Vasárnap - családi magazin, 2000. január-június (33. évfolyam, 1-26. szám)
2000-01-19 / 3. szám
Kultúra 2000. január 19.. 13 Szabó Magda drámát ír Vörösmarty születésének kétszázadik évfordulójára Talpig nehéz hűségben Szabó Magda drámát ír. A költő utolsó, hiteles fényképe Száz esztendővel ezelőtt, Vörösmarty Mihály születésének centenáriumán az iskolában kötelező volt megtanulni két versét, a Szózatot meg a Szép Ilonkát. Ismét eltelt egy évszázad, és 2000. december elsején Szabó Magda drámával tiszteleg a költő emléke előtt Székesfehérváron, a róla elnevezett színházban. Ötödik éve megbabonázottan olvassa, elemzi és újraértékeli Szabó Magda a Vörösmarty-életművet, készülő drámájában mintegy összegzi mindazt, amit olvasmányai során felfedezett. Évek óta ismételgeti: Vörösmartyt rosszul tanították évtizedeken át, így aztán nemzedékek sora sajátította el a róla kialakult téves értékítéleteket. A nemzeti triász két tagjának irodalmi munkásságával régóta szoros „barátságot” tart fent: Aranyt apjaként tisztelte, Petőfit előbb fivérként, utóbb fiaként és zseniális unokaként. Vörösmarty évtizedekig zárt aranygomb volt számára, megfejthetetlen idegenség. Csak néhány éve indult el benne az a folyamat, melynek eredményeként a néhány évvel ezelőtt megjelent tanulmánykötet után most drámát ír.- Nemcsak egyik legnagyobb lírikusunk volt, de korát messze meghaladta. Művészetével közelebb áll Picassóhoz vagy Chagallhoz, mint Mun- kácsyhoz, a zenében Bartókhoz és Kodályhoz, mint a bécsi muzsikusokhoz. Tökéletes magyar és világbíró tehetség volt. Másfél századnak kellett eltelnie ahhoz, hogy képlátásához kicsit is hasonlót hozzon létre a posztmodern. Valamennyiünk harmonikus vagy disszonáns „építkezési lehetőségét” Vörösmarty szabta meg - tartja Szabó Magda.- írói munkássága idejére nagyjából kialakultak az irodalmi kánonok, mit, hogy illik, milyen tagolású egy epikai költemény, a hosszúvers... Ez az ember semmit nem tartott meg belőle. Ha volt valaha formabontó, szuverén alkotó, akkor ő az - folytatja az írónő, aki Vörösmarty Mihály- ról beszél, nem a születőiéiben levő drámáról, ám az új Szabó Magda-mű mégis körvonalazódik előttünk. Vörösmarty akcióprogramot ad - a Himnusz után másodjára -, a Szózatot alaposan elemezve rájövünk, bármely politikai párt programszerűen használhatta volna, amit leírt. Mert a régi dicsőségnél nincs ugyan szebb, de a döntő küzdelemnél számolni kell a halál lehetőségével. Felelősnek érezte magát, nem csak az apa nélkül maradt családja iránt, jogásznak készülő egyetemista fiúként ráébredt a törvénykezés felelősségére is, később a megye ügyeivel foglalkozva a megyéért is felelősnek érezte magát, a reformkorban az országgyűlés tagjainak (az utolsó pillanatig részt vett a munkában) felelősségét hangsúlyozta. Vörösmartyt is váteszként emlegetik, ahogy Petőfit. Vörösmarty nemcsak a közelgő forradalmat, annak koraiságát és szükségszerű bukását látta, de a XX. század számos szörnyűségét is előre megjósolta.- Azóta sem született hozzá hasonlítható költői életmű. A mai líra azonban - a maga bontott- ságában - részleteiben elindult efelé, s a részletek egyszer majd összeállnak. Azért voltam és vagyok mindig a fiatalok mellett - akár a saját korosztályommal szembeszegülve -, mert nem tudni, mit hoz az új generáció. Elindult a változás, a fiatal tehetségeknek sajátságos az ízlésük. Végre olyan nemzedékünk van, amelyik nem keres magának mestereket, hanem azt mondja, »én talán tudom, amit tudnom kell«, és ezzel közel áll ahhoz a Vö- rösmartyhoz, akinek nem volt szüksége mesterekre életműve létrehozásához.- A kritika sokáig számon kérte rajta a szabadságharc bukása utáni állandó pesszimizmusát, de ez nem lehetett másképp. Hogyan tudott volna a fülébe csengő disz- szonanciával - a mészárlások emlékével, a meggyalázott asszonyok és felakasztott tábornokok képével - másként és mást alkotni? Hazudni pedig nagy költő képtelen. Ezért mondja a táncolni vágyó lányoknak a családban: ne akarjatok táncolni leányok, a Föld megőszült! - A Vörösmarty után felnőtt új generáció nem tud mit kezdeni a mester kétségbeesett kiáltásaival, a kritikusok sem találják illendőnek. így eshet meg, hogy A vén cigánnyal házalnia kell, míg végre leközlik. Azután Vörösmarty és Petőfi kapcsolatára terelődik a szó: - Vörösmarty újraolvasójának eszébe jut, hol volt, hol nem, volt egyszer egy leszakadt csizmatalpú, fázó, fiatal ember, Petőfi Sándor, aki ott állt a költőkirály Vörösmarty előtt. Három verset mutatott meg neki, és Vörösmarty tudta: ő az utóda. Tudta, hogy népszerűbb lesz, mint ő valaha, mert az a fiatalember olyan, mint egy forrás. Más, mint ő, mégis szereti, és vállalja a fiatal tehetség támogatását. És számtalanszor megbocsát neki, noha Petőfi semmivel sem viszonozza segítségét. De a költészetét nagyon becsüli. Szabó Magda millenniumi kívánsága csak annyi: szülessen újból egy Vörösmartyhoz hasonló géniusz, aki mind formában, mind gondolatban, mind útmutatásban és céltudatosságban, írói tisztességben messze meghaladja korát. (M. N.) Vörösmarty évtizedekig zárt aranygomb volt számára... Ne akarjatok táncolni, a Föld megőszült! Heti kultúra Könyvespolc Képünk A Szlovákiai Magyar Képzőművészek Társasága november 26-án ünnepelte alakulásának tizedik évfordulóját. Ebből az alkalomból látott napvilágot a Képünk című album, melynek összeállítója Kubicka Kucsera Klára művészettörténész, tervezője pedig Kopócs Tibor. A Társaság tagjainak, illetve volt tagjainak munkáiból ízelítőt adó színes oldalakon kívül a képzőművészek pályájáról is fontos információkat nyújt, lehetővé téve, hogy galéria- tulajdonosok, kiadók, képkereskedők vagy potenciális vásárlók is felvehessék a kapcsolatot az alkotókkal. (AB-ART, 1999) Vasárnap Kisgaléria Helena Sisková: Fénytörés Regény A szpim, felkuporodva a bakra, kezébe vette a hajtószárat. - Vigyázzon, fiatalúr - hajtotta meg a fejét a kocsis a herceg barátja előtt -, néha megbokrosodnak, és akkor nagyon keményen kell tartani a gyeplőt.- Vigyázni fogok - bólogatott Aszpim. Egy idő után megnyugodott a kocsis, amikor látta, hogy jó kezekben van a hajtószár.- Mondd csak, kocsis, magas kerítés veszi körül a hercegi palotát?- Ah, nem, fiatal úr. A megboldogult felséges király nem szerette a magas palánkot, mert amikor hazaérkezett, mindig a kerítés tetején ugratott be. Fiatalkori szokása volt, amit megtartott aggkoráig, és ez lett a veszte.- Hogyhogy ez lett a veszte? - érdeklődött Aszpim. A kocsis meghúzta a vállát, aztán elgondolkodva folytatta:- Az első házasságából egy leány született, akinek az édesanyját még lánya hajadon korában elvesztette. Aztán, amikor a lánya férjhez ment, ő is megnősült. Csodák csodájára az új királynénak és a hercegnőnek ugyanaznap fia született. Nem nyerte meg a királyi hercegnő tetszését, de tudomásul vette, hogy fia lecsúszott a trónról. Sőt, a felséges unoka még kedA fekete hegedű Lakatos Menyhért 12. rész veskedni is akart a királyi nagypapának, hogy amikor egy hosszabb országjárásról visszatér, virágoskert övezze a palánk szélét. Virágok ugyan még nem voltak, mire a fenség hazatért, de a szorgalmas kertész már kiásta a lyukakat. És mikor az öreg király átugratta a palánkot, elég volt egy kiásott virághely, hogy a ló eltörje a lábát, és a felség nyakát szegje. Aszpimnak a hollók hírei jutottak az eszébe.- Azóta sincs ott virág - fejezte be a kocsis történetét a királyi tragédiának. Aszpim, amikor a királyi palota kapuja elé ért, hátraszólt a hercegnek.- Uram, most úgy érkezünk haza, ahogyan egykoron megboldogult apád tette. - Azzal Aszpim elfordította a lovakat, a kocsirúddal bedöntötte a kerítést, és a díszes kapu mellett behajtott a palota elé. A herceg mosolygott Aszpim bravúros cselekedetén, azt gondolván, hogy valóban megboldogult apja szokásával kíván neki kedveskedni. Aztán, amikor Aszpim a vacsoránál kiragadta a szakács kezéből a leve- sestálat, és esetlenül feléjük indult, már előre látta a tragédiát; és amikor Aszpim a palota kövezetén elterült a leveses tállal, sajnálkozva próbálta vigasztalni. Aszpim úgy tett, mintha sajnálná, ami történt, de nagyon boldog volt, mert már kétszer megmentette a herceg életét. Nagy vigassággal töltötték el az éjszakát; a herceg és a hercegnő fáradtan tértek nyugovóra, amikor Aszpim a hóna alatt egy lópokróccal bekísérte őket a hálószobába.- Herceg - mondta -, engedd meg, hogy házasságotok első éjszakáján én készítsem el a nászágyatokat, és népednek szokása szerint első éjszaka egy lópokróc legyen a takarótok, amire egész életetekben emlékezni fogtok. zzal Aszpim a lepedővel együtt összefogta az ágyneműt, és kidobta az ablakon. Jól megrázva a lepedőt, mint poroláskor a szobalány szokta, aztán becsukva az ablakot, fonákával fordítva a lepedőt, megvetette nekik az ágyat.- Jó éjszakát, felség, legyen termékeny az éjszakád. Becsukta rájuk az ajtót, és elhevert az ajtó előtt, mint egy hűséges eb. Reggel mindhárman fáradtan ébredtek. A herceg különösen morcos volt, és amikor a szolgák jelentették, hogy unokatestvérüket halva találták a hálószobája ablaka alatt, a kidobott ágyneműje alá temetve, maga elé rendelte Aszpimot.- Magyarázatot kérek a hazaérkezésünk óta véghezvitt cselekedeteidről, vagy hagyd el a palotát, és ne lássalak többé. A hercegnő megpróbálta kiengesztelni a herceget, de ő hajthatatlan volt.- Követelem - mondta a herceg hogy tetteiről számot adjon!- Jól van - mondta szomorúan Aszpim -, de menjünk ki a virágoskertedbe, ami az ablakod előtt terül el, hogy ne csak halljad, hanem majd lásd is számadásomnak következményét. A herceg és a hercegnő lekísérte Aszpimot a palota kertjébe, aki álla alá téve hegedűjét beszélni kezdett.- Emlékszel tegnapra - kezdte beszédét -, amikor édes álmodból ébresztve útra sürgettelek?- Igen - mondta a herceg -, nem volt ínyemre a nagy kapkodás.- Tudom, herceg. De előzőleg kihallgattam három holló beszélgetését, akik hírt vittek egymásnak. Azt mondta az egyik holló: »Szép ez az ifjú hercegi pár, de vesztükre tör a gonoszság. Unokatestvére már elkészítette nekik a csapdát, és ahogy begördül a hintó a palota kapuján, egy hatalmas verembe zuhannak, ahol kihegyezett vasnyársakban találják halálukat. De aki ezt hallja, és másnak elmondja, térdig kővé váljon.« Ezért hajtottam be a kapu mellett, herceg. Aszpim térdig kővé vált. A herceg és a hercegnő a csoda láttán könyörögni kezdett, de a fiú már nem tudott engedni a könyörgésüknek.- Megszólalt a második holló - folytatta Aszpim. »Ha valamiféle csoda folytán mégis megszabadulna a haláltól, akkor az esti lakomán halálos mérget tesz testvére a herceg levesébe, és ha száz lelke lenne, akkor is szörnyethalna tőle. Aki ezt hallja, és másnak elmondja, derékig kővé váljon.« Aszpim derékig kővé vált. (folytatjuk)
