Vasárnap - családi magazin, 2000. január-június (33. évfolyam, 1-26. szám)
2000-06-28 / 26. szám
Kultúra 2000. június 28. 13 Marcel Ochránek: „Nekem mindig éreznem kell, hogy a rendező tudja, mit akar...” A sokarcú csibész „Alapvetően kíváncsi természet vagyok.” Anton Sládek felvétele Vrabec Mária ________________ Ma rcel Ochránek az a fajta színész, aki már az arcában is több- tucatnyi figura vonásait hordozza. Nagyvárosi vagány éppúgy lehet, mint disztingvált arisztokrata vagy szeretnivaló csibész. Gesztusai, mozdulatai is ugyanúgy megtalálják a kívánt mértéket mesejátékban, komédiában vagy királydrámában, mint a maximális fizikai teljesítményt kívánó musicalekben. Marcel Ochránek ezért szerencsés és boldog színész, hiszen mint mondja: bármilyen stílusú darabba kerül, mindig jól érzi magát. Csak a rendező jó legyen...- Szükségem van arra, hogy érez- zem: a rendező tudja, mit akar, határozott elképzelése van tartalomról és formáról, mert egyébként elveszettnek érzem magam a színpadon. Nem vagyok az a típus, aki egyedül vág neki a szerepnek, engem az inspirál, ha követelnek tőlem, és megadják a koordinátáit annak az időnek, jellemnek, kapcsolatrendszernek és hangulatnak, amelyben mozognom kell. Ha ez hiányzik, akkor bizonytalanná válók, úgy érzem, én is és a nézők is egy céltalan és át- gondoladan kísérletnek vagyunk a részesei, amely végül aztán lehet látványos, érdekes vagy éppenséggel figyelemreméltó is, csak a mondanivaló hiányzik belőle. Voltak egyáltalán Ilyen tapasztalatai? Hiszen a nyitrai színházban egymásnak adják a kilincset a legjobb rendezők. Ezért is jöttem Nyitrára már negyedéves főiskolás koromban. Tóno Sulik rendezte itt a Holle anyót, és ő hívott meg Jakubko szerepére. Annyira tetszett a társulat összetartása, hogy amikor később szerződést kínáltak, fel sem merült bennem, hogy máshová is mehetnék. Máig is örülök, hogy így döntöttem, hiszen nagyon sok szerepben és rendezői koncepcióban kipróbálhattam magam a Vémász biciklisfiújától a Rémségek kicsiny boltjának Seymourján át a Macbeth Cowdoyáig. Talán csak az idei évad volt egy kicsit gyengébb, sem a Gyilkosságok és gyengédségek című krimikomédiában, sem a Csipkerózsikában nem éreztem azt a határozott rendezői fonalat, amelybe belekapaszkodhattam volna. Főleg a Marián Pecko rendezte Csipkerózsika infantilis apjának a bőrében éreztem magam nagyon furcsán és tanácstalanul. Már a próbafolyamat is szétszórt és esedeges volt, és egy-két jól sikerült játékos jelenetet leszámítva ilyen lett a végeredmény is - legalábbis a gyerekek nem tudták igazán követni sem a misztikus elemekkel átszőtt történetet, sem a bonyolult szöveget; pedig nekik szánták az egészet. Az ilyen félig sikerült előadások után mindig marad az emberben valami hiányérzetféle, főleg ha többhöz szokott - márpedig ebben a színházban elég magasan van a mérce. Talán épp ez a gond, hogy ami más színházakban megfelel, mert megüti az átíagot, az Nyitrán a Hegedűs a háztetőn vagy a Macbeth után már túl kevés. Eddig miben érezte, hogy kihozták önből a maximumot? Még nem tudom, mi a maximum, amire képes vagyok, de egymástól teljesen eltérő szerepekben éreztem jól magam. Akkor tudom, hogy enyém a figura, és már én vagyok ő, amikor úgy érzem, ezentúl mindig ezt szeretném csinálni. Ez talán még gyermekkoromból maradt meg bennem, amikor a Schwarzenegger-filmek után azonnal az edzőterembe rohantam, és kitartóan gyúrtam, mert én is olyan rettenthetetlen hős szerettem volna lenni. Most is úgy vagyok vele, hogy az adott próbaidőszak alatt egy szorgalmas szabósegéd vagy züllött alkoholista éppoly fontos kihívás és izgalmas lehetőség számomra, mint egy királygyilkos vagy egy romantikus mesehős. Szerencsére mindegyiket eljátszottam, és még nagyobb szerencsém, hogy nem kímélnek a rendezők. Most például a Báthory Erzsébet című musicalt próbáljuk Marián Rákossal, ebben a grófnő egyik későbbi áldozatának, Zsófiának a szerelmét, Jánt alakítom. Rendkívül hálás szerep - táncolok, énekelek, verekszem, néha szinte kaszkadőrmutatványokat kell produkálnom; de boldogan tanulok, mert nekem az ad szárnyakat, ha sokat várnak tőlem. Vagyis mostanában igényes musicalszerepekről álmodik? Igen. De álmodom Shakespeare- drámák hőseiről is, mindegy, melyikről, mert mind annyira jellegzetes! Nagyon szívesen eljátszanám Csehov Három nővérének Tuzenbachját is, és amire már régóta vágyom, az egy stúdióelőadás. A kis tér egészen más játékmódot, visszafogottabb gesztusokat, árnyaltabb intonációt kíván, és ezt még nem volt alkalmam kipróbálni. Van olyan rendező, akinek a kedvéért bárhová elmenne, akár itt is hagyná a nyitrai társulatot? Nem kell elmennem, a rendezők jönnek ide. Nagyon jó volt együtt dolgozni Jozef Bednárikkal, Vladimír Morávekkel és a litván Kozmenko Delindével - ők mind olyan erős egyéniségek, hogy már az első próbán magukkal ragadták az egész csapatot. Ilyen szempontból nagyon érdekesnek ígérkezik a következő évad is, újra jön Bednárik, a litván Gintaras Varnas, és kíváncsian várjuk Alföldi Róbertét. Többet igazán nem is akarhatnánk. Bednárik mondta egyszer, hogy a fiatal színésznek azon az estén, amikor épp nem játszik, kötelessége a nézőtéren ülni, lehetőleg mindig más színházban. Ön kíváncsi arra, mit és hogyan játszanak mások? Alapvetően kíváncsi természet vagyok, de azért nem nézek meg mindent csak azért, mert, mondjuk, egy éppen akkor felkapott előadásról van szó, amelyet »illik látni«. A külföldi színházlátogatásokat meg sajnos, az anyagi lehetőségeim is csak ritkán engedik, de azért ha itt szerepel valamilyen kelet-európai társulat, azt nem hagyom ki. A nyugati színházművészet valahogy nem any- nyira tetszik - igaz, hogy lenyűgöz, csupa fény, csillogás, technikai bravúr és akrobatika, csak az hiányzik belőle, amitől a színház színház, nem pedig cirkusz, amitől mi itt a nyelv ismerete nélkül is értjük a magyar, lengyel vagy ukrán darabot: a szív és a lélek. Ezek nélkül a színész is csak látványelem, egyfajta díszlet a színpadon; és én szeretném hinni, hogy többre hivatott. Felhívás I. Márton Áron Nyári Egyetem Budapest, 2000. augusztus 21-31. 1. EU-ismeretek; a képzés jellege: elméleti 2. Kisebbségi jog; a képzés jellege: elméleti 3. Szociális munka; a képzés jellege: gyakorlati* 4. Gyógypedagógia; a képzés jellege: gyakorlati* 5. Szociológia (Bp. júl. 31.- aug. 11.); a képzés jellege: ifjúsági-kutatási terepgyakorlat a Diákszigeten kizárólag szociológushallgatóknak! 6. Média; a képzés jellege: elméleti és gyakorlati 7. Filozófia; a képzés jellege: elméleti 8. Történelem; a képzés jellege: elméleti 9. Közgazdaságtan; a képzés jellege: elméleti és gyakorlati* 10. Művészettörténet; a képzés jellege: elméleti és gyakorlati* 11. Könyvtár-informatika; a képzés jellege: elméleti és gyakorlati* * A képzési időpont változhat! Az egyes témákról június 25-étől részletesen az alábbi weblapon: www.martonaron.hu Feltételek: Jelentkezhetnek határon túli felsőoktatásban részt vevő magyar hallgatók. A jelentkezőlap mellé csatolni kell két, a szakmában elismert tanár ajánlólevelét és szakmai önéletrajzodat. Jelentkezni a megfelelő pályázati űrlappal lehet, amelyet letölthetsz a www.mar- tonaron.hu weblapról vagy helyi diákszervezetnél, vagy kérésedre elküldjük. Jelentkezésedet postán, faxon vagy e-mail-en fogadjuk. Postacímünk: 1037 Budapest, Kunigunda útja 35.; Tel., fax: +36-1-250- 7192; e-mail: nyariegyetem@mad.hu Jelentkezési határidő: 2000. július 15. Ajánlatunk: napi program: 9.00-13.00 szekcióülések (1-11.); 15.00-18.00 angol- és informatika-tanfolyamok (ingyen), karrierfejlesztési tréning (ingyen); 19.00- szórakozás. Ösztöndíj és szállás (augusztus 20-ától!) mellett sportolási lehetőségek, könyvtár, Internet, mozi, tábortűz, kirándulás. Támogatónk: Oktatási Minisztérium, Határon Túli Magyarok Titkársága. JELENTKEZŐLAP A. Személyi adatok: Neve: .................................................. Születési éve és helye: Anyja lánykori neve: Telefonszáma: .................................. Eg yetem:............................Város: Sz ak: Útlevélszáma: E-mail címe: ...................... .......... ..............Kar: ............... Évfolyam: B. Jelölje be a megfelelő négyzetet annak függvényében, melyik szekcióra* szeretne jelentkezni: □ EU-ismeretek □ Gyógypedagógia □ Kisebbségi jog □ Szociális munka □ Szociológia □ Művészettörténet □ Média □ Filozófia □ Közgazdaságtan □ Történelem *Csak egy szekció választása lehetséges! □ Könyvtár-informatika C. Jelölje be a megfelelő négyzetet annak függvényében, melyik ingyenes intenzív szakkollégiumi képzésre szeretne jelentkezni: □ angol nyelv - középszint □ angol nyelv - haladó □ karríerfejlesztés □ informatika A Márton Áron Szakkollégium csak a nyertes pályázókat értesíti. Azokat a pályázatokat, amelyek mellékleteket nem tartalmaznak, vagy hiányosak, érvénytelennek tekinti. Nyertes pályázók kiértesítése: 2000. augusztus 1-jéig. Millennium A legendás történetben a parancsoló, ellentmondást nem tűrő királynak is reális vonásai vannak. Günther a magyar királyi udvarban mindenesetre szívesen látott vendég volt, akit becsültek jámborságáért, de alighanem inkább mint rokont kezelték, és nem any- nyira mint egyházi embert. A Nagyobb Legenda szerint a király minden alkalommal szabad kezet adott neki, hogy kincstárából alamizsnát osszon a szegényeknek. A legenda állítása, hogy Günther mindig hamarosan kiürítette a kincstárat, természetesen szokásos hagiográfiai túlzás, az elbeszélés azonban rávilágít kettőjük lelki rokonságára. Ugyanis Istvánnak is egyik kedvenc foglalkozása volt az alamizsnálkodás, amelyet szeretett rangrejtve csinálni. Az emberek Isten előtti egyenlősége mellett a gazdaság szociális kötelezettsége is hozzátartozott kezdettől fogva a kereszténység lényegéhez. Günther pedig gazdag nemesi família saija volt, a Krisztushoz fordulását az egyház javára tett gazdag adományokkal kezdte, és eleinte, mint a göllingi családi kolostor apátja, megpróbálta a rangjához illő életet összeegyeztetni a szerzetességgel. Csak a kísérlet kudarca után jutott el nem kis küzdelem árán odáig, hogy valóban elforduljon a világtól, de arról nem mondott le, hogy tetteivel hasson a világra. István vendégétől a térítőmunka helyett inkább a Stephanus rex Történelem és legenda Bogyay Tamás 20. rész hit megszilárdításához és elmélyítéséhez nyújtott segítséget várhatott. Biztos, hogy Günther nem okozott neki csalódást. Ő kezdeményezte a Bakonyerdő vadonábán, talán egy királyi vadászháznál, egy kolostor alapítását, és azt saját fogadalmi kolostora, Niederaltaich patrónusa, Szent Móric tiszteletére szentelte. Ezzel a keresztény életnek újfajta erőforrását nyitotta meg Magyarországon. A nép a helyet Bélnek nevezte, amely a Bakonyerdő belsejét jelentette. Ez a szerzetesi telep nem missziós kolostornak volt szánva, hanem az aszkézist, erőgyűjtést és tökéletesedést kellett szolgálnia, mint a Niederaltaichtól függő Günther alapította rinchnachi remeteségnek is. Ezt bizonyítja Szent Gel- lért, aki az 1020-as években itt találta meg a szent magányt, amire vágyott. A Gellért életére vonatkozó források szavahihetősége, sajnos, vitatott, úgyhogy csak néhány alapvető tény tekinthető biztosnak. Gellért velencei volt, és egy kolostorban, valószínűleg a S. Giorgio Maggioréban nevelkedett. A remeteéletre való hajlandóságot az itáliai reformmozgalom szellemével együtt hozta magával. Je- ruzsálemi zarándokúira indulva jutott el Magyarországra, ahol István király visszatartotta a továbbutazástól. Gellért visszavonult a bakonybéli remeteségbe, azután, legkésőbb 1030 körül, a király kinevezte őt Csanád első püspökévé. A Nagyobb Legendának nevezett bővebb életirata, amely mai formájában valószínűleg a 14. századból való, részletesen leírja, néhány korszerűden részlettel megtoldva, térítő- és szervezőmunkáját, amelyhez a pécsváradi, zalavári, zoborhegyi és béli bencés kolostorból két-két, a pannonhalmiból pedig négy papot kapott. Csak a későbbi Nagyobb Legendában áll, hogy Szent István Gellér- tet először megtette a trónörökös Imre nevelőjének. A jóval régebbi Szent Imre-legenda nem tud erről semmit. Gellért mindenesetre rendkívüli egyéniség volt. egalább két teológiai műnek a szerzője, az egyik, a tüzes kemencébe vetett három ifjúnak Dániel könyvében olvasható himnuszához írt kommentárja ránk is maradt. Szent István halála után fontos politikai szerepet játszott, amikor az uralkodóval szemben is rettenthetetlenül kiállt a keresztény erkölcsi elvekért. 1046-ban a róla elnevezett Gellért-hegy lábánál vértanúságot szenvedett. Ez az életpálya mutatja a lelki rokonságot, amely az aszkétát, hithirdetőt és harcos moralistát összefűzte az országot építő, népet nevelő királlyal. Küzdelem a békéért - gond a jövendőért - halál az Úrban Szent István birodalmában a zarándokoknak annál inkább feltűnhetett a biztonság és rend, mert Európa nyugatán állandó volt a pusztító háborúskodás, amelynek az egyház a „treuga Dei”, Isten békéje vallási békemozgalmával igyekezett gátat verni. Aligha volt még egy idő, amikor az emberek oly szenvedélyesen vágyódtak volna a békére, mint az évezredforduló táján. Az ő békefogalmuknak természetesen más, konkrétabb értelme volt, mint a mai politikai jelszónak. A „béke” nem a háború ellentétét vagy hiányát jelentette, hanem Szent Ágoston értelmében az összhangot és kiegyensúlyozottságot elsősorban az emberek közti viszonylatban, amiért azonban éppúgy meg kellett küzdeni, mint a lelki üdvösségért. A remeteségek csendjében sem tétlen nyugalmat kerestek, hanem „a remete magános harcát” vívták. Hogy István király és kortársai mit értettek békén és bé- keszereteten, világosan kitűnik az Intelmek már idézett negyedik fejezetéből, amelyben az apa kioktatja fiát, hogy miként bánjék hatalma világi támaszaival, a főemberekkel, ispánokkal és vitézekkel. „Uralkodj mindannyiukon harag, gőg, gyűlölség nélkül, békésen, alázatosan, szelíden; tartsd mindig eszedben, hogy minden ember azonos állapotban születik, és hogy semmi sem emel fel, csakis az alázat, semmi sem taszít le, csakis a gőg és gyűlölség... Az erények mértékével irányítsd az ispánok életét, hogy téged mindig szeretve szakadatlanul ragaszkodjanak a királyi méltósághoz, és királyságod mindenekfelett békés legyen.” Épp az ország békéje követelte tehát az állandó harckészséget a háborúk után is, amelyeket István először önvédelemből, azután szolidaritásból viselt. Mind a Nagyobb Legenda és nyomán Hartvik püspök, mind pedig a Kisebb Legenda beszámolnak egy besenyő betörésről, amelynek nem ismerjük az időpontját. (folytatjuk)
