testvéreivel 1068-ban fényes győzelmet arattak az úz- besenyők fölött, ami nagyban köszönhető László vitézségének. Élete végén szövetségre lépett IV. Henrikkel, s így ellentétbe került a pápával. 1094-ben a Lengyelországba menekült Kálmán herceget visz- szahívta, s mivel neki fiúgyermeke nem született, őt jelölte utódjának. I. László 1095-ben halt meg. Hadi erényei miatt Lászlót a későbbi nemzedékek lovagkirályként tisztelték. A híres cserhalmi csata jelenete, amelyben Szent László egymaga öt besenyőt tett ártalmatlanná.
